Az új nemzetközi magánjogi törvény újraszabályozta a dologi jog kollíziós szabályait is. A szabályozás a lex rei sitae (a dolog fekvésének helye) főszabályának megtartása mellett speciális kapcsoló szabályokat ad a vízi, légi és vasúti járművekre, az úton lévő árura, a személyes használati dolgokra, a tulajdonjog-fenntartásra és a dologi jogi biztosítékokra. A dologi jogi biztosítékokon belül speciális norma alkalmazandó a fizetési számlán, banki letéten és dematerializált értékpapíron fennálló biztosítékokra. A szabályozás további újdonsága, hogy négy esetben is lehetővé teszi a jogválasztást, igaz csak korlátozott módon, ingó tulajdonjogának átruházása, tulajdonjog-fenntartás, vállalati vagyon átruházása és a követelésre alapított dologi jogi biztosíték esetében. A törvény új kollíziós szabályokkal növeli a tulajdonjog védelmét, és speciális normát ad a kulturális javak visszakövetelésének tényállására is. A szabályozás újdonságait a dologi jogi statútumváltozások új szabályai gazdagítják.
Az Nmjtv. lényegesen és alapjaiban megújította[1] a dologi jogi szabályokat, de egyúttal megőrizte a korábbi kódex alapvető normáit.[2] Amint ismert, a Nmjtv. a nemzetközi szerződések és az európai unós jog mellett érvényesül, másodlagos szabályként. Nemzetközi kitekintésben a kollíziós jog kapcsoló szabályai egységes megoldásokat mutatnak, a dolog fekvésének joga (lex situs) általánosan elfogadott és az államok legtöbbjében régóta alkalmazott szabály ingatlanokra és ingókra.[3] Az egyes államok szabályai közt eltérést egyes speciális dologi jogi tényállásoknál látunk, továbbá még mindig viszonylag nagy kockázat rejlik az ingóságokra alapított dologi jogi biztosítékok eltérő szabályozásában.[4]
Az Nmjtv. szabályai a nemzetközi egyezmények és az európai uniós szabályok által le nem fedett tényállásokra vonatkoznak. A témánk szempontjából Magyarország viszonylatában hatályos nemzetközi szerződések a következők:[5]
- 1/2 -
a) az 1926-os Brüsszeli egyezmény a törvényes elsőbbségekre és tengeri jelzálogokra vonatkozó egyes szabályok egységesítéséről;[6]
b) a repülőgépekre vonatkozó 1948-as genfi egyezmény;[7]
c) a kulturális javakra vonatkozó UNIDROIT Egyezmény;[8] és
d) a 1988-as Ottawai pénzügyi lízing egyezmény.[9]
Nem tartalmaz dologi jogi kollíziós szabályt a nagy nemzetközi sikernek örvendő, az áruk nemzetközi adásvételéről szóló ENSZ-egyezmény (lásd 4. cikk).[10]
Az uniós jog primátusából következően az uniós jog elsőbbséget élvez a tagállami jogszabályokhoz képest. A kollíziós dologi jog körében az Öröklési Rendelet (650/2012/EU rendelet), és a Fizetésképtelenségi Rendelet (új) (2015/848/EU rendelet) említendő. Az Öröklési Rendelet a nemzetközi öröklési jog egységes európai szabályozását adja, míg a Fizetésképtelenségi Rendelet (új) az egyik európai uniós tagállamban megnyitott európai fizetésképtelenségi eljárás tárgyi hatálya körében tartalmaz kollíziós szabályokat. Harmadikként a kulturális javakra vonatkozó uniós jogszabályokra utalunk.
Az Öröklési Rendelet tárgyának és alkalmazásának értelmezése a dologi jog kollíziós szabályozása szempontjából is fontos. A Rendelet a bevezetőjében is utal arra, hogy a tagállami dologi szabályokat nem érinti a szabályozás[11], a preambulumi rendelkezések közül utalunk a (15)[12] és (16)[13] pontokban foglaltakra. Az Öröklési Rendelet az öröklésnek a dologi jogot is átruházó tényét emeli közös szabályozás alá, tehát az öröklésen alapuló dologi jogi jogszerzés a Rendelet által szabályozott öröklés alá tartozik.[14] Mind a Rendelet 1. cikk (2) bekezdés k) alpontjának kivétele, mind a 23. cikk (2) bekezdés e) alpontjának[15] a normája ezt az olvasatot támasztja alá.
Az európai Fizetésképtelenségi Rendelet a határokon átnyúló európai fizetésképtelenségi eljárások joghatósági és eljárási szabályait tartalmazza, olyan európai tényállásokra alkalmazandó, amelyeknél az adós vagyona több tagállam területét érinti, és a határokon átnyúló üzleti tevékenységéből eredően a több tagállamban lévő hitelezők igényeinek a koordinálására van szükség. A Rendelet 8. cikke harmadik személyek dologi jogai cím alatt számos tényállást rendez, melyeket itt nem tárgyalunk.
Az uniós jogból utalunk a kollíziós jog szempontjából fontos irányelvekre, melyek a következő tárgyakban kerültek megalkotásra: a) kulturális javak;[16] b) pénzügyi
- 2/3 -
biztosítékok;[17] c) késedelmes fizetések;[18] és d) timesharing.[19] A felsorolt irányelveket a magyar jogalkotó átültette a hazai jogba, a szabályok egyúttal a magyar jog részét is képezik: a kulturális javakra[20] és timesharingre[21] külön jogszabályok vonatkoznak; a pénzügyi biztosítéki irányelv kollíziós szabálya a Nmjtv. 44. § (1) bekezdésében, a tulajdonjog-fenntartásé pedig a Nmjtv. 44. § (3) bekezdésében található.
Amint már a bevezetőben említettük, a Nmjtv. kollíziós dologi jogi szabályai kiegészítő jellegűek, a Nmjtv. 2. §-a alapján az Európai Unió joga, továbbá a Magyarország által aláírt és kihirdetett nemzetközi szerződések rendelkezései megelőzik a törvényi szabályozást. A Nmjtv. szabályai két csoportba sorolandók: a 39-41. §§-ok szabályai az általános dologi jogi kollíziós szabályok, melyeket kiegészítenek a 42-47. §§-ban található különös szabályok. Ha az adott tényállásra nincs különös szabály, akkor az általános szabályok alkalmazandók. Ezen szabályok ismertetése előtt a dologi jogi minősítés kérdését tárgyaljuk.
Mely tényállások, mely jogok és követelések esnek a kollíziós dologi jogi szabályozás alá, a magyar jog értelmezése alapján döntendő el. A Nmjtv. meghatározza, miként kell értelmezni a törvényben használt jogi kifejezéseket és miként kell minősíteni, hogy dologi jogi szabályokról van-e szó vagy sem. A törvény minősítésre vonatkozó szabálya szerint "[a]nnak megítélése során, hogy a tényállásra alkalmazandó jogot melyik kollíziós szabály alapján kell meghatározni, a magyar jog fogalomrendszere az irányadó" [4. § (1) bekezdés]. Az a kérdés, hogy dologi vagy kötelmi jogról, vagy más jogról van-e szó a konkrét jogvitában, a magyar jog fogalomrendszere alapján döntendő el. Például a birtokvédelem a magyar jog szerint dologi jogi intézmény, így a dologi jogi kollíziós szabályok szerint minősítendő. A törvény a minősítésre kisegítő szabályt is ad a "magyar jogban ismeretlen jogintézmény minősítését a jogintézményt szabályozó külföldi jog alapján kell elvégezni, különös tekintettel annak a külföldi jogban betöltött funkciójára és céljára" [4. § (2) bek.]. A magyar jogban ismeretlen trustot bizonyos esetben dologi jognak, de az sem kizárt, hogy a magyar jogban szabályozott vagyonkezelésnek, tehát kötelemnek minősítsük.[22]
A kapcsoló elem a dologi jog körében a dolog, a dologi jog, annak keletkezése, módosulása és megszűnése, a dologi jog alapján érvényesítendő dologi jogi igény és annak alkalmazási köre. Először ezeket az elemeket vesszük sorra. A dolog és a dologi jog fogalmát, azaz azt a kérdést, hogy a tényállás tárgyát dolognak, dologi jognak tekintsük, magyar hatóság, közjegyző és magyar bíróság előtti eljárásokban a magyar jog (lex fori) alapján kell értelmeznünk.
A dolog fogalmát a Ptk. és annak bírói gyakorlata határozza meg a magyar jog alapján. A Ptk. a dolgot testi tárgyként határozza meg, és a fogalmat kiterjeszti a pénzre, az értékpapírokra, valamint a dolog módjára hasznosítható természeti erőkre.[23] Ezek értelmezéséhez a Ptk. magyarázatai szolgálnak segítségül. A Ptk. nem említi a növényeket, melyek nem tárgyak, mégis a dolog körébe soroljuk őket. Ezek mellett dolognak minősítjük az állatokat is, a Ptk. külön rendelkezést tartalmaz erre. Speciális jogszabály figyelembevételével kell megítélni, hogy az emberi test mely részei (például szervek, levágott haj, ivarsejtek stb.) minősíthetők dolognak vagy egyes tényállások esetében kvázi dologként értelmezendők.[24] Dolognak minősül a pénz: a papírpénz és az érme, de nem dolog a számlapénz. Szintén dolog az értékpapír mint okirat, de nem dolog, a dematerializált értékpapír. Az értékpapírokra a Nmjtv. speciális kollíziós szabályokat ad az 57-58. §§-okban.
