A felperes munkaszerződése alapján pályázati tanácsadó munkakörben állt az alperes, illetve jogelődje alkalmazásában, majd határozatlan idejű munkaviszonyának változatlanul hagyása mellett határozott időre projektmenedzser munkakörbe helyezték át. Alperes felülvizsgálta az alperes által megvalósított kiemelt projektek működését, különös tekintettel a projektmenedzserek feladatellátására. Ennek során a felperes tevékenységével kapcsolatban hiányosságokat, problémákat állapított meg, amelyről e-mailben tájékoztatta a gazdasági főigazgató-helyettest, az általános főigazgató-helyettest, valamint az osztályvezetőt. Az e-mailben is szereplő megállapításairól személyes megbeszélés után szóban tájékoztatta a munkáltatói jogkör gyakorlóját. Az alperes a felperes munkaviszonyát azonnali hatályú felmondással szüntette meg tíz pontban felsorolt indokokkal. Összegzésül kifejtette, hogy a munkavállaló a munkaköri leírásban meghatározott feladatait több alkalommal határidőre nem vagy egyáltalán nem teljesítette.
A felperes keresetében - elmaradt jövedelem címén - kártérítést igényelt, valamint rendszeres juttatás pénzbeli értékét és végkielégítést kért. Érvelése szerint az alperes a munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg, az azonnali hatályú felmondás elkésett, indokolása nem valós, mert a feladatait határidőre, megfelelően teljesítette. Rendszeresen kapott olyan utasítást, amely jogszabályba, szabályzatba vagy utasításba ütközött. Vitatta a munkáltatói jogkör gyakorlója tudomásszerzésének időpontját is.
A felperes hivatkozott továbbá arra, hogy az alperes intézkedése joggal való visszaélést valósított meg, az jogos érdekeinek csorbítására, érdekérvényesítési lehetőségeinek korlátozására, zaklatására, véleménynyilvánításának elfojtására irányult. Ezzel a roma származású célcsoportokkal való együttműködését próbálták befolyásolni. A munkáltató intézkedésének valódi indoka az volt, hogy nem kívánatos személlyé vált az alperesnél. Ennek alapját az a konfliktus képezte, amely amiatt jött létre, hogy az oktatói kifizetések kapcsán keletkezett elmaradásokkal összefüggésben az alperes főigazgatója a felperesnek olyan szerződések aláírására adott utasítást, amelyre jogosultsággal nem rendelkezett, ezért azt megtagadta.
A felperes diszkriminációra is hivatkozott, hátrányként a jogviszony megszüntetését, védett tulajdonságként "nem cigány" származását jelölte meg. Ezzel összefüggésben az egyenlő bánásmódról és esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvényben (a továbbiakban: Ebktv.) 8. § t) pontjában nevesített "egyéb helyzetet", míg összehasonlítható helyzetben levő csoportként a projekt vezetőségén belül a cigány első generációs személyeket jelölte meg, nevesítve a szakmai és pénzügyi vezetőt.
Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest elmaradt jövedelemalapú kártérítés, cafetériajuttatás és végkielégítés megfizetésére.
Az alperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A Kúria végzésével a jogerős ítéletet az elsőfokú bíróság ítéletére kiterjedően hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Döntésében rámutatott: több felmondási indok esetében egyetlen indok bizonyítottsága is megalapozhatja az intézkedés jogszerűségét. A felmondásban foglalt indokok közül az 1., 2., 3., 8., valamint 10. indok tekintetében úgy foglalt állást, hogy azok valós és okszerű indokát képezték a munkaviszony megszüntetésének. Ugyanakkor kifejtette, hogy az eljáró bíróságok téves jogi álláspontjuk miatt nem vizsgálták a felperes keresetének további jogalapi hivatkozásait, így nem folytattak le bizonyítást és nem foglaltak állást az egyenlő bánásmód követelményének megsértése, illetőleg az alperes joggal való visszaélése tekintetében, ezért az elsőfokú bíróságnak e körben új eljárást kell lefolytatnia és új határozatot kell hoznia. A megismételt eljárásra előírta, hogy az egyenlő bánásmód követelményének megsértésével kapcsolatos munkaügyi perek egyes kérdéseiről szóló 4/2017. (XI. 28.) KMK vélemény 4. pontjára figyelemmel elsődlegesen azt lehet vizsgálni, hogy a hátrányokozás összefüggésben áll-e valamely, az Ebktv.-ben felsorolt védett tulajdonsággal. A joggal való visszaélés a védett tulajdonság valószínűsítése és az alperes sikeres kimentése esetén, illetve védett tulajdonság hiányában vizsgálható a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 265. § (1) bekezdésében előírt bizonyítási érdek szabályai szerint.
Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban hozott ítéletével a keresetet elutasította; leszögezte, hogy a Kúria végzésében megállapította, miszerint a bizalmi munkakört betöltő felperes munkáltatói utasításokkal tudatosan szembehelyezkedő magatartása, együttműködési kötelezettségének szándékos megszegése összességében jogszerűen megalapozhatta a legsúlyosabb munkáltatói intézkedést. Erre tekintettel a bíróság a felperes egyenlő bánásmód követelményének megsértésére vonatkozó jogalapi hivatkozását vizsgálta elsődlegesen.
Az elsőfokú bíróság ítéletében utalt a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 12. § (1)-(2) bekezdésére, valamint az Ebktv. 7. § (1) bekezdésére, 8-10. §-ára, 22. § (1) bekezdés a) pontjára, 19. § (1) bekezdésére. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a "nem cigány" származás nem feleltethető meg az Ebktv. 8. § t) pontjában megjelölt egyéb helyzetnek. Az Egyenlő Bánásmód Tanácsadó Testület 288/2/2010. (IV. 9.) TT sz. állásfoglalása foglalkozik az egyéb helyzet fogalmának meghatározásával. Eszerint az egyéb helyzet fogalma dinamikusan változik, definíciós magját azonban az képezi, hogy a helyzet megléte tárgyilagosan igazolható, homogén csoportképzésre, általánosításra alkalmas és társadalmi előítéletből táplálkozik. A diszkriminációval szembeni jogvédelem lényegét az egyéb helyzet esetében is az adja, hogy a védett tulajdonsággal rendelkező panaszos elsődlegesen nem saját magatartása, hanem egy adott csoporthoz tartozása miatt szenved hátrányt. Az állásfoglalás indokolása szerint a védelem középpontjában az össztársadalmilag hátrányos helyzetben lévő csoportok állnak. Az állásfoglalás utalt az Emberi Jogok Európai Bírósága, az Egyesült Nemzetek Szervezete Emberi Jogi Bizottsága és az Alkotmánybíróság álláspontjára is. Az Alkotmánybíróság két döntésében is vizsgálta a védett tulajdonságok jellegét, ezekből pedig megállapítható, hogy az egyéb helyzet két fő ismérve egyrészt az, hogy tartozzon az egyén személyisége lényegi vonásához, másrészt, hogy az egyént egy sérülékeny társadalmi csoporthoz kapcsolja. A felperes védett tulajdonságként "nem cigány" származását mint az Ebktv. 8. § t)
- 59/60 -
pontja szerinti egyéb helyzetet jelölte meg. A "nem cigány" származást mint egyéb helyzetet a felperes azzal jellemezte, hogy ő a többiekkel szemben "egy többgenerációs értelmiségi családból származó, többdiplomás, rendezett anyagi háttérrel rendelkező, a cigány célcsoport felé elkötelezett, szociális szakterületen működő szakember, de eltérő identitású, igényű és szükségletű független nő". A felperes a fenti jellemzőkkel a védett tulajdonságként megjelölt "nem cigány" származást töltötte ki tartalommal, amellyel igazolni kívánta az egyéb helyzetre való hivatkozása alaposságát. Az elsőfokú bíróság szerint a megjelölt tulajdonságok ugyan alkalmasak lehetnek csoportképzésre, azonban semmiképpen nem tekinthetők a felperes személyisége lényegi vonását adó olyan jellemzőnek, amely társadalmi előítéletből táplálkozik, és amely őt sérülékeny társadalmi csoporthoz kapcsolja.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
