A fogyasztóvédelem terén a román belső jogban alkalmazandó normák - elsődleges és másodlagos - jogszabályok komplex szövevényét alkotják, olykor átfedő vagy éppen redundáns normatív tartalommal. Ez kihat a normák érthetőségére.[2] A következőkben a fogyasztási cikkek adásvételének és a kapcsolódó jótállásnak egyes vonatkozásairól szóló 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[3] (továbbiakban: 1999/44/EK irányelv) román belső jogba való átültetésének folyamatát szeretnénk ismertetni. Tanulmányunk vizsgálódási körét az 1999/44/EK irányelv tárgyi hatályához igazítjuk. Emiatt elemzésünk elsősorban az irányelv 1. cikk (2) bekezdésének e) pontjában meghatározott jótállás vonatkozásában az 1. cikk (2) bekezdésének a) pontjában definiált fogyasztók számára történő, az 1. cikk (2) bekezdésének b) pontjában meghatározott fogyasztási cikkek eladására nézve releváns jogi normákra korlátozódik. Itt szükséges megjegyezni, hogy a román jog a fogyasztási cikkek megnevezésére a termék (produs) kifejezést használja, emiatt ezt a tanulmányban a fogyasztási cikkekkel azonos jelentéstartalommal alkalmazzuk.
A román Polgári törvénykönyv[4] (RPtk.) a fogyasztási szerződésekre nézve szubszidiárius jogforrást jelent, szabályai különös jogforrások hiányában alkalmazandók (RPtk. 1177. §). Maga az RPtk. is tartalmaz a fogyasztóvédelem szempontjából fontos szabályokat, ideértve a vállalkozó (profesionist)
- 85/86 -
meghatározását[5] [RPtk. 3. § (2) és (3) bekezdések], bár a fogyasztó fogalmát nem definiálja. A polgári jog általános normái, amelyek az adásvételi szerződéseket szabályozzák, többek között a szavatosságra nézve tartalmaznak előírásokat (az RPtk. 1672. és 1695-1718. §-ai) és emiatt ezektől szintén nem lehetséges elvonatkoztatni. E normákra csupán abban a mértékben hivatkozunk majd, amennyiben alkalmazandók a vállalkozó-fogyasztó viszonyra.
Az 1999/44/EK irányelv átültetése a román belső jogba több jogszabály útján valósult meg. Ezek közül a legjelentősebb A termékek eladására és a hozzá fűződő garanciákra vonatkozó 2003. évi 449. törvény (449/2003. tv.).[6] Az irányelv tartalmának a román belső jogba való átültetése még 2003-banmeg, négy évvel az ország csatlakozása előtt az Európai Unióhoz. A törvény a csatlakozás napjától (2007. január 1-től) lépett hatályba.[7]
Az átültetés a román Polgári törvénykönyv rendelkezésein kívül, más jogszabályok által valósult meg, elsősorban annak tulajdoníthatóan, hogy az új Polgári törvénykönyv kodifikációja 2003-ban még nem zárult le. Másodsorban, mivel a vállalkozások és a fogyasztók közötti jogviszonyok szabályozása általában különálló törvényekbe foglalt különös normák formáját
- 86/87 -
öltötte, a román jogrendszerben[8] értelemszerűnek tűnt a jogalkotó számára e szabályozási modell további követése. Harmadsorban az átültetés pillanatában a szerződésszerű (megfelelő) teljesítés elve - ahogyan annak jelentéstartalma az 1999/44/EK irányelvből kitűnik - még idegennek tetszett a román jogban nyújtott más jogérvényesítési lehetőségek koncepciójához viszonyítva (a szerződéstől való elállás, a szerződés peres úton felbontása, a teljesítés peres úton kikényszerítése, amelyeket az 1864. évi román Polgári törvénykönyv 1020. és 1021. §-ai szabályoztak, megerősítve a 970. § jóhiszeműségre vonatkozó rendelkezéseivel), illetve a rejtett hibák miatti eszközszavatosság, és a jogszavatosság a korábban hatályos Polgári törvénykönyv 1337-1351. és 1352-1360. §-aiba foglalt rendelkezéseinek fényében.[9] A román szakirodalom[10] a fogyasztóvédelem területén már idejekorán felismerte a termék csekély (például kizárólag esztétikai) hibáival összefüggésben felvetődő dogmatikai nehézségeket. Ilyen hibák nem alapozhatták meg a szerződésszerű teljesítés kikényszerítését, sem pedig a szerződéstől való elállást, annak felbontását (a teljesítés elmaradásának okán), illetve megtámadását (a vevő részéről fennálló esetleges tévedés vagy megtévesztése jogalapjával), a termékfelelősséget, vagy a szavatosság valamely formájának érvényesítését, mivel a termék hibája kismértékű, és emiatt nem tekinthető lényegesnek. A szerződésszerűség elve az Európai Közösség tagjai közös joghagyománya részének tekinthető e tagság 1999. évi állása szerint [az 1999/44/EK irányelv preambulumának (7) bekezdése erre utal], de ez kimondottan nem[11] volt része a román joghagyománynak az irányelv átültetésekor.
A fogyasztók védelméről szóló 1992. évi 21. kormányrendelet (21/1992. Korm. r.)[12] is tartalmazott (és mindmáig tartalmaz) a nem szerződésszerű teljesítésre vonatkozó egyes szabályokat a fogyasztói szerződésekre vonatkozó jótállás terén. E jogszabály volt az első, amely Romániában a fogyasztóvédelem
- 87/88 -
tárgykörét szabályozta, és amelyben a fogyasztó[13] és a termék[14] fogalmai meghatározásra kerültek, illetve, amely meghatározta a fogyasztók által vett javakra vonatkozó jótállás szabályait, valamint a fogyasztói egyesületek működését. Sok, a 449/2003. tv. eredeti szövegében található norma a 21/1992. Korm. rendeletből került átemelésre.[15] Emiatt az 1999/44/EK irányelv átültetése nem a román jogban megszokott módon, egyszerű fordítással következett be, hanem tartalmának a már létező, komplex, bár nem teljeskörű, belső fogyasztóvédelmi rendszerbe történő beleágyazásával.
Végezetül, a Fogyasztói törvénykönyvről[16] (Ftvk.) szóló 2004. évi 296. törvény szintén tartalmaz rendelkezéseket a termékek megfelelése vonatkozásában, valamint ezek címkézésére és a rájuk vonatkozó leírás - a termékdokumentáció - kialakítására nézve (sokkal tágabb megfogalmazásban, mint a 449/2003. tv. szövegében). Az Ftvk. rendelkezik az eladó általános kötelezettségéről, a nem megfelelő termék észszerű határidőn belüli, ingyenes kijavításáról vagy kicseréléséről, a fogyasztó számára lehető legkevesebb nehézséget okozva (ha az illető intézkedés nem bizonyul aránytalannak), a felek közötti szerződéses jogviszony feltételeinek tiszteletben tartásával (Ftvk. 15 -18. §-ai).
- 88/89 -
A 449/2003. tv. szövegét először A kereskedők fogyasztókkal szembeni tisztességtelen magatartásának visszaszorításáról és a jogszabályok az európai fogyasztóvédelmi joggal történő harmonizálásáról szóló 2007. évi 363. törvény módosította (mivel a 449/2003. tv. által nyújtott jótállás betartatása a tisztességtelen kereskedelmi magatartások visszaszorításának egyik eszköze[17] - a 2007. évi 363. tv. 6. §-a). Ennek eredményeként a fogyasztó[18] fogalmának meghatározása módosult, az 1999/44/EK irányelv 1. cikk (2) bekezdés a) pontjának megfogalmazását tükrözve.
A 449/2003. tv. és a 21/1992. Korm. r. később nagymértékben módosításra kerültek, az Egyes fogyasztóvédelmi vonatkozású jogszabályok módosítására és kiegészítésére vonatkozó 2008. évi 174. sürgősségi kormányrendelet[19] által, az Európai Bizottság szorgalmazására.[20] A Bizottság korábban az 1999/44/EK irányelv román belső jogba való átültetését elégtelennek minősítette. A módosítás további okát azon redundanciák felszámolásának szükségessége adta, amelyeket a 21/1992. Korm. r. és a 449/2003. tv. általános fogyasztóvédelmi, és különösen a fogyasztók számára nyújtott jótállás terén fennálló szabályainak átfedése okozott.
- 89/90 -
A kijavítás meghatározása - amelyet a 449/2003. tv. 2. §-ának f) pontja tartalmaz - módosításra került, annak érdekében, hogy az általánosságban véve nem megfelelő termék módosítására vonatkozzon (ne pedig a jótállási jegy vagy a reklámok tartalmához képest nem megfelelő termékekre). A 449/2003. tv. kibővült a rejtett hibák[21] és az átlagos használati idő[22] meghatározásaival is [a 2. új g) és h) pontjai], amelyek nagyrészt a 21/1992. Korm. rendeletből kerültek átvételre. Tisztázásra került, hogy a fogyasztó bármely követelését köteles az eladóval szemben megfogalmazni (449/2003. tv. módosított 10. §-a). A megfelelés helyreállítására vonatkozó különböző - a 449/2003. tv. 11. §-ának (1) bekezdésébe foglalt - intézkedések sorrendjét a módosító jogszabály rögzítette, előírva, hogy a fogyasztó elsődlegesen a termék kijavítását vagy kicserélését kérheti. Ugyanazon § (4) bekezdésénél a módosítás a kijavításra rendelkezésre álló maximális időtartamot 15 (naptári) napban rögzítette. Egy új, (5) bekezdés rendelkezett az eladó azon kötelezettségéről, hogy csupán új alkatrészeket használjon fel a kijavítás során. A 449/2003. törvénybe újonnan beiktatott 16[1]. és 16[2]. §-ok a jótállás érvényesítésére megszabott kétéves határidő meghosszabbítását írták elő a termék átlagos használati ideje mértékéig, amennyiben ez a kétéves határidőt meghaladná, mindazon esetekben, amikor a termék előállításakor figyelembe vett rendeltetése szerint nem használható e hibák bekövetkezte miatt, de csupán akkor, ha a rejtett hibák észlelésére az átlagos használati idő letelte előtt került sor (e normák a 21/1992. Korm. r. tartalmából kerültek átemelésre).[23]
- 90/91 -
A 449/2003. törvényt A termékek eladására és a hozzá fűződő garanciákról szóló2003. évi 449. törvény módosításáról szóló 2016. évi 9. kormányrendelet s módosította.[24] A fogyasztó mindaddig önállómeghatározása a 449/2003. tv. szövegében megszűnt, e definíció csupán a 21/1992. Korm. r. 2. §-ának 2. pontjában maradt fenn. Ezáltal felszámolásra kerültek a fogyasztó fogalmának vonatkozásában korábban párhuzamosan létező meghatározások,[25] a 449/2003. tv. tárgyi hatálya így kiterjesztésre került. A jótállás fogalmát a jogalkotó a kereskedelmi jótállás[26] fogalmával helyettesítette és bevezette a szerződéses megfelelőség miatti törvényes jótállás[27] fogalmát. Utóbbi a fogyasztó számára nyújtott törvényi eredetű védelem jelentéstartalmával rendelkezik. Ennek alapján az eladó köteles a termék megfelelőségét - a jótállási jegyben vagy reklámokban állított jellemzőit - helyreállítani a fogyasztó által fizetendő bármilyen további költség nélkül, a vételár visszatérítése, a termék kijavítása, vagy kicserélése útján. A módosítás továbbá bevezette a hosszú használati idejű termékek (a magyarországi szaknyelvben tartós fogyasztási cikkek) fogalmát [449/2003. tv. 2. §, e) pont, a 21/1992. Korm. r.
