Az országgyűlés a kormány - 2006. november végén - T/826/85. számú egységes javaslata alapján módosította a géntechnológiai tevékenységről szóló1998. évi XXVII. törvényt (Gtv.), amelynek új III. fejezete tartalmazza az egymás mellett termesztés engedélyezésének szabályait. A rendezés célja a géntechnológiával módosított (GM) haszonnövények és a hagyományos módon, továbbá ökológiai gazdálkodással termesztett (ún. bio) növények fajkeveredésének megelőzése, tehát a céljaiban, feltételrendszerében és technológiájában eltérő három gazdálkodási mód együttélésének biztosítása. A jogalkotás háttere összetett, szövevényes kérdéskört fed, melynek legalább néhány alaptényét kell ismerni ahhoz, hogy az új törvény tartalmát megértsük. Az utóbbiak közül - a teljesség igénye nélkül - a következőket emelem ki:
1. A GM növények köztermesztése - amit a WTO diktátumával 2004 szeptemberétől az áruk szabad mozgása ürügyén a világpiacot uraló biotechnológiai cégóriások az Európai Unióra is rákényszerítenek - a fajták szabadalmaztatása és a vetőmag-kereskedelem alapján a világ növénytermesztésének az újrafelosztását jelenti. (Darvas B. 2006: 3.) Az új élelmiszer(ipari, kereskedelmi) monopólium rövid magyarázata: egyrészt ökológiai képtelenség a GM és a nem-GM növények tartós "együttélése", egymás mellett termeszthetősége, mert idegenbeporzó növényeknél a koegzisztencia legfeljebb 4-8 évig tartható fenn, miután a transzgén mindenképp megjelenik a hagyományos fajtákban is. Az izolációs távolság csak viszonylagos és átmeneti védettséget adhat, de nem zárhatja ki a génfertőzést. (Lásd Heszky L. akadémikus növénygenetikus álláspontját: 2005.) A tudomány igaza itt a valóságon mérhető: pl. az USA - kukorica-övezete GM fajtákkal telítettsége miatt - már nem rendelkezik GM-mentes kukoricával. (Ezért is létkérdés számára Európa mielőbbi és teljes "génfertőzése", hiszen e nélkül a világpiacon a fizetőképes kereslet visszautasítja az USA "génterményét" és csak a bizonyítottan GM-mentes kukoricát veszi meg.) A transzgénnek az ökoszisztémába behatolásával induló élettani folyamat - ismert károsító hatásaival és be nem látható, súlyos következményeivel egyaránt - többé nem fordítható vissza.
Másrészt, míg a hagyományos növényt nem védi szabadalom, a kereskedelem korlátlanul forgalmazhatja, belőle bárki vetőmagot foghat, a GM-fajta szabadalmi oltalom alatt áll, a vetőmag-szerződéssel a fajtatulajdonos a termesztőnek a technológiadíj megfizetése ellenében csak egyszeri (egyéves) hasznosítást enged, aki a magot csak termesztésre használhatja, nem adhatja tovább és nem foghat belőle vetőmagot sem. (Ez utóbbi lehetőséget kizárja a GM-fajtába juttatott terminátor-gén, amely a termesztési ciklus végén csíraképtelenné teszi a növényt.) Könnyen belátható, hogy a GM-technológia mezőgazdasági és földrajzi terjedése, illetve a nem GM-fajtákkal való "békés egymás mellett élés" kikényszerítése mögött nem pusztán a profitszerzési cél, hanem a tőkeuralom elsajátítási érdeke munkál.
