A közbeszerzés az állami szféra és a gazdasági élet szereplőinek sajátos találkozása, az állam, illetve a kormányzat piaci szereplőként, "beszerzőként" való megjelenése. Jogi szempontból nézve a közbeszerzés tulajdonképpen az adásvétel (vagy inkább az adásvételi szerződés megkötésének) speciális típusa, olyan visszterhes jogügylet, amely sajátos módon, kógens szabályok alapján, meghatározott alanyok között jön létre.[1]
A közbeszerzés, mint jogintézmény indoka az állam pénzeszközeinek, a köz vagyonának átlátható, ésszerű, ellenőrizhető és hatékony felhasználása. Voltaképpen ezekből, a közbeszerzési törvényben alapelvi szinten is megfogalmazott "elvárásokból" fakad maga a közbeszerzés intézménye, illetőleg a "hagyományostól" eltérő eljárási rendje.[2] "A közbeszerzés azon jogintézmények része, amelyek az állam, és a közbizalom viszonyát hivatottak erősíteni, és léte azt bizonyítja, hogy az állam minden szükséges és lehetséges intézkedést megtesz a korrupciós kockázatok csökkentése érdekében."[3]Az informatika alkalmazása a közbeszerzések még fokozottabb átláthatóságát, ellenőrizhetőségét teremti meg, egyben elősegíti az egyes eljárási cselekmények egyszerűsítését, felgyorsítását, a legolcsóbb, vagy gazdaságilag legkedvezőbb ajánlat kiválasztását.
Érdekes, hogy míg a közbeszerzés, mint jogintézmény - noha az ajánlatkérői oldalon többségében közigazgatási, kormányzati szervek, önkormányzatok szerepelnek - a polgári jog, illetve kereskedelmi jog terrénumához tartozik, addig az elektronikus közbeszerzésről már mint az elektronikus közigazgatás egyik megjelenési formájáról, területéről beszélnek. A fenti álláspontot erősíti, hogy az Európai Unió eEurope2005 akciótervéhez illeszkedő, "Common List of Basic Public Services" (CLBPS) című ajánlás az elektronikus közbeszerzést, mint az üzleti szféra számára online nyújtandó szolgáltatások egyikét határozza meg.[4] Ezzel összhangban a Magyar Információs Társadalom Stratégia Elektronikus-kormányzat Központi Kiemelt Programja E-hatékonyságépítés Átfogó Programjának egyik prioritásaként határozza meg az elektronikus közbeszerzési rendszer kialakítását és üzemeltetését.
A kérdés az, hogy az elektronikus közbeszerzés az elektronikus közigazgatás, vagy az elektronikus kereskedelem fogalmi körébe illeszkedik-e inkább. A ma használatban lévő terminológia - amely az elektronikus kereskedelem fogalomköréből, meghatározásaiból indul ki - alapján az elektronikus közbeszerzés a B2G (Business to Government) viszonyrendszerbe, azaz a kormányzat (vagy inkább a közigazgatási szervek) és a piaci szereplők kapcsolatrendszerébe illeszkedik. A közbeszerzés (némiképp
- 88/89 -
sarkítva) nem hozható sokkal szorosabb összefüggésbe a közigazgatással, mint például a mezőgazdasági termékértékesítési szerződés. A közbeszerzés esetében igaz ugyan, hogy közigazgatási szervek szerepelnek az ajánlatkérői oldalon, de közigazgatási aktusokat nem tesznek, tevékenységük polgári jogi hatással bír. A közbeszerzés során a kormányzati, önkormányzati szervek mellérendelt jogalanyként, vásárlóként jelennek meg. Ennek megfelelően jogi szempontból az elektronikus közbeszerzés is inkább az elektronikus kereskedelem - a beszerző státusából adódóan sajátos - részterülete.
