A tanulmány a gépjármű-felelősségbiztosításról és a biztosítási kötelezettség ellenőrzéséről szóló 2009/103/EK irányelv módosításáról szóló 2021/2118/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv főbb rendelkezéseit mutatja be, kitérve arra is, hogy végül mely kérdések szabályozásával nem foglalkozott az uniós jogalkotó.
[1] A gépjármű-felelősségbiztosításról és a biztosítási kötelezettség ellenőrzéséről szóló 2009/103/EK irányelv módosításáról szóló, 2021. november 24-i, 2021/2118/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (a továbbiakban: Irányelv) 2021. december 2-án lett kihirdetve az Európai Unió Hivatalos Lapjában.[1]
[2] Az Európai Bizottság 2017-ben kezdeményezte a gépjármű-felelősségbiztosításról és a biztosítási kötelezettség ellenőrzéséről szóló 2009/103/EK irányelv, vagyis a konszolidált gépjármű-biztosítási irányelv átdolgozását[2], majd pedig 2018/0168/COD számon indult rendes jogalkotási eljárás. Hosszas egyeztetés után az Európai Parlament 2021. október 10-én, míg a Tanács 2021. november 9-én fogadta el az Irányelvet. Az Irányelv 2021. december 22-én lépett hatályba[3] és a tagállamoknak legkésőbb 2023. december 23. napjáig kell átültetni a nemzeti jogba[4].
[3] Az Irányelv a gépjármű fogalmát pontosítja a következőképpen:
"1. »gépjármű«:
a) minden, szárazföldön, kizárólag mechanikus erővel működtetett, de nem sínen közlekedő gépjármű, amelynek:
i. legnagyobb tervezési sebessége meghaladja a 25 km/h-t; vagy
ii. legnagyobb nettó tömege meghaladja a 25 kg-t, és legnagyobb tervezési sebessége a 14 km/h-t;
b) minden, az a) pontban említett gépjárművel együtt használandó pótkocsi, akkor is, ha nincs a gépjárműhöz kapcsolva.
Az a) és b) pont sérelme nélkül a kizárólag mozgáskorlátozott személyek általi használatra szánt kerekesszékes járművek nem minősülnek az ezen irányelvben említett gépjárműveknek;"
[4] Tehát a legtöbb könnyű elektromos jármű (például elektromos kerékpár) kikerül az irányelv és ezáltal a biztosítási fedezet hatálya alól. Ugyanakkor a tagállamoknak lehetőségük van arra, hogy az irányelv hatálya alá nem tartozó járművekre is előírják a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási fedezet fennállását.[5]
[5] Az Európai Unió Bírósága közelmúltbeli határozataiban, nevezetesen a Vnuk[6], a Rodrigues de Andrade[7] és a Torreiro[8] ügyekben hozott ítéletekben egyértelművé tette a "gépjárművek használata" fogalom jelentését. A jogbiztonság érdekében az uniós jogalkotó ezt a fontos fogalmat a következőképpen határozta meg: "»gépjárműhasználat«: egy gépjármű bármely használata, amely a baleset időpontjában összeegyeztethető a gépjármű azon rendeltetésével, hogy szállítási eszközként szolgáljon, függetlenül a gépjármű jellemzőitől és attól, hogy a gépjárművet milyen terepen használják, valamint attól, hogy az álló helyzetben van-e vagy mozog."[9]
[6] A gépjárműsport-rendezvények is kikerülnek a gépjármű-biztosítási irányelv hatálya alól, amennyiben a szervező vagy bármely más személy e kockázatra biztosítási szerződést kötött vagy megfelelő biztosítékkal rendelkezik, amely kiterjed a harmadik feleknek - köztük a nézőknek és más, közelben tartózkodó személyeknek - okozott károkra.[10]
