https://doi.org/10.59851/mj.72.01.4
2014. április 1. óta Hollandiában az úgynevezett serdülőkorúak büntetőjoga lehetővé teszi, hogy a 18 és 23 év közötti felnőttekre is a fiatalkorúak szankcióit szabják ki. A szabályozás indoka azon a feltevésen alapszik, hogy amennyiben a fiatal felnőttek számára a fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatási rendszerén belül speciális bánásmódot biztosítanak, azzal csökkenhet a bűnismétlés kockázata. A fiatal felnőttek büntetőpolitikai szabályozásával a fiatalkorúak és a felnőttek büntetőjoga közötti határvonal még inkább megnőtt. A tanulmány indoka egyrészt a büntetőjogi reform óta eltelt 10 év tapasztalataink áttekintése, másrészt annak hangsúlyozása, hogy Európa egyetlen országának büntetőjoga sem biztosítja a fiatalkorúakra vonatkozó igazságszolgáltatási rendelkezések alkalmazásának ilyen magas életkorig történő kiterjesztését.
A fiatal felnőtt elkövetők büntető igazságszolgáltatási rendszerben történő elhelyezése és napjainkban is fontos szerepet kap európai és nemzetközi szinten is a büntetőpolitikában. Az egyes európai országokban, főképp Németországban a fiatal felnőttekkel szembeni különleges bánásmódnak a büntető igazságszolgáltatásban nagy hagyománya van. Más országokban, mint például Hollandia vagy Anglia, a közelmúltban következtek be olyan jellegű büntetőpolitikai reformok, amelyek a fiatal felnőtt elkövetők büntetőjogi kezelésének a fiatalkorú elkövetőkhöz hasonló megközelítését eredményezték.
Kulcsszavak: fiatal felnőtt elkövető; más elbánás; Pekingi szabályok; Hollandia
Az ENSZ és az Európai Unió égisze alatt több olyan ajánlás, rendelet és irányelv is született, amely a fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatási rendszerén belül kitér a fiatal felnőttek korcsoportjára is. A nemzetközi dokumentumok ismertetése során figyelembe kell benni azt a tényt, hogy a büntetőjogi felelősségre vonás életkori határai országonként eltérőek. Az európai országok büntetőjogának áttekintése során általánosságban megállapítható, hogy a fiatal felnőttkor alsó korhatárát a legtöbb európai országban a 18. életévben jelölik meg. A fiatal felnőttkor felső korhatárának meghatározása azonban országonként eltérő. A legtöbb európai országban a 21. életévet jelöli ki a jogalkotó a fiatal felnőttkor felső határának.
Nemzetközi szinten már megfogalmazott az ENSZ egy, a fiatalkorúak igazságszolgáltatási rendszerére vonatkozó minimumkövetelményt, amely 1985-től a fiatal felnőtt bűnelkövetőkre is vonatkozik. Európai szinten az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága két ajánlást fogadott el a fiatal bűnelkövetőkről, amelyek a fiatal felnőttekre vonatkozó rendelkezéseket tartalmaznak.
1984. májusában Pekingben szövegezték meg, majd az ENSZ Közgyűlése 1985. november 29-ei határozatával fogadta el a fiatalkorúak igazságszolgáltatási rendszerére vonatkozó ENSZ minimumkövetelményt. A dokumentum tartalmazza a fiatalkorúak felelősségre vonásával kapcsolatos általános alapelveket, a nyomozás és a büntetőeljárás során alkalmazandó szabályok ajánlásával.[2]
A dokumentum a fiatalkor alsó és felső határát nem határozza meg, azonban rögzíti, hogy "a kornak az alsó határát nem szabad túl alacsonyan megállapítani és figyelembe kell venni az érzelmi, szellemi és értelmi érettségét".[3]
A szabályozás a fiatal fogalmának meghatározása során utal a más elbánás elvére is. Ezek szerint fiatal, az "olyan gyermek vagy fiatal személy, aki a rá vonatkozó jogi rendszerben, ha bűncselekményt követ el, más elbánásban részesülhet, mint a felnőtt".[4]
A Pekingi szabályok 3.3. pontja kiemeli, hogy az előírásokban megtestesülő alapelveket a fiatal felnőtt elkövetők tekintetében is alkalmazni kell, ezáltal a fiatalkorúakra irányadó szabályozást a fiatal felnőttekre is kiterjeszti.
