Napjainkban az egyszerű adásvételi szerződések kötése - a szolgáltatási irányelv (a 2006/123/EK Irányelv és ennek implementációját támogató, a szolgáltatási tevékenység megkezdésének és folytatásának szabályairól szóló 2009. évi LXXVI. törvény. 3. §-a) és a letelepedési szabadság elve következtében is - egyre inkább átkerül a határokon is átívelő globális digitális térbe, és automatizálódik. Éppen ezért érdekes annak vizsgálata, hogy a digitalizáció nyújtotta internetes előnyök milyen hatással vannak a klasszikus kötelmi jogi intézményekre (mint pl. az ajánlati felhívás, ajánlat, szerződés, szerződéses szabadság, általános szerződési feltételek). Jelen kutatásom az internetes szerződéskötésre, ezen belül az általános szerződési feltételekkel (a to-
- 11/12 -
vábbiakban: ÁSZF) történő, akár mint automatizált online szerződéskötésnek nem csak e-kereskedelmi vetületeire irányul, hanem a klasszikus jogintézmények kereteinek a technológiai fejlődés általi szétfeszítésére is, továbbá számos olyan etikai kérdésre, ami valamennyi kötelmi jogi intézmény alapjául szolgál.
Egyetértek Eörsivel abban, hogy a régi intézményrendszerbe nem illeszthető, de már el sem nyomható új jelenség először a régi rendszeren belül jelenik meg. Az aktív adaptáció mindennapos folyamat, tulajdonképpen észrevétlen és folyamatos, csendes és egyenes vonalú, és majd egyszer csak a bírói joggyakorlaton át válik észlelhetővé egy-egy új intézmény kialakulásakor. (Eörsi Gyula: Összehasonlító polgári jog, Budapest, 1975, 394. old.) E folyamat alapvetően kiegyensúlyozott, de bizonyos társadalmi-gazdasági időszakokban erőteljesebben jelennek meg a jogi konfliktusok régi és új között. (Eörsi ezt korszakváltásos adaptációnak nevezi, megkülönböztetve azt a mindennapos aktív adaptációtól.) Véleményem szerint a robotika tekintetében ilyen korszakváltó adaptációval állunk szemben most, amikor a polgári jog szerződéskötéssel és nyilatkozatok megtételével összefüggő klasszikus jogintézményeit vizsgáljuk. Amennyiben a jogtudomány az egyes klasszikus jogintézményeknek bátor vizsgálatával napjainkban nem megy elébe a technológia kihívásainak, egyre több olyan jogi szabályozási "feketelyuk" keletkezhet, melyet kellő életviszony-tapasztalat nélkül akár még a bírói gyakorlat sem tud megfelelően gyors reakcióval kitölteni a jogrendszer organikus változásához szükséges normatív tartalommal.
A kereskedelmi életben az általános szerződési feltételek használatával kialakított szerződési kapcsolatok a polgári jog számára nem csak "technikai" jellegű kihívást jelentettek. A jelen helyzetben pedig a technológiai újdonságok hada lepte el a való világot, olyanok, melyekkel a korábbiakban az emberiségnek nem volt empirikus tapasztalata. A sztenderdizált szerződések előretörése több szempontból is megrendítette a szerződési jog tradicionális elveit, problémák sorát idézte elő az elméletben és a gyakorlatban. Vékás szerint a szerződési szabadságon alapuló érdekek összhangját biztosító alkufolyamat, mint hagyományos szerződési modell meghaladottá vált, és a szerződési jog funkciójának központjába a szerződési igazságosság került. (Vékás Lajos: A szerződési rendszer fejlődésének csomópontja, Akadémiai Kiadó Bp., 1977., 94. old.)