[7] Főszabály szerint a tagállamoknak jelenleg tartózkodniuk kell olyan gépjárművek biztosításának ellenőrzésétől, amelyek szokásos üzembentartási helye egy másik tagállam területén található, vagy amelyek szokásos üzembentartási helye harmadik ország területén található, és amelyek egy másik tagállam területéről lépnek a területükre. Ugyanakkor az uniós jogalkotó felismerte, hogy új technológiai fejlesztések - például az automatikus rendszámfelismerést lehetővé tévő technológia - felhasználásával a gépjárművek megállítása nélkül lehetséges a biztosítási fedezet fennálltának az ellenőrzése, melynek a jogszabályi alapját az Irányelv megteremti, hiszen a biztosítatlanság elleni küzdelem is igen fontos. Az Irányelv kihangsúlyozza, hogy a tagállami intézkedéseknek meg kell határozniuk az adatkezelés pontos célját, hivatkozniuk kell a vonatkozó jogalapra, meg kell felelniük a vonatkozó biztonsági követelményeknek és tiszteletben kell tartaniuk a szükségesség, az arányosság és a célhoz kötöttség elvét, továbbá arányos adatmegőrzési időszakot kell megállapítaniuk.[11]
[8] Egyes tagállamok nem írják elő a biztosítási fedezetet olyan gépjárművek használata esetén, amelyeket tartósan vagy ideiglenesen töröltek a nyilvántartásból, mert például múzeumban vannak, restaurálás alatt állnak, vagy mert egyéb okokból - pl. idényszerű használat miatt - hosszabb ideig nem használják őket. Ezeknek a tagállamoknak az Irányelv szerint megfelelő intézkedéseket kell hozniuk annak biztosítására, hogy a 2009/103/EK irányelv alapján rendelkezésre álló kártérítéssel összhangban kártérítést fizessenek a területükön és más tagállamok területén az említett irányelvben meghatározott, az irányelv 3. cikkének első bekezdése értelmében használt gépjárművek által okozott kárért. Továbbá egyes tagállamok - amelyekben a gépjárműhasználatra vonatkozó felelősségbiztosítás kötelezettsége nem kapcsolódik a gépjármű nyilvántartásba vételéhez - a nemzeti jogukkal összhangban nem követelik meg a forgalomból hivatalosan kivont gépjárművek kötelező gépjármű-felelősségbiztosítását. A forgalomból való ilyen hivatalos kivonásra példa az illetékes hatóságnak vagy az illetékes hatóság feladatait ellátó más kijelölt félnek küldött értesítés, vagy egyéb ellenőrizhető fizikai intézkedés megtétele. Ezeknek a tagállamoknak megfelelő intézkedéseket kell életbe léptetniük annak biztosítására, hogy a 2009/103/EK irányelv alapján rendelkezésre álló kártérítéssel összhangban kártérítést fizessenek a területükön és más tagállamok területén ilyen gépjárművek által okozott kárért.[12]
[9] A 2009/103/EK irányelv eredetileg a biztosítási fedezet legkisebb összege személyi sérülés esetén 5 000 000 euró volt balesetenként, a károsultak számától függetlenül, vagy 1 000 000 euró volt károsultanként; míg anyagi kár esetén balesetenként 1 000 000 euró volt, a károsultak számától függetlenül.
[10] Az Európai Bizottság 2010. december 9-én a Hivatalos Lapban megjelent közleménye[13] szerint a biztosítási fedezet minimális mértéke változott. A felülvizsgálat eredményeképpen az irányelvben meghatározott összegek 1 000 000 euróról 1 120 000 euróra, 5 000 000 euróról 5 600 000 euróra, illetve 1 000 000 euróról 1 120 000 euróra nőttek. Míg az Európai Bizottság 2016. május 10-i közleménye[14] értelmében az 1 120 000 eurós összeghatár 1 220 000 euróra, míg az 5 600 000 eurós összeghatár 6 070 000 euróra módosult.
[11] Az Irányelv szerint a biztosítási fedezet legkisebb összege a következőképpen változik: személyi sérülés esetén: 6 450 000 euró balesetenként, a károsultak számától függetlenül, vagy 1 300 000 euró károsultanként; míg anyagi kár esetén balesetenként 1 300 000 euró, a károsultak számától függetlenül.
[12] Az ugyan üdvözlendő, hogy a biztosítási fedezet legkisebb összegét az uniós jogalkotó megnövelte, azonban tömegkarambol esetében kérdéses, hogy ezen fedezeti összegek elegendőek lesznek-e.