A vagyon a Ptk. számos rendelkezésében fordul elő, dologként minősítése is lehetséges. A vagyon értelmezésé-
- 3/4 -
nél a konkrét esetben annak elemeire, tartalmára kell figyelemmel lenni. Nem minősül dolognak a jog, valamint a szellemi alkotások jogának tárgya.
Napjaink egyik legfontosabb kérdése az, hogy vajon az adatok: digitalizált formában, vagy másként rögzítve, dolognak minősítendők-e? Az adatok nem testi tárgyak, jóllehet a Ptk. a szintén nem testi tárgyként megjelenő villamos energiát is dolognak minősíti. Az adatokat rögzítő tárgyak azonban dolgok: a számítógép merevlemeze, a CD-lemez, vagy az adatrögzítésre szolgáló pendrive. Ha a dologi jog ezt a tárgyat érinti, akkor a rajta lévő adatok osztják a sorsát, legalábbis a birtoklás lehetőségét. A szerzői jog és az adatvédelem modern szabályai kivonják ezt a kérdést a dologi jogi statútum alól.
Vagyontárgy fogalmát a Ptk. 8:1. § (1) bekezdésének 5. pontjában határozza meg, a dolog, a jog és a követelés tartozik ide. Az új Ptk. szerint zálogjog tárgya bármely vagyontárgy lehet [5:101. § (1) bek.]. Ez dolog (ingó és ingatlan) mellett lehet jog és követelés egyaránt [5:101. § (4) és (5) bek.]. A jog és a követelés nem dolog, de dologi jognak minősül a jogon és a követelésen fennálló zálogjog.
A tulajdonjog kapcsán említendő a vagyonkezelésbe adott dolog kérdése, amelynél a jogi és gazdasági tulajdonos elválik, de a magyar jogban a tulajdon nem kettőződik meg, és a tulajdonosi jogosítványok sem válnak el egymástól, hanem ugyanazon tulajdonost illetik: a vagyonkezelőt.
A dologi jogi váromány a magyar jog régi elismert intézménye, egy sajátos köztes helyzet, időben és jogilag is egy átmeneti állapot annyiban, hogy a dolog sorsát meghatározó tények már bekövetkeztek, például az adásvételi szerződés aláírásra került, sőt a tulajdonjogszerzés átvezetéséhez az ingatlan-nyilvántartásba a kérelem is beadásra került, de a tulajdonjog még nem szállt állt a vevőre, az folyamatban van. A jogosult már nemcsak kötelmi jogi vevő, hanem a hivatal döntésére váró dologi jogi várományos. Ezen jogra és ezen jogból eredő dologi igényekre álláspontunk szerint a dologi jogi szabályok alkalmazandók.
A magyar bírói jogból ismert az üzletrész eszmei dologként való felfogása.[25] Az üzletrész mint eszmei dolog átruházása során a Ptk.-nak a dolog tulajdonjogának átruházásánál alkalmazott szabályai az irányadók[26], de ez a bírói felfogás később nem vált általánosan követett elvvé. A Ptk. 3:164. §-ának (1) bekezdése szerint a kft. törzsbetéthez kapcsolódó tagsági jogok és kötelezettségek összessége az üzletrész. Az üzletrész tehát nem dolog, nem is vagyontárgy, hanem a tagot megillető tagsági jogok és az őt terhelő kötelezettségek összessége. Ez nem zárja ki, hogy az üzletrész vonatkozásában egyes dologi jogok analóg alkalmazására kerüljön sor, mint például az üzletrész átruházása vagy értékesítése esetén, a régi Ptk.-nak a dolog tulajdonjogának átruházásánál alkalmazott szabályok voltak megfelelően irányadók.[27] Ezen túlmenően az üzletrészt terhelő zálogjog a cégnyilvántartásba bejegyzésre kerülhet, így dologi hatályú.[28] Ez utóbbi esetben a zálogjog a dologi jog tárgya, ezért merülhet fel a dologi jogként történő minősítése.
Minden állam jogrendje meghatározza a dologi jogok körét, azok tartalmát, terjedelmét, a dologi jogi védelem szabályait. Az új Ptk. V. könyve a dologi jog címet viseli, és ezen belül tárgyalja a birtokot, a tulajdonjogot és a korlátolt dologi jogokat. Ezek a jogok és részjogosítványaik tartoznak az Nmjtv. dologi jogi kapcsoló szabályához. A tulajdonjog körébe tartoznak a tulajdonosi jogosultságok, dologi jogok, így a birtoklás, használat, rendelkezés és a tulajdonjog védelem. A dologi jogok közé soroljuk a szomszédjogokat is.
A korlátolt dologi jogok körében a zálogjog, az óvadék, a használati jogok (földhasználat, haszonélvezet, használat), és a szolgalmak ismertek, más államok jogaiban más intézményeket is találunk. Ezek a jogok és ezen jogokból fakadó dologi jogi jogosítványok a dologi jogi statútum alá tartoznak, így például a zálogjogosult joga - azaz a már létrejött zálogjog esetében -, ha az a birtokra is kiterjed, és dologi jogként minősítendő, vagy a zálogjog fennmaradása a zálogtárgy helyébe lépő dologra vagy más értékre (lásd 5:104. §).
Amint már említettük, zálogjog dologi jognak minősül azokban az esetekben is, ha a zálogjog tárgya nem dolog, hanem más vagyontárgy [lásd Ptk. 5:101. § (1) bek.], így abban az esetben is dologi jogként minősítendő, ha követelésen vagy jogon áll fenn.
Ismert olyan kötelem, amelynek van dologi jogi hatása is, a kötelem alanyain kívül harmadik személyekre is kihat, harmadik személy irányában is van joghatálya. Ilyen az ingatlanra vonatkozó és az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezett, valamint közhiteles nyilvántartásban nyilvántartott ingóságra szerződéssel létesített elővásárlási, visszavásárlási, vételi és eladási jog. A Ptk. szerint az így re-
- 4/5 -
gisztrált jogok mindazokkal szemben hatályosak, akik az ilyen jog bejegyzését követően valamilyen jogot szereznek.[29] Ezek a jogok és az ebből fakadó igények a dologi jogi statútum alá sorolhatók, ingatlan esetében az ingatlan fekvése szerinti jog, ingók esetében a közhiteles nyilvántartást vezető állam joga szerint.
A dologi jogi statútum magában foglalja a dologi jogok keletkezését, terjedelmét, változását, átszállását és megszűnését. A dologi jogok tartalmán kívül ide soroljuk a dologi jogok gyakorlását. A dologi jogi statútum alá tartoznak a dologi jogi jogváltozást előidéző dologi jogi ügyletek, és a jogszerzést, a jog módosítását és megszűnését kiváltó egyes tényállások. A dologi jogi statútum alapján döntendő el, hogy absztrakt vagy kauzális ügyletről van-e szó, így például ha a német jog alkalmazandó, a német jogban a dologi jogi ügylet absztrakt ügyletnek minősül.
Azért csak bizonyos tényállások sorolandók ebbe a körbe, mert a jogügyleti úton, kötelemből fakadó ügyletek esetében a jogügyleti rész nem a dologi jogi statútum alá sorolandó. A jogalkalmazás szempontjából fontos annak rögzítése is, hogy maga a dologijog-szerzés - ha az dologi jogi jogügyleten alapul - szintén a dologi jogi statútum alá tartozik. Így az eredeti tulajdonjogszerzéseket a dologi jogi statútum alá soroljuk, elbirtoklás, terméken, terményen és szaporulaton való tulajdonszerzés (Ptk. 5:50. §), növedékjog (5:51. §), tulajdonszerzés gazdátlan javakon (5:52. §), találás (5:54. §). A feldolgozás, az átalakítás, az egyesülés, a vegyülés, a hozzáépítés, az átépítés, a beépítés és a ráépítés esetei is a dologi jogi statútum alá tartoznak. A dologi jogi ügylet alakszerűsége a dologi jogi statútum alá tartozik, nem pedig a locus regit actum szabálya alá.
A dologi jogi statútum alapján döntendő el a nem tulajdonostól való tulajdonszerzés kérdése, amelyet a magyar Ptk. az 5:39. §-ban szabályoz. A dologi jog alapján döntendők el a tulajdonjog és a birtokhoz, továbbá a többi dologi joghoz kapcsolódó vélelmek is.
Nem minősülnek dologi igénynek a dologi joghoz kapcsolódó kötelmek, így nem dologi jogi kérdés a zálogszerzésből fakadó dologátadási igény [lásd Ptk. 5: 89. § (2) bek. a) pont].
Az Nmjtv. szabályai meghatározzák a kollíziós normák tartalmi határait, továbbá azok térbeli és időbeli korlátait is. Az Nmjtv. egyik további újdonsága, hogy a dologi jogi statútum terjedelmét meghatározza, abban az értelemben, hogy mely jogkérdések sorolandók a dologi jogok alá. Az Nmjtv. 40. §-ának felsorolásában idetartoznak a következők: a) a dolog jogi tulajdonságai; b) a dologi jog tartalma; c) a dolgot terhelő biztosítékok sorrendje; d) a dologi jog jogosultja; e) a dologi jog keletkezése, fennállása és megszűnése és f) a dologi jog harmadik személyekkel szembeni hatálya. A felsorolás nem kimerítő jellegű, nemcsak az előbbi felsorolásban olvasható hat kérdés tartozik a dologi jogi statútum alá, hanem mindazok, amelyek dologi jogi természetűek. Elhatárolási kérdések eredhetnek az adott igény minősítéséből, de más jogággal való szoros kapcsolatából is.