2. A de facto moratórium uniós megszüntetése óta a Közösségi Fajtajegyzékbe felvett GM növényfajták vetőmagja vagy szaporítóanyaga engedéllyel forgalmazható a tagállamokban köztermesztés végett. A MON 810 ún. rovarellenálló (kukoricamoly-rezisztens) GM kukorica - amely termesztésének kizárása Magyarországot is jogi védekezésre sarkallta - még további 30 kukoricafajtával szerepel a jegyzékben. A tagállam csak a 2001/18/EK irányelv 23. cikke (2) bekezdése szerinti védzáradéki eljárás feltételei alapján korlátozhatja, illetve tilthatja meg a fajtajegyzékbe került GM növény köztermesztését. Ez szigorúan kivételes lehetőség. Így - a közösségi jogátvételt teljesítő hazai jogforrásunk szerint - a génhatóság csak akkor korlátozhatja vagy tilthatja meg a termékként vagy termékben megjelenő GM szervezet felhasználását, illetve forgalmazását, "ha az engedély megadása óta ismertté vált - a környezeti kockázatértékelés vagy ismételt vizsgálat révén rendelkezésre álló információt befolyásoló - új vagy további tudományos ismeretek alapján feltételezhető, hogy egy termékként vagy termékben megjelenő GM szervezet az emberi egészségre vagy a környezetre kockázatot jelent." [132/2004. (IV. 29.) Korm. rend. 21. § (1)]
A magyar Kormány 2005. január 20-ától a védzáradéki moratóriummal élt: a GM kukoricafajták hazai előállítását, felhasználását, forgalmazását és az országba behozatalát megtiltotta. A tilalom ténybeli alapja azonban itt nem egy - cáfolhatatlan - új tudományos bizonyíték volt (pl. a MON 810 kukorica egészségkárosító hatása), hanem egy környezettudományi alaptény. Közelebbről az, hogy hazánk a Kárpát - medencében a Pannon Biogeográfiai Régióval Európa egyéb növény- és állatföldrajzi régióihoz képest eltérő és speciális élővilágú, tehát viszonylag elkülönülő természeti térséget jelent, amelynek az életközösségei - az uniós környezet- és természetvédelem alapelveit, így a megelőzést és az elővigyázatosságot érvényesítve - a GM növények köztermesztésével járó hatások vizsgálatánál is fokozott oltalmat igényelnek. A közösségi jog az ilyen régiókban megköveteli, hogy a GM-fajtatulajdonos az engedélyezés előtt végezze el a szükséges (környezeti, egészségügyi) kockázat-vizsgálatokat, ami esetünkben eleve kizárt lett, mert az engedélyezés időpontjában Magyarország még nem volt az EU tagja. Ezért - álláspontunk szerint - az érintett GM-fajták köztermesztése mindaddig tilos, amíg a szükséges vizsgálatok természettudományos bizonyítékokkal nem zárják ki régiónkban a GM növénytermesztés kockázatait.
3. A védzáradéki moratóriumba foglalt tiltás csak az Európai Bizottság jóváhagyásával válhat fenntarthatóvá. 2007. február közepéig a magyar moratórium ugyan még "nem vérzett el" a közösségi döntéshozatal gépezetében, de reálisan a latin regulával kell számolnunk: dies certus, incertus quando. Nyilvánvaló, hogy az "időnyerés" itt csak akkor jelenthet számunkra "életet", ha a moratórium időtartamán belül mindent megteszünk a szükséges bizonyítékok megalapozása végett. A 2005. I. 20-ától eltelt 2 év viszont a génügyben szögesen ellentétes tényeket tár fel a hazai érdekvédelem tevékenységét tekintve, ami önmagában is felveti a cui prodest kérdését: kinek az érdekét szolgálja az a tehetetlenség és mulasztás-sorozat, amely már két éve szabotálja a moratóriumot megalapozó tudományos hatásvizsgálatokat? Lássuk ennek néhány összetevőjét!
3.1. A közösségi jog általános normái (így az egészséges és biztonságos környezethez való jogot érvényesítő megelőzés és elővigyázatosság elve) és különös szabályai (pl. a GM szervezet környezetbe kibocsátásának engedély-feltételei) a bizonyítási terhet elvileg a GM fajtatulajdonosra hárítják: neki kell hitelt érdemlően bizonyítani, hogy a GM termék nem okoz egészségügyi és/vagy környezeti ártalmat, kizárja az ilyen veszélyt és kockázatot, a bizonyítás sikertelensége, pedig a kibocsátási engedély megtagadásával jár. A gyakorlat azonban e főszabályt nem ismeri: a köztermesztést kikényszerítő "génhadjárat" kezdettől fogva a nélkül hódítja meg nemzetközi terepét, hogy akár környezeti, akár humán-egészségügyi vizsgálatokkal bizonyítaná a GM termesztés és élelmiszer-fogyasztás veszélytelenségét.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