[13] Fontos rendelkezést tartalmaz az Irányelv, ugyanis a tagállamoknak létre kell hozniuk egy szervezetet, ami a biztosítók fizetésképtelensége esetére kártérítést nyújt a károsultaknak. A biztosító fizetésképtelensége esetén a károsultak számára az Irányelv biztosítja a jogot arra, hogy kártérítést igényeljenek a lakóhelyük szerinti tagállam valamely szervezetétől, többek között akkor is, ha a lakóhelyük szerinti tagállamtól eltérő tagállamban bekövetkezett balesetek következtében szenvednek kárt. A tagállamok számára lehetővé teszi az Irányelv, hogy az ilyen károsultak kártérítésének feladatát egy új szervezetre vagy egy már létező szervezetre bízzák, ideértve a 2009/103/EK irányelv 24. cikke alapján létrehozott vagy kijelölt kártérítési szervezetet is. A tagállamok számára azt is biztosítja az Irányelv, hogy a biztosító fizetésképtelensége esetén a lakóhelyük szerinti tagállamban bekövetkezett balesetek károsultjai, illetve a lakóhelyük szerinti tagállamtól eltérő tagállamban bekövetkezett balesetek károsultjai kártérítésének feladatát egyetlen szervezetre bízzák. A lakóhelyük szerinti tagállamtól eltérő tagállamban kárt szenvedett személyek esetében lehetővé teszi az információcserét és az együttműködést a 2009/103/EK irányelv 24. cikke alapján valamennyi tagállamban létrehozott vagy kijelölt kártérítési szervezetekkel és a kárrendezési megbízottakkal.[15]
[14] Az olyan pótkocsik részvételével bekövetkezett balesetek esetében, amelyekre a vontatógépjárműtől eltérő felelősségbiztosítást kötöttek, a károsultak számára lehetőséget teremt az Irányelv kárigény benyújtására a pótkocsi biztosítójával szemben, amennyiben a nemzeti jog úgy rendelkezik. Az Irányelv azt is előírja, hogy a károsult a pótkocsi biztosítójától információt kapjon a vontatógépjármű biztosítójának azonosságáról, vagy amennyiben a pótkocsi biztosítója nem tudja azonosítani a vontatógépjármű biztosítóját annak ellenére, hogy ennek érdekében észszerű erőfeszítéseket tett, a 2009/103/EK irányelv 10. cikkében előírt kártérítési mechanizmusról, vagyis a kártérítéssel megbízott szervezet általi helytállás szabályairól.[16]
[15] Az Irányelv a 2009/103/EK irányelv 16. cikkének átfogalmazása és kiegészítése révén bevezeti az összes tagállamban egységes tartalmú kártörténeti igazolást, hogy amennyiben a szerződő fél másik tagállamba költözik, akkor a korábbi kártörténeti igazolás egyszerű legyen és a biztosító a bonus-malus besorolásnál figyelembe vegye a másik tagállamból származó kártörténeti igazolást. A kártörténeti igazolás formájára és tartalmára vonatkozóan a Bizottságnak 2023. július 23. napjáig végrehajtási aktust kell elfogadnia.[17]
[16] Az Irányelv a tagállamok számára lehetővé teszi, hogy olyan eszközök tanúsítása mellett döntsenek, amelyek lehetővé teszik a fogyasztók számára, hogy összehasonlítsák a 2009/103/EK irányelvben meghatározott feltételeknek megfelelő gépjármű-felelősségbiztosítást nyújtó szolgáltatók árait, díjait és fedezeteit. Megfelelő tanúsítás esetén az ilyen eszközöket "független gépjármű-felelősségbiztosítási ár-összehasonlító eszközöknek" lehet nevezni. A tagállamok részére biztosítja az Irányelv a hatóságok által működtetett, nyilvános ár-összehasonlító eszközök létrehozását is.[18]
[17] A 2009/103/EK irányelv különböző nyelvi változataiban a károsult szó több változatban jelent meg. Például az angol változatban az injured party és a victim szót is használták párhuzamosan, míg a német változatban a Geschädigter és az Opfer szó szerepelt, továbbá a francia változatban szinonimaként használták a victime és personne lésée szavakat. Ez a változtatás a magyar változatot nem érinti, ugyanis a korábban is egységesen a károsult szó volt megtalálható. Az angol változatban az injured party, a német verzióban a Geschädigter, míg a francia változatban personne lésée; s ez az oka annak, hogy az Irányelv magyar változatában több helyen szerepel az, hogy az adott módosítás a magyar változatot nem érinti.