A fenti meghatározásban a "dologi jogi tulajdonság" a tényállás tárgyát képező dolog fő jogi jellemzőit illeti: ingó-ingatlan, fődolog, alkatrész vagy tartozék, élő vagy élettelen, forgalomképes vagy forgalomképtelen, zálogba adható-e vagy sem.
A dologi jog tartalma alatt azt a jogot érintjük, amely az adott joghoz kapcsolódik: így tulajdonjog esetében a magyar jog szerint a birtoklás, használat, hasznosítás, hasznok szedése, rendelkezés és a tulajdonjogot védő jogok [Ptk. 5:13. § (2) és (3) bekezdések], vindikációs igény, birtok esetében a birtokból fakadó jogok [dolog uralmának joga 5:1. § (1) bek.], zálogjog esetében a zálogjogosultat és a zálogkötelezett megillető dologi jogok, magának a zálogjognak a terjedelme. Nem sorolandók ide - amint már említettük - a kötelmi igények, a teljesség igénye nélkül például nem dologi jogként minősítendő a találódíj (5:62. §), a jogalap nélküli birtokos költségtérítési igénye (5:10. §). Ezek esetenként vizsgálandók, de mindazon tényállások, amelyeknél a Ptk. a jogalap nélküli gazdagodás vagy más kötelmi szabályt rendeli alkalmazni [5:9. § (3) bek., 5:12. § (4) bek.], azok kötelmi minősítése egyértelmű. Az adott dologi jog tartalma lényegesen eltérhet egyes nemzeti jogokban, így például a haszonélvezet tartalma, vagy a jelzálog terjedelme.
A dologi jogi szabály határozza meg a dolgot terhelő biztosítékok sorrendjét, azaz a dologi jogosultak közt azt a sorrendet, hogy ki jogosult a másikat megelőzően a joggyakorlásra. Zálogjog esetében az alkalmazandó jog határozza meg, hogy az egyes zálogjogosultak közt ki az elsőleges, másodlagos és esetleg azt követő zálogjogosult, amely a zálogtárgyból történő kielégítésnél bír jelentőséggel. A törvény említi még a dologi jog jogosultjának a meghatározását is, de értelemszerűen nemcsak a dologi jogi jogosultat, hanem a dologi jog kötelezettjét is ez a kapcsoló norma határozza meg.
Az Nmjtv. által kijelölt állam szabálya alapján döntendő el a dologi jog keletkezése, fennállása és megszűnése is, így például az a kérdés, hogy a dologijog-szerzés egyáltalán jogszerzésnek minősül-e, azaz a tényállás alapján dologijog-szerzés megtörtént-e (pl. a tulajdonjogot megszerezte-e az illető fél vagy a zálogjog létrejött-e) vagy a dologi jog megszűnt-e (a haszonélvezet fennáll-e vagy a zálogjog megszűnt-e). Az a kérdés, hogy a dologijog-szerzés megvalósult-e, a jogváltozás bekövetkezett-e, az egyes államok szabályaiban szintén eltérhet: az Nmjtv. által felhí-
- 5/6 -
vott jog alapján döntendő el, hogy például az elbirtoklás megtörtént-e, vagy annak akadálya van (például a magyar jogban a lopott dolog elbirtoklása kizárt, míg más állam joga ezt megengedi).[30] Az Nmjtv. a dologi jogi statútum által eldöntendő kérdések közt felsorolja a dologi jog harmadik személyekkel szembeni hatályát is, az adott jog milyen jogokat, védelmet és más előnyöket vagy esetleg terheket jelent (pl. a tulajdonos tűrés kötelezettsége vagy a magyar jogban ismert közérdekű használat joga is egy ilyen teher lehet [5:164. §]).
A dologi jogi jogvédelem a dologi jogi statútum alá tartozik. Így a jogvédelmi és birtokvédelmi eszközök, a birtok visszakövetelése, a dolog hasznainak kiadására irányuló igény egyaránt idetartoznak.
A dologi jog alá tartozik a dologi jogi ügylet alaki érvényességének az eldöntése is. Például magyar ingatlanra vonatkozó tulajdonjog bejegyzéshez a külföldön kiállított bekebelezési engedélynek a magyar jog szabályainak kell megfelelnie.[31] Nem tartozik a dologi jogi statútum alá a dologi jogügyletben részt vevő személyek cselekvőképessége, a jogügylet feleit érintő képviselet kérdései.
A dologi jog léte és hatályosulása különösen fontos a végrehajtás és a felszámolás körében, hogy az adott jog a végrehajtási, felszámolási vagyonba sorolandó-e vagy sem.
Külön utalunk arra, hogy kizárólag a dologi jogok és az ebből fakadó dologi jogi igények tartoznak ezen kapcsoló szabály alkalmazása alá, a kötelmi jogi vagy más, öröklési, családjogi igények nem. Sok esetben az elhatárolás nem egyszerű, mely jogot minősítsünk dologinak és melyet öröklési joginak, vagy családjoginak. Például tulajdonjogot érintő házastársi vagyonközösségbe tartozó igény dologi vagy családjogi, házastársi vagyonjogi igény-e? A Kódex erre az elhatárolásra nem ad szabály, a nemzetközi magánjog elmélete hívható fel ezekre az elhatárolási esetekre, melyre még visszatérünk.
A dologi jogi kérdések szempontjából két uniós normát említettünk már: a Fizetésképtelenségi Rendeletet (új), és az Öröklési Rendeletet. A Fizetésképtelenségi Rendelet az alkalmazási köréből három tényállást zár ki, illetve meghatározza, hogy mely dolgokra nem terjed ki a hatálya. Ez a három tényállás a 8. cikkben szereplő harmadik személyek dologi jogai, a 10. cikk tulajdonjog-fenntartás szabálya és a 17. cikknek a harmadik személy vevők védelmére vonatkozó szabálya. Az uniós Öröklési Rendelet alkalmazási körét és alkalmazásának dologi jogokkal való kapcsolatát több rendelkezése szabályozza, utalunk a fentebb írottakra.
Számos tényállásból fakadhat dologi jogi következmény, és ezen tényállások minősítése több kapcsoló szabály alkalmazását veti fel. A házassági vagyonjogot és az öröklést emeljük ki ezek közül, melyek dologi jogi jogváltozást válthatnak ki. Az Nmjtv. nem ad arra szabályt, miként kell ezekben az esetekben eljárni, ti. hogy minősítésük alapja dologi jogi, öröklési vagy házassági vagyonjogi legyen-e. Ezek a tényállások legtöbbször a dologi jog, így például tulajdonjog, vagy öröklés esetében haszonélvezeti jog keletkezéséhez, megszűnéséhez kapcsolódnak. Azt, hogy mely dologra, milyen mértékben és milyen dologi jogi hatást vált ki például a házasság intézménye és azon belül a házassági vagyonjog, nem a dologi jogi statútum, hanem a házassági vagyonjogra irányadó jog határozza meg (Nmjtv. 27-28. §§). Az a kérdés, hogy a házastárs milyen rendelkezési joggal bír a közös vagyontárgy felett, szintén a házassági vagyonjogra alkalmazandó jog alapján döntendő el, nem a dologi jogi statútum szerint. Hasonlóan kell eljárni öröklés esetében is, hogy mely dolgot, milyen dologi joggal szerez meg az örökös vagy a hagyományos: ezek a kérdések az öröklési jogot szabályozó kapcsoló szabályok szerint döntendők el. A magyar jogba is bevezetett elő- és utóöröklés kapcsán az elő- és utóörökös jogait is az öröklési jog alapján határozzuk meg. Összefoglalva, az általános, univerzális utaló szabályok, mint házassági vagyonjog és öröklési jog, megelőzik az egyes speciális kollíziós dologi jogi szabályok alkalmazását, elsődlegesen a jogszerzésre, a jog megszűnésére vagy változására vonatkozóan. Az általános vagyonjogi statútum megelőzi a speciális dologi jogi statútum alkalmazását, a vagyon egységes kezelése érdekében. A dologi jogok egyetemleges jogutódlása fő szabály szerint - melyet az elmélet dolgozott ki - nem tartozik a dologi jogi statútum alá. Ismertek olyan esetek, amikor a dologi jogi szabályok akadályát képezik a más állam joga alapján szerzett jogok érvényesülésének, például a magyar öröklési jogban megszerzett dologi hagyományt a német jog nem ismeri, így hiába a magyar jog alkalmazandó, a német dologi jogrend miatt ezt át kell értelmezni.
Az elhatárolás kapcsán szólnunk kell egy másik esetkörről. Azokról az esetekről van szó, ahol az eljáró fórum, bíróság, közjegyző vagy más hatóság közhatalmi aktusa, döntése dologi jogot keletkeztet, módosít vagy megszüntet. A dolog (áru) zár alá vétele, vagy a végrehajtó intézkedése, az adott állam jogrendje szerint érvényesül, és a közhatalmi aktusok dologi jogi vonatkozásai ezen állam felségjogából eredően ezen államokra vonatkoznak, a kollíziós jog magánjogot érintő dologi jogi rendelkezései nem kapnak érvényesülési lehetőséget ilyen esetekben. Ilyenkor a fórum joga érvényesül, nem pedig a dologi jogi statútum.
- 6/7 -
A Kódex kapcsoló szabályai egy általános szabályból, és a kivételeket megfogalmazó normákból állnak. Ha az adott tényállás nem tartozik egyik kivétel alá sem, akkor az általános kapcsoló szabály alkalmazandó. A szabály kiválasztása során tekintettel kell lenni a statútumváltás körülményére is, amelyet az adott dolog fizikai helyváltozása válthat ki.