- 91/92 -
szövegéből átemelve]. A módosítás értelmében az eladó kötelezettsége a vételár visszatérítése, a termék kijavítása, illetve kicserélése vonatkozásában [449/2003. tv. 11. § (4) bekezdés] nem csupán a megfelelőség hiányának bejelentésétől számított 15 napon belül válik esedékessé, hanem 15 napon belül attól az időponttól is, amikor a termék nem megfelelő jellege következtében az eladóhoz visszaszolgáltatásra került. Ugyancsak e módosítás rögzítette az eladó azon kötelezettségét is, hogy a terméket azonos jellemzőkkel rendelkező más megfelelő termékre kell cserélni [449/2003. tv. 11. § (6) bekezdés]. Bevezetésre került továbbá a jótállási jegy fogalma annak érdekében, hogy a román nyelvben bevett garanciafogalom különböző jelentéstartalmai között különbséget lehessen tenni. [A román jogi szaknyelvben a garancia (garanţie) szó szövegkörnyezettől függően jelenthet jótállást, szavatosságot, illetve termékszavatosságot, vagy ezek mindegyikét. A jótállási jegy sokáig szintén garanciaként került megnevezésre.] A módosítás során a jogalkotó előírta az eladó azon kötelezettségét, hogy a vevő számára jótállási jegyet biztosításon minden tartós felhasználású termék eladása esetében. Az eladó kötelessé vált a fogyasztó jogaira vonatkozóan írásban információkat szolgáltatni [449/2003. tv. 21. §, (3)-(4) bekezdések]. Végezetül a módosítás előírta, hogy a határidő, amin belül a jótállás érvényesíthető, attól az időponttól számítandó, amikor a vevő a dolog birtokába jutott [449/2003. tv. 22. § (3)-(6) bekezdések]. A módosítás kiterjesztette mind a szavatosság, mind pedig a jótállás időtartamát bármely olyan időtartammal, amely folyamán a termék célnak megfelelő használata a meg nem felelés miatt nem volt lehetséges. A módosítás értelmében ez az időszak attól az időponttól számítandó, amikor 1. a fogyasztó a meg nem felelés tényét az eladó tudomására hozta, 2. a termék egy szervízszolgáltatónak került átadásra, illetve 3. bemutatásra, vagy 4. a fogyasztó a termék visszavételét írásban kérelmezte az eladótól. Bármely dolog esetében, amely más tartós felhasználású terméket helyettesít, új szavatossági határidő számítandó. A módosított jogszabály értelmében azon, szavatosság tárgyát képező termékek, amelyek a meg nem felelés okán a szavatosság időtartamának 10%-át meghaladó időtartamra váltak használhatatlanná, a fogyasztó kérelmére kicserélendők.
A 2018. évi 353. törvény[28] - amely a 2016. évi 9. kormányrendeletet hatályba léptette - a fentebb ismertetett módosításokat annyival egészítette ki, hogy előírta: az eladó egy korábbi termék kicserélése folytán a fogyasztónak
- 92/93 -
átadott új termékért is szavatossággal tartozik (még akkor is, ha a kicserélés a jótállás érvényesítésével történt). Továbbá, a jótállási jegyet a fogyasztó számára érthető módon kell megfogalmazni, és az eladó a jótállásból fakadó bármely kötelezettségének kizárólag saját költségén köteles eleget tenni.
A 449/2003. tv. a fogyasztó fogalmát jelenleg a következőképpen határozza meg: "(...) bármely természetes személy vagy természetes személyek egyesületekbe tömörült csoportja, amely saját kereskedelmi, ipari vagy termelési, kisipari vagy szabad foglalkozású tevékenységén kívül jár el" (21/1992. Korm. r. 2. § 2. pontja). Az egyesszám használata a mondat harmadik fordulatában helyes, mivel ez tükrözi a román nyelvű normaszöveget, amely a fogyasztót egyértelműen mint természetes személyt határozza meg.[29] A fogyasztói egyesületekre való utalás csupán abból a célból történik, hogy lehetővé tegye az egyes fogyasztók kollektív képviseletét az ilyen egyesületek által, a 21/1992. Korm. r. 30-43. §-ai rendelkezéseinek értelmében. A Ftvk. a fogyasztóra azonos meghatározást alkalmaz (lásd az Ftvk. Függelékének 13. pontját). Ennek megfelelően a román fogyasztóvédelmi jog terén, ami a fogyasztási cikkek eladását illeti, jogi személyek soha nem minősülhetnek fogyasztónak és fogyasztóvédelemben emiatt egyáltalán nem részesülhetnek.[30] Továbbá, a román jog értelmében egyetlen jogi személy sem járhat el természetes személyi minőségben, mivel a román jog nem ismer a két személyiséget összevonó státuszt.[31] Itt szükséges megjegyeznünk, hogy a fogyasztó meghatározása - már az eredeti formájában[32] is, amelyet a 21/1992.
- 93/94 -
Korm. r. tartalmazott - mindenkor hangsúlyozta e státus és a természetes személyi mivolt összefüggéseit.
Azon természetes személyek, akik egyéni vállalkozás formájában folytatnak gazdasági tevékenységet, gazdálkodó szervezetnek (a 21/1992 Korm. r. szövege szerint), illetve eladónak (a 449/2003. tv. értelmében) minősülnek minden olyan esetben, amikor vállalkozói minőségükben járnak el. Problémát jelenthet azonban az olyan egyéni vállalkozók[33] - például a kereskedelemben, a szolgáltatásokban, a szabad foglalkozásokban tevékenykedők - esete, akik fogyasztóként léphetnek fel egyes termékek megvételekor, miközben nem teljes mértékben vállalkozásuk tevékenységi körében járnak el, mert nem e tevékenységi körhöz fűződően szerződnek.[34] (Például egy ügyvéd, aki ugyanazon szerződésben egy nyomtatót vesz irodája számára és a nagyképernyőjű televíziókészüléket házi felhasználásra, egyazon eladótól.) A joggyakorlatban ilyen probléma azokban az esetekben is felmerült, amikor egy természetes személy fogyasztóvédelmi keresetet terjesztett elő olyan, jogi személy hasznára kötött, látszólag fogyasztói ügyletek vonatkozásában, amelynek keretén belül tevékenykedett. Kifejezetten a fogyasztói vétel területére vonatkozóan nem találtunk releváns román joggyakorlatot. Azonban egy nemrég lezárult ügyben, amelyben első fokon a Bihar Megyei Törvényszék, másodfokon pedig a Nagyváradi Ítélőtábla hozott döntést, e probléma fogyasztóvédelmi vonatkozásai felvetődtek (a 2000. évi 193. törvény[35] által nyújtott védelem kérdésében). E határozatok bemutatását itt hasznosnak találjuk, ugyanis a 2000. évi 193. törvény fogyasztó-meghatározása alig különbözik[36] attól, amelyet a 449/2003. tv. ad. Az ügyben két természetes személy terjesztett elő fogyasztóvédelemi igényt, akik közül az első egy kölcsönszerződés kereteiben kölcsönvevői minőségben szerepelt, míg a második a kölcsön törlesztésére biztosítékokat szolgáltatott, a két felperes közös tulajdonában álló
- 94/95 -
ingatlanokon alapított jelzálog formájában. Az alperes pénzintézet állítása szerint a kölcsön kihelyezése a felperesek vállalkozói tevékenységének figyelembevételével történt, akik ingatlanfejlesztési és - értékesítési tevékenységet folytattak. A per folyamán született határozatok hivatkoztak az Európai Unió Bíróságának (EUB) a C-269/95 Benincasa,[07] a C-464/01 Johann Gruber[38] és a C-110/14 Horaţiu Ovidiu Costea[39] ügyben született határozataira.
Az elsőfokon eljáró bíróság a keresetet érdemben elutasította,[40] azonban megállapította, hogy a felperesek keresetindítási joggal rendelkeztek, mivel fogyasztók. A másodfokú bíróság a keresetet, mint elfogadhatatlant utasította el, anélkül, hogy érdemi megalapozottságát megvizsgálta volna. Határozata indokolásában megállapította: a felperesek, bár fogyasztói hitelhez folyamodtak, illetve ilyen hitelhez nyújtottak biztosítékokat, nem rendelkeznek keresetindítási joggal, ugyanis bizonyítást nyert, hogy a hitel vállalkozói tevékenységük során került felhasználásra. A másodfokú bíróság érvelése figyelmen kívül hagyta az EUB újabb megállapításait, amelyek a C-464/01 Johann Gruber ítélet indokolásában olvashatók, előnyben részesítve a C-269/95 Benincasa ítéletben megfogalmazott érvelést, mikor megállapította: "kizárólag olyan szerződések esetén, amelyek bármely vállalkozói tevékenységen kívül és attól, vagy annak céljától, függetlenül, a magánszemély személyes fogyasztási szükségleteinek kielégítése egyedüli céljával kerültek megkötésre, képezhetik részét annak a különleges rendszernek, amely a fogyasztóvédelem kérdésére alkalmazandó, míg ilyen védelem nem indokolt olyan szerződés esetében, melynek célja vállalkozási tevékenység (...)."[41]
A Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszék egyik nemrég közzétett határozatában[42] hasonló következtetéseket fogalmaz meg. Szükséges megjegyeznünk, hogy az EUB a C-464/01 Johann Gruber ügyben hozott határozatában megállapította: a fogyasztóvédelmi normák csupán azokban az esetekben nyújtanak védelmet, amikor a szerződés vállalkozási
- 95/96 -
tartalma "elhanyagolható"[43] (vagyis a szerződés nem kell, hogy teljesen független legyen a vállalkozási tevékenységtől, ahogyan az a román ítélkezési gyakorlatban megállapítást nyert). A román jogalkotó nem határozott meg semmilyen mennyiségi vagy minőségi kritériumot, az EUB C-464/01, Johann Gruber és C-110/14, Horaţiu Ovidiu Costea ügyekben született határozatainak megfelelő megoldás átültetésére, így a természetes személy fogyasztóvá vagy vállalkozóvá minősítése eseti alapon valósul meg a bíróságok által. A Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszék nem hozott létre[44] általános, objektív kritériumrendszert e probléma megoldására. Emiatt azt a következtetést kell levonnunk, hogy bármely természetes személy, akinek vállalkozói tevékenysége az RPtk. 3. §-ának értelmében,[45] egy másik személlyel létesített szerződéses jogviszony keretein belül bármilyen csekély mértékben is érvényre jut, nem minősülhet fogyasztónak, még abban az esetben sem, ha e vállalkozói minőség az ügyletet tekintve elhanyagolható. E következtetéseket azon fenntartással kell megfogalmaznunk, hogy a fenti joggyakorlat kizárólag a visszaélésszerű szerződéses záradékokra vonatkozó fogyasztóvédelmi keresetek tekintetében alakult ki, így azok a bíróságok, amelyeknek a jótállás vagy a szavatosság fogyasztóvédelmi vonatkozású normáit kell a jövőben alkalmazniuk, attól eltérően is határozhatnak majd.
Az 1999/44/EK irányelv 2. cikkének rendelkezései a román belső jogba a 449/2003. tv. II. fejezetében kerültek átültetésre [a 449/2003. tv. 5-8 §-ai, ahol az 5. § az irányelv 2. cikke (1) és (2) bekezdései szövegével analóg, míg a törvény minden további §-a az irányelv 2. cikke további egy-egy bekezdésének felel meg]. A román norma e téren az irányelv többé-kevésbé szöveghű fordítása, azzal a legjelentősebb eltéréssel, hogy a fogyasztási cikk fogalma helyett termék[46]
- 96/97 -
áll. Emiatt a megfelelőség fogyasztási célú adásvételi szerződésekben minden szempontból azonos feltételek szerint kerül megállapításra, mint azok melyeket az 1999/44/EK irányelv tartalmaz. A RPtk. 1716. §-a is hasonló rendelkezéseket ír elő, bár ezek a fogyasztási célú adásvétel esetében nem alkalmazandók. A termékek megfelelőnek tekintendők a román jog szerint (449/2003. tv. 5. §) amennyiben:[47]
- megfelelnek az eladó által nyújtott leírásnak és azonos tulajdonságokkal, illetve jellemzőkkel rendelkeznek, mint az eladó által bemutatott minta vagy modell,
- megfelelnek bármely kifejezett célnak, amelyet a fogyasztó igényelt, amennyiben e célt az eladó tudomására hozta és azt az eladó elfogadta, legkésőbb a szerződéskötés pillanatában,
- megfelelnek azoknak a céloknak, amelyekre azonos természetű dolgok szokványosan felhasználásra kerülnek,
- szem előtt tartva az eladó, a gyártó, vagy ezek bármelyikének képviselője által azonos típusú termékek jellemzőire tett nyilvános nyilatkozatait, - kiemelten akkor, ha ezek reklámokban vagy a termék címkéjén szerepelnek - a termék azokkal a szokványos minőségi és működési jellemzőkkel rendelkezik, amelyeket a fogyasztó észszerűen elvárhat.
A román jogi szakirodalom, amikor a megfelelés fogalmát kísérelte meg a polgári jog fogalmaival összefüggésbe hozni, megállapította, hogy a megfelelés abban az esetben létezik, amikor a termék a fogyasztó számára átadásra került a szerződésnek megfelelően, azt nem sújtják rejtett hibák, a fogyasztó nincs tévedésben annak tartalmát, vagy anyagát illetően, és a fogyasztó nem került megtévesztésre az eladó által tett csalárd nyilatkozatok, vagy az általa elkövetett cselekmények, illetve mulasztások miatt.[48] Itt szükséges megjegyezni, hogy a célnak való megfelelés - még abban az esetben sem, ha e célt a fogyasztó
- 97/98 -
kifejezetten megjelölte, vagy azt az eladó hallgatólagosan feltételezte - nem foglalható bele a hagyományos polgári jogi értelmezési keretbe.
