"Ki is, mi is az a jegyző?" - hangzott el a kérdés az 1990-es önkormányzati választásokat követő egyik képviselő-testületi ülésen.
" - A jegyző az egy szerv." - jött rá a felelet ugyancsak egy képviselő részéről.
A vitában az is tisztázódott, hogy nem a csalánnal is összefüggésbe hozható szervre célzott válaszában a képviselő.
Szép, jó napot kívánok Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Kedves Kollégák!
Öröm, hogy a jegyzői konferencián a jegyzőről is beszélhetünk. Az pedig külön öröm, hogy erre megfelelő idő áll rendelkezésre, nem úgy, mint Kiss professzor úrnak - hogy egy poénját lenyúljam -, aki egy konferencián elnöklő jegyző kollégától arra kapott felkérést, hogy beszéljen a magyar közigazgatás ezer évéről, jelenéről és jövőjéről a rendelkezésre álló öt percben.
Az előadás első része a régmúlt idők jegyzői hivatásáról, egyes vonatkozó szabályairól és a státusz társadalmi megítéléséről villant fel pár gondolatot. Lehetne az is a cím, hogy a "jegyző egykor", valamint megnyugtatásul annyit, hogy a következő rész címe nem az lesz, hogy a "jegyző kettőkor".
A jegyzői tisztség Európában a XV. században alakult ki. A magyar közigazgatásban pedig Mária Terézia uralkodása idején vált szabályozottá, általánossá.
Ha megengednek egy személyes megjegyzést: időnként már úgy érzem magam is, hogy Mária Terézia óta végzem ezt a tevékenységet. Mindenesetre a 23 megyei jogú városban már csak a tatabányai kolléganőmmel ketten vagyunk a kezdetek óta jegyzők. Persze az idő nem érdem. Jól bizonyítja ezt Rockefeller pénzügyi mágnás, bankár esete, aki egy alkalommal egyik new york-i bankjában tett látogatást. Beszélgetés közben a bankfiók vezetője sokat sejtetően és várakozóan megjegyezte: - Elnök úr, ma éppen 20. éve dolgozom a bankban. Mire Rockefeller: - Ugye milyen türelmesek vagyunk!?
Az 1878-ban megjelentetett "A községi közigazgatás kézikönyve" oldalakon át sorolja a jegyző feladat- és hatásköreit. Így például testületi ügyek előkészítése és végrehajtása, pénz- és adóügyek, vagyonügyek, kereskedelmi ügyek, árvaügyek, vándorlók és házalók tüzetes ellenőrzése, újoncállítási lajstrom karbantartása, oktatási ügyek, közmunka összeírása stb. szerepelnek a hatásköri listában.
De nem csak a hatásköröket ismerteti részletesen a kézikönyv, hanem a jegyzővel kapcsolatos magatartási szabályokat is. Íme, az egyik legfontosabb: "... a magánfelekkel szemben köteles mindég előzékeny készséggel viseltetni."
Fontos megemlíteni, hogy a jegyzőknek nem csupán részvételi és tanácskozási joguk volt a képviselő-testületi üléseken, de szavazhattak is.
A szavazati jog a jegyző vonatkozásában óriási jelentőséggel bírt. Nem egy volt a döntéshozók közül, hanem ő volt az, aki felkészültsége, tudása alapján az adott kérdésekben egyfajta szakmai értéket jelenített meg az eligazodásban segítve a képviselőket. Erre ma is nagy szükség lenne. Ezt bizonyítja az a hozzászólás, ami egy nagyváros képviselő-testületi ülésén hangzott el. Figyeljék ezt a fantasztikus mondatot: - Tisztelt Képviselőtársaim! Igaz, hogy mi csak képviselők vagyunk, de azért néha nézhetnénk a város érdekeit is!
Érdemes és érdekes belelapozni az 1990-et megelőző évek lexikonjaiba, mit is írnak jó pár évtized távlatából a jegyzőről. Az Új Magyar Lexikon 1962-ből a következőképpen határozza meg a jegyző fogalmát: "A községi közigazgatás vezetője. Az állami ügyekben nagyobb felkészültsége és a felsőbb szervekhez fűződő kapcsolata révén a jegyzőé volt gyakorlatilag a döntő szó, ..."