A Kódex fő kapcsoló szabálya a dologi viszonyokban a dolog fekvése államának joga (lex rei sitae). Ez a szabály régóta a magyar jog szabálya, és a dologi jogi szabályozás nemzetközileg is követett normája.[32] Annak az államnak a jogát kell alkalmazni, amely állam területén a dolog található, ingatlan és ingó esetében egyaránt [39. § (1) bekezdés]. Azt a kérdést, hogy mi tartozik az adott állam területéhez, azt az állam és a nemzetközi jog szabályai határozzák meg. Az állam földrajzi kiterjedésén túlmenően az állam területéhez tartozhatnak repülők, hajók, még azokban az esetekben is, ha nem az állam területéhez tartozó térben vannak. A fizikai hely nemcsak a földön lévő, hanem a földben és a föld fölötti dolgokat is magában foglalja. A magyar jog alkalmazásában például a Ptk. új szabálya szerint az ingatlanon fennálló tulajdonjog a föld feletti légi térre és a föld alatti földtestre az ingatlan hasznosítási lehetőségeinek határáig terjed.[33]
A dolog fekvése a dolog fizikai helyét jelöli, azt a helyet, ahol a dolog található, legyen az a szilárd föld, vagy azon lévő építmény, vagy a víz felszíne, vagy mélye. A dolog helye ténykérdés. A földhöz kapcsolódó dolgok esetében ez a fizikai hely viszony viszonylag könnyen megállapítható, ingóságok esetében a dologi jogi minősítés szempontjából releváns időpontjában a dolog fizikai helye az irányadó. Ha a dolog helyváltoztatás miatt egyik állam területéről a másik állam területére kerül, akkor a statútumváltás szabályai alkalmazandók annak a kérdésnek az eldöntésére, hogy melyik állam jogát és milyen jogszerzésre, módosulásra, joggyakorlásra kell alkalmazni.
Ingatlanok esetében a dolog helyének meghatározása egyszerű: az a kérdés, hogy az adott jószág ingatlannak minősül-e vagy ingónak, szintén a dolog helye szerinti állam joga alapján döntendő el (kastély külső homlokzatán lévő szobor, ház faláról leválasztott falfestmény). Speciális esetek, mint például vízen úszó ház, vagy határokon átnyúló csővezeték, egyedileg minősítendők. A mozgásban, úton lévő ingóságokra, amelyek több állam területét is érintik, a törvény külön szabályt tartalmaz.
Szintén speciális kérdés, hogy jogokra és követelésekre vonatkozó dologi jogok mint biztosítékok esetében lehet-e a jog fekvésének helyéről beszélni. Mivel a követelésnek és jognak nem tipikus tulajdonsága a fizikai helyük, ezért a törvény is kivételt ad.
A dologi jogi szabályozás fontos eleme a dolog térbeli, fizikai helyzete mellett annak időbeli aspektusa is. A szabályozás arra is figyelemmel van, hogy melyik időpontot kell irányadónak venni a dologi jogi kapcsoló szabály alkalmazása során. A Kódex azt az időpontot tekinti mérvadónak, amely időponthoz a dologi jogi hatást kiváltó tény kapcsolódik. A dologi jogi jogszerzés esetében ez a jogszerzés időpontja (például a zálogjog mely időpontban keletkezett, a találás mikor történt), a jogmegszűnés esetében pedig például a derelikció, a tulajdonjoggal való felhagyás[34] időpontja. Óvatosabb megközelítést igényelnek azok a helyzetek, amelyek időben folyamatos tényállások, például birtok- vagy tulajdonjog folyamatos háborítása. A releváns időpont lehet a birtok- vagy tulajdonjog védelmében történő fellépés időpontja, ha az a jogsértéshez észszerű időben kapcsolódik. A szabályozás lényege mégis abban foglalható össze, hogy a dologi jogi kapcsolás tulajdonképpen az idő és tér így meghatározott koordinátáin alapul, abban az időpontban, amikor a dologi jogi hatást kiváltó tény, például a tulajdonjogszerzés bekövetkezik, a zálogjog megszűnik, vagy a dologi jog gyakorlására kerül sor, a birtokháborítás bekövetkezik, és még lehetne sorolni az eseteket, és abban az államban, ahol a dolog található.
A dologi jogi hatást kiváltó tény lehet jogügyleti tény, például a birtokátruházásra vonatkozó megállapodás, melyet a Ptk. külön nevesít (5:3. §), vagy a birtokvédelem érdekében kifejtett önhatalom (5:6. §) mint magatartás, vagy dologi jogi alapú jogszerzés, mint az egyesülés vagy vegyítés (5:66. §), illetve bármilyen egyéb tény, amely dologi jogi hatást vált ki, és amely a felek közti vita tárgyát képezi.
A kapcsoló szabály főszabályként ahhoz kötődik, hogy a dolog adott időben mely állam területén található, vagy mely államhoz kapcsolódik. A főszabály alkalmazásához képest kivételként jelenik meg az a tényállás, amikor a vitatott dolog egy másik ténnyel, vagy fizikai-jogi körülménnyel van szoros kapcsolatban. Ez a szoros kapcsolat a dolog fizikai-jogi tulajdonságához kötődhet, például a hajón lévő alkatrész, a teherautóval szállított tartalék üzemanyag, vagy a határon átnyúló csővezeték. A főszabály dologkapcsolatok esetében a fődolog fekvése szerint
- 7/8 -
alkalmazandó, azaz ha a dolog egy másik dolog alkotórésze vagy tartozéka, arra a fődolog fekvésének helye szerinti jog lesz az felhívott jog [39. § (3) bek. első fordulata]. A dologkapcsolat fizikai-jogi egységéből adódóan az alkatrész és a tartozék önálló minősítésére nincs szükség, azok osztják a fődolog sorsát.
A törvény egyik kivétele azon tényálláshoz kapcsolódik, amely "egyéb dologkapcsolatra vagy dologösszességre" vonatkozik, azaz amikor a vitatott dolog más dolgokkal a tényállás révén szorosan összekapcsolódik, lényegében egybe tartozik, akkor a törvény ezen dologkapcsolatokra az azzal legszorosabb kapcsolatban álló jog alkalmazását mondja ki [39. § (3) bek. 2. és 3. fordulata]. Például a hajón lévő tartalék üzemanyag osztja a hajóra alkalmazandó jogot, függetlenül a hajó mindenkori helyétől, és a magyar polgári jog alapján nehezen osztályozható dologkapcsolat esetében is állhat fenn szorosabb kapcsolat, például hajó esetében speciális jogszabály[35] különbséget tesz "hajó felszerelése", "hajó készletei" és "tartalék alkatrész" közt, adott esetben kollíziós jog szempontjából ezek összekapcsolódhatnak.
Az Nmjtv. [42. § (1) bek.] a lajstromozott vízi és légi járműveket jogilag ingatlanoknak tekinti, mivel ezen dolgokra és a kapcsolódó dologi jogokra a lobogó, vagy más felségjelvény államának jogát rendeli alkalmazni. Ez a szabály régről ismert, repülők esetében nemzetközi szinten is szabályozott.
Azon ingóságok tekintetében, amelyek viszonylag könnyen és gyorsan képesek a helyüket megváltoztatni, így egyik ország területéről a másikba jutni, sőt hajók esetében nyílt tengeri vízre is el lehet jutni vele, a dolog fekvésének a joga nem mindig megfelelő kapcsoló szabály. Ezen dolgok egy csoportjának, mint a vízi járműveknek egyértelmű és szoros a kapcsolata egy adott államhoz, amely kapcsolatot célszerű a kollíziós norma alapjául venni. A hajóknak nevük van, megkeresztelik őket, mintha kicsit emberek lennének, a hajók honosságáról beszélhetünk, a hajóknak hazai kikötője van. Hajók esetében a nemzetközi gyakorlat a lajstromozás gyakorlatát mutatja, egységes nemzetközi jogi egyezmény hiányában. A vízi jármű fogalmát a szabály céljának alapulvételével kell értelmezni (teleologikus értelmezés), a magyar anyagi jogi szabályok ehhez csak segítséget adhatnak. A víziközlekedésről szóló 2000. évi XLII. törvény szerint az úszólétesítményeket - néhány kivételével - állami nyilvántartásba kell venni. Az úszólétesítmény fajtáit a nevezett törvény meghatározza[36], jóllehet a kollíziós norma a vízi jármű kifejezést használja, amely adott esetben tágabb kategória, mint a magyar belső szabály meghatározása, a kiterjesztő értelmezés során a vízi jármű rendeltetését, személy- és árufuvarozásra való alkalmasságát célszerű figyelembe venni, továbbá azt a szempontot, hogy a szabály esetében a dolog tartózkodási helye nem jelent elegendő kapcsolási szempontot. Felfújható gumicsónak, vagy matrac, de akár egy kajak esetében - ha egyáltalán a vízi jármű fogalma ezt megengedi - ezek a különleges szempontok például nem állnak fenn.
A vízi járművek kapcsolódását az adott államhoz az állami lajstrom mutatja egyértelműen.[37] A magyar anyagi jogi szabály is ezt a megoldást követi. A nyilvántartás, a lajstrom nyilvánosan és közhitelesen tanúsítja a lajstromozott úszólétesítmény állami hovatartozását; az úszólétesítmény tulajdonosának természetes személyazonosító adatait és címét, illetve jogi személy esetén székhelyét, alapítójának nevét, a gazdasági társaság tagjának természetes személyazonosító adatait és címét, valamint tulajdoni arányát, a gazdasági társaság formáját és cégjegyzékszámát; az úszólétesítményhez kapcsolódó jogokat és jogi szempontból jelentős tényeket; az úszólétesítmény azonosító adatait.[38]
Ezek a kiragadott szabályok igazolják, hogy a hajók (pontosabban úszó járművek) esetében az állami nyilvántartásban kell a jogváltozásokat átvezetni és egyes dologi jogi változások a lajstromba való bejegyzéssel állnak be[39] (az állami felségjog jelképe pedig a nemzeti lobogó).[40] A lobogó ehhez a nyilvántartáshoz köti a hajót, és a magyar kollíziós kapcsoló szabály ehhez a nyilvántartáshoz - nem pedig a hajó mindenkori helyéhez - köti a dologi jogi kérdések eldöntésére felhívandó jog meghatározását. A lajstrom és a lobogó államának joga azonos.