A 449/2003. tv. (8. §) rendelkezései értelmében a teljesítés abban az esetben sem szerződésszerű, ha a megfeleléshez felsorolt feltételek teljesülnek ugyan, de a termék szakszerűtlen telepítésének (összeszerelésének) tulajdoníthatóan nem felel meg a szerződés explicit, illetve implicit tartalmának. Ebben az esetben lényegtelen, hogy a telepítést az eladó, vagy az eladó helyett, de annak megbízásából eljáró harmadik személy végezte. Ugyanez alkalmazandó a fogyasztó által elvégzett szakszerűtlen telepítésre is, utóbbi esetben akkor, ha ennek okát a fogyasztónak adott téves utasítások adják.[49] A jogszabály szövege nem tartalmaz külön rendelkezést, amely szűkítené azon (harmadik) személyek körét, akiknek a téves utasítás tulajdonítható, emiatt a fogyasztó a megfelelés hiányára abban az esetben is hivatkozhat, ha az összeállítási, illetve telepítési utasítások a gyártótól vagy az eladó nevében eljáró harmadik személytől származnak.
A szavatossági, vagy jótállási igény semmilyen olyan esetben nem érvényesíthető, amikor a szerződéskötés pillanatában a fogyasztó tudta, vagy tudnia kellett, hogy a termék nem megfelelő. A fogyasztó abban az esetben sem érvényesítheti a szavatosságot vagy jótállást, ha a termék meg nem felelése a fogyasztó által szolgáltatott alapanyagoknak tulajdonítható. Végezetül, az említett formában bekövetkező fogyasztói jogvédelem akkor sem lehetséges, ha az eladó bizonyítja, hogy a nyilatkozat, amelynek alapján a fogyasztó jótállási követelését érvényesíteni szeretné, számára nem volt - és nem is lehetett - ismert, vagy e nyilatkozatot a szerződéskötés pillanatában az eladó már visszavonta. Azonos kimentési indok áll fenn abban az esetben is, amikor bizonyítást nyer, hogy a nyilatkozat nem bírt jelentőséggel a fogyasztó szerződéskötési akaratának kialakításában (449/2003. tv. 6-7. §-ai). A megfelelés hiánya a 449/2003. tv. értelmében abban az esetben sem felhívható, amikor a fogyasztó soha nem lépett a termék birtokába. Ezekben az esetekben a fogyasztó számára az RPtk. rendelkezései szerinti jogvédelmi eszközök állnak rendelkezésre (a teljesítés kikényszerítése, a szerződés felbontása, a szerződéstől történő elállás).[50]
Ami a termékdokumentációra vonatkozó belső szabályokat illeti, a 449/2003. tv. ezek tartalmára nézve nem tartalmaz érdemleges rendelkezéseket. Ilyen szabályok
- 98/99 -
a Ftvk. tartalmában lelhetők fel (38-63. §-ok). E normák legtöbbje a fogyasztók tájékoztatására vonatkozik, illetve a termékek címkézésére. A fogyasztónak ezek értelmében joga van a termék kockázataira (Ftvk. 48. §) és "lényeges jellemzőire" (Ftvk. 45. §) nézve teljeskörű tájékoztatásban részesülni, annak érdekében, hogy az illető vétel kapcsán a megfelelő információk birtokában (a román jogszöveg szerint "racionális" módon) dönthessen. A szükséges információt tartalmazhatja a termék címkéje, csomagolása, technikai információkat tartalmazó más anyagok, vagy a felhasználói útmutató (Ftvk. 47. §). A fogyasztó egészsége és biztonsága védelmében közölt információkat a román norma értelmében lehetőség szerint könnyen értelmezhető, a nemzetközi gyakorlatban használatos grafikus szimbólumok segítségével ajánlatos közölni (Ftvk. 46. §). A tartós felhasználású termékek esetében, amikor ezt jogszabály kifejezett rendelkezése előírja, kötelező a termékkel együtt a fogyasztó számára a jótállási jegy, a termék jelentős technikai információinak leírása, valamint a gyártó által biztosított telepítési, összeállítási, használati és karbantartási útmutató, valamint a megfelelési tanúsítvány átadása is (Ftvk. 53. §). Az itt felsorolt anyagokat román nyelven szükséges a fogyasztó rendelkezésére bocsátani, anélkül, hogy a román nyelv mellett más nyelvek használata korlátozva lenne (Ftvk. 55. §). Erre irányuló igény esetén a termék használatát a vételt követően (és a lehetőségekhez mérten) az eladó a felhasználónak gyakorlatban kell, hogy bemutassa (Ftvk. 59. §).
A román jog nem szabályozza más, általános normák útján a termékek értékesítésének kötelező feltételeit, és nem írja elő (de nem is tiltja) ilyen feltételek szakmai szervezetek általi kidolgozását, ezzel lehetővé téve az önszabályozást egyes gazdasági szereplők esetében.
A szavatosság vagy jótállás érvényesítése során a fogyasztó a termék megfelelőségének helyreállítására tarthat igényt. Ezen intézkedéseket a 449/2003. tv. 10. §-a nevesíti. A fogyasztó kérheti: a termék 1. kijavítását, 2. kicserélését, 3. a vételár visszafizetését, vagy - esettől függően - annak csökkentését arányosan a meg nem felelés mértékével. Ezen intézkedések bármelyikét a fogyasztó ingyenesen kérheti. Az 1999/44/EK irányelv 3. cikkének rendelkezéseivel
- 99/100 -
összhangban - amelyeket a román jogalkotó a belső jogba lényegében szó szerint ültetett át - a felek között keletkezett ellenkező egyezség hiányában, a fogyasztó elsődleges intézkedésként a termék kijavítását vagy kicserélését kérelmezheti, és csupán mint szubszidiárius intézkedést kérheti a vételár lecsökkentését vagy visszafizetését, azokban az esetekben amikor a kijavítás vagy a kicserélés lehetetlen, illetve aránytalan intézkedés lenne. A termék kijavítására vagy kicserélésére vonatkozó észszerű időtartam az 1999/44/EK irányelv 3. cikkének (3) bekezdésébe foglalt kritériumát a román jogalkotó számszerűsítette a 449/2003. tv. 11. §-ának (4) bekezdésében . Eszerint az intézkedések foganatosítása maximum 15 naptári napon belül kell, hogy bekövetkezzen attól az időponttól számítva, amikor a fogyasztó az eladót a termék nem megfelelő mivoltáról értesítette, vagy a terméket az eladónak, illetve az eladó által e célból meghatalmazott más személynek okirattal igazolható módon átadta. További járulékos jogszabályi előírásként, amely az átültetendő irányelvi normákat bővíti, a 449/2003. tv. 11. §-ának (5) bekezdése előírja, hogy a javítás során csupán új alkatrészek használhatók. Amennyiben a termék helyettesítésre kerül, az eladó ugyanazon jótállás biztosítására köteles a helyettesítő termék vonatkozásában, mint az eredeti termék esetén, azonban ennek jogalapja ope legis a törvényben előírt szavatosság lesz [449/2003. tv. 11. § (6) bekezdés ].
Némileg eltérően az 1999/44/EK irányelv 3. cikkének (5) bekezdésében foglaltrendelkezésektől, a 449/2003. tv. 13. § -a - amely ezen irányelvi rendelkezések átültetésére hivatott - nem taxatív módon sorolja fel azokat a helyzeteket, amikor a fogyasztó kérheti az ár csökkentését, vagy elállhat a szerződéstől. A felsorolt helyzetek,[51] - amelyek majdnem azonosak az 1999/44/ EK irányelv 3. cikkének (5) bekezdésében foglaltakkal - emiatt csupán példálózó felsorolás elemeinek minősíthetők. Az 1999/44/EK irányelv vélhetően téves román fordításából adódóan a 449/2003. tv. 13. §-ának a) pontja értelmében az ár csökkentése nem csupán abban az esetben lehetséges, amikor "A fogyasztó (...) nem jogosult sem a fogyasztási cikk kijavítására, sem a kicserélésére" az 1999/44/EK irányelv értelmében, hanem minden olyan esetben, amikor "számára a kijavítás vagy kicserélés nem kedvez" (vagyis olyan esetekben is, amikor a kijavítás vagy kicserélés számára már nem hasznos). A fogyasztó nem állhat el a szerződéstől, ha
- 100/101 -
a meg nem felelés csekély (449/2003. tv. 14. §). A meg nem felelés mértékének megállapítása a konkrét esetekben elengedhetetlen. E kérdésben a román szakirodalomban megfogalmazódott az a nézet, miszerint a szerződésszerű teljesítés elmaradása a fogyasztóvédelem terén szélesebb jelentéstartalommal veendő figyelembe, mint általában, másfajtaszerződések esetén. E fogalom ilyenkor tartalmazza "a szerződésszerű teljesítés elmaradásának felmérésére alkalmazandó komplex kritériumokat (...), szem előtt tartva az adásvételi szerződésnek való megfelelést és a fogyasztó jogos elvárásait a szerződés tartalmához viszonyítva."[52] E nézet szerint a szerződésszerű teljesítés fogalma magában foglalná a termék szerződésszerű átadását[53] és az érte nyújtandó szavatosságot rejtett hibák, illetve a termék anyaga tekintetében fennálló esetleges fogyasztói tévedés esetén.[54]
Amennyiben az eladó jótállást[55] (a román szaknyelvben törvényes garanciát) is ajánl, (vagyis olyan szerződéses garanciát vállal, amely a jótállási jegy tartalmának, vagy a termékre vonatkozó reklámanyagok állításainak való megfelelést biztosítja) az eladót e jótállás kötelezi. Semmilyen, a felek között kötött egyezség (ideértve a jótállási feltételeket is) nem csökkentheti vagy hatálytalaníthatja a 449/2003. tv. által az eladó terhére rótt kötelezettségeket, amennyiben annak megkötése a megfelelés hiányának a vevő általi észlelése és az eladó iránti közlése előtt történt [449/2003. tv. 22. § (1) bekezdés]. Az ilyen egyezség semmis, kivéve, amikor tárgya használt termékek esetén a törvényben előírt jótállási határidő lecsökkentése, és a felek által megszabott határidő egy évnél nem rövidebb. Az eladó által nyújtott jótállás ilyenkor a törvényben előírt szavatosság mértékét csökkentheti. Az eladó kedvezőbb feltételek mellett vállalhat szerződéses természetű, nem-fogyasztói jótállást is: a vevő számára többletköltséget feltételező módon további, a 449/2003. törvényben nem előírt intézkedésekben megnyilvánuló jótállás biztosítására is kötelezheti magát. E többletköltség ellenében nyújtott jótállás már nem a 449/2003. tv. által szabályozott (definíciójából eredően ingyenes) "kereskedelmi" jótállásnak minősül majd, emiatt arra a 449/2003. tv. tárgyi hatálya nem terjed ki.
- 101/102 -
A 449/2003. tv. előírásai megfelelnek az EUB Weber és Putz ügyekben[56] kimunkált gyakorlatának, köszönhetően az Egyes fogyasztóvédelmi vonatkozású jogszabályok módosítására és kiegészítésére vonatkozó 2008. évi 174. sürgősségi kormányrendelet által véghez vitt módosításoknak. A rendelet módosította a 449/2003. tv. 12. §-ának rendelkezéseit, annak érdekében, hogy biztosítsa, a megfelelés helyreállításának - a fogyasztó szempontjából - ingyenes jellegét annak minden elemére nézve, ideértve a "(...)postázás, fuvarozás, rakodás, diagnosztika, szakértői véleményezés, eltávolítás, visszaépítés, munkadíjak, anyagok és csomagolás" költségeit. A felek nem köthetik ki a költségek megosztásának semmilyen olyan formáját, amely e szabálytól a fogyasztó számára hátrányos módon eltérne, ugyanis ez a de minimis kötelezettségeket előíró szavatosság keretein belül került szabályozásra. Így a termék eltávolításának és visszaépítésének költségeit az eladó viseli attól függetlenül, hogy a termék beépítése az eladó, a vevő, vagy egy erre engedéllyel rendelkező harmadik személy által történt. Emiatt a román norma nem tér el a Weber és Putz ügyekben született határozat rendelkező részébenadott első választól.
A Weber és Putz határozat rendelkező részében megfogalmazott második következtetés szintén összhangban van a román joggal. A 449/2003. tv. 11. §-ának (2) bekezdése alapján az eladó abban az esetben minősítheti a termék kijavítására irányuló egyes intézkedéseket aránytalannak, ha azok számára észszerűtlenül magas költségeket feltételeznek, bármely más lehetséges, a megfelelés helyreállítását célzó intézkedéshez képest, figyelembe véve többek között a termék értékét abban az esetben, ha az a szerződésnek megfelelne, illetve a meg nem felelés jelentőségét is. Emiatt, ha a kicserélés költsége az eladó számára aránytalan lenne, más intézkedésekkel szükséges a megfelelést helyreállítani. A Weber és Putz ügyekben született határozat második következtetésének premisszája, hogy a kicserélés az egyedüli lehetséges helyreállítási intézkedés. A román norma által a különböző helyreállítási intézkedések összehasonlításának kritériuma abból a premisszából indul ki, hogy legalább két helyreállítási intézkedésnek lehetségesnek kell lennie. Emiatt az eladó nem hivatkozhat a kicserélés költségeinek aránytalanságára abban az esetben, ha a kicserélés a megfelelés helyreállítására lehetséges egyedüli intézkedés lenne.