Tudjuk, hogy nem lehetséges szabályozni azt a technológiát, amit még nem ismerünk teljesen. Ugyanilyen nehéz egy már kialakult helyzetet megváltoztatni, akár új jogi alapokra helyezni. Nyman-Metcalf szerint - aki a digitális médiaszolgáltatások változásai apropóján foglalkozott a technológia semlegesség kérdéskörével, - általában a technológia-semlegesség elve úgy segít kezelni a gyorsan változó technológiai környezetet, hogy "a szabályozás nem a szolgáltatást vagy üzenetet továbbító technológiára koncentrál, hanem magára a tevékenységre: üzenet küldéséről van-e szó egy nagy, ismeretlen embercsoport részére (a műsorszóráshoz hasonlóan), vagy zárt kommunikációról bizonyos felek között? (Katrin Nyman-Metcalf: A digitalizáción túl: médiaszabadság az új valóságban. In Medias Res, 2014/2. sz.)
A bizonyos felek közötti zárt kommunikációra jó példa lehet az online szerződéskötés. A magyar jogalkotó számára a 2000-es években valódi kihívássá vált az elektronikus úton létesített kontraktusokra irányadó normatív háttér megalkotása, a fogyasztó és a szolgáltató jogi védelemének biztosítása érdekében. Emellett a technológia- és médiasemlegesség követelményének megfelelő jogszabályok elfogadására azért volt szükség, hogy gyakori módosítás nélkül is kiterjedjen a norma hatálya az újabb és újabb digitális eszközökkel létesített jogügyletekre. (Joó Imre - Strihó Krisztina: Fogyasztóvédelem és elektronikus kereskedelem az AB gyakorlatának tükrében, De iurisprudentia et iure publico, V. évf. 2011/2. szám 1. old.). A Ptk. 6:82-6:85. §-ban ma már az elektronikus kommunikáció egyre növekvő jelentőségét fejezi ki azzal, hogy az egyébként technológiasemleges szerződéskötési szabályozás körében néhány kérdésben figyelembe veszi az elektronikus úton történő szerződéskötés különös vonásait is. Az elektronikus szerződéskötésnek a polgári jogi kódexbe illesztése után további vizsgálatra érdemes, hogy a digitális térben való szerződéskötésnek milyen lehetséges jövőbeli irányai vannak nemcsak az e-kereskedés további terjedésével, hanem a technológiai automatizáció (amely a műszaki nyelvben önműködő gépi berendezésekkel ellátást, felszerelést jelent; az automatizálás pedig az emberi cselekvés gyakori ismétlődése miatt a cselekvés önkéntelenné tétele) és a robotika (mesterséges intelligenciák, illetve automaták, melyek önműködő gépek vagy szerkezetek alkalmazása munkában) fejlődésével. A jogrendszereknek ezekre gyakorlatilag nincs hatásuk, de követni kényszerülnek az általuk okozott való életbeli problémákat. A napjainkban zajló formabontó, ún. romboló innovatív változásokra jó példa egy korábban elképzelhetetlen jelenség is: 2017-ben a weboldalak közt már olyan is található, amely automatikusan generál általános szerződési feltételt, és amely előfizetéses szolgáltatásban a szolgáltatást nyújtó garantálja, hogy a jogszabályváltozásokat a felek által megjelenített törzsszövegben azonnal és automatikusan láthatóvá teszi az előfizetés alatt. [ld. http://aszfsablon.hu/ (2018. január 23.)] Ráadásul az ÁSZF modul előfizetője olyan képregényes vásárlói tájékoztatót is kaphat, amellyel gyorsan tudja fogyasztóit jogaikról, kötelezettségeikről informálni, 32 kép segítségével.] A jogi területeken romboló innovációnak tekinthetünk minden olyan innovatív tevékenységet, amely jogi ügyekkel függ össze, és amelyet korábban csak jogászok által elvégezhetőnek képzeltünk (ilyen a szerződésírás is): például a jogi szolgáltatásokat megváltoztató új ügyvédi algoritmus rendszereket is (amelyek az angolszász jogi világban az igen szükséges bírói jogeset elemzést elvégzik az ügyvédjelöltek helyett), az online
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
