Jelen írásommal szeretném ráirányítani a figyelmet a szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény (a továbbiakban: Szabs.tv.), és a diplomáciai vagy egyéb mentesség esetében szükséges eljárásról szóló 1973. évi 7. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Tvr.) vonatkozó szabályainak alkalmazásakor elkerülhetetlenül felmerülő disszonanciákra olyan esetekben, amikor az eljárás alá vont személy, vagy adott esetben a sértett, diplomáciai vagy egyéb mentességet élvez (a továbbiakban: mentességi ügy).
Ennek során először egy gyakorlati példán keresztül megkísérlem lépésről-lépésre bemutatni egy szabálysértési ügy lefolytatásának mind nemzetközi jogi, mind pedig belső jogi hátterét, külön kiemelve a jogalkalmazás gyakorlati problémáit, majd röviden ismertetném néhány általam mérvadónak tekintett állam gyakorlatát, valamint kitérnék az Európai Unió Tanácsa kompetens munkacsoportjának jogközelítést célzó erőfeszítéseire is. Végül, bízva abban, hogy sikerült meggyőzni a tisztelt olvasót a kérdés átfogó újraszabályozásának időszerűségéről, javaslatot teszek a vonatkozó jogszabályok módosításának irányaira.
A személyes mentességet élvező Magyarországon akkreditált diplomaták, missziók egyéb tagjai és nemzetközi szervezetek tisztviselői által elkövetett szabálysértések túlnyomó többségükben közlekedési szabálysértések, tipikusan gyorshajtások. A sebességtúllépést az illetékes rendőrkapitányság többnyire technikai eszközzel (traffipax)[1] dokumentálja, majd a szabálysértési eljárást feljelentés alapján megindítja. A jelenlegi technikai felszereltség mellett az elkövető személye a felvétel alapján nem megállapítható, így a szabálysértési hatóság a gépjármű nyilvántartás adatai és a megkülönböztetett rendszám alapján hivatalból észleli, hogy az elkövető diplomáciai, vagy nemzetközi jogon alapuló egyéb mentességet élvezhet. Előfordul, hogy az elkövetőt a helyszínen igazoltatják, és a személyazonosság megállapítása során merül fel adat a diplomáciai vagy egyéb mentesség esetleges fennállására vonatkozóan, többnyire azért, mert a gépjármű vezetője diplomata vagy szolgálati útlevéllel, illetőleg a Külügyminisztérium által kiállított személyazonosító igazolvánnyal igazolja magát. Ezután az eljáró rendőr az elkövetőt feljelenti, azonban vele szemben további intézkedést a helyszínen nem foganatosít.[2] Miután köteles a tényállást tisztázni,[3] megkeresi a Külügyminisztériumot, mint a diplomata nyilvántartást vezető,[4] és a Magyarországon akkreditált Diplomáciai Testülettel hivatalosan kapcsolatot tartó szervet[5] kettős indíttatásból. Egyrészt a Külügyminisztérium segítségét kéri annak megállapítása érdekében - amennyiben szükséges - hogy a kérdéses gépjárművet a szabálysértés elkövetésének időpontjában ki vezette, másrészt kéri a Külügyminisztérium állásfoglalását a tekintetben, hogy a gépkocsit vezető személy élvezett-e személyes mentességet. A megkeresés többnyire az ORFK Közlekedésrendészeti Főosztályán, mint felettes szerven keresztül, számos esetben azonban közvetlenül a helyi/kerületi rendőrkapitányságtól, mint szabálysértési hatóságtól érkezik.[6] A Külügyminisztérium jegyzékben megkeresi az érintett képviseletet, és információt kér az elkövető személyéről. Amennyiben
- 420/421 -