- 102/103 -
A szavatosság és jótállás érvényesítésére vonatkozó határidőket a 449/2003. tv. szabályozza, annak V. fejezetében (16-18. §-ok).[57] Az eladóval szemben szavatosság akkor érvényesíthető, ha a megfelelés hiánya a termék a vevőnek történő átadásától számított kétéves határidőn belül válik észlelhetővé (449/2003. tv. 16. §). A termék átadása alatt az a pillanat értendő, amikortól a fogyasztó a termék birtokába lép [449/2003. tv. 22. § (6) bekezdés I. fordulat]. E szabály érvényesül a jótállás esetén is, ha a felek egyezségükkel másként (a fogyasztónak kedvezőbb módon) nem rendelkeznek. A szavatossági idő csökkentése nem lehetséges a jótállás szerződéses szabályainak keretein belül,[58] kivéve, amennyiben a szerződés használt termékre vonatkozik, és a lecsökkentett határidő még ebben az esetben sem lehet rövidebb egy évnél [449/2003. tv. 22. § (2) bekezdés].[59] E rendelkezések megfelelnek az 1999/44/EK irányelv 5. cikk (1) bekezdésének (első fordulat). A kétéves határidő időtartama ope legis lecsökken a termék átlagos használati idejére, abban az esetben, ha az a kétéves időtartamnál rövidebb lenne (449/2003. tv. 16[2]. §).[60]
A határidő az RPtk. 2552. §-ában előírt, a határidők számítására általánosan vonatkozó normák szerint számítandó. Ez ugyanazon hónap ugyanazon napján telik le, amikor a termék átadása a fogyasztó számára bekövetkezett, a kétéves időtartam elteltével. Az RPtk. rejtett hibákból eredő nem megfelelő teljesítésre az általános adásvételi szerződések esetében a fogyasztóvédelmi szavatosságtól kifejezetten elkülönülő (eszköz-) szavatosságot biztosít (RPtk. 1707-1715 §-ai). Felvetődik tehát a kérdés: a szavatossági időtartam kezdetének meghatározására fogyasztói szerződések esetében alkalmazható-e az RPtk. normáiba foglalt különös szabály [melynek értelmében a határidő számítása egy évvel az eladott dolog vevőnek való átadását követően ope legis megkezdődik, az RPtk. 2531. § (1) bekezdésének a) pontja szerint, amennyiben a rejtett hiba felfedezésére ennél hamarabb nem került sor]? Ez álláspontunk szerint nem lehetséges, mivel
- 103/104 -
a 449/2003. tv. rendelkezései az RPtk. rendelkezéseivel szemben elsőbbséggel alkalmazandók fogyasztói eladások esetében, az RPtk. 2531. § (5) bekezdése értelmében. E megoldás összeegyeztethető az 1999/44/EK irányelv 5. cikkének (1) bekezdésével is.
A kétéves határidő természetét illetően, amelyen belül a meg nem felelés felhozható (amely a termék esetlegesen két évet meghaladó átlagos használati idejére a 449/2003. tv. 16[1]. §-ának értelmében ope legis meghosszabbodik), ezt a román joggyakorlat még nem határozta meg. Ha a határidő elévülési jellegű határidőnek minősülne, ez több okból is felfüggeszthető lenne, illetve számítása újrakezdődhetne (többek között abban az esetben, ha az eladó a szavatosság vagy jótállás iránti késedelmes kérelmet akár implicit módon és akár csak részben is elfogadja). Ezzel az értelmezéssel nem értünk egyet,[61] mivel a 449/2003. tv. 16. §-ának rendelkezései - amelyek az 1999/44/EK irányelv 5. cikke (1) bekezdésének felelnek meg - az eladó felelősségére, és nem a vele szembeni keresetindításra vonatkoznak. Ugyanezen következtetések arra a kéthónapos időtartamra is mutatis mutandis érvényesek, amelyen belül a fogyasztónak az eladót tájékoztatnia kell meg nem felelésről.[62] Ebben az értelemben, a határidő nem elévülési, hanem jogvesztő (záros) jellegű, letelte után a vevő nem érvényesítheti igényét. A jogvesztő határidőkre az RPtk. sokkal szigorúbb szabályokat alkalmaz mind felfüggesztésük, mind pedig azok számításának újrakezdése esetén (RPtk. 2545-2550. §-ai) . Jogvesztő határidők főszabály szerint nem függeszthetők fel, és számításuk nem kezdődhet újra [RPtk. 2548. §, (1) bekezdés] a vis maior által indokolt esetek kivételével, amelynek e határidőket is felfüggesztik.
A szavatosság és jótállás érvényesítésére megszabott határidő ipso iure meghosszabbodik azzal az időtartammal, amely alatt a termék működésképtelen, vagy rendetetésének betöltésére alkalmatlan volt a megfelelőség hiánya miatt. Ez az időtartam attól a pillanattól számítandó, amikortól az eladó tájékoztatása a meg nem felelésről megtörtént (abban az esetben is, ha a közlés tényét a felek írásban nem rögzítették), vagy amikortól a vevő a terméket az eladónak, vagy más, az eladó által a termék kijavítására meghatalmazott szervnek vagy személynek átadta, illetve attól a pillanattól, amikor a vevő írásban kérte az eladótól a termék elszállítását [449/2003. tv. 22. § (3) bekezdés].
- 104/105 -
Csupán a tartós felhasználású termékek esetében következik be a szavatossági és jótállási határidők törvényi kiterjesztése kicserélés esetén,[63] és csupán akkor, amikor velük ekvivalens, új termékekkel kerültek kicserélésre [449/2003. tv. 22. § (4) bekezdés]. A kiterjesztett határidő a csereterméknek a vevő számára történő átadásától számítandó. A 449/2003. tv. nem írja elő a határidő kiterjesztését a termék kijavítása esetén. E helyzetet azonban a következőképpen teszi kedvezőbbé a jogalkotó. Amikor egy tartós felhasználású termék meg nem felelését a szavatossági időn belül észlelik, és a termék a szavatossági időtartamot legkevesebb 10%-kal meghaladó ideig használhatatlan volt, illetve kijavítása nem lehetséges, az eladónak azt ki kell cserélnie, vagy a vételárat vissza kell fizetnie a fogyasztó számára [449/2003. tv. 22. § (5) bekezdés].
A fogyasztók kérhetik a rendeltetésszerű használatra alkalmatlanná vált termékek "helyreállítását" (tehát kijavítását), vagy kicserélését olyan rejtett hibák[64] esetén, amelyek a termék átlagos használati ideje alatt kerültek észlelésre, amennyiben az átlagos használati idő a szavatosság kétéves időtartamát meghaladná (449/2003. tv. 16[1]. §). Ilyenkor a fogyasztó csupán abban az esetben fordulhat kérelemmel az eladóhoz, ha számára jogszabály erre lehetőséget biztosít (a 449/2003. tv. megfogalmazása szerint), esetünkben az RPtk. rejtett hibákra vonatkozó szabályai szerint. E hibák elhárításának módozatait a törvény a termék kijavítására vagy kicserélésére korlátozza. Rejtett hibák esetén a kétéves szavatossági idő attól az időponttól számítandó, amikor az ügyben megkeresett semleges szakértő (például az igazságügyi szakértői testület tagja) a hibára vonatkozó szakértői véleményét ismertette [21/1992 Korm. r. 13. § (2) bekezdés]. E jogszabály a szakirodalom[65] vélekedése szerint különös norma a 449/2003. tv. rendelkezéseihez képest, ezért ebben az esetben a 449/2003. évi tv. határidő-számítási mechanizmusát felülírja.
- 105/106 -
A 449/2003. tv. rendelkezései (17. §) két hónapos határidőt írnak elő, amelyen belül a fogyasztónak tájékoztatnia kell az eladót a megfelelés hiányáról, annak érdekében, hogy élhessen a szavatosság vagy a jótállás által biztosított jogokkal. E rendelkezés az 1999/44/EK irányelv 5. cikkének (2) bekezdésén alapul, amely e határidő rögzítését kifejezetten megengedi a tagállamok számára. Az eladó e határidőn belüli tájékoztatásának elmulasztása a fogyasztó szavatosságból vagy jótállásból eredőjogainak elvesztésével jár (utóbbi esetben a felek kedvezőbb szerződéses egyezsége hiányában).
A fogyasztási termékekre nyújtandó szavatosságra és jótállásra vonatkozó részletes szabályok mind a fogyasztók, mind pedig az eladók számára egy sor kötelezettséget írnak elő. Ezek különbözhetnek annak függvényében, hogy a garancia szavatosság formáját ölti, vagy a termékre az eladó jótállást (is) biztosított. A fogyasztó minden esetben hivatkozhat a szavatosságra, és emellett, ha jótállásra is jogosult, e garanciát is érvényesítheti, anélkül, hogy a szavatosságról lemondana. A reklámokban a megfelelésre vonatkozóan tett állítások is jótállást keletkeztetnek. A vevő kiterjesztett jótállásban is részesülhet, ha az eladó külön fizetési kötelezettség ellenében számára ilyet biztosít, ezt azonban a fogyasztóvédelmi normák nem szabályozzák.
A jótállási jegyet, amely a szavatosság és jótállás feltételeit rögzíti, a fogyasztó számára írásban vagy más tartós médiumon (például kompaktlemezen) kell átadni, de főszabály szerint csupán azokban az esetekben, ha erre a fogyasztó igényt tart [449/2003. tv. 21. § (1) bekezdés]. Az eladó azonban köteles a tartós felhasználású termékek vevőinek minden esetben írásban jótállási jegyet biztosítani. Az adásvételi szerződés, a jótállási jegy, illetve bármilyen dokumentáció, amely a termékre vonatkozik, román nyelven szerkesztendő [21/1992. Korm. r. 20. § (5) bekezdés, Ftvk. 55. §], de ezek más nyelveken írt információkat is tartalmazhatnak. Amennyiben az eladó a jótállásra vonatkozó nyilatkozatait tartalmazó jótállási jegyet nem adja át a vevő számára, e mulasztás a vevő számára nem járhat hátránnyal, utóbbi ebben az esetben szavatosságban vagy jótállásban ilyen okirat hiányában is részesül [449/2003. tv. 21. § (2) bekezdés].
- 106/107 -
Az eladó által nyújtott bármely jótállás, amelyet a jótállási jegy tartalmaz, vagy amelyre reklámokban történt utalás, kötelező az eladóra nézve (449/2003. tv. 19. §). Bármely, ilyen jótállás alapján az eladó által kibocsátott (a 449/2003. tv. 20. §-ában szabályozott) jótállási jegyet a laikusok számára érthető módon kell megfogalmazni és annak tartalmaznia kell a tájékoztatást, miszerint a jótállás mint szerződéses egyezség, feltételei nem ronthatják le a fogyasztók számára a szavatosságból fakadó jogokat. A jótállási jegynek tartalmaznia kell az eladó és a termék megjelölését, és azt az időtartamot, amelyre a jótállás szól, a termék átlagos használati idejét rendeltetésszerű használata esetén és azokat a jogokat is, amelyekkel a fogyasztó a jótállás alapján rendelkezik (például a termék karbantartása, kijavítása, kicserélése) illetve azon személyek/szervek megjelölését, amelyek számára az eladó a termék szervizelését engedélyezte.
Főszabály szerint a fogyasztónak bizonyítania kell, hogy a termék nem volt megfelelő abban az időpontban, amikor azt átvette, annak érdekében, hogy a szavatosságra hivatkozhasson (449/2003. tv. 9. §). A bizonyítási teher a 449/2003. tv. 18. §-a értelmében [amely az 1999/44/EK irányelv 5. cikkének (3) bekezdését ülteti át] minden esetben megfordul, amikor a meg nem felelés a termék átadását követő hathónapos határidőn belül kerül észlelésre.[66] A felek e szabálytól egyezségükben eltérhetnek a fogyasztónak kedvezőbb rendelkezésekkel, ha az eladó jótállást is biztosít.
A fogyasztó a meg nem felelés elhárítását a jogszabályban előírt bármely módon kérheti a szavatosság alapján, de a jótállásra hivatkozva ezek mellett más intézkedésekre is jogosult lehet.