Ha a hajó több állami lajtsromban is szerepel, akkor hazai kikötője, illetve a hitelezők védelmének szempontjából az első regisztráció a döntő. Az átlajstromozásra külön európai uniós szabály van: az Európai Parlament és a
- 8/9 -
Tanács 789/2004/EK rendelete, a teher- és személyhajók Közösségen belüli átlajstromozásáról.
A nem lajtromozott vízi járművek esetében a hazai kikötő államának joga hívandó fel, illetve a kisegítő szabály a legszorosabb kapcsolaton alapuló állam joga. A vízi járművekre vonatkozó egyes - alapvetően jogügyletekből fakadó - dologi jogok a lajstromba bejegyzéssel keletkeznek, de a közhatalmi végrehajtási jog, vagy bírói intézkedésen alapuló tulajdonkorlátozás bejegyzése is a lajstromba történik.[41]
A tulajdonátruházás, a zálogosítás, a végrehajtás és egyéb dologi jogi joghatás a lobogó lajstromához kapcsolódik, ez indokolja a lex rei sitae szabály alóli kivételt. A hajón lévő rakomány, áru, poggyász nem tartozik ezen statútum alá, ezek fizikailag és jogilag is függetlenek a hajótól, de például a hajón lévő, és a hajó biztonságos működését szolgáló pótalkatrész, tartalék berendezések és hasonlók osztják a hajó sorsát. Amint fentebb a Nmjtv. 39. § (2) bekezdése kapcsán már említettük, ez utóbbiakat sajátos dologi kapcsolat, dologösszesség révén szintén a lobogó alá sorolhatjuk. Természetesen, ha a hajó más állam területén van, mint a lajtromozásának állama, a lobogó joga nem akadálya annak, hogy az adott másik állam a hajóra vonatkozó más dologi szabályokat érvényesítsen.
A légi járművek jogilag hasonlóak a hajókhoz, de az országok közti helyváltoztatásuk még gyakoribb. A nemzetközi forgalom szabályozásának egyik alapvető normája a nemzetközi polgári repülésről Chicagóban, 1944-ben aláírt egyezmény, és annak függelékei (kihirdette a 1971. évi 25. sz. törvényerejű rendelet). Az egyezmény kimondja, hogy a polgári légi jármű ahhoz az államhoz tartozik, amelyik lajstromába be van jegyezve (17. cikk). Az általános nemzetközi gyakorlat a légi járművek lajstromozását mutatja. A Chicagói Egyezmény mellett utalunk a 1948-as genfi egyezményre, amely a repülőgépekhez fűződő egyes jogok nemzetközi elismeréséről szól.[42] Ez utóbbi egységes anyagi és eljárási szabályok mellett kollíziós szabályokat is tartalmaz. A kollíziós normák közül utalunk a II. cikk (2) bekezdésére, amely a lajstromba való bejegyzés harmadik személlyel szembeni jogi hatályára a bejegyzés államának a jogát hívja fel, továbbá a IV. és X. cikkre.
Az Nmjtv.-ben használt légi jármű kifejezés értelmezésére a vízi járművekre írtak megfelelően alkalmazandók. A helyzet annyiban egyszerűbb, hogy a magyar belső jog is a légi jármű kifejezést használja. A légtérbe feljuttatható nem valamennyi dolog sorolandó a légi jármű kategóriája alá, az űrbe feljuttatható eszközök a magyar kollíziós jog alkalmazásánál nem bírnak aktualitással.
A légi jármű fogalmának meghatározásában segít a légiközlekedésről szóló 1995. évi XCVII. törvény, amely általános jelleggel határozza meg a légi jármű fogalmát: "bármely szerkezet, amelynek légkörben maradása a levegővel való olyan kölcsönhatásból ered, amely más, mint a földfelszínre ható légerők hatása" (71. § 5. pontja), ez alapján a nem magyar lajstromba felvett légi járművek minősítése is könnyebb, ha az a kérdés, hogy egyáltalán légi járműnek minősül-e vagy sem az adott eszköz (például drón esetében). Légballonok, sárkányrepülők és hasonló repülésre alkalmas eszközök légi jármű minősítésénél a lajstromozás kötelezettsége alapján lehet dönteni, hiszen a lajstromozás hiányában a kapcsoló szabály lajstromhoz való kötése nem bír relevanciával, a nem lajstromozott dolgokra a lex rei sitae főszabálya alkalmazandó.
A lex rei sitae szabály alóli harmadik kivételt a vasúti járművek jelentik [Nmjtv. 42. § (2) bekezdés].[43] A vasúti közlekedés az Európai Unió egyik fontos szabályozási területe, a vasúti rendszerek kölcsönös átjárhatóságának megvalósítása, a vasutak biztonsága végett számos uniós jogszabály megalkotására került sor. Ennek az uniós szabályozási rendszernek az egyik következménye, hogy a vasúti járművek nyilvántartása is közös elveken és szabályokon alapszik, az üzembe helyezés állama ebben a rendszerben jelentős szerepet kapott. A szabályozás alapja az, hogy vasúti jármű használatához üzembe helyezési engedély szükséges, amelyet az állam kijelölt szerve bocsát ki.[44] Ez a szabályozási háttér indokolja, hogy a Nmjtv. a vasúti járműre vonatkozó dologi jogokra az üzembe helyezés államának jogát rendeli alkalmazni.
Az úton lévő áru körébe azon tényállások tartoznak, amelyeknél az áru valamilyen gazdasági vagy ügyleti cél teljesítése kapcsán kerül egyik országból a másikba, és úton van, tehát még nem ért oda a rendeltetési helyére [43. § (1) és (2) bekezdés]. Ilyen tényállás esetében minimum kettő, de néha több országot is érinthet az áru a határokon átnyúló helyváltozása miatt, ebből eredően az áru mindenkori helye a fuvarozás során csak eseti és átmeneti jellegű, így nem célszerű a lex rei sitae alkalmazása. Ezért a
- 9/10 -
Kódex a korábbiakhoz hasonlóan kivételt fogalmaz meg, és ezen kivétel főszabálya szerint az áru rendeltetési helyének jogát kell alkalmazni. A rendeltetési hely az az ország, ahová az áru fuvarozásra kerül. Ezen szabály merev alkalmazásától azonban óvakodjunk, a Kódex általános kitérő klauzulája segítségül hívható, ha a rendeltetési hely országa túlságosan távoli a konkrét tényállás esetében, pl. az árura átmeneti helyen zálogjog keletkezik, ilyen esetekben a bíró a rendeltetési hely államának joga helyett az adott tényálláshoz lényegesen szorosabban kapcsolódó állam jogát választhatja [10. § (1) bek.]. A szabály alkalmazását célszerű a tranzitországokkal, vagy a nyílt tengerrel (amely felett egyetlen állam sem gyakorol területi szuverenitást)[45] kapcsolatos tényállásoknál alkalmazni, hiszen míg az áru a küldő ország területén van, a rendeltetési helyhez való kapcsolás távoli.
Egy további kivételt jelent az úton lévő áru kapcsán az a tényállási kör, amelyeknél az áru tulajdonosának - vagy az áru felett rendelkezési joggal bíró személy - akarata ellenére történik valamilyen dologi jogi változás az árun. Az úton lévő árut egyrészt hatóságok lefoglalhatják, igazgatási úton kényszer alatt értékesíthetik, zálog tárgyává válhat (például díjak biztosítására), illetve más dologi jogi változások érhetik. Ilyen alapvetően közhatalmi aktusból eredő dologi jogi változásokra a törvény az intézkedés időpontjában a dolog fekvésének helye jogát rendeli alkalmazni, amely a főszabály, sok esetben a lex fori, azaz az eljáró hatóság vagy bíróság államának joga is egyben. De nemcsak közjogi, hanem magánjogi tényállások is okozhatnak dologi jogi hatásokat, például magánjogi viszonyból fakadóan törvényen alapuló biztosíték is keletkezhet az árun.
A Kódex megőrizte Szászy István eredeti javaslatát[46], amely a személyek személyes használati tárgyaira - a dolog fekvésétől eltérően - a tulajdonos személyes jogát rendeli alkalmazni [43. § (2) bekezdés]. Szászy érvelése szerint, azoknál az ingóságoknál, amelyeket a tulajdonos mindig magával visz (pl. a "hegedűművész Stradivarius hegedűje"), vagy amelyek állandóan személyes használatára vannak rendelve (pl. a műfogsor vagy egyéb "quasi partes corpores"), a lex rei sitae kapcsoló elve átmeneti, ezért indokolt a tulajdonos személyes jogát alkalmazni.
