A peres felek több mint öt éves élettársi kapcsolatot követően, 2006. szeptember 30-án kötöttek házasságot. Az együttélést az alperes különvagyonát képező családi házas ingatlanban folytatták.
Házastársi kapcsolatuk néhány hónap elteltével már nem volt zavartalan, mindez oda vezetett, hogy a felperes 2007. augusztus 3-án az előző házasságából származó kiskorú gyermekével együtt a visszatérés szándéka nélkül elhagyta az ingatlant.
A felek még a házasságkötésüket megelőzően, 2006. szeptember 28-án - az alperes kifejezett kívánságára - ügyvédi ellenjegyzéssel ellátott házassági vagyonjogi szerződést kötöttek, amely az alperes különvagyonát részletezi az ingatlanainak, értékes személygépkocsijainak tételes felsorolásával, illetve az I. és B. Autó- és Kereskedelmi Szolgáltató Kft. feltüntetésével, azzal, hogy a 20 000 000 forint névértékű törzstőkével rendelkező kft.-nek az alperes 60%-os arányú tulajdonosa a társaság alapítása, 1993 óta. A szerződés rögzíti, hogy a házassági életközösség megszűnése esetén a feleség a fenti társaság üzletrészére, valamint annak hozadékára nem tart igényt. Ezen túlmenően a házassági vagyonjogi szerződésben a felek rendelkeztek a közös életvitelhez szükséges költségek viseléséről, és arról, hogy a szerződésben szereplő, az alperes különvagyonaként megjelölt ingatlanok a házasság teljes időtartamára megőrzik különvagyoni jellegüket. Ha pedig valamelyik különvagyoni ingatlan helyébe más érték lép vagy elidegenítése esetén ennek értékén más ingatlan kerül beszerzésre, a szerződés szerint ez a férj különvagyona lesz. Ha a különvagyoni ingatlan elidegenítéséből eredő érték nem fedezi a megszerzendő ingatlan értékét, úgy a megszerzendő ingatlanon vegyes jellegű tulajdon keletkezik annak arányában, hogy mennyi volt a különvagyoni ingatlan ellenértéke és mennyi a közös vagyoni beruházás. A házassági vagyonjogi szerződés azt is rögzítette, hogy a feleség különvagyonnal nem rendelkezik.
A szerződés 9. pontjában a férj (jelen per alperese) kötelezte magát, hogy a házassági életközösség nem várt megszűnése (a házasság felbontása, illetve az életközösség házasság felbontása nélküli megszakadása) esetén egy kb. 60-70 m2 alapterületű összkomfortos lakást juttat a felperes részére a feleség választása szerint B. meghatározott kerületében, vagy az e helyen vásárolható ingatlan értékéig bárhol Magyarország területén. Ezen túlmenően egy középkategóriás, jelenleg kb. 4 000 000 forint értékű új személygépkocsit is juttat a feleségének, figyelembe véve a teljesítés időpontjában érvényes árakat is.
A vagyonjogi szerződésben foglaltaknak megfelelően az alperes 2007 októberében átadott a felperesnek egy személygépkocsit, a lakásingatlan vásárlására vonatkozó kötelezettségét azonban nem teljesítette.
A felperes módosított keresetében kérte a házasság felbontását, az alperes kötelezését a házassági vagyonjogi szerződés teljesítésére a szerződésben foglalt feltételeknek megfelelő ingatlan megvásárlásával vagy pénz egyenérték megfizetésével, melynek összegszerűségét 22 000 000 forintban határozta meg.