A fogyasztó szavatossági eredetű jogosultságai a termék kijavítása, illetve kicserélése - ha ezek nem minősülnek aránytalannak -, ellenkező esetben pedig a vételár arányos csökkentése (ha a vételár kifizetésre került, visszaszolgáltatása). Az eladó köteles ezen intézkedéseket foganatosítani, amennyiben a meg nem felelésre a termék átadásától számított kétéves határidőn belül került sor, és ezt a vevő az eladó tudomására hozta, az észleléstől számított kéthónapos határidőn belül. A meg nem felelést az eladónak tizenöt napos határidőn belül kell elhárítania, illetve rövidebb határidőn belül, ha erről a felek között írásos egyezség született. A tizenöt napos határidő kiterjesztése az eladó és a vevő egyezsége alapján sem lehetséges.
- 107/108 -
A román fogyasztóvédelmi jogban, nem megfelelő teljesítés esetére a 449/2003. tv. által szabályozott adásvételi szerződésekben, a fogyasztók számára a szavatosság és - amennyiben alkalmazandó -, a jótállás jogcímein kívül más jogcím nem biztosított. Ahogyan azt fentebb már említettük, az eladó a vevővel szemben további kötelezettségeket vállalhat egy különálló kiterjesztett jótállás útján, amely a vevő számára további fizetési kötelezettség ellenében biztosítható, de ez nem képezi a 449/2003. tv. szabályozásának tárgyát, ez esetben az RPtk. rendelkezései alkalmazandók.
A fogyasztói egyesületek keresetet indíthatnak (ahogyan azt lentebb ismertetjük) annak érdekében, hogy a 449/2003. tv. által szabályozott ügyletekben résztvevő eladókat törvénysértő magatartásuk megszüntetésére kötelezzék. E keresetek azonban nem biztosítanak jogvédelmet az egyes fogyasztók számára nem megfelelő teljesítés esetére, így elsődlegesen megelőző természetűek.
A fogyasztó követelését peres eljárásban kényszerítheti ki az eladóval szemben, amennyiben utóbbi nem hozza meg azokat az intézkedéseket a termék megfelelésének helyreállítására, amelyekre a fogyasztó jogosult. Ez a per a rendes peres eljárás szabályai szerint zajlik, amelyeket a román Polgári eljárásjogi törvénykönyv (a továbbiakban: RPp.) tartalmaz. Az RPp. 113. §-ának 8. pontja értelmében a "nem-vállalkozóknak" (vagyis a fogyasztóknak) a keresetet az eladó lakóhelye szerint illetékes bíróság mellett a saját lakóhelyük szerint illetékes bíróság előtt is jogukban áll előterjeszteni.[67]
A fogyasztók és kereskedők között keletkezett jogviták alternatív megoldásáról szóló 2015. évi 38. kormányrendelet[68] lehetővé teszi alternatív vitamegoldási rendszerek (alternative dispute resolution - ADR) alkalmazását
- 108/109 -
a fogyasztó és a vállalkozó közötti szerződés kapcsán keletkezett jogviták kezelésére. A rendelet nem minősíti alternatív vitamegoldásnak a fogyasztó és a vállalkozó közötti közvetlen egyeztetést, illetve a per folyamán zajló egyeztetést, amelyet a bíróság kezdeményez. A rendelet tárgyi hatálya csupán olyan ADR módszerekre terjed ki, amelyek online platformok útján kezdeményezhetők [5. § (2) bekezdés a) pont]. Az egyes módszerek nem kerülnek külön-külön felsorolásra, de a rendelet megfogalmazásából levezethető, hogy a közvetítés és a választottbíráskodás, ahogyan a felek harmadik személy részvételével folytatott közvetett egyeztetése is ebben a formában megengedettek. A rendelet 10. §-a kifejezetten lehetővé teszi az ADR szervek számára, hogy a felek közötti jogvitára megoldást javasoljanak, de azt is, hogy a jogvitát a felekre nézve kötelező módon maguk oldják meg. (Utóbbi lehetőség a román jogban a választottbíráskodás esetében fordulhat kizárólag elő.) A közvetítés folyamán legtöbbször a közvetítő nem javasol megoldást a jogvitára, de véleményünk szerint e megközelítés is megengedett, ha a felek ebbe beleegyeznek. Minden ADR módszernek meg kell felelnie a szakértelem, függetlenség, pártatlanság, eljárási átláthatóság és a tisztességes eljárás követelményeinek.[69] Minden, a kormányrendelet alapján ADR-t szolgáltató szervet lajstromba kell venni.[70]
Mivel az ADR módszereknek a fogyasztók és vállalkozók közötti jogviták megoldására történő alkalmazását az RPp., illetve más jogforrások nem akadályozzák, úgy kell értelmeznünk, hogy a rendelet tárgyi hatálya kizárólag az elektronikus távközlés útján megvalósuló ADR-re terjed ki. Ezen ADR mechanizmusok célja elsősorban a pénzügyi szektorban keletkező jogviták megoldása. Ezt bizonyítja az a tény, hogy e területen különálló ADR intézményként hozták létre a Bankszektorban Keletkezett Jogviták Alternatív Megoldási Központját,[71] miközben a fogyasztói adásvételek esetében ilyen intézmény nem létezik. A fogyasztók számára nem tiltott az "offline" ADR módszerek alkalmazása a köztük és a vállalkozók között keletkezett jogvitákban.
- 109/110 -
A román fogyasztóvédelmi jogban különös szerep jut a fogyasztók jogainak védelmében alapított egyesületek számára, mivel ezeket a 449/2003. tv. által adott meghatározás magukkal a fogyasztókkal azonos státusba helyezte. Az ilyen egyesületekre vonatkozó jogi normák a 21/1992. Korm. r. 30-43 §-aiban kerülnek felsorolásra. Fogyasztóvédelmi egyesületek alapítása a nem-kormányzati (civil) szervezetekre vonatkozó általános jogszabályok alapján lehetséges,[72] a fogyasztók jogainak védelme céljából. Az így alapított egyesületek a fogyasztók jogai és jogos érdekei védelmében keresetindítási joggal rendelkeznek [21/1992. Korm. r. 37. § h) pont]. A kormányrendelet nem korlátozza az így indítható kereseteket, emiatt felvetődik a kérdés: megengedett-e számukra egyes fogyasztók érdekében a keresetindítás, vagy ez csupán azon fogyasztók esetében lehetséges, akik az egyesület tagjai (mikor a kereset tulajdonképpen egy csoportpert[73] keletkeztetne), illetve megengedett-e számukra a közérdekű keresetindítás (actio popularis).[74]
Nézetünk szerint ezek az egyesületek nem indíthatnak keresetet és nem kezdeményezhetik bírósági határozatok végrehajtását egyéni fogyasztók érdekében, ha az érintett fogyasztók az egyesületnek nem tagjai. Az RPp. 83. §-ának értelmében főszabály szerint magánjogi jogi személyek nem képviselhetnek természetes személyeket meghatalmazás alapján a bíróságok előtt (a meghatalmazás hiánya pedig sértené a rendelkezési elvet). E jogosultság természetes személyek, elsősorban ügyvédek számára van fenntartva. A fogyasztóvédelmi egyesületeknek ellenben joguk van keresetet indítani tagjaik nevében (csoportpert kezdeményezve, ha tagjaik azonos eladó nem megfelelő teljesítésének következményeit szenvedték el), vagy akár a közérdek védelmében is.[75] A folyamatban lévő perekbe beavatkozóként[76] beléphetnek a fogyasztó érdekeinek védelmében. Az eladó nem szerződésszerű teljesítésével kapcsolatos perekben, fogyasztói adásvételi szerződésekre vonatkozóan elsősorban az utóbbi és kevésbé az előbbi megoldás képzelhető el, ugyanis a közérdekű keresetindítás esetében a fogyasztóvédelmi egyesületek nem érvényesíthetnek konkrét kereseti kérelmeket a nem megfelelő teljesítés elhárítására, csupán azt kényszeríthetik ki az eladótól, hogy a jövőben bizonyos magatartásokat tanúsítson, vagy ezektől tartózkodjon.[77]
- 110/111 -
A Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság[78] nincs feljogosítva fogyasztói követelések közvetlen érvényesítésére, vagy az egyes fogyasztók érdekében történő eljárásra.[79] Segítséget nyújthat azonban a fogyasztóvédelmi egyesületek számára és közigazgatási természetű szankciókat is alkalmazhat a vállalkozókkal szemben [a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság szervezetésre és működésére vonatkozó 2012. évi 700. kormányhatározat 3. § (1) bekezdés j) pontja]. A hatóság továbbá támogathatja olyan szervezetek létrehozását is, amelyek közvetítenek a fogyasztók és vállalkozók között [3. § (1) bekezdés t) pont]. Az adásvételi szerződések terén más piaci megfigyelésre jogosult hatóságok nincsenek felhatalmazva a fogyasztói követelések megoldására vagy érvényesítésére.
- 111/112 -
1. R. D. Apan: Repere în definirea noţiunii de consumator. Pandectele Române, különszám 2008. március 31., elérhető: https://www.sintact.ro/#/publication/151001161 (letöltés dátuma: 2020.02.15.)
2. N. A. Daghie: Aspecte teoretice şi practice privind condiţiile cerute pentru admisibilitatea rezoluţiunii judiciare. Revista Română de Drept privat, 2009/6. 48-85.
3. M. Dinu: Aspecte procesuale referitoare la cererile în justiţie în raportul dintre profesionişti şi consumatori. In: Pandectele Române, 2019/5. 48-57.
4. M. Dinu: Consideraţii privind calitatea procesuală în litigiile dintre consumatori şi profesionişti. Curierul Judiciar, 2015/8. 426.
5. A. N. Gheorghe, C. Spasici, D. S. Arjoca: Dreptul consumaţiei. Editura Hamangiu, Bucureşti, 2012.
6. J. Goicovici: Dreptul consumaţiei. Sfera Juridică, Cluj-Napoca, 2006.
7. J. Goicovici: Elementele constitutive ale practicilor comerciale neloiale în relaţiile cu consumatorii. Studia Universitatis Babeş-Bolyai Iurisprudentia, 2016/3. 88-100.
8. J. Goicovici: Noile proceduri de soluţionare alternativă a litigiilor dintre comercianţi şi consumatori. Studia Universitatis Babeş-Bolyai Iurisprudentia, 2015/4. 53-66.
9. N. Grădinaru: Regulile comunitare în materia vânzării bunurilor de consum şi a garanţiilor acestora. Revista Română de Drept Comunitar, 2005/3.
10. A. Groza: Din jurisprudenţa recentă a Curţii de Justiţie a Uniunii Europene. Revista Forumul Judecătorilor, 2011/4. 232-235.
11. M. Iliescu: Aspecte teoretice privind noţiunea de consumator în legislaţia română. In: Politica legislativă între reglementare europeană, naţională şi internaţională. Noi perspective ale dreptului, Conferinţa internaţională de drept, studii europene şi relaţii internaţionale - Bucureşti, 24-25 mai 2013, Editura Hamangiu, Bucureşti, 2013. 585-594.
12. M. Iliescu: Consumatorul - între prevederi legislative şi opinii doctrinare. Curierul Judiciar, 2014/8. 435-441.
13. E. Mihai: Contractul de credit pentru consum în viziunea Ordonanţei de urgenţă a Guvernului nr. 50/2010. Revista Română de Drept al Afacerilor, 2012/5. 13.
- 112/113 -
14. E. M. Minea: Incidenţa reglementărilor vizând protecţia consumatorilor în domeniul construcţiilor de locuinţe. Revista Română de Drept al Afacerilor, 2010/9. 13.
15. D. Moţiu: Clauze abuzive în contractele încheiate cu consumatorii. Revista de ştiinţe Juridice, 2013/1.
16. G. Piperea: Protecţia consumatorilor în contractele comerciale. C. H. Beck, Bucureşti, 2018.
17. I.-F. Popa: Conformitatea lucrului vândut - între rigiditate tradiţională şi funcţionalism. Revista Română de Drept Privat, 2009/1. 132-172.
18. I.-F. Popa: Conformitatea lucrului vândut - între rigiditate tradiţională şi funcţionalism (II). Revista Română de Drept Privat, 2009/2. 65-98.
19. I.-F. Popa: Obligaţia de conformitate - cu referire specială la vânzările de consum. Pandectele Române, 2005/5. 153-178.
20. I.-F. Popa: Regimul juridic al termenelor în materia garanţiei de conformitate. Revista Română de Drept Privat, 2007/4. 79-117.
21. I. Schiau: Profesionistul, un reper al dăinuirii materiei comerciale în cadrul dreptului privat unitar. Revista Română de Drept al Afacerilor, 2015/7. 43-58.
22. V. Terzea: Neexecutarea obligaţiilor contractuale. Revista Română de Drept Privat, 2018/6.
23. F. Tudoriu, C. A. Popârţac: Drepturile consumatorului. O provocare pentru afaceri, Universul Juridic, Bucureşti, 2013.
24. Az Európai Parlament és a Tanács 1999/44/EK irányelve (1999. május 25.) a fogyasztási cikkek adásvételének és a kapcsolódó jótállásnak egyes vonatkozásairól, HL L 171., 1999.7.7., 12-16.