A dologi jogi biztosítékok lényege, hogy a biztosíték jogosultjának a biztosíték tárgyára olyan kielégítési jogot biztosítson, amely megelőzi a biztosíték létrejötte után keletkező minden további jogszerzést, és ezek a későbbi jogszerzések ne legyenek akadályai a dolgokra gyakorolt korábban keletkezett biztosíték alapján járó kielégítésnek. Annak érdekében, hogy ez az alapvetően az adós és a biztosítékot adó közti jogviszony más, ezen jogviszonyban nem részes személyekre is kihasson, a külvilág felé ezt a biztosítéki jogot, annak létezését meg kell jeleníteni. Mindazok a biztosítékok, amelyek a nyilvántartásba vétellel jönnek létre, mint például a magyar jogban a jelzálogjog, ezen nyilvántartáshoz kapcsolódnak [lásd Ptk. 5:93. § (1) és (2) bekezdés]. Alapvetően a jelzálogjogról beszélhetünk a magyar jogban, mint nyilvántartásba bejegyzett biztosítéki dologi jogról, amely ingatlanon, ingón, jogon és követelésen egyaránt alapítható.
A fentiekből ered a Nmjtv. szabálya, amely a nyilvántartásba vétellel létrejövő dologi jogi biztosítékra a biztosítéki nyilvántartás vezetésének helye szerinti állam jogát rendeli alkalmazni [44. § (1) bek.]. A szabály három fontos eleme a (i) dologi biztosíték, a (ii) nyilvántartásba vétellel való létrejövetel és a (iii) biztosítéki nyilvántartás.
(i) Dologi jogi biztosítéknak nevezzük azon jogokat, amelyek egy másik, alapul fekvő követeléshez kapcsolódóan azt garantálják, hogy ha az alapul fekvő jogviszony kötelezettje nem vagy nem szerződésszerűen teljesít, akkor az alapul fekvő jogviszony jogosultja a biztosíték tárgyából az alapjogviszonyból eredő követelésének kielégítéséhez juthasson. Dologi jogi a biztosíték, ha ez a kielégítési jog dologhoz kapcsolódik, illetve ha valamely olyan más vagyonhoz, amely a biztosítéki szerződés alapján biztosítéki funkciót tölthet be. Például a magyar jog szabályai szerint zálogjog tárgya dolog, jog és követelés egyaránt lehet, de ez nem változtat a zálogjog dologi jogi minősítésén. A dologi jogi biztosítékok jellemzője, hogy az nemcsak a biztosítékot adó és a biztosíték jogosultja közti jogviszonyban bír jogi erővel, hanem mindenkivel szemben.
(ii) Nyilvántartásba vétel csak bizonyos dologi jogi biztosítékok létrejöttének a feltétele, így számos jogrendben az ingatlan elzálogosítása, illetve hajó vagy repülő, vagy védjegy elzálogosítása a nyilvántartásba vétellel valósul meg.
(iii) A biztosítéki nyilvántartás fogalmát funkcionálisan kell értelmezni, mindazon nyilvántartás értendő ez-alatt, amelyhez a jog azt a jogkövetkezményt fűzi, hogy a biztosíték bejegyzésével a biztosíték létrejön. Ilyen például az ingatlan-nyilvántartás, de ilyen a hajólajstrom, vagy a védjegynyilvántartás is.
Azokra a dologi biztosítékokra, amelyek létrejöttéhez és létezéséhez nem szükséges nyilvántartásba vétel, a dologi jogi biztosíték nyilvánossága más módon is megvalósul-
- 10/11 -
hat, például a birtoklás tényén. Az a biztosíték, amely az érintett dolog feletti birtoknak a biztosítéki jogosult részére történő átadásával keletkezik, mint például a magyar kézizálog [Ptk. 5:88. § b) pont], a lex rei sitae főszabálya alá tartozik. A birtoklás konkrét helyhez kötődik, így a dolog helyéhez kapcsolható az alkalmazandó jog meghatározása.
Azonban vannak olyan esetek, amikor a lex rei sitae nem alkalmas a kapcsolás megvalósítására, például azért, mert a biztosíték tárgya folyamatosan változtatja a helyét, olyan gép, berendezés vagy fuvareszköz, amelyet folyamatosan határokon átnyúlóan használnak, és a lex situs csak esetleges megoldást jelenthet; illetve lehet olyan dologi biztosíték is, más jogrendben, amely nem kívánja meg sem a nyilvántartásba vételt, sem a birtokátadást. Azok az ingóságok, amelyeknek nincs tartós fekvési helye, "nincs nyugvópontja" (Szászy), és egy állam területéhez sem köthetők ez alapján, kivételt képeznek a lex rei sitae szabálya alól.
Mindezekre az esetekre tartalmaz a Nmjtv. egy speciális kapcsoló szabályt, amely a biztosított követeléshez kapcsolódóan, az adós személyének a jogát rendeli alkalmazni. Jóllehet az Nmjtv. 44. § (2) bekezdésének megfogalmazásából az olvasható ki, hogy a szabály az (1) bekezdéshez - azaz a nyilvántartáshoz - képest ad kivételt, a szabály helyes értelmezése rendszertani levezetéssel kapható meg. A főszabály biztosítékok esetében is a lex situs, emellett a kivételek köre ehhez képest a nyilvántartásba vétel szabálya [Nmjtv. 44. § (1) bek.], valamint azok az esetek, ahol sem a nyilvántartásba vétel, sem a lex situs kapcsoló szabálya nem hoz megfelelő megoldást, ez az Nmjtv. 44. § (2) bekezdés normája. Ez a speciális kivétel nem rontja a főszabályt, a lex situst, hanem kiegészíti azt, és az adós személyes jogát hívja fel. A személyes jogot a Nmjtv. meghatározza. Ennek a szabálynak, amely az adós személyéhez köti a dologi jogi biztosítékot, az eredete a 2010-ben kiadott UNCITRAL Legislative Guide on Secured Transactions 204. ajánlása.[47] Az ajánlás átültetésére és a többi szabályhoz történő illesztésére a kodifikáció során javasolt, és nem egészen kiérlelt szöveg a következő volt: "Ha több államot érint a biztosítékkal terhelt ingóság a használata folytán, akkor elsőlegesen a biztosítéki nyilvántartás állama, annak hiányában a biztosítéki adós személyes joga alkalmazandó, ha az ingóság használata ezt az államot is tartósan érinti." Ez a javaslat került továbbformálásra a kodifikáció menete során, míg elnyerte a végső, félrecsúszott megfogalmazását.[48]
Az Nmjtv. néhány speciális esetet külön szabályoz. Ilyen a tulajdonjog-fenntartás, a fizetési számlára, banki letétre és dematerializált értékpapírra, valamint a követelésre vonatkozó biztosíték.
Az Nmjtv. 44. § (5) bekezdése szerint a követelésre alapított biztosítékra a felek által választott jog, ennek hiányában a biztosíték nyilvántartásba vételének helye szerinti állam joga, nyilvántartásba nem vett biztosíték esetében a biztosítéki adós személyes joga alkalmazandó. Követelésre és jogra alapított dologi jogi biztosíték nem az adott vagyontárgyhoz tapad, hanem a követeléshez vagy joghoz. Ennek a helye egyáltalán nem, vagy csak nehezen határozható meg. Továbbá ennek a jognak a gyakorlása fizikailag nem köthető a létező és fizikai valósággal rendelkező dologhoz, így a joggyakorlás sem képes egy ilyen realitáshoz közvetlenül kapcsolni, zárlatot vagy végrehajtást vezetni rá. A dologi jogi biztosíték csak a terhelt követeléshez vagy a terhelt jog adósának személyéhez tud kapcsolódni, más módja dologi jogi kielégítésnek nem elképzelhető.
A Kódex itt annyiban tér el a főszabálytól, hogy követelés esetén megengedi a jogválasztást a biztosítékot létesítő felek részére. A jogválasztás esetében a felek, így elsősorban a biztosíték jogosultjának az érdeke, hogy olyan jogot válasszanak, amely érvényes és a hatékony végrehajthatóságot szolgálja. A magyar jog szabályai szerint követelésen is lehetséges jelzálogot alapítani, amelyet a hitelbiztosítéki nyilvántartásba kell bejegyezni [Ptk. 5:93. § (1) bek. b) pont]. Más államok eltérő megoldásokat is alkalmazhatnak, a magyar nemzetközi magánjog kapcsoló szabályai három megoldást adnak; ezek: a jogválasztás alapján kijelölt jog, ennek hiányában a nyilvántartásba vétel államának joga, és ha nem kell nyilvántartásba venni, akkor az adós személyes joga által felhívott jog lesz az alkalmazandó jog.
Külön speciális kollíziós szabály vonatkozik a fizetési számlára, banki letétre és dematerializált értékpapírra vonatkozó biztosítékra: az Nmjtv. 44. § (4) bekezdése az ilyen biztosítékot tartalmazó nyilvántartás államának jogát rendeli alkalmazni, illetve annak az államét, amelyben a számlát vezetik, vagy amelyben a központi letéti rendszer működik. Ez a szabály uniós eredetű, a fentebb már említett 2002/47/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 9. cikkelyének átültetését jelenti a magyar jogba. Elsődlegesen itt is a biztosítéki nyilvántartásra utal a szabály, hiszen vélhetően abból a biztosíték megismerhető, a dologi jogok sorrendje megállapítható, annak hiányában a fizetési számlát és a banki letétet végző számlavezető állam jogát kell alkalmazni. Napjainkban a fizetési számla, a banki letét és a dematerializált értékpapírok számítógépes adatok formájában léteznek, amely adatok csak a nyilvántartást végzők által kezelhetők, a kapcsoló szabályok ezekhez a nyilvántartásokhoz kapcsolódnak. A szám
- 11/12 -
lavezető állam alatt azt az államot értjük, amely joga és területi fennhatósága alatt a számlavezető intézmény működik.
