A hagyományos, irodában végzett munka alternatívájaként - a pandémia által gyorsított tempóban - szinte minden lehetséges területen megjelent a home office. Vajon az "új" munkavégzési forma 100%-ban helyettesítheti elődjét, vagy népszerűbbnek, hatékonyabbnak bizonyul a hibrid működési modell?
Aki dolgozott már hagyományos (nem amerikai pultos) irodai közegben, annak nem kell magyarázatot fűzni az alábbi jelmondathoz. Vájt fülűként félszavakból is megérti azt, hogy mire megy ki a játék, és hogy mit kívánunk ma ezzel a fókuszba állítani. Jelesül:
Ehhez kapcsolódóan első meglepő és komoly találkozásom, valamint élményem felidézéséhez, az irodai jelenléthez (illetve kreatív távolléthez) kapcsolódóan a '80-as évekbe kell visszamennem. Már akkor is látható volt, hogy ennek a kérdésnek több sarok- és nézőpontja van. Mivel egészen más perspektívából szemlélik ezt a munkatársak és a vezetők. Lapozzunk is vissza: Mi is történt 1985-ben? Akkor szerveztük és hoztuk létre az ország első kibővített feladatkörű ügyfélszolgálati irodáját. Ebben az volt a nóvum, hogy az ide betérő ügyfelek már nemcsak tájékoztatást és felvilágosítást kaptak, hanem mintegy száz ügyben, érdemben (számos esetben azonnal) el is tudták intézni az ügyeiket. Ide toboroztuk és (mai szóval) castingoltuk a leendő kollégákat. E művelet a beígért rugalmasabb (osztott) munkarend és munkaidő ellenére sem volt nyerő, s egyáltalán nem volt sétagalopp, mivel a szakmai ügyosztályokról nem valami nagy lelkesedéssel akartak az új helyre (nyitott térbe) váltani a delikvensek. Ennek oka döntően abban foglalható össze, hogy a hagyományos iroda zárt környezetéből szinte senki sem kívánt szem elé kerülni. Nem akart kijönni a napfényre. S még inkább nem szeretett volna lemondani a megnyújtott ebédidőhöz kapcsolódó bevásárló körút lehetőségeiről. Nem szólva azokról az izgalmas telefonbeszélgetésekről, amelyek egy ilyen miliőben bármikor bátran lefolytathatóak. Mindezt ráadásul már szinte mesteri szintre fejlesztette az a minisztériumi éveimben dolgozó kollektíva, amelyet akár tanítani is lehetne. Itt, ha valakit kerestek és nem volt a szobájában, erre mindig a következő volt a folklorikus (szállóigévé vált) válasz: az Edit most azért nincs bent, mert éppen ebben a percben ment át a belkerbe (leánykori nevén: Belkereskedelmi Minisztérium). Lehet, hogy ez ma már ismeretlen és szinte elképzelhetetlen? Ilyenféle arany szendergés napjainkban elő nem fordulhat:
Hát, ilyen és más hasonló leleményességek tarkították ezt az egyébként szakmailag kihívásokkal teli (s egyáltalán nem nívótlan) időszakot. S ha ennek a kérdésnek a főnöki perspektívájára pillantunk, akkor már egészen mást kell látnunk és észrevennünk. Ez a szemüveg mintha kissé más szempontokat venne figyelembe, s helyezne előtérbe a fentiekkel kapcsolatban.
Biztosan többen hallottak arról az anekdotáról, amikor az átkosban - az ún. jelenléti díjas időszakban - két közigazgatási vezető találkozott. Ilyenkor a tematikában egyvalami mindenképpen szóba került és a diskurzus a következő betétet feltétlenül érintette: Hogy vagytok, mi újság? Van sok munka? Hány emberrel dolgozol, hányan is vagytok? Tudod, vagyunk 24-en, de abból csak 8-9 ember húz igazán. Ők azok, akikre igazán lehet számítani. A másik fele egyáltalán nem bízha-
- 44/45 -
tó meg komolyabb feladattal. Ez a brigád csak fogja a helyet, felveszi a fizetését, de nem lehet rájuk érdemben építeni. Ha így van, akkor miért nem szabadulsz meg tőlük? Nem olyan egyszerű ez! - szólt a válasz. Ma persze ilyenek feltehetően szintén nincsenek. Vagy ha mégis, akkor a vezető első számú leckéje bizonyára az, hogy kijárja, vagy kisírja az ún. minőségi cserék végrehajtását. Már ha erre van kompetenciája vagy bátorsága. S a szembenézés bátorságát azért is érdemes fel- és bevállalni ezen a területen, mivel alkalmas munkatársak hiányában a vezető sohasem fog fenntartható eredményeket felmutatni.