25. Az Európai Parlament és a Tanács 2009/22/EK irányelve (2009. április 23.) a fogyasztói érdekek védelme érdekében a jogsértés megszüntetésére irányuló eljárásokról, HL L 110., 2009.5.1., 30-36.
26. Az Európai Parlament és a Tanács 2013/11/EU irányelve (2013. május 21.) a fogyasztói jogviták alternatív rendezéséről, valamint a 2006/2004/EK rendelet és a 2009/22/EK irányelv módosításáról, HL L 165., 2013.6.18., 63-79.
- 113/114 -
27. Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/2394 rendelete (2017. december 12.) a fogyasztóvédelmi jogszabályok végrehajtásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről és a 2006/2004/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről, HL L 345., 2017.12.27., 1-26.
28. A társaságokról szóló 1990. évi 31. törvény, újra-közzétéve a román Hivatalos Közlöny 1066/2004.11.17. számában
29. A vállalkozók és fogyasztók között kötött szerződésekbe foglalt visszaélésszerű záradékokról szóló 2000. évi 193. törvény (Legea 193/2000 privind clauzele abuzive din contractele încheiate între profesionişti şi consumatori), közzétéve a Hivatalos Közlöny 543/2012.08.03. számában
30. A termékek eladásáról és a hozzá fűződő garanciákról szóló 2003. évi 449. törvény (Legea 449/2003 privind vânzarea produselor si garanţiile asociate acestora), újra-közzétéve a román Hivatalos Közlöny 347/2008.05.06. számában
31. 2004. évi 296. törvény a fogyasztói törvénykönyvről (Legea 296/2004 privind Codul consumului), újra-közzétéve a Hivatalos Közlöny 224/2008.03.24. számában
32. A kereskedők fogyasztókkal szembeni tisztességtelen magatartásának visszaszorításáról és a jogszabályok az európai fogyasztóvédelmi joggal történő harmonizálásáról szóló 2007. évi 363. törvény (Legea 363/2007 privind combaterea practicilor incorecte ale comercianţilor în relaţia cu consumatorii şi armonizarea reglementărilor cu legislaţia europeană privind protecţia consumatorilor), közzétéve a Hivatalos Közlöny 899/2007.12.28. számában
33. 2009. évi 287. törvény a polgári törvénykönyvről (Codulcivil), újra-közzétéve a Hivatalos Közlöny (Monitorul Oficial) 505/2011.07.15. számában
34. A termékek eladására és a hozzá fűződő garanciákra vonatkozó 2003. évi 449. törvény módosítására vonatkozó 2016. évi 9. kormányrendelet jóváhagyásáról szóló 2018. évi 353. törvény (Legea 353/2018 privind aprobarea Ordonanţei Guvernului nr. 9/2016 pentru modificarea şi completarea Legii nr. 449/2003), közzétéve a Hivatalos Közlöny 4/2019.01.03. számában
35. A fogyasztók védelméről szóló 1992. évi 21. kormányrendelet (Ordonanţa 21/1992 privind protecţia consumatorilor) újra-közzétéve a Hivatalos Közlöny 208/2007.03.28. számában
- 114/115 -
36. Az egyesületekről és alapítványokról szóló 2000. évi 26. kormányrendelet, közzétéve a román Hivatalos Közlöny 39/2000.01.31. számában
37. Az engedélyezett természetes személyek, egyéni vállalkozások és családi vállalkozások általi gazdasági tevékenységek gyakorlására vonatkozó 2008. évi 44. sürgősségi kormányrendelet (Ordonanţa de urgenţă 44/2008 privind desfăşurarea activităţilor economice de către persoanele fizice autorizate, întreprinderile individuale şi întreprinderile familiale), közzétéve a Hivatalos Közlöny 328/2008.04.25. számában
38. A fogyasztók és kereskedők között keletkezett jogviták alternatív úton megoldásáról szóló 2015. évi 38. kormányrendelet (Ordonanţa 38/2015 privind soluţionarea alternativă a litigiilor dintre consumatori şi comercianţi Dată act: 26-aug-2015), közzétéve a Hivatalos Közlöny 654/2015.08.28. számában
39. Egyes fogyasztóvédelmi vonatkozású jogszabályok módosításáról és kiegészítéséről 2008. évi 174. sürgősségi kormányrendelet (Ordonanţa de urgenţă 174/2008 pentru modificarea şi completarea unor acte normative privind protecţia consumatorilor), közzétéve a Hivatalos Közlöny 795/2008.11.27. számában
40. A Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság szervezetéről és működéséről szóló 2012. évi 700. kormányhatározat (Hotărârea 700/2012 privind organizarea şi funcţionarea Autorităţii Naţionale pentru Protecţia Consumatorilor), közzétéve a Hivatalos Közlöny 491/2012.07.18. számában
41. Európai Unió Bíróságának C-269/95. sz. Francesco Benincasa v. Dentalkit Srl ügyben 1997. július 3-án hozott ítélete (ECLI:EU:C:1997:337)
42. Európai Unió Bíróságának C-464/01. sz. Johann Gruber v. Bay Wa AG ügyben 2005. január 20-án hozott ítélete (ECLI:EU:C:2005:32)
43. Európai Unió Bíróságának C-65/09. sz. Gebr. Weber GmbH v. Jürgen Wittmer és C-87/09 Ingrid Putz v. Medianess Electronics GmbH egyesített ügyekben 2011. június 16-án hozott ítélete (ECLI:EU:C:2011:396)
44. Európai Unió Bíróságának C-110/14. sz. Horaţiu Ovidiu Costea v. SC Volksbank România SA ügyben 2015. szeptember 3-án hozott ítélete (ECLI:EU:C:2015:538)
45. Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszék Második Polgári Kollégiumának 2016. március 2-i 441/2016.sz. határozata
46. Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszék Második Polgári Kollégiumának 2017. január 26-i 115/2017. sz. határozata
- 115/116 -
47. Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszék, Második Polgári Kollégiumának 2018. február 2-i 479/2018. sz. határozata
48. Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszék 2018. június 4-i 37/2018. sz. határozata
49. Nagyváradi Ítélőtábla, 2019. május 7-i 158/2019. sz. polgári ügyben hozott határozata (https://www.sintact.ro, letöltés dátuma: 2020.02.12.)
50. Bihar Megyei Törvényszék, 2018. július 5-i 166/2018. sz. polgári ügyben hozott határozata
51. 2008. évi 174. sürgősségi kormányrendelet indokolása, elérhető: http://arhiva.gov.ro/upload/articles/103997/2763-nf-protectia-consumatorilor-tot.pdf, letöltés dátuma: 2019.12.20
52. https://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/NIM/?uri=celex:31999L0044, letöltés dátuma: 2020.01.12.
53. https://anpc.ro/categorie/1271/sal, letöltés dátuma: 2020.02.25.
- 116/117 -
***
Dr. Székely János PhD., a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem Jogtudományi Karán 2007-ben szerzett jogász végzettséget. Ezután tanulmányait tovább folytatta az intézmény falai között, 2008-ban európai magánjogi szakirányú mesteri (LLM) oklevelet szerezve. Doktori tanulmányait a Debreceni Egyetem Marton Géza Állam- és Jogtudományi Doktori Iskolájának keretein belül teljesítette, 2017-ben szerzett doktori fokozatot állam-és jogtudományok terén, summa cum laude minősítéssel. 2007-ben fordítói engedélyt szerzett román és magyar nyelv viszonylatában. 2008-ban felvételt nyert a romániai Satu Mare (Szatmár) Megyei Ügyvédi Kamarába. 2010-től teljes jogú ügyvéd, 2011-től engedélyezett közvetítő. 2012-től a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, Kolozsvári Kar, Jogtudományi Intézetének kinevezett oktatója, 2017-től főállású egyetemi adjunktusa. A polgári eljárásjog, öröklési jog, jogi kultúrtörténet (II.) elnevezésű tárgyak oktatója. 2019-től a Satu Mare Megyei Ügyvédi Kamara tanácsának tagja. ■
JEGYZETEK
[1] A tanulmány megírása és megjelentetése az Igazságügyi Minisztérium jogászképzés színvonalának emelését célzó programjai keretében valósult meg.
[2] G. Piperea: Protecţia consumatorilor în contractele comerciale. C. H. Beck, Bucureşti, 2018, 9-10.
[3] Az Európai Parlament és a Tanács 1999/44/EK irányelve (1999. május 25.) a fogyasztási cikkek adásvételének és a kapcsolódó jótállásnak egyes vonatkozásairól, HL L 171., 1999.7.7., 12-16.
[4] A román Polgári törvénykönyv [Codul civil] a 2009. évi 287. törvény, újra-közzétéve a román Hivatalos Közlöny [Monitorul Oficial] 505/2011.07.15. számában.
[5] A román Polgári törvénykönyv értelmében: "Vállalkozónak kell tekinteni mindenkit, aki vállalkozást üzemeltet" [RPtk. 3. § (2) bekezdés], ahol a vállalkozás üzemeltetése alatt "a dolgok előállításából, igazgatásából vagy elidegenítéséből, illetve szolgáltatás-nyújtásból álló szervezett tevékenység" rendszeres folytatását értjük, "függetlenül attól, hogy ez nyereségszerzésre irányul-e, vagy sem" [RPtk. 3. § (3) bekezdés]. E meghatározás nem azonos a gazdálkodó szervezet (operator economic) fogalmával, amely az általános fogyasztóvédelmi jogszabályokban kerül említésre, ahol ez, mint "olyan természetes vagy jogi személy" van meghatározva, "amely vállalkozói tevékenysége során előállít, importál, illetve fuvaroz termékeket, ezek alkatrészeit, vagy szolgáltatásokat nyújt, és erre engedéllyel rendelkezik" (21/1992. Korm. r. 2. § 3. pont); nem azonos továbbá az eladó fogalmával sem, amelyet a 449/2003. tv. alkalmaz. Utóbbi törvény az eladót a következőképpen határozza meg: "azon természetes vagy jogi személy, amely tevékenysége során termékekkel kereskedik egy a fogyasztóval kötött szerződés feltételei szerint, és erre engedéllyel rendelkezik". Mindazonáltal a Polgári törvénykönyv hatálybaléptetésére vonatkozó átmeneti rendelkezéseket tartalmazó 2011. évi 71. törvény 8. §-ának (1) bekezdése a vállalkozó fogalmát többek között a gazdálkodó szervezet fogalmát is magába foglalóként határozta meg. A vállalkozó fogalmának részletes leírásához a román jogban, lásd I. Schiau: Profesionistul, un reper al dăinuirii materiei comerciale în cadrul dreptului privat unitar. Revista Română de Drept al Afacerilor, 2015/7. 43-58.
[6] A termékek eladásáról és a hozzá fűződő garanciákról szóló 2003. évi 449. törvény [Legea 449/2003 privind vânzarea produselor si garanţiile asociate acestora] legutóbbi egységesített formájában a román Hivatalos Közlöny 347/2008.05.06. számában jelent meg.
[7] I .-F. Popa: Obligaţia de conformitate - cu referire specială la vânzările de consum. Pandectele Române, 2005/5., 153.
[8] Lásd N. Grădinaru: Regulile comunitare în materia vânzării bunurilor de consum şi a garanţiilor acestora. Revista Română de Drept Comunitar, 2005/3., 54., 1. jegyzet. A szerző felsorolja a fogyasztói adásvételre vonatkozó normákat a 449/2003. tv. hatálybalépését megelőző időszakban.
[9] Lásd I.-F. Popa, i. m., 2005, 154-161.
[10] Lásd például J. Goicovici: Dreptul consumaţiei. Sfera Juridică, Cluj-Napoca, 2006, 81-82.
[11] I.-F. Popa, i. m., 2005, 154. Ugyanezen szerző későbbi írásában a román Polgári törvénykönyvet "vaknak és süketnek" (98.) nevezi amiatt, mert figyelmen kívül hagyta a szerződésnek való megfelelés modern fogalmát, amelyet a 449/2003. tv. is alkalmaz. I.-F. Popa: Conformitatea lucrului vândut - Intre rigiditate tradiţională şi funcţionalism (II). Revista Română de Drept Privat, 2009/2., 96. és 98.
[12] A fogyasztók védelméről szóló 1992. évi 21. kormányrendelet [Ordonanţa 21/1992 privindprotecţia consumatorilor] legutóbb a román Hivatalos Közlöny 208/2007.03.28. számában lett újra közzétéve.
