A Népszabadság 1999. október 21-i számának egyik terjedelmes cikke három olyan történetet jár körül, amelyek arról szólnak, hogy anyagilag nehéz helyzetbe került lakástulajdonosok, akik ingatlanukat fedezetként kívánták kölcsönügyletekben felhasználni, végül még nehezebb helyzetbe kerültek, mint amilyenben előtte voltak. A történetek közül kettőben egyik kollégánkat név szerint említi az újságírónő, aki a december 27-i számban megjelent hasonló tárgyú cikkében is ugyanígy jár el.
A lakásmaffia néven elhíresült jelenség változatlanul gyakori téma a sajtóban, és sajnos nem minden újság olyan nagyvonalú, hogy lehetőséget adna a valamelyik kamarai vezetőnek a megszólalásra. Üdítő kivétel ez alól a Cash Flow tavaly decemberi száma, ahol Várkonyi Vera a közjegyzői okiratkészítés garanciális elemeit foglalja össze mindenki számara érthető módon, megnyugtatva azokat, akik az ügyvédi karral azonosan érintettnek vélik a közjegyzőket is.
Még mindig az előző témához kapcsolódva, a Napi Gazdaság október 11-i számában arról olvashatunk, hogy a Budapesti Közjegyzői és a Budapesti Ügyvédi Kamara közös szakmai tervezete a lakásmaffia visszaszorítása érdekében javasolja, hogy bővítsék az ingatlan-szerződéseket készítő jogászok ellenőrzési lehetőségeit. A Belügyminisztérium fenntartással fogadta ezeket az elképzeléseket. Az viszont talán a jelenlegi szabályozás alapján is megoldható lenne, hogy a közjegyzők és ügyvédek soron kívül hozzáférhessenek a letiltott vagy elveszett iratként kezelt okmányok belügyminisztériumi nyilvántartásához, kiszűrve ezzel a visszaélések egy jelentős részét.
A Magyar Nemzet október 13-i számában az Ellenjegyzés és jogbiztonság című cikk bár teljes egészében az ügyvéd szerepével és felelősségével foglalkozik, egy vonatkozása azonban érinti a közjegyzői kart is. Ugyanis megtudhatjuk e cikkből, hogy az ügyvédi kar egy része szívesen alkalmazza a közjegyzői díjszabást, mégpedig olyképpen, hogy valamivel a közjegyzői díjszabás szerinti díj alatt állapítja meg a saját munkadíját...
A Népszabadság december 2-i Otthon melléklete a tartási és életjáradéki szerződésekkel kapcsolatos szokásokat járja körül. Hivatkozik Királyné dr. Papp Ildikó egri kollégánkra, aki elmondja, hogy ritkán fordulnak hozzá tartási szerződés iránti igénnyel, aminek okát abban látja, hogy nem megfelelő gondozás esetén nehéz felbontani a szerződést. Tapasztalatai szerint egyébként főleg rokoni kapcsolatban állók között, és főleg faluhelyen fordul elő ez a szerződésfajta.
A Népszabadság 2000. január 26-i számában Kockázat és hozomány címmel a házassági vagyonjogi szerződésekről olvashattunk. Az újságíró dr. Bókai Juditot is megszólaltatta, aki elmondta, hogy ez a szerződésfajta még ma is kivételesnek számít Magyarországon: legfeljebb néhány százan kötnek ilyen szerződést. Azt hiszem valamennyien ismerjük azt a szituációt, amikor a házassági szerződés ügyében érdeklődő jegyespár kissé feszengve hallgatja tájékoztató szavainkat, a helyzet megfontolásra némi időt kér, majd egyikük bejelenti, hogy nem kívánnak szerződést kötni. Ugyancsak a házassági szerződésekkel foglalkozik a Cash Flow 2000. márciusi és a 168 óra március 2-i számának egy-egy hosszabb cikke.
A Magyar Hírlap január 14-i száma a pénzügyminiszter által megállapított - egyes szakmákban bevallandó - minimális jövedelemhatárokról ír. Ebből megtudhatjuk -, hogy a korábbiakhoz hasonlóan a legmagasabb éves keresetet az ügyvédek, közjegyzők, könyvvizsgálók és orvosok adóbevallásában szeretné látni az adóhivatal.
A Napi Gazdaságban dr. Czifra Rudolf kollégánk hat részen át foglalkozott a közjegyzőséget érintő fontos kérdésekkel. Például az 1999. október 19-i számban a közjegyzői okirat végrehajthatóságát, a 2000. január 4-i számban a végrendelkezés legfontosabb szabályait foglalta össze.
A Tolna Megyei Népújság február 4-i száma Bayné dr. Iván Erika bonyhádi közjegyzőt szólaltatja meg, aki lényegretörően, de mégis közérthetőn fogalmazza meg a közjegyzői munka lényegét, szépségeit.
A Magyar Hírlap február 23-i számában dr. Várkonyi Vera és dr. Bakonyi Elvira beszélnek a Ptk. tervezeti módosításának öröklési jogi vonatkozásairól, illetve a jelenlegi szabályozás problematikus elemeiről. Azt hiszem azonban, hogy még hosszú éveken át a jelenleg hatályos szabályokat fogjuk alkalmazni, bármennyire is érezzük egyes pontokon a változtatás szükségességét.
Az új ingatlan-nyilvántartási szabályok közjegyzői vonatkozásairól a Kisalföld február 26-i számában Gálné dr. Komonczy Viktóriát kérdezték meg, aki az alkalmat megragadta arra, hogy szóljon a közjegyzői okirat közvetlen végrehajthatóságáról is. Az említett jogszabályváltozásokról a Népszabadság február 14-i száma és a Magyar Nemzet február 17-i száma is hírt adott. Ami azonban megdöbbentő, hogy a Népszabadság február 3-i számában a "jogi abc" címet viselte rovat "Ügyvédek, közjegyzők díja" című cikkben a szerző tévesen, mint 2000. január 1-jével hatályba lépő új szabályozást, hosszan idézi a vonatkozó jogszabály régi, vagyis a módosítás előtti szövegét. Aztán, hogy tetézze tévedését, levonja a bölcs következtetést: az ügyvédek a szerződés szövegének tartalmi helyességéért is felelnek, a közjegyzők pedig csak a névaláírás valódiságát tanúsítják. Ugyanebben a rovatban ugyanez az újságíró két héttel később - mikor újságja már hírt adott a jogszabályváltozás lényeges kérdéseiről - újra csak az ügyvédi ellenjegyzést vagy a közjegyzői hitelesítést jelöli meg az ingatlan tulajdonjogát érintő szerződések szükséges kellékeként. Olyanról már valamennyien hallottunk, hogy voltak idők, amikor a nyelvtanár csak egy leckével járt a tanulók előtt, így azok szerencsés esetben nem vették észre tudása hiányosságait. De ez a két cikk sajnos arra szolgál például, hogy a tanár időnként nem egy leckével jár a diákjai, az olvasók előtt, hanem legalább kettővel mögöttük... ■
Visszaugrás