A nemzetközi kereskedelemben igen gyakori a tulajdonjog-fenntartással történő értékesítés, de annak dologi jogi hatályai az egyes országokban eltérőek. Ha az ilyen joggal érintett ingó dolog más államba kerül, a jogfenntartás dologi hatályait az új állam szabályozási rendszerében kell értelmezni. Végrehajtás, felszámolási eljárás vagy más a dologra vonatkozó jogérvényesítésnek fontos előkérdése lehet, hogy vajon a tulajdonjog-fenntartás fennáll-e vagy sem ebben a másik államban. A magyar kollíziós szabály az Nmjtv. 44. § (3) bekezdésében a tulajdonjog-fenntartással átruházott ingó dolog tekintetében a jogfenntartás joghatásaira a dolog fekvése szerinti állam jogát rendeli alkalmazni, azaz a főszabályt, a lex rei sitae-t. Emiatt nem is kellett volna külön szabályt adni, de a tulajdonjog-fenntartás fontossága mellett a törvény lehetőséget ad arra, hogy a felek az átruházott ingó dolog esetében a rendeltetési helye szerinti állam jogát válasszák. Ebből eredően két állam joga jöhet szóba: a dolog fekvése szerinti államé (lényegében a főszabály szerint), illetve a felek jogválasztása szerint a dolog jövőbeli rendeltetési helye államának joga, azaz annak a helynek a joga, ahova a dolog az elidegenítés révén kerül. Ez utóbbi lehetőséget az igazolja, hogy a felek eltekintsenek az átmeneti időtől, amikor a dolog még az eladó államának a területén van, és közvetlenül a rendeltetési hely államához rendeljék a tulajdonjog-fenntartást.
A jogirodalomban már korábban is felmerült, hogy a dologi jogban is célszerű lehet bevezetni a felek részére a jogválasztás lehetőségét.[49] Az új magyar törvény a követelésre alapított biztosíték[50], és a tulajdonjog-fenntartás mellett még két esetét ismeri a jogválasztásnak.
Az Nmjtv. 45. § (1) bekezdése lehetőséget ad a szerződő feleknek, hogy ingó dolog tulajdonjogának átruházására irányuló szerződésükben a dologi jogi joghatásokra választhassák a dolog fekvése, vagy a dolog szerződés szerinti rendeltetési helye államának jogát. Ez a harmadik eset is csak korlátozott jogválasztást enged meg, hasonlóan a tulajdonjog-fenntartáshoz: vagy a dolog fekvése, vagy a szerződésben meghatározott, jövőbeli rendeltetési hely államának joga közt választhatnak a felek. A jogválasztás korlátozott: kizárólag ingó tulajdonjog átruházására irányuló szerződéshez kapcsolódhat, a feleknek kell megállapodniuk a jogválasztásban, és a jogválasztás csak a dologi jogi hatásokra terjedhet ki. Ez a dologi jogi hatás lehet a tulajdonjog szerzésre vonatkozó megállapodás, a tulajdonból fakadó egyes jogok gyakorolhatóságát helyezhetik egyik vagy másik jogrend alá a felek.
A jogválasztás negyedik esete a vállalat vagyonvásárlásához kapcsolódik. A szabályt meglepő módon már a Nmjtvr. is ismerte, azonban a szocializmus alatt a szabálynak nem alakult ki gyakorlata. Ez a tényállás olyan szerződésre vonatkozik, amely esetében a vállalat mint vagyonösszesség kerül eladásra, megvételre. Nem a vállalat mint jogi személy az üzlet tárgya, hanem a vállalat vagyona vagy annak egy része. Nem a vállalati társaságot, az azt hordó jogi személyt veszi meg a vevő, a részvények vagy üzletrészek megvásárlása révén, hanem közvetlenül a vállalat vagyonát, a vállalat tulajdonában lévő egyes vagyonelemeket vagy azok egy részét, jellemzően egy üzletág végzéséhez szükséges vagyonelemeket, például a termeléshez használt gépeket, a vállalat üzleti tevékenységéből eredő követelésekkel és tartozásokkal, amelynek az eladója a vállalat maga. Ezt az ügylettípust a nemzetközi üzleti jogban "asset-deal"-nek nevezzük; angolszász eredetű, de rendkívül elterjedt már a nem angolszász jogrendben is. Sajátos adásvételnek minősül, amelynek tárgya az ingóság, és minden más a felek szerződésében meghatározott átruházható vagyonelem, amelyek a vállalatot vagy annak jelentős részét képezik. Ilyen szerződés esetén az Nmjtv. lehetőséget ad korlátozott jogválasztásra úgy, hogy az átruházással érintett vagyonelemek dologi jogi joghatásaira a lex rei sitae, azaz a dolog fekvési helye mellett kiköthessék a jogelőd személyes jogát. A szabály az eladó érdekét kívánja védeni azzal, hogy a dologi jogi hatásokat személyes joga alá tudja helyezni, ha a dolog jelen tényállásnál a vállalati vagyon fekvésének jogához képest kedvezőbb jogi helyzetet biztosít számára [Nmjtv. 45. § (2) bek.]. Az Nmjtv. a vállalati vagyon köréből kivonja az ingatlanokat, azokra a fő szabály alkalmazandó.
Az Nmjtv. a 47. § (1) bekezdésének szabálya a tulajdonjog védelmét erősíti. Ha a dolog tulajdonosa elveszti a dolog birtokát, az jogellenes cselekmény révén kerül ki a birtokából, majd onnan egy másik országba jut, akkor a tulajdonos választhat a birtok elvesztésének helye, és a dolog új fekvésének helye közül, azaz választhat, hogy melyik állam joga alapján érvényesíti tulajdoni igényét. A törvény "dolgot" nevesít, amely értelemszerűen ingóságot jelent. A tényállás tá-
- 12/13 -
gan fogalmaz abban a tekintetben is, hogy a jogválasztás lehetősége nemcsak a visszakövetelési igényre, hanem valamennyi lehetséges tulajdoni - és ebből fakadóan, ha magyar jog alkalmazandó - birtokjogi igényre is alkalmazandó.
A birtok jogellenes elvesztése nem feltétlenül kell hogy bűncselekmény, vagy szabálysértés elkövetésén keresztül valósuljon meg, hanem elegendő a birtokvesztés helye szerinti jog alapján annak jogellenességét bizonyítani. A tényállás másik eleme, hogy a dolog az eredeti fekvésének államából egy másik államba kerüljön a jogellenes elvitelt követően, és a dolognak ez az új helye teszi lehetővé a jogválasztást a tulajdonos részére. Az igény elbírálásának időpontjában kell a dolognak egy, a jogellenes elvitel helyéhez képest másik államban lennie ahhoz, hogy a jogválasztás lehetővé váljon. A törvény szövege "a tulajdonjogi igény elbírálásának időpontját" tartalmazza, mint a jogválasztás lehetséges időpontja, amely a peresítés, a perindítás időpontjaként értelmezendő.
Ennek a tényállásnak a párhuzamos eleme jelenik meg az Nmjtv. 47. § (2) bekezdésében, amely a jogellenesen birtokból kikerült dolog későbbi jóhiszemű tulajdonosának ad szintén jogválasztási lehetőséget. Arról a személyről van szó, akihez utólag került a dolog, de jóhiszeműen járt el annak megszerzése során. A szabály szerint, ha annak az államnak a joga, amelynek területén eltűnése, illetve jogellenes birtokváltozásának időpontjában a dolog található volt, nem nyújt védelmet a későbbi jóhiszemű birtokosnak, ez a személy igényelheti azon állam jogának az alkalmazását, amely állam területén az adott dolog a tulajdonjogi igény elbírálásának időpontjában van. A jogválasztás alapján a későbbi birtokos birtoklásának jóhiszeműsége is ezen statútum alapján dönthető el, továbbá a tulajdoni igényekkel szembeni védelmi jogai is.
Az előbbi szabályokhoz képest is speciális a tárgya a kulturális javak[52] védelmére megalkotott új kollíziós normának. Az Nmjtv. a belga törvényhez[53] hasonlóan külön szabályozza a kulturális javak egyes dologi jogi vonatkozásait. Magyarország részese a kulturális javak nemzetközi szabályozásában mérföldkőnek minősülő 1970-es ENSZ (UNESCO) egyezménynek[54], amely a kulturális javak jogszabályba ütköző behozatalának, kivitelének és tulajdon- átruházásának megakadályozását és megelőzését szolgálja. 1995-ben került elfogadásra egy további nemzetközi egyezmény az UNIDROIT keretében, amely a lopott és jogellenesen kivitt kulturális javak visszaszolgáltatásáról rendelkezik.[55] Az egyezményhez Magyarország is csatlakozott és annak szövege a 2001. évi XXVIII. törvénnyel került kihirdetésre.[56] Az Európai Unión belül is szabályozásra került a tagállamok területéről jogellenesen kivitt kulturális javak visszaszolgáltatása a 2014/60/EU irányelvben, az irányelvet a magyar jogba a 2001. évi LXXX. törvény ültette át. A törvény hatálya csak az Európai Unió valamely tagállamának területéről jogellenesen kivitt és Magyarország területén lévő, valamint Magyarország területéről jogellenesen kivitt és az Európai Unió valamely tagállamának területén lévő kulturális javak visszaszolgáltatására, valamint az ezekkel kapcsolatos eljárási rendre terjed ki. A magyar törvény meghatározza a kulturális javak fogalmát[57], továbbá a jogellenes kivitelt is.[58]
A nevezett irányelv 13. cikkének értelmezése korábban számos bizonytalanságot vetett fel, melyeket a magyar jogalkotó a Kódexbe iktatott kollíziós szabályokkal oldott meg. Az uniós szabályozás ellenére a klasszikus dologi kollíziós norma: a dolog fekvési helye által felhívott jog alkalmazása ezen tényállásokra nem képes mindig hatékony megoldást adni a visszakövetelési igény érvényesíthetőségére.[59] Az Nmjtv. szabálya ehhez a szabályhoz is kapcsolódik, de nem korlátozódik uniós tagállami esetekre.