A régebbi kiadású Britannica Hungarica pedig a jegyző címszó alatt a következőket írja: "Az Állam köztisztviselője, a községi közigazgatás adminisztratív vezetője, ... élethossziglan választották meg a megfelelő képesítésű jelöltek közül."
A XIX-XX. században - annak első feléről beszélek - a jegyzői szakma társadalmi presztízse kiemelkedő volt. Jól reprezentálja ezt Eötvös Józsefnek "A falu jegyzője" című híres regénye, amelyben a szerző Tengelyi Jónás jegyzőt pozitív főhősként mutatja be.
Most pedig "álljon itt" egy idézet:
"A jegyző maga az elvi szilárdság és a makulátlan erényesség; ő a becsület megszállottja. Puritán jellem, aki kimagaslik ... Romantikus alkat; megelőzi a korát gondolataival".
Nos, ezt nem rólunk, nem a jelenkor jegyzőiről írták, hanem az Eötvös regényt elemző műkritikában jellemezték így a regény főszereplőjét.
Az 1800-as évek végén Dobozi István több megye járási jegyzői egyletének elnöke, a Községi Közlöny társszerkesztője - megjegyzem ma már Magyar Közlönyre sem futja - a következőképpen fogalmaz: "A községi jegyző hivatása buzgalom, részrehajthatatlanság és fontos helyzetének teljes átérzése által kiérdemelni az egész község bizalmát és tanácsaival felvilágosítani úgy az egyeseket, mint az elöljáróságokat; neki a törvényeket, szabályrendeleteket s utasításokat megmagyarázni, s azok pontos teljesítése felett őrködni." Ebben a megfogalmazásban nem csupán a jegyzői státus főbb szabályai lelhetők fel, de türközi a kor társadalmi elvárásait is a jegyző tevékenységével, munkájával szemben.
Ha a legújabb kor jegyzői jogállását vizsgáljuk, akkor a közel 22 évet két markáns, jól elhatárolható szakaszra oszthatjuk. 1990-től 2000-ig terjedő időszak talán a hőskornak is nevezhető. Azonosak a feladatai, azonosak a hatáskörei a közigazgatás legszebb hivatását, munkáját végző köztisztviselőinek, a jegyzőknek. Szinte minden elsőfokú államigazgatási hatáskör címzettje a jegyző. Az 1990-es évekről talán legérzékletesebb az a megfogalmazás, miszerint a magyar közigazgatás napszámosa és egyben talpköve is a jegyző
Az új önkormányzati rendszer kiépítésének, megszilárdításának évei ezek. Fantasztikus időszak. A polgármesteri hivatalok, körjegyzőségek kialakításának időszaka. Az újonnan választott önkormányzati testületek szervezeti és működési rendjének kidolgozása, új rendeletekkel a helyi közösség életét meghatározó normák kimunkálása - és még sorolhatnám - mind-mind erre az időszakra estek.
Természetesen a megfeszített munkának is van selejtje, így van ez a jogalkotás terén is. Erre kiváló példa Kiss László alkotmánybíró úr falujárások során gazdagodó gyűjteményének egy ékköve. Az adott településen valószínű az állattartó telepen tűzeset lehetett, mert a következőképp szabályoztak: "A viharlámpát a tehénistálló falán úgy kell elhelyezni, hogy azt se ember se állat a farkával le ne verje."
1990-ben az önkormányzati törvény a magyar közigazgatás-történeti hagyományokra is építkezve szabályozta a jegyző jogállását, feladatait és hatásköreit. A törvényhozó egyrészt visszanyúlt a régi elnevezéshez, titulushoz, másrészt lényegében visszahozta az első tanácstörvény előtti időszak alapvető feladat- és hatásköri szabályait is. Nevezetesen a képviselő-testület hivatalának vezetőjeként felel az önkormányzati ügyek döntés-előkészítéséért és végrehajtásáért, másrészt államigazgatási ügyekben - kevés kivételtől eltekintve - a hatáskörök címzettje.
A magyar közigazgatás rendszerében elhelyezve a jegyző általános hatáskörű, helyi, elsőfokú államigazgatási szerv.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