[13] E fogalom időben változékonynak bizonyult. Első meghatározását még a 21/1999. Korm. r. adta (2. §, második nem számozott bekezdés) miszerint a fogyasztók: "olyan természetes személyek, akik gazdasági ügynököktől [értsd vállalkozóktól - szerző megj.] beszerzett termékeket végfelhasználóként felhasználnak vagy elfogyasztanak, illetve akik az ilyenek [értsd vállalkozók - szerző megj.] által nyújtott szolgáltatásokból részesülnek". Ez a meghatározás többször került módosításra. Az első ilyen módosítást a 2000. évi 58. kormányrendelet iktatta be (közzétéve a Hivatalos Közlöny 43/2000.01.31 számában), amelynek folytán a meghatározás a következőképpen alakult át: "olyan természetes személy, aki vállalkozói tevékenységén kívül eljárva termékeket vagy szolgáltatásokat vesz, felhasznál, illetve elfogyaszt". Ez később újra módosult, a 2002. évi 37. törvény által (közzétéve a román Hivatalos Közlöny 91/2002.02.02. számában), a következőképpen: "[egy] természetes személy vagy természetes személyek egyesületbe tömörült csoportja, aki vállalkozói tevékenységén kívül eljárva termékeket vagy szolgáltatásokat vesz, felhasznál, illetve elfogyaszt". A meghatározás végső formáját, amely ma közös a 449/2003. törvényben olvashatóval, "A kereskedők fogyasztókkal szembeni tisztességtelen magatartásának visszaszorításáról és a jogszabályok az európai fogyasztóvédelmi joggal történő harmonizálásáról szóló 2007. évi 363. törvény" [Legea 363/2007 privind combaterea practicilor incorecte ale comercianţilor în relaţia cu consumatorii şi armonizarea reglementărilor cu legislaţia europeană privind protecţia consumatorilor] adta meg. Ez a román Hivatalos Közlöny 899/2007.12.28. számában került közzétételre. E meghatározás 21/1999. Korm. r. 2. § 2. pontjában került elhelyezésre, és tanulmányunk 2. szakaszában olvasható.
[14] A termék fogalmának értelmezéséért lásd I.-F. Popa, i. m., 2005, 164-165.
[15] I.-F. Popa, i. m., 2005, 162.
[16] A Fogyasztói törvénykönyv [Legea 296/2004 privind Codul consumului] hatályos változata a román Hivatalos Közlöny 224/2008.03.24. számában került újra-közzétételre egységesített formában.
[17] J. Goicovici: Elementele constitutive ale practicilor comerciale neloiale în relaţiile cu consumatorii. Studia Universitatis Babeş-Bolyai Iurisprudentia, 2016/3., 99. 7. jegyzet.
[18] A 449/2003. törvénybe foglalt fogyasztó-meghatározás eredeti szövegezése a következő volt: "bármely természetes személy, vagy természetes személyek egyesületekbe tömörült csoportja, amely vállalkozói vagy kereskedelmi tevékenységén kívül, de ajelen törvénynek alávetett szerződések keretein belül eljárva, termékeket vesz, beszerez, felhasznál, illetve elfogyaszt" [2. § (1) bekezdés a) pont]. Ezt a 2007. évi 363. tv. a következőképpen módosította "bármely természetes személy vagy természetes személyek egyesületekbe tömörült csoportja, amely a jelen törvénynek alávetett szerződések útján, kereskedelmi, ipari vagy termelési, kisipari vagy szabadfoglalkozású tevékenységén kívül eső céllal jár el." Lásd M. Iliescu: Aspecte teoretice privind noţiunea de consumator în legislaţia română. In: Politica legislativă între reglementare europeană, naţională şi internaţională. Noi perspective ale dreptului, Conferinţa internaţională de drept, studii europene şi relaţii internaţionale - Bucureşti, 24-25 mai 2013, 587. Lásd továbbá M. Iliescu: Consumatorul - între prevederi legislative şi opinii doctrinare. Curierul Judiciar, 2014/8. 436. Fontos, hogy ez a meghatározás nem azonos az ugyanazon 2007. évi 363. törvényben adott további meghatározással, amelyet az általa módosított 21/1992. Korm. rendeletbe helyezett el (részletekért lásd a 13. jegyzetet fentebb), ugyanis a 449/2003. tv. rendelkezéseinek alávetett szerződésekben eljáró fogyasztókra vonatkozik, és nem a fogyasztókra általában, ahogyan azokat a 21/1992. Korm. r. meghatározza. E helyzet korábban egymással össze nem egyeztethető fogyasztó-meghatározásokat eredményezett. Lásd I.-F. Popa, i. m., 2005, 163.
[19] Az Egyes fogyasztóvédelmi vonatkozású jogszabályok módosításáról és kiegészítéséről szóló 2008. évi 174. sürgősségi kormányrendelet [Ordonanţa de urgenţă 174/2008 pentru modificarea şi completarea unor acte normative privind protecţia consumatorilor] a román Hivatalos Közlöny 795/2008.11.27. számában került közzétételre.
[20] A 2008. évi 174. sürgősségi kormányrendelet indokolása, (http://arhiva.gov.ro/upload/articles/103997/2763-nf-protectia-consumatorilor-tot.pdf, letöltés dátuma: 2019.12.20) tartalmaz egy hivatkozást az 1999/44/EK irányelv nem teljes átültetésére nézve, amelyet az Európai Bizottság 2008. január 18-i levelében kifogásolt.
[21] A 449/2003. tv. 2. §-ának g) pontjában meghatározott rejtett hibák "az átadott termék vagy szolgáltatás olyan minőségi fogyatékai, amelyek nem voltak ismertek a fogyasztó számára, és nem válhattak ismertté az ellenőrzés szokványos eszközei által". Itt szükséges megjegyezni, hogy a rejtett hibák ilyen meghatározása eltér az RPtk. definíciójától, amely 1707. §-ának (2) bekezdésében, a nem fogyasztási adásvételek esetében ezt olyan hibaként határozza meg "amely az átadás időpontjában szakirányú segítség nélkül a gondos és körültekintő vevő részére sem felfedezhető". Emiatt a szerződéses megfelelés tesztje rejtett hibák esetében a fogyasztói szerződésekben kevésbé szigorú.
[22] Az átlagos használati idő a 449/2003. tv. 2. §-ának h) pontja által, mint "azon időtartam, amelyet a normatív technikai dokumentáció tartalmaz, vagy amely a gyártó nyilatkozataiból kitűnik, vagy amely a felek egyezségében meghatározást nyert, [és], amelyen belül a tartós felhasználású termékek működési jellemzőiket meg kell őrizzék, amennyiben azok szállítási, kezelési, raktározási és üzemeltetési feltételeinek betartása megtörtént." került meghatározásra. Itt érdemes megjegyeznünk, hogy ez a meghatározás alapvetően hibás, ugyanis tartalmában a tartós felhasználású termékekre vonatkoztat, amelyek meghatározása viszont visszautal az átlagos használati időtartamra (lásd a 63. jegyzetet lentebb), emiatt egy hibás, rekurzív (körkörös) definíció keletkezik mindkét fogalom esetében.
[23] A fentebb felsorolt normák mindegyike bejelentésre került az Európai Unió részére az 1999/44/EK irányelv átültetésére szolgáló jogszabályként (https://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/NIM/?uri=celex:31999L0044, letöltés dátuma: 2020.01.12.). Azonban itt szükséges kiemelnünk, hogy egy további jogszabály is létezik, amely szintén az 1999/44/EK irányelv implementációjára született. Ez "A fogyasztók vállalkozókkal kötött szerződéseiből eredő jogaira, valamint egyes jogszabályok módosítására vonatkozó 2014. évi 34. sürgősségi kormányrendelet" [Ordonanţa de urgenţă 34/2014 privind drepturile consumatorilor în cadrul contractelor încheiate cu profesioniştii, precum şi pentru modificarea şi completarea unor acte normative], amely a román Hivatalos Közlöny 427/2014.06.11. számában került közzétételre. Ez kötelezte a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóságot [Autoritatea Naţională pentru Protecţia Consumatorilor], hogy közölje az Európai Bizottsággal azon elfogadásra került fogyasztóvédelmi normákat, amelyek az 1999/44/EK irányelvnél szigorúbb rendelkezéseket tartalmaznak (a sürgősségi kormányrendelet 27[1]. §-a).
[24] A termékek eladására és a hozzá fűződő garanciákra vonatkozó 2003. évi 449. törvény módosítására vonatkozó 2016. évi 9. kormányrendelet [Ordonanţa 9/2016 pentru modificarea şi completarea Legii nr. 449/2003 privind vânzarea produselor şi garanţiile asociate acestora] a román Hivatalos Közlöny 66/2016.01.29. számában került közzétételre.
[25] Részletekért lásd a 13. és 18. jegyzeteket fentebb.
[26] A fogyasztói jótállást, amelyet a román jogszabály szó szerinti fordításban kereskedelmi garanciának nevez (elkülönítve azt a RPtk. adásvétel esetén alkalmazott jótállás-fogalmától - lásd pl. RPtk. 1716-1718. §-ai), a 449/2003. tv. 2. §-ának e) pontja határozza meg (jelenleg annak a 2019. évi 9. kormányrendelet által módosított formájában), a következőképpen: "az eladó által a fogyasztó iránt, további fizetési kötelezettség nélkül, vállalt bármely kötelezettség, a fogyasztó által fizetett vételár visszatérítésére, a megvett termék kijavítására vagy kicserélésére, azokban az esetekben, amikor az nem felel meg a jótállásra vonatkozó nyilatkozatokban vagy reklámokban kifejtett feltételeknek".
[27] A fogyasztói szavatosságot, amelyet a román jogszabály szó szerinti fordításban törvényes megfelelési garanciának nevez, (elkülönítve azt a RPtk. adásvétel esetén alkalmazott szavatosság-fogalmától - lásd pl. RPtk. 1695-1715. §-ai), a 449/2003. tv. 2. §-ának e[1]) pontja határozza meg (annak a 2019. évi 9. kormányrendelet által módosított formájában), a következőképpen: "a fogyasztó jogi védelme, amely a törvény ereje által a megfelelőség hiányából ered, és az eladó azon törvényes kötelezettségét jelenti a fogyasztó irányábat, hogy további költségek igénylése nélkül a terméket a megfelelés állapotába hozza, ideértve a vételár a fogyasztónak történő visszaszolgáltatását, a termék kijavítása vagy kicserélése útján is, ha ez nem felel meg a jótállásra vonatkozó nyilatkozatokban vagy reklámokban kifejtett feltételeknek". A megfelelés vagy a megfelelés hiányának megállapítása elsősorban a felek feladata. Mindazonáltal, bármely szerződési előírás, amely kizárólag az eladó számára tartja fenn a megfelelés megállapítását, visszaélőnek minősül. D. Moţiu: Clauze abuzive în contractele încheiate cu consumatorii. Revista de ştiinţe Juridice, 2013/1. 127.
[28] A termékek eladására és a hozzá fűződő garanciákra vonatkozó 2003. évi 449. törvény módosítására vonatkozó 2016. évi 9. kormányrendelet jóváhagyásáról szóló 2018. évi 353. törvény [Legea 353/2018 privind aprobarea Ordonanţei Guvernului nr. 9/2016 pentru modificarea şi completarea Legii nr. 449/2003] a román Hivatalos Közlöny 4/2019.01.03. számában került közzétételre.
[29] Lásd M. Iliescu: i. m., 2013, 587. Lásd továbbá R. D. Apan: Repere în definirea noţiunii de consumator. Pandectele Române, különszám 2008. március 31., elérhető: https://www.sintact.ro/#/publication/151001161 (letöltés dátuma: 2020.02.15.) A szerző véleménye szerint, az alkalmazandó norma szövege kizárólag természetes személyekre vonatkozhat.
[30] Korábban elszigetelten olyan vélemények is kifejezésre kerültek a jogi szakirodalomban, melyek szerint jogi személyek is fogyasztónak minősülhetnek. Lásd M. Iliescu: i. m., 2013, 588. 1. jegyzet és 589-591. Ezek valószínűleg a fogyasztó különböző jogszabályokban fellehető eltérő meghatározásaiból eredhettek, ahogyan azt Piperea említi. Utóbbi szerző korábban szintén hangoztatta a jogi személyek fogyasztóként kezelésének lehetőségét, de később elvetette e nézetet. G. Piperea: i. m., 10.
[31] A jogi személyiséggel rendelkező társaságokat "A társaságokról szóló 1990. évi 31. törvény" szabályozza (legutóbb újra-közzétéve a román Hivatalos Közlöny 1066/2004.11.17. számában), míg a nem profitszerzési célú jogi személyek szabályozása Az egyesületekről és alapítványokról szóló 2000. évi 26. kormányrendeletben található (közzétéve a román Hivatalos Közlöny 39/2000.01.31. számában). További jogszabályok vonatkoznak más jogi személyekre (a szabad foglalkozások gyakorlására alapított társaságokra, a szövetkezetekre, a mezőgazdasági társulásokra stb.), de ezek közül egy sem minősíthető fogyasztónak.
[32] További részletekért lásd a 13. és 18. jegyzeteket fentebb.
