1. A választás, mint a közösségi együttélésben sajátos szerepet és funkciót betöltő intézmény, a civilizációs fejlődés meghatározott történelmi szakaszában alakult ki, formálódott és került alkalmazásra. Ebben a kezdeti fejlődési szakaszban a választás a közösségi együvé tartozást és együttélést biztosító sajátos eszközként, vagy ahogyan a politikatudományi szakirodalom a modern korban jellemzi, sajátos technikaként értelmezhető.
A választás - mint a közösségi együttélést biztosító sajátos intézményi forma - gyökerei az ókori társadalmakig nyúlnak vissza. A kérdéskör részletesebb elemzése nélkül is megállapítható, hogy az ókori társadalmak fejlődési folyamatában két alapvető irány, ill. fejlődési tendencia figyelhető meg.
a) Az ókori Kelet államaiban a partikuláris, egymástól elkülönült népcsoportokból, etnikai közösségekből, mintegy azok rendkívül laza egységeként, de egyben azoktól elhatárolható birodalmak jöttek létre, amelyek - mint központilag sajátos módon integrált társadalmak - alapjában véve erkölcsi-morális, vallási indíttatású eszmevilágra, mai szóhasználattal ideológiákra alapozódtak;
b) A kelet-ázsiai társadalmaktól eltérő történelmi fejlődési modell alakult ki az ókori görög társadalomban. E társadalomban a magántulajdon, elsődlegesen a közösségi jellegű földmagántulajdon kialakulása nemcsak a laza törzsi-nemzetiségi kötelékek felbomlását eredményezte, hanem megalapozta a tulajdonosi közösséghez való tartozást, és ennek alapján a közösségi ügyekben történő közreműködés, részvétel lehetőségét is.
Az ókori görög társadalomban a közösségi élet alapvető formájává a városállam, a polisz vált. A városállam eszmei alapjait meghatározó elvek az ókori görög gondolkodók, filozófusok munkásságában manifesztálódtak. Ezek közül - a teljesség igénye nélkül - különösen a következő két alapelv érdemel kiemelést: egyfelől az egyenlőség (iszonomia), másfelől a szólásszabadság (iszegoria) elve. Megítélésem szerint máig ható érvényűek az ókori görög filozófusok következő gondolatai: "Törvényeink szerint mindenki egyenjogú ... Közügyeinket a szabadság szellemében intézzük ... Szerintünk a cselekvés
- 281/282 -
legnagyobb akadálya nem a vitatkozás, hanem a tudásnak a hiánya, amelyre a cselekvést előkészítő vita után lehet szert tenni".[1]
A választásra, mint a közösségi együttélés sajátos intézményének kialakulására figyelemmel, az ókori társadalmak formálódását, működésük rendjét tekintve az a következtetés vonható le, hogy - eltérően a keleti, meghatározó módon birodalmi szemléletű, despotikus jellegű társadalmi berendezkedéstől - az ókori görög társadalomban olyan politikai berendezkedés került intézményesítésre, amely az adott történelmi feltételek között a legkövetkezetesebben valósította meg a "népuralmat", és ilyen módon a későbbi korok számára intézményi és elméleti mintát teremtett. Találóan írja Hegel, hogy "az európai szellem Görögországban töltötte ifjúságát".
A közvetlen demokrácia intézményét az ókori görög városállamban a legeredetibb és talán legtökéletesebb formájában a népgyűlés valósította meg, de a hivatalok választás és sorsolás kombinációja útján történő betöltése, valamint a lakosság soraiból választott bíróság kiterjedt ítélkező és ellenőrző szerepe is meghatározó volt.[2]
2. A választás - mint sajátos közösségi együttélési intézmény - alakulásában új történelmi fejlődési szakaszt fémjelez a feudális széttagoltságtól a rendi (nemesség, papság, polgárság) integrációs formákon keresztül, a hatalom erőteljes központosítására alapozó abszolút monarchiák kialakulásáig terjedő időszak. Az ókori görög társadalomban kialakult, a közvetlen demokrácia elvére épülő állami berendezkedést a feudális hűbéri függőségi viszonyra alapozódó társadalmi-állami berendezkedés váltotta fel azzal, hogy a gazdasági (alapvetően földművelő) tevékenység meghatározóvá válása következtében a hatalmi viszonyok súlypontja is a városokon kívülre tevődött át.
A feudális széttagoltság feltételei között az egyoldalú és kizárólagos földesúri hatalom gyakorlása gyakorlatilag kirekesztette az alattvalókat a közösségi ügyek intézésébe történő bármilyen beleszólásból vagy részvételből. Később, a városok fejlődésével egyidejűleg a város lakossága mint közösség jelenik meg, amely az uralkodó részéről a városok számára bizonyos privilégiumok adományozásához vezetett. A világi (regnum) és egyházi (sacerdotium) hatalmi centrumok mellett megjelenik a városi polgárság, mint a hatalom gyakorlásában részt kérő sajátos közösség. A fejlődés végül is elvezet a középkori sajátos állami berendezkedés, a rendi állam kialakulásához, amelynek lényegi, megkülönböztető vonása az uralkodó mellett sajátos, korporatív jegyeket is magán viselő, folyamatosan ható megállapodáson alapuló hatalmi centrum kialakulása és működése.
- 282/283 -
A középkori európai államfejlődésben némi egyszerűsítéssel a rendi államnak a következő három fő típusa alakult ki:
a) az angol modell, amelynek jellemzője az erős központi hatalom (király) korlátozása a rendeket képviselő parlament hatalma révén;
b) a francia modellben az angol modelltől eltérően a rendek politikai befolyása minimális az uralkodó, a központosított királyi hatalomhoz képest;
c) a német középkori állami berendezkedést a feudális tagoltságra épülő tartományi uralkodók hatalmi dominanciája jellemzi, amely hosszú időn keresztül a birodalmi szintű, központi hatalom kiépítésének alapvető akadályát képezte.
A középkori rendi államszervezetben a szó valódi, klasszikus értelmében választásról - közjogi értelemben - lényegében nem beszélhetünk. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy az egyes rendeket megtestesítő intézményeken belül (egyház, nemesség, szabad királyi városok) éppen a különböző célú és jellegű gyűlések lebonyolításában (pl. egyházi zsinat, megyegyűlések, törvényhozó országos gyűlések, szabad királyi városokban megtartott gyűlések)3 a választás egyes elemei, különös személyek, így pl. az adott közösséget az országos gyűléseken képviselő követek kiválasztásában a választás egyes jegyei, ismérvei felfedezhetők még akkor is, ha mind a választásban résztvevők, mind pedig a megválasztandó személyek köre erőteljesen körülhatárolt volt.
A választás, mint a társadalmi berendezkedés és intézményei, valamint az államszervezet alakításának meghatározó természetű intézménye, a polgári társadalom kialakulásával, fejlődésével és működésével összefüggésben teljesedik ki, válik a társadalmi élet és a politikai rendszer alakításának egyik alapvető meghatározó tényezőjévé. Ebből kiindulva röviden érinteni kell a választás meghatározásával kapcsolatos kérdéskört, különös tekintettel a választásnak a modern társadalomban és politikai rendszerben betöltött szerepére, rendeltetésére és funkciójára.
3. A választás, mint a társadalmi és politikai berendezkedés működésének, funkcionálásának egyik alapvető intézménye, fogalmi tartományát tekintve többféle értelemben is megközelíthető.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