Ha mindezt még kóros bizalmatlanság is tetézi, akkor aztán ne lepődjünk meg semmin. Mivel az ilyen vezető a munka delegálása és megszervezése helyett leginkább ajtót szeret nyitogatni, és stopperórával járkálna le és fel-alá a kollégái között. Itt és ezzel már meg is érkeztünk mai témánk lényegéhez: a hajón mindent és mindenkit folyton látni akaró kapitányhoz. Ez a típus csak akkor nyugodt, ha reggel 8 előtt már mindenki fegyelmezetten a szobácskájában ül és az íróasztala mögött serénykedik. Pedig a látszat, mint annyiszor, ezúttal is csal. Mivel ettől még sehol nem lett hatékonyabb a munka, s ilyenből még nem született igazi teljesítmény, s ez a bizalomhiány csak fokozza a hivatali helyzetet. Hiszen Murphy és Parkinson már elemi erővel rámutatott arra, hogy az eredményes működés soha nem azon múlik, hogy hányan ülnek az irodában, vagy éppen beérnek-e a deszkjükhöz reggel 8 órára. Egyébként is Murphy termodinamikai törvénye szerint: nyomás alatt a dolgok mindig csak tovább rosszabbodnak. Ennek a minősített esete az, ha a bizalmatlan vezető mindent maga akar intézni. Ha semmit nem, vagy éppen nem jól oszt ki, akkor úgyis agyonnyomják a feladatok. A szerencsétlen belefullad a saját - mindegy, hogy éppen hány fős - szervezetébe, viszont ha okosan és jól sáfárkodik a reá bízott és rendelkezésére álló humán erőforrásokkal, akkor home office mellett is jól elketyeg bármilyen divízió. A sikeres és örömmel (felszabadultan) végzett munka egyébként sem a jelenléten, vagy annak bármilyen eszközzel (szigorral) történő megkövetelésén múlik. Sokkal inkább azon, hogy a vezető a jól teljesítők mellett képes legyen azokat is inspirálni, akik nem mindig kiemelkedően teljesítenek és nem a legfényesebben muzsikálnak.
E felismerés (vagy megvilágosodás) szinte előszobája annak, hogy ne akarja mindig az íróasztal fölött görnyedve látni a munkatársait. Helyette inkább gondolkodjon el az alábbiakon:
A téma egyébként azért is egyre aktuálisabb, mivel a COVID-19 lapot húzott a 21-re. Emiatt nem söpörhető a szőnyeg alá az, hogy a hagyományos és merev irodai munkavégzés alternatívájaként megjelent és bejelentkezett a home office. Az új trend ellenére persze tisztában kell lenni azzal, hogy a legújabb kutatások ellenére, és az emberi tényezőt is figyelembe véve sem lehet 100%-ban átállni erre a munkavégzési formára. A tényleges megoldást hozzáértők egy ún. hibrid működési modellben, a divatosan hangzó ún. smart workingben vélik felfedezni. Ennek lényege az, hogy az alkalmazottak nem tartózkodnak folyamatosan az irodában és nem is mindig távmunkában dolgoznak. E felfogásban a munkaidejük is eltérő lehet a korábban megszokottól. Vagyis nem minden alkalmazott dolgozik ugyanabban, vagyis a korábbi (hagyományos) idősávjában. A piaci szakértők szerint ennek több előnye is lehet. Egyrészt az ún. hot desk rendszerben dolgozó alkalmazottak miatt nem szükséges akkora irodát fenntartani. Ez által máris költségek takaríthatók meg. Nem elhanyagolható további nyereség, hogy ez a megoldás járvány idején csökkenti a munkavállalók találkozásainak számát. Ráadásul szükség esetén bármikor át lehet térni a teljes távmunkára. S az sem mellékes körülmény, hogy folyamatos elérhetőséget és teljes rugalmasságot kínál a szervezet kisebb-nagyobb egységein belül. Persze azoknak is igazuk van, akik nem tartják könnyen kivitelezhetőnek a smart workingre való átállást, hiszen ennek fontos infrastrukturális és szoftveres szolgáltatási előfeltételei vannak. Mivel itt már számolni kell videokonferenciák, kollaborációs (intuitív tudásmenedzsment) megoldások, felhő alapú szolgáltatások, Chatbotok, e-learning platformok belépésével és adaptív alkalmazásával. Szektortól függetlenül fontos arra is figyelni, hogy a munkavállalók azokhoz a cégekhez, munkaadókhoz maradtak hűségesek a járvány után is, amelyek ebben a nehéz helyzetben megfelelő támogatást nyújtottak számukra. És a jobbak már el is menekültek onnan, ahol ezt nem kapták meg. Nem szólva azokról, akiket a váltás korábban már foglalkoztatott. Számukra a COVID-19 a változtatás meglépéséhez komoly lökést nyújtott és jelentett. A fentieket egyébként a Microsoft több mint 30 ezer munkavállaló körében végzett felmérése is megerősítette. Mindez azt valószínűsíti, hogy a válaszadók 41 százaléka fontolgatja, hogy még idén kilép vagy szakmát vált.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