[33] A gazdasági tevékenységek folytatására engedélyezett természetes személy státusát "Az engedélyezett természetes személyek, egyéni vállalkozások és családi vállalkozások általi gazdasági tevékenységek gyakorlására vonatkozó 2008. évi 44. sürgősségi kormányrendelet" [Ordonanţa de urgenţă 44/2008 privind desfăşurarea activităţilor economice de către persoanele fizice autorizate, întreprinderile individuale şi întreprinderie familiale), hozta létre, amely a román Hivatalos Közlöny 328/2008.04.25. számában került közzétételre. Ez lehetővé teszi az erre engedéllyel rendelkező természetes személynek, hogy gazdasági tevékenységeket egyénileg (önfoglalkoztatottként) folytasson mint kerekedő vagy szolgáltató. Hasonló státuszok léteznek a szabad foglalkozásúak, például közjegyzők, ügyvédek, könyvelők, orvosok stb. esetében is.
[34] Lásd M. Iliescu: i. m., 2013, 592-593.
[35] A vállalkozók és fogyasztók között kötött szerződésekbe foglalt visszaélésszerű záradékokról szóló2000. évi 193. törvény [Legea 193/2000 privind clauzele abuzive din contractele încheiate între profesionişti şi consumatori] a román Hivatalos Közlöny 543/2012.08.03. számában került újra-közzétételre.
[36] A 2000. évi 193. törvény által adott meghatározás azonos a 449/2003. tv. a 2007. évi 363. törvénnyel módosított definícióval. Lásd a 18. jegyzetet fentebb.
[37] C-269/95. sz. Francesco Benincasa v. Dentalkit Srl ügyben 1997. július 3-án hozott ítélet (ECLI:EU:C:1997:337).
[38] C- 464/01. sz. Johann Gruber v. Bay Wa AG ügyben 2005. január 20-án hozott ítélet (ECLI:EU:C:2005:32).
[39] C-110/14. sz. Horaţiu Ovidiu Costea v. SC Volksbank România SA ügyben 2015. szeptember 3-án hozott ítélet (ECLI:EU:C:2015:538).
[40] Bihar Megyei Törvényszék, 2018. július 5-i 166/2018. sz. polgári határozata (https://www.sintact.ro, letöltés dátuma: 2020.02.12.)
[41] Nagyváradi Ítélőtábla, 2019. május 7-i 158/2019. sz. polgári határozata (https://www.sintact.ro, letöltés ideje: 2020.02.12.)
[42] Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszék, Második Polgári Kollégium, 2018. február 2-i 479/2018. sz. határozata (http://www.scj.ro, letöltés ideje: 2020.02.12.)
[43] C- 464/01, Johann Gruber ügyben született ítélet, 39. és 41. ítéletpontok.
[44] A román Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszék a belső jogban előírt előzetes döntéshozatal iránt megkeresésre került annak érdekében, hogy kötelező erővel határozza meg, mely kritériumok alapján minősíthető egy személy fogyasztónak, amikor e minősítés vitatott. Az erre irányuló megkeresést formai okokra hivatkozva visszautasította. Mindazonáltal visszautasító határozatában (Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszék 2018. június 4-i 37/2018. sz. határozata előzetes döntéshozatali kérdésről, 53. bekezdés) a Semmítőszék elismerte, hogy e kérdéskörben a joggyakorlat nem egyhangú (http://www.scj.ro, letöltés ideje: 2020.02.12.).
[45] Következtetésünket a Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszék gyakorlatára alapozzuk, amelyet fentebb ismertettünk, valamint e bíróság Második Polgári Kollégiumának 2016. március 2-i 441/2016. és 2017. január 26-i 115/2017. sz. határozataira (http://www.scj.ro, letöltés ideje: 2020.02.19.)
[46] A termékek meghatározása a 449/2003. tv. 2. §-ának b) pontja értelmében mozgatható testi tárgyak, amelyek végső felhasználási célja a fogyasztás, vagy más, egy vagy több egyén általi felhasználás. Az elkobzás után eladott dolgok, a kényszervégrehajtás folyamán vagy bírósági határozat alapján értékesített dolgok, a víz, valamint a nem különálló csomagolásban, vagy előre meghatározott mennyiségben értékesített gázhalmazállapotú anyagok, illetve az elektromos áram nem esnek a 449/2003. tv. tárgyi hatálya alá. Emiatt a törvény tárgyi hatálya az ingatlanokra és a szolgáltatásokra nem terjed ki. Lásd I.-F. Popa, i. m., 2005, 162. Egyes szerzők úgy tekintik, hogy az épületekbe beépített építőanyagok termékeknek minősíthetők (E. M. Minea: Incidenţa reglementărilor vizând protecţia consumatorilor în domeniul construcţiilor de locuinţe. Revista Română de Drept al Afacerilor, 2010/9. 27.), bár ezen értelmezés téves.
[47] A. N. Gheorghe, C. Spasici, D. S. Arjoca: Dreptul consumaţiei. Editura Hamangiu, Bucureşti, 2012, 219.
[48] I.-F. Popa, i. m., 2005, 166.
[49] F. Tudoriu, C. A. Popârţac: Drepturile consumatorului. O provocare pentru afaceri, Universul Juridic, Bucureşti, 2013, 158.
[50] E. Mihai: Contractul de credit pentru consum în viziunea Ordonanţei de urgenţă a Guvernului nr. 50/2010. Revista Română de Drept al Afacerilor, 2012/5. 43. Egyetértünk ezzel a következtetéssel a fogyasztói jogok terén, amelyek főszabály szerint nincsenek alávetve az RPtk. normáinak, de ezt nem tekintjük általános érvényűnek. A román jogi szakirodalom általában úgy értékeli, hogy a szerződésszerű teljesítés egyik feltétele a vevő a megvett dolog birtokába helyezése. Lásd I.-F. Popa: Conformitatea lucrului vândut - între rigiditate tradiţională şi funcţionalism. Revista Română de Drept Privat, 2009/1. 136-138.
[51] A 449/2003. tv. három ilyen helyzetet sorol fel annak 13. §-ában: 1. ha a fogyasztó számára a dolog kijavítása vagy kicserélése nem kedvező, 2. ha az eladó a terméket nem javította ki vagy nem cserélte ki észszerű időn belül, és 3. ha az eladó a kijavítást vagy kicserélést nem olyan módon valósította meg, hogy ezzel a fogyasztó számára okozott jelentős kellemetlenséget orvosolja. Emiatt a fogyasztó csupán azokban az esetekben állhat el a szerződéstől, amikor más módon jogsérelme nem orvosolható, vagy a jogsérelem elhárításának eszköze e célt nem teljesítette. N. A. Daghie: Aspecte teoretice şi practice privind condiţiile cerute pentru admisibilitatea rezoluţiunii judiciare. Revista Română de Drept privat, 2009/6. 55-56.
[52] V. Terzea: Neexecutarea obligaţiilor contractuale. Revista Română de Drept Privat, 2018/6. 522. Más szerzők kettős megfelelésről beszélnek, egyrészt az adásvételi szerződéssel (objektív kritérium), másrészt a fogyasztó elvárásaival (szubjektív kritérium) szemben. I.-F. Popa, i. m., 2005, 165-168.
[53] Nem értünk egyet ezzel a következtetéssel. Ahogyan azt fentebb már említettük, a megfelelés hiánya csupán abban az esetben hozható fel, amikor a fogyasztó a termék birtokába lépett, ugyanis e fogyasztó a meg nem felelésre csupán annak általa történő megállapítását követően hivatkozhat.
[54] Lásd V. Terzea: i. m., 522-523.
[55] Lásd a 26. jegyzetet fentebb.
[56] C-65/09. sz. Gebr. Weber GmbH v. Jürgen Wittmer és C-87/09 Ingrid Putz v. Medianess Electronics GmbH egyesített ügyekben 2011. június 16-án hozott ítélet (ECLI:EU:C:2011:396). A Weber és Putz ügyekben hozott határozat kommentárjáért román nyelven lásd A. Groza: Din jurisprudenţa recentă a Curţii de Justiţie a Uniunii Europene. Revista Forumul Judecătorilor, 2011/4. 232-235.
[57] A határidők természetének részletes elemzéséhez lásd I.-F. Popa: Regimul juridic al termenelor în materia garanţiei de conformitate. Revista Română de Drept Privat, 2007/4.
[58] A határidő kógens természetű. I.-F. Popa: i. m., 2007.
[59] Lásd A. N. Gheorghe, C. Spasici, D. S. Arjoca: i. m., 222. F. Tudoriu, C. A. Popârţac:. i. m., 158-159.
[60] A. N. Gheorghe, C. Spasici, D. S. Arjoca: i. m., 221.
[61] Ebben az értelemben lásd I.-F. Popa: i. m., 2007.
[62] Valamelyest ellentétes értelemben lásd I.-F. Popa: i. m., 2007.
[63] A tartós fogyasztási cikkek fogalmát a 449/2003. tv. 2. §-ának i) pontja határozza meg, melynek értelmében ilyenek a "komplex termékek, amelyeket alkatrészek és alegységek alkotnak, amelyek tervezése, felépítése olyan jellegű, hogy ezek adott átlagos ideig felhasználhatók legyenek, és melyek esetében adott a javítás és a karbantartás lehetősége". (A szöveg a román normaszöveg pontos fordítása, a közelebbről meg nem határozott átlagos használati idő a jogalkotó megfogalmazása.)
[64] E hibák minden kritériumnak meg kell, hogy feleljenek, amelyeket a jogszabály előír annak érdekében, hogy rejtettnek minősülhessenek. F. Tudoriu, C. A. Popârţac: i. m., 161.
[65] I.-F. Popa: i. m., 2007.
[66] E határidő szintén kógens. I.-F. Popa: i. m., 2007. Lásd továbbá F. Tudoriu, C. A. Popârţac:. i. m., 159-160.
[67] M. Dinu: Aspecte procesuale referitoare la cererile în justiţie în raportul dintre profesionişti şi consumatori. In: Pandectele Române, 2019/5. 52.
[68] A fogyasztók és kereskedők között keletkezett jogviták alternatív úton megoldásáról szóló 2015. évi 38. kormányrendelet [Ordonanţa 38/2015 privind soluţionarea alternativă a litigiilor dintre consumatori şi comercianţi Dată act: 26-aug-2015] a román Hivatalos Közlöny 654/2015.08.28. számában került közzétételre. A kormányrendelet ülteti át a fogyasztói jogviták alternatív rendezéséről, valamint a 2006/2004/EK rendelet és a 2009/22/EK irányelv módosításáról szóló 2013/11/EU európai parlamenti és a tanácsi irányelvet (HL L 165., 2013.6.18., 63-79.), és a fogyasztói érdekek védelme érdekében a jogsértés megszüntetésére irányuló eljárásokról szóló 2009/22/EK európai parlamenti és a tanácsi irányelvet (fogyasztói alternatív vitarendezési irányelv, HL L 110., 2009.5.1., 30-36.), továbbá a fogyasztóvédelmi jogszabályok végrehajtásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről és a 2006/2004/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló (EU) 2017/2394 európai parlamenti és a tanácsi rendeletet (HL L 345., 2017.12.27., 1-26.). A kormányrendelet alkalmazásáról lásd G. Piperea: i. m., 426-431.
[69] Lásd J. Goicovici: Noile proceduri de soluţionare alternativă a litigiilor dintre comercianţi şi consumatori. Studia Universitatis Babeş-Bolyai Iurisprudentia, 2015/4. 56-57.
[70] G. Piperea: i. m., 427. A fogyasztóvédelmi adásvételek terén az ADR szervezetek listája nem tartalmaz ilyen intézményeket. (https://anpc.ro/categorie/1271/sal, letöltés dátuma: 2020.02.25.)
[71] J. Goicovici: i. m., 55. Lásd továbbá a 70. jegyzetet fentebb.
[72] Lásd M. Iliescu: i. m., 2014, 438-439. Lásd továbbá A. N. Gheorghe, C. Spasici, D. S. Arjoca: i. m., 341-346.
[73] Lásd G. Piperea: i. m., 411-412.
[74] Lásd F. Tudoriu, C. A. Popârţac:. i. m., 167-168.
[75] M. Dinu: Consideraţii privind calitatea procesuală în litigiile dintre consumatori şi profesionişti. Curierul Judiciar, 2015/8. 428.
[76] M. Dinu: i. m., 2019, 50.
[77] M. Dinu: i. m., 2019, 429.
[78] A Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóságot a 21/1992. Korm. r. szabályozza, de ennek hatáskörét kormányhatározatok szabják meg a rendelet 28. §-ának értelmében. Ezek közül a legjelentősebb a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság szervezetéről és működéséről szóló2012. évi 700. kormányhatározat (Hotărârea 700/2012 privind organizarea şi funcţionarea Autorităţii Naţionale pentru Protecţia Consumatorilor), amely a román Hivatalos Közlöny 491/2012.07.18. számában került közzétételre.
[79] F. Tudoriu, C. A. Popârţac:. i. m., 189-193.
Visszaugrás