Az Európai Unió Miniszteri Bizottsága 2003. szeptember 23-án fogadta el a 20. számú ajánlást, amely a fiatalkori
- 28/29 -
bűnözés kezelésének új módszereiről és a fiatalkorúak bűnelkövetésére vonatkozó igazságszolgáltatás szerepéről címet viseli.
A "fiatalkorú" fogalma alá az ajánlás szerint olyan személyek tartoznak, akik elérték a büntetőjogi felelősségre vonás alsó korhatárát, de nem érték el a felnőttkort. A definíció azonban kimondja azt is, hogy az ajánlásban foglaltak kiterjeszthetők a közvetlenül az alsó korhatár alattiakra és a nagykorúságot nem sokkal meghaladókra.
A vonatkozó kommentárrész ezzel kapcsolatban megállapítja, hogy a "fiatalkorú" inkább jogi, mint személyiségfejlődési kategória, éppen ezért az Európa Tanács tagállamaiban rendkívül változatos a büntetőjogi felelősség alsó korhatára, illetve a "fiatalkor" mint büntetőjogi kategória felső határa. Éppen ezért az ajánlás gyakorlatilag kiterjeszti "személyi hatályát" a felnőttkorúak közül a fiatal felnőttekre.[6]
Az ajánlás Kommentárjának 9. pontja rögzíti, hogy a büntetőjogi felelősségre vonásnak igazodnia kell az elkövető érettségéhez, szellemi fejlettségéhez. Az idősebb gyermekek már különbséget tudnak tenni a jó és rossz között, szellemi érettségük is magasabb, így velük szemben a büntetőjogi szankciók alkalmazása megfelelő lehet. Ugyanakkor a Kommentár kitér arra is, hogy az életkor mint vízválasztó kritérium a büntetőjogi felelősségre vonás területén önmagában nem elégséges szempont, ezzel arra utalva, hogy kívánatos lenne, ha az érettség fokáról minden egyes egyén esetében külön döntenének.
Az ajánlás Kommentárjának 11. pontja szorgalmazza a fiatalkorúakra vonatkozó bánásmód és beavatkozási lehetőségek alkalmazását a 21. éven aluli fiatal felnőttekre, amennyiben a "bíró úgy ítéli meg, hogy nem olyan érettek és nem rendelkeznek azzal a felelősséggel cselekményeikért, mint a teljesen érett felnőttek".
A Kommentár a továbbiakban vázolja a fiatal felnőttek életkörülményeiben az utóbbi tizenöt évben bekövetkezett változásokat is. Ennek lényege az, hogy a felnőttkorba történő átmenet időszaka kitolódott. A fiatalok legtöbbje 16 éves koráig nem fejezi be a tanulmányait, ezáltal a tanulási időszak és ezzel párhuzamosan a munkába állás időpontja is kitolódik.
A Kommentár szerint a fiatal felnőttek a húszas éveik elejéig, illetve közepéig "félig függőségben lévők", tekintettel arra, hogy sokáig szüleikkel élnek, és később állnak munkába. Ez a folyamat együtt jár bizonyos pszichoszociális problémák (droghasználat, alkoholizmus, hajléktalanság) megjelenésével is. Fentiekre tekintettel a fiatal felnőttek többsége hosszabb ideig éretlen marad, a fejlődésben lévő személyiségük miatt és cselekményeik alapján inkább fiatalkorúként, sem mint felnőttként kell kezelni őket. Az ajánlás rugalmasabb, az egyéni sajátosságokat jobban szem előtt tartó szabályozást tart kívánatosnak.
Az ajánlás 12. pontja a tagállamokat arra szólítja fel, hogy a fiatal felnőtteknek munkavállalásuk során ne kelljen számot adniuk korábbi elítéléseikről és bűnügyi nyilvántartásban szereplő adataikról, kivéve, ha a betöltendő állás jellege ezt megköveteli.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