"Az elektronikus közbeszerzés külön jogi szabályozásának indoka, nem az elektronikus jelleg, hanem a megrendelő központi költségvetéshez kapcsolódó státusza és emiatt a beszerzés fokozottabb ellenőrizhetőségének igénye", írja Dr. Budai Judit[5]. A fenti kijelentés annyiban vitatható, hogy a külön szabályozást az elektronikus kereskedelemhez hasonlóan az elektronikus jelleg, azaz a szerződéskötés módja, illetve közege is indokolja. Az elektronikus közbeszerzés az elektronikus kereskedelem vagy inkább az elektronikus kormányzat (szándékosan nem elektronikus közigazgatás) sajátos területét képezi, hiszen az infokommunikációs technológiák kormányzati és önkormányzati [beszerzések során (és érdekében) történő alkalmazását jelenti. A 167/2004. (V. 25.) Korm. rendelet (rendelet)[6] az elektronikus közbeszerzést, mint a közbeszerzési törvényben és magában a rendeletben meghatározott eljárás elektronikus út igénybe vételével történő megvalósítását határozza meg. Azaz az elektronikus közbeszerzés a közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény 22. §-ában meghatározott ajánlatkérők által, visszterhes szerződéseik megkötése céljából, elektronikus út igénybe vételével, kötelezően lebonyolítandó, árubeszerzésre[7], építési beruházásra, építési koncesszióra, illetve - a szolgáltatási koncesszió kivételével - szolgáltatás megrendelésére irányuló eljárását jelenti.
A közbeszerzésre, és annak az új kommunikációs csatornán, az Interneten, illetőleg a modern infokommunikációs infrastruktúrán bonyolódó változatára, az elektronikus közbeszerzésre többszintű, bonyolult, ugyanakkor részletesen kidolgozott szabályrendszer vonatkozik. Maga a közbeszerzési törvény voltaképpen keretjogszabály, hiszen a korábbi törvénynél közel négyszer több paragrafust tartalmazó "kódex" rendelkezéseit közel 15 végrehajtási rendelet egészíti ki, teszi teljessé. A részletes kidolgozottság ellenére (talán éppen a szabályozás bonyolultságából adódóan) a jogszabályba bekerült néhány nehezen értelmezhető, nehezen végrehajtható rendelkezés. Célunk - a terjedelmi korlátokra tekintettel - nem a szabályozás hiányosságainak elemzése, néhány problémát azonban röviden áttekintünk.
Nem használt a jogszabály alkalmazhatóságának a lépcsőzetes hatályba léptetés, azaz, hogy egyes (az Európai Unió strukturális, illetőleg kohéziós alapjaiból származó forrásból támogatott közbeszerzésekre irányuló eljárásokra vonatkozó) rendelkezéseket már 2004. január 1-től, míg a jogszabály egészét 2004. május 1-től kell alkalmazni. Ugyancsak aggályos, hogy számos, az alkalmazhatóság szempontjából fontos végrehajtási rendelet a mai napig sem jelent meg, ami nem csak értelmezési problémákat okozhat, de a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 12. § (4) bekezdésébe is beleütközik.[8] Tartalmaz a törvény eleve végrehajthatatlan rendelkezést is, hiszen a beszerző szervezeteknek legkésőbb a tárgyév április 15-ig előzetes összesített tájékoztatót kell készíteniük várható nagy értékű beszerzéseikről. Ennek, mivel a 43. § (5) bekezdése értelmében az előzetes összesített tájékoztatót tartalmazó hirdetmény közzététele előtt, illetve ilyen hirdetmény nélkül nem folytatható le a közbeszerzési eljárás, egyenes következménye, hogy a törvény hatálya alá tartozó ajánlatkérők 2004. évben nem folytathatják le a 43. §-ban megjelölt közbeszerzési eljárásaikat, hiszen az előzetes összesített tájékoztató elkészítéséhez szükséges hirdetményi mintákat tartalmazó IM rendelet csak 2004. április 25-én került kihirdetésre.[9]
Közbeszerzési jogunkban párhuzamosan él a hazai, illetőleg a közösségi jog, hiszen meghatározott értékhatár felett a Közösség közbeszerzési szabályai alkalmazandók.[10] A Kbt. a három értékhatárrendszerhez igazodó, egymással számos ponton egyező eljárási rendet különböztet meg. Eltérő eljárási metódus vonatkozik a közösségi értékhatárokat elérő, vagy azt meghaladó értékű, továbbá a nemzeti értékhatárokat elérő, de a közösségi értékhatárokat el nem érő, valamint a nemzeti értékhatárok alatti közbeszerzésekre. Az egyes eljárási rendek a Közbeszerzési törvény egyes fejezeteit képezik.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
