Az utóbbi időben nyugtalan vagyok attól a pillanattól kezdve, hogy beülök az autómba és elindulok vele, vagyis közlekedem. Na, nem azért, mintha az autóm műszaki állapotával lenne valami baj, vagy éppen a járművemre vagy személyemre vonatkozó okmányok ne lennének rendben.
Nyugtalanságom az attól való félelem, nehogy saját hibámból másik közlekedésben résztvevőnek a járművében - vagy még inkább testi épségében - kárt okozzak. Előrevetítem, hogy nem vagyok újdonsült vezető, régen megszáradt már a pecsét a jogosítványomon, több mint 30 éve vezetek napi rendszerességgel. És most lekopogom, eddig még nem okoztam - egy-két koccanást leszámítva - egyéb balesetet. Mitől jött akkor elő éppen most ez a félelem, miért lettem nyugtalan?
A gépjárművel való közlekedés veszélyes üzem, amelynek veszélyességéhez kétség nem fér, nap, mint nap tapasztalható tény, külön bizonyítást nem igénylő axióma.
Leszögezhetjük, hogy mindenki, aki gépjárművel közlekedik, az fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytat.
Ha ebből eredően, ennek során kárt okoz, azt köteles megtéríteni a veszélyes üzem működéséből eredő károkra vonatkozó Ptk. 345. §-ban foglaltak szerint.
E károkozásért való felelősség súlyossága arányos a gépjárművel való közlekedési tevékenység veszélyességi fokával. A felelősségnek a súlyossága abban nyilvánul meg, hogy a károkozó személy csak és kizárólag akkor mentesül e felelőssége alól, ha a kárt előidéző ok kívül esik az általa folytatott fokozott veszéllyel járó tevékenységi körön (gépjárművel való közlekedés) és ez az ok a károkozó által nem is volt elhárítható.
Azokat a kárt előidéző okokat, amelyekért a károkozó nem tartozik felelősséggel, a mindennapi szóhasználat együttesen vis maior okokként szokta megnevezni. Jelen cikkben a vis maior kifejezést én is ebben az értelemben használom gyűjtőfogalomként.
Az eddig bekövetkezett - gépjárművel kapcsolatos - káresemények számszerűségében elenyésző az az eseményszám, ahol vis maior ok folytán a károkozó felelősségének kérdése fel sem merülhetett vagy azt nem lehetett megállapítani. Vagyis, aki gépjárművel közlekedik, az minden pillanatban ki van téve annak, hogy károkozóvá válik, amelyért anyagi (polgári jogi) felelősséggel mindenképpen tartozik - a vis maior eseteket leszámítva -, ezt meghaladóan az esetleges büntetőjogi, illetve szabálysértési felelősséggel jelen cikkben nem kívánok foglalkozni.
Visszatérve a fokozott veszéllyel járó tevékenységre, az is könnyen belátható, hogy előre nem kiszámítható a bekövetkezendő kárnak a nagyságrendje, amely a néhány ezer forinttól a több tízmillió forintig is terjedhet. De nemcsak a keletkező vagyoni és nem vagyoni károk összege előre számszerűsítve nem határozható meg a jövőbeni konkrét káresetekre, de az is kiszámíthatatlan, hogy a károkozó személye az éppen aktuális anyagi helyzeténél fogva képes-e arra, hogy a károsultnak valamennyi kárát megtérítse. Biztosan felmerül olyan károkozás, ahol a károkozónak néhány tízezer forint kártérítés kifizetése is komoly gondot okozna.
Az eddig nagyvonalakban ecsetelt bizonytalanságok kiküszöbölésére találták ki és vezették be [42/1970. (X. 27.) Korm. rendeletig biztosan visszanyúlhatunk ebben] a gépjármű kötelező felelősségbiztosításának rendszerét, amely azon alapul, hogy minden járműnek, amely a közlekedésben részt kíván venni, rendelkeznie kell kötelező felelősségbiztosítással, s ez a minden jármű után befizetett biztosítási összeg szolgál alapul arra, hogy a konkrét káresemények során keletkezett kárösszegeket biztosan legyen miből kifizetni a károsult(ak)nak. Minden potenciális gépjármű károkozó - aki egyben potenciális gépjármű károsult is - fizeti a biztosítási díjat azért, hogy ha ő kerül károsulti pozícióba, akkor ne függjön a kárának megtérülése a károkozó anyagi teljesítő képességétől, illetve személyében rejlő megtérítési készségétől.