[18] Az Irányelv normaszövegében nem szerepel a károsult számára biztosított azon jog, hogy a kártérítési igény érvényesítése érdekében a rendőrségi iratokhoz hozzáférjen. Az Irányelv (34) preambulumbekezdése pusztán a következő utalást tartalmazza: "Amennyiben a nemzeti jog alapján baleseti jegyzőkönyvet kell készíteni - biztosítva a károsult azon jogát, hogy az illetékes hatóságoktól megkapja a baleseti jegyzőkönyv egy példányát -, a kárigények zökkenőmentes kezelése érdekében fontos, hogy a károsult időben kézhez kapja ezt a jegyzőkönyvet." Hasznos lenne, ha az Irányelv biztosítaná a károsult számára azt a jogot, hogy a jogalapi iratokat beszerezhesse a balesetet vizsgáló rendőrségtől vagy más hatóságtól.
[19] Az Irányelv továbbá nem tartalmaz rendelkezést arra vonatkozóan, hogy egységes elévülési időt vezessen be a károsulti igény érvényesítésére. A Bizottság pusztán egy nyilatkozatot fűzött az Irányelvhez, hogy ezt a kérdést megvizsgálja és szükség esetén fog e vonatkozásban lépést tenni.
[20] Ezen túlmenően az Irányelv a peren kívüli kárrendezés ügyvédi munkadíjának a megtérítésére sem tartalmaz szabályokat, noha a tagállamok szabályozása e tekintetben eltérő. A károsultak érdekeinek a fokozottabb védelmét szolgálná, ha erre a kérdésre egységes szabályozás lenne a gépjármű-biztosítási irányelvben.
[21] Időszerű volt, hogy a Bizottság sort kerítsen a konszolidált gépjármű-biztosítási irányelv átdolgozására, figyelemmel az időközben született európai bírósági döntésekre. Az Irányelvnek hasznos és előremutató rendelkezése a gépjármű fogalmának a pontosítása, a gépjárműhasználat definiálása, a fizetésképtelenné vált biztosítók esetében garanciarendszer létrehozása és a biztosítási fedezet növelése. Ugyanakkor az uniós jogalkotó lehetett volna bátrabb is, ugyanis több kérdés felmerült, amire előnyös lett volna szabályt alkotni, például az elévülés kérdésére vagy a peren kívüli kárrendezés során a károsultnál felmerült ügyvédi munkadíj megtérítésére. ■
JEGYZETEK
[1] Az Európai Unió Hivatalos Lapja L 430, 2021. december 2-i szám 1. oldal.
[2] https://ec.europa.eu/info/sites/default/files/2017-motor-insurance-consultation-document_en.pdf; letöltve: 2021. december 23.
[3] Irányelv 3. cikk.
[4] Irányelv 2. cikk.
[5] Irányelv (4) preambulumbekezdése.
[6] A Bíróság C-162/13. sz., Vnuk ügyben 2014. december 4-én hozott ítélete, ECLI:EU:C:2014:2146.
[7] A Bíróság C-514/16. sz., Rodrigues de Andrade ügyben 2017. november 28-én hozott ítélete, ECLI:EU:C:2017:908.
[8] A Bíróság C-334/16. sz, Torreiro ügyben 2017. december 20-én hozott ítélete, ECLI:EU:C:2017:1007.
[9] Irányelv (5) preambulumbekezdése.
[10] Irányelv (10)-(11) preambulumbekezdése.
[11] Irányelv (16)-(18) preambulumbekezdése.
[12] Irányelv (14) preambulumbekezdése.
[13] HL 2010/C 332/01.
[14] COM/2016/0246 final.
[15] Irányelv (21)-(27) preambulumbekezdése.
[16] Irányelv (30) preambulumbekezdése.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző PhD ügyvéd, biztosítási szakjogász.
Visszaugrás