Az alperes a felperesi kereset elutasítását kérte. Viszontkeresetet támasztott a perbeli személygépkocsi visszaadása érdekében, azzal, hogy azt az alperes a felperesnek ajándékba adta, ezzel kapcsolatban a Ptk. 580. §-ára, és a 312. § (3) bekezdésére hivatkozott, figyelemmel az 579. § (1) bekezdésében foglaltakra. Állította, hogy a felperessel közös gyermek vállalása érdekében kötöttek házasságot, azonban a felperes többször is megszakíttatta a terhességét, illetve megsértette a házastársi hűséget, emiatt romlott meg nagymértékben a házassági kapcsolat. A felperes személyében rejlő okok miatt azon körülmények, melyekre tekintettel az alperes ingatlan, illetve gépkocsi ajándékozására vállalt kötelezettséget, alapvetően megváltoztak, a szerződés teljesítését lehetetlenné teszik, így az alperestől a teljesítés nem várható a Ptk. 312. § (3) bekezdése alapján.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a peres felek házasságát felbontotta. Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek házassági vagyonjogi szerződés alapján 20 000 000 forintot. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Ugyancsak elutasította az alperesnek a házassági vagyonjogi
45/46
szerződésre és ajándék visszakövetelésére vonatkozó viszontkeresetét.
A bizonyítási eljárás eredményeként az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a házasság feldúlttá válásához vezető folyamat részleteire a bizonyítás során nem derült fény, az azonban megállapítható volt, hogy a házasságkötést követő néhány hónap elteltével már jelentkeztek a felek között konfliktusok. Az sem volt feltárható, hogy a felek részéről határozott szándékként került-e szóba a közös gyermek vállalása vagy sem. Erre vonatkozóan a meghallgatott tanúk közvetlen tudomással nem bírtak. Tény ugyanakkor, hogy a házassági vagyonjogi szerződés ezzel kapcsolatos feltételt, elvárást nem tartalmazott.
Az elsőfokú bíróság megállapította ugyanakkor, hogy a felek érvényes-joghatályos házassági vagyonjogi szerződést kötöttek a Csjt. 27. §-ának (2)-(3) bekezdése szerint, a Csjt. 31. §-a (5) bekezdésének alkalmazásával, figyelemmel a 30. § (1) bekezdésében foglaltakra, a Ptk. 200. § (1) bekezdésére és a 205. § (1)-(3) bekezdésére. Mindez a szerződés elnevezéséből és tartalmából határozott bizonyossággal megállapítható. A felperes elfogadta az alperes által felajánlott szövegezésű megállapodást, melynek hátterében az állt, hogy az alperes biztosítani kívánta ingatlanainak és értékes ingóságainak különvagyoni jellegét, ideértve a kft. üzletrészét is. Ennek ellentételezéseként a szerződés 9. pontjában vállalta a felperes lakhatásának biztosítását, illetve életvitele megkönnyítése érdekében gépkocsi juttatását is. A lakást és a gépkocsit a szerződés tartalma ismeretében ajándéknak minősíteni nem lehetséges, hiszen pontosan azt tartalmazza, hogy az életközösség nem várt megszűnése esetén megnyíló vagyoni ellentételezésről van szó. Egyik fél sem vitatta egyébként, hogy a szerződést ellenjegyző ügyvéd a szerződéssel kapcsolatban a szükséges tájékoztatást megadta.
A felek a szerződés tartalmát egymással megállapodva állapították meg, a Ptk. 200. §-ának (1) bekezdése szerint. Amennyiben az alperes ajándéknak szánta volna a 9. pontban részletesen szabályozott ingatlant és személygépkocsit, ez "erős valószínűséggel" kitűnt volna a szerződés szövegezéséből, a megajándékozott akkori nyilatkozatából, mindennek azonban nincsen nyoma. Ezért a 9. pontban rögzítetteket utólagosan ajándékozásnak minősíteni nem lehetséges, így az elsőfokú bíróság megalapozatlannak találta az ajándék visszakövetelésére irányuló viszontkeresetet, illetve az ingatlanra vonatkozó kötelezettség teljesítésének megtagadását.
Az érvényes szerződés alapján a felperesnek 20 000 000 forint jár az alperestől a 64. sorszámú szakértői vélemény alapján. Az összegszerűség meghatározásakor az elsőfokú bíróság egy átlagos 70 m2 alapterületű, nem új építésű lakás átlagárával számolt. A 20 000 000 forint ennek alapján nem eltúlzott, az igazságügyi ingatlanforgalmi szakvélemény adatain alapul, 2010. évi esedékességnek megfelelően, hiszen a szerződés a házasság felbontásának idejét is megjelölte, mint teljesítési határidőt.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