A felelősségbiztosítási díj fizetése nem önkéntes elhatározáson alapul, nem választható lehetőség, hanem kormányrendelet szintű jogszabály által előírt fizetési kötelezettség, amelynek betartása a közlekedésben való részvételnek a feltétele, és ugyanúgy szigorúan ellenőrzött, mint a gépjárműnek és a gépjárművezetőnek az egyéb okmányai.
Most elérkeztünk a címben felvetett kérdés mélyebb jogi vizsgálatához, amelyhez kiemelten az alábbi jogszabályokat hívtam segítségül:
- Ptk. 345-346. §, 559-567. §,
- 2003. évi LX. tv. a biztosítókról és a biztosítási tevékenységről, továbbiakban: biztosítókról szóló törvény,
- 190/2004. (VI. 8.) Korm. r. a gépjármű üzemben tartójának kötelező felelősségbiztosításáról, továbbiakban: kötelező biztosításról szóló Korm. rendelet [korábban a 42/1970. (X. 27.) Korm. r., azt követően az 58/1991. (IV. 13.) Korm. r. majd a 171/2000. (X. 13.) Korm. r. volt hatályban].
Első olvasatra -, jogi végzettség mellett is - a címben felvetett kérdésre a nyilvánvaló válasz fogalmazódik meg bennem, és szerintem minden autós társamban is, hogy a károkozó autós nem tartozik közvetlenül kártérítési kötelezettséggel a károsultnak, hiszen azért fizeti a felelősségbiztosítási díjat, hogy a biztosítója helyette fizessen, ha ő harmadik személynek - a károsultnak - kárt okozna.
A felelősségbiztosítás - mint a vagyonbiztosítás egyik fajtája - esetében a jogi cél a harmadik személy, a károsult kárának megtérülését biztosítani. E fizetési kötelezettség alól mentesíti a kárért felelős személyt az általa kötött biztosítási szerződés, vagyis a biztosítási esemény az, hogy beáll a biztosítottnak (károkozónak) a jogszabályon alapuló kártérítési kötelezettsége.
A felelősségbiztosítás útján a szerződő fél (a gépjármű üzemben tartója és egyben a konkrét káreseményben a károkozó) a biztosítási díj fejében azt az anyagi terhet hárítja át a biztosítóra, amely őreá nehezednék akkor, amikor a káresemény bekövetkezte folytán ő volna köteles a harmadik személynek, a károsultnak a kárát megfizetni.
Ez a felelősségbiztosítás teremti meg a jogi alapját annak, hogy a gépjármű üzembentartója, aki a káreseményben a kárt okozta, követelhesse a biztosítójától, hogy mentesítse őt az olyan kár megtérítése alól, amelyért - jogszabály szerint - ő a felelős. E kockázatviselésnek a biztosítási díj fejében a biztosítóra való áthárítása biztonságot nyújt a károkozónak, aki számára a károsultnak okozott kár megtérítése esetleg elviselhetetlen anyagi terhet jelentene, vagy családja és maga létfenntartását veszélyeztetné, vagy netán egyáltalán nem tudna helyt állni, és ugyanezen okok miatt biztonság a károsultnak is.
A gépjármű üzembentartók, mint fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytatók könnyen kerülhetnek károkozói helyzetbe, ezért érdekük, hogy az ilyen módon rájuk nehezedő anyagi terhek a társadalom többi érdekelt tagjai (értendő alatta valamennyi gépjárművet üzemben tartó személyt) között elosztásra kerüljön a jogszabályilag kötelezővé tett és kormányhivatali szintű pénzügyi szervezetek által ellenőrzötten működtetett felelősségbiztosítási rendszer útján.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