az elkövető a képviselet kisegítő személyzetének tagja, úgy azt is tisztázza, hogy a szabálysértés elkövetésekor hivatalos úton volt-e az illető. Kielégítő válasz esetén a Protokoll Iroda munkatársai a diplomata nyilvántartó segítségével megállapítják, hogy az adott személy a képviselet tagjainak mely kategóriájába tartozik és élvezett-e mentességet a szabálysértési ügyben az elkövetés időpontjában a diplomáciai kapcsolatokról Bécsben, 1961. április 18-án aláírt nemzetközi szerződés (a továbbiakban: Bécsi Egyezmény) értelmében.[7] Amennyiben a mentesség megállapítható, a szabálysértési hatóság az eljárást, a mentességet élvezővel szemben, felelősséget kizáró ok fennállására való hivatkozással megszünteti,[8] és a megszüntető határozat egy példányát a Külügyminisztériumon keresztül az érintettnek megküldi. Abban az esetben, ha az érintett képviselet nem ad kielégítő választ a jegyzékre, vagy horribile dictu figyelmen kívül hagyja azt, a fogadó állam diplomáciai eszközökkel gyakorolhat nyomást a renitens misszióra.[9]
Mielőtt rátérnék az eljárás Szabs.tv. rendelkezései szerinti elemzésére, röviden bemutatnám megindításának körülményeit. A fentiekben már hivatkozott, a Rendőrség Szolgálati Szabályzatáról szóló 62/2007. (XII. 23.) IRM rendelet (a továbbiakban: Rendelet) 52. § szakasza instruálja a rendőrt, hogy mit kell tennie, amennyiben "(...) az igazoltatás során észleli, hogy az igazoltatott diplomáciai, illetve nemzetközi szerződésen alapuló más mentességet élvező, nem magyar állampolgárságú személy (...) ".[10] Igen ám, de fölöttébb homályos az idézett szakaszból, hogy a rendőrnek pontosan miből is kellene a mentesség esetleges fennállására következtetnie. A jogszabály eltekint azon okmányok felsorolásától, amelyek megalapozhatják a hatósági közeg gyanúját, miszerint az igazoltatott személy nemzetközi jogi immunitást élvezhet. Így a gyakorlatban a megkülönböztetett rendszám (DT, CK), matrica (CD), egy hangzatos címekkel, diplomáciai ranggal teleaggatott névjegykártya, vagy akár a mentességre történő szóbeli hivatkozás[11] is elegendő lehet ahhoz, hogy a zavarba hozott rendőr a vele szemben határozottan fellépőt - sokszor sajnos adatainak rögzítése és egyéb intézkedés megtétele nélkül - tovább engedje.
A Rendelet ugyanakkor kizárja az 52. § szakaszával megállapított speciális szabályok alkalmazásának köréből a magyar állampolgárokat. Egyfelől világos, hogy a magyar állampolgárok a Magyar Köztársaság joghatósága alá tartoznak. Vannak azonban szép számmal olyan esetek, ahol magyar állampolgárok nemzetközi jogon alapuló mentességet élveznek. Ez a helyzet az ENSZ és szakosított intézményei magyar állampolgárságú tisztviselői esetében, a fogadó állam hozzájárulásával kinevezett, Magyarországon akkreditált diplomáciai képviseletek diplomáciai személyzetének magyar állampolgárságú tagjainál, valamint - rendkívül szűk körben - a Magyarországon akkreditált tiszteletbeli konzuli tisztviselők esetében. Mindhárom esetben funkcionális mentességről beszélhetünk, melynek alanyai "mindössze" hivatali kötelességük teljesítése körében részesülnek mentességben a fogadó állam joghatósága alól.[12] Meg kell jegyezni, hogy ezt az állampolgársági szabályt a gyakorlatban a rendőrség a legritkább esetben veszi figyelembe.
Mint arra a fentiekben már történt utalás, a szabálysértési eljárás minden esetben feljelentés alapján indul. A Rendelet 52. § (2) bekezdése nem hagy kétséget a felől, hogy "[a] mentességet élvező személy által elkövetett (...) szabálysértés megalapozott gyanúja esetén a rendőr (...) feljelentést tesz, és a vonatkozó jogszabályok szerint végzi az egyéb eljárási cselekményeket, kivéve a mentességet élvező személlyel szembeni közvetlen intézkedést."
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