Az Nmjtv. két tényállást tartalmaz: az elsőben az állam érvényesíti a nemzetközi szerződésben biztosított vissza-
- 13/14 -
követelési jogát, a második pedig a jóhiszemű birtokosnak ad további tulajdonvédelmi lehetőséget.[60] Mindkét tényállás központi eleme a kulturális javak fogalma, amely a dolgokon belül egy szűkebb kategóriát jelent.[61] Az Nmjtv. 46. § (1) bekezdése szerint, ha egy állam által kulturális javai közé tartozónak tekintett dolog olyan módon hagyja el az állam területét, amely a saját joga szerint a kivitel időpontjában jogellenesnek minősül, akkor az állam által érvényesített tulajdonjogi igényre az igényt érvényesítő állam választása szerint ennek az államnak a jogát vagy annak a másik államnak a jogát kell alkalmazni, amelynek területén az adott dolog a tulajdonjogi igény elbírálásának időpontjában van.
A törvény tényállása állam által érvényesített tulajdoni igényre vonatkozik. Az Nmjtv. nem tesz különbséget az Uniós tagállamok közti, vagy más, nem uniós államot érintő esetek közt. Ahhoz, hogy az állam léphessen fel visszakövetelési igénnyel, vagy az szükséges, hogy az állam maga legyen a kulturális jószág tulajdonosa, vagy ha az állam nem tulajdonos, akkor igényérvényesítését jogszabály alapozza meg. A tényállás második eleme a jogellenesség abban a tekintetben, ahogy a visszakövetelt kulturális jószág a visszakövetelő állam területét elhagyta. A jogellenességet ezen ország szabályai szerint kell értékelni.
Az Nmjtv. két kapcsoló szabályt is ad a tulajdoni igényre, a kulturális jószág származási országának a jogát, valamint az igényérvényesítés elbírálásakor a kulturális jószág fekvési helye országának a jogát. A választás az igényt érvényesítő államot illeti meg. A fekvés helye esetében a törvény a tulajdonjogi igény elbírálásának időpontjáról beszél, amely az igényérvényesítés bejelentésének, illetve bírósági érvényesítésének az időpontját kell, hogy jelentse.
A fenti tényálláshoz szorosan kapcsolódik az Nmjtv. 46. § (2) bekezdésének szabálya, amely a visszaköveteléssel érintett, jogellenesen más országba vitt kulturális jószág jóhiszemű birtokosának ad pótlólagos védelmet, annak a személynek, akihez az érintett kulturális jószág került. A szabály szerint, ha annak az államnak a joga, amely a jogellenesen elvitt dolgot a kulturális javai közé tartozónak tekinti, nem nyújt védelmet a jóhiszemű birtokosnak, e személy igényelheti az azon állam joga szerinti védelmet, amelynek területén az adott dolog a tulajdonjogi igény elbírálásának időpontjában van.
A tényállás elemei, hogy jóhiszemű birtokosnak kell lennie, valamint az is szükséges, hogy a származási ország joga ne adjon védelmet számára. Az, hogy jóhiszemű birtokos vagy sem, elsődlegesen a származási ország joga alapján minősítendő, és azt kell vizsgálni, hogy ezen jog ad-e védelmet számára. Ha nem, akkor a törvény lehetőséget ad arra, hogy a birtokos jóhiszeműsége a kulturális jószág fekvése szerinti állam joga alapján kerüljön minősítésre, és annak fennállta esetén ezen állam joga által biztosított jogokat érvényesíthesse. A törvény formális alkalmazása esetén előfordulhat, hogy a visszakövetelési tulajdoni igényre és a kulturális jószágot jóhiszeműen birtokló személy védelmi jogaira eltérő jogok kerüljenek alkalmazásra. Ez a megoldás csakis nagyon különlegesen indokolt tényállás esetén támogatható.
A szomszédjogok egyes dologi jogi jogsértésekre adnak hathatós védelmet, és előfordulhatnak határon átnyúló esetek is, amikor több állam jogának alkalmazása merülhet fel (lásd: német EGBGB 44. cikk, példa: a híres Tisza-szennyezés). A törvény - a kodifikációs előtanulmány javaslatától eltérve[62] - nem ad erre az esetre speciális kollíziós szabályt, így marad a lex situs normája, melyet az eset körülményei módosíthatnak. A Róma II rendelet kifejezetten csak a környezeti károkra vonatkozó deliktuális tényállásokat rendezi[63], amelynek alkalmazása nem terjed ki a dologi jogi igények érvényesítésére.[64]
Statútumváltásról akkor beszélünk, ha a nemzetközi magánjog szabályának alkalmazása alapjául szolgáló körülmények vagy tényállás valamely eleme időközben megváltozik, és ennek következtében a korábbi tényállás alapján alkalmazott kapcsoló szabály által meghatározott jog helyett az új tényálláshoz tartozó kapcsoló szabály új jogra utal. Az alkalmazandó jogot meghatározó tények olyan változásáról van szó, amelyek alapján előállt új helyzetben új jogrendre utal a kollíziós jog (például az ingó dolog fekvése más államba került). A tények mellett a kollíziós szabály is változhat, mindezen esetekben kérdés, meny-
- 14/15 -
nyiben érintik ezek a változások az alkalmazandó jog meghatározását. Az Nmjtv. 14. §-a főszabályként kimondja, hogy az alkalmazandó jogot meghatározó körülmények megváltozásának a változást megelőzően érvényesen létrejött jogviszonyokra csak akkor van hatása, ha e törvény kifejezetten így rendelkezik. A jogszerzés időpontjában vizsgálandó körülmények szerinti jogszerzésre nincs hatással a körülmények ezt követő változása. Például a személyi jogban az állampolgárság változása nem érinti a korábbi személyi állapotot és az annak alapján létrejött jogokat.
A dologi jogi statútum az adott helyen és időben a dologra vonatkozó jogokat, keletkezésüket, módosulásukat vagy megszűnésüket szabályozza, illetve mely dologi jogok gyakorolhatók a változást követően. A dologi statútum konkrét időponthoz és térhez kapcsolódik, emiatt felmerül, vajon a korábban szerzett jogokra miként és hogyan kell tekintettel lenni. A dologi jogok körében a Kódex ezért külön szabályozza a statútumváltást. Ha a már beállott dologi jogi változást követően a dolog egy másik állam területére kerül, amely államban más dologi jogi szabályok érvényesülnek, akkor a dolog helyváltozása - amely időben követi a korábbi jogváltozást - önmagában nem hat ki a korábbi jogszerzésre, jogváltozásra. A statútumváltás a dologi jogok körében jellemzően az ingóságokkal kapcsolatban merül fel.
Az Nmjtv. 14. §-ának általános szabálya vonatkozik azokra az esetekre, amikor a jogváltozás beálltát követően változik a dolog fekvésének a helye és egy másik jogrend alá kerül a dolog, például az elbirtoklás megtörténtét, befejeztét követően kerül a dolog egy másik állam területére, akkor ez a helyváltozás nem érinti az elbirtoklás dologi jogi hatályának a beálltát. Ez a szabály a dologi jogi változás bekövetkeztét, a tényállás megvalósulását követő helyváltoztatásra vonatkozik, melyet befejezett tényállásnak nevezünk. A befejezett tényállások körében három különös esetkör merülhet fel. 1. Az egyik az az eset, ha a megszerzett dologi jog nem ismert a dolog új helye államának jogában, ebben az esetben a megszerzett dologi joghoz funkciójában hasonló jog ismerhető el. 2. A másik, ha a megszerzett dologi jog az új hely állama szerinti jog alapján ismert, de annak tartalmát már az új hely joga határozza meg és az alapján gyakorolható. 3. A harmadik, ha a dolog miután másik állam - vagy jogrend - területére került, visszakerül abba az államba, ahol a jogváltozás bekövetkezett, ez a fizikai mozgás nem fogja érinteni a korábbi jogváltozások jogi hatályát.
A dologi jogok körében a fentiek közül az az eset került szabályozásra a Kódexben, ha a korábban megszerzett dologi jog a dolog helyváltozása következtében az új fekvésének a helyén nem ismert vagy másként ismert, akkor a magyar kollíziós jog szabálya lehetővé teszi ezen új állam joga szerinti elismerhetőségét. Ebben az esetben is van egy korábbi jogszerzés, de a dolog helyváltozása miatt ez a korábban megszerzett jog annak az államnak a szabályai szerint, amely területre a dolog később került, nem ismert, akkor a korábbi jogszerzés a dolog új fekvési helyének joga szerint ismerhető el [41. § (1) bekezdés]. Például a német jogban ismert a biztosítéki célú tulajdonjogátruházás intézménye, amely ha a német jog alapján létrejött, majd ezt követően például Magyarországra kerül az ekként terhelt dolog, a magyar jog nem ismeri a biztosítéki célú tulajdonjog-átruházást. Viszont a Kódex szabálya alapján ezt a német dologi jogot elismerheti biztosítéki tehernek, például zálognak (feltéve, ha annak feltételei fennállnak).
Számos dologi jogi változást nem egy, hanem több tényállási elem képes csak kiváltani, a változás összetett tényálláson alapul, több feltétel együttes teljesülésétől függ, amely feltételek időben egymást követően állnak be. A Nmjtv. harmadik esete ezt szabályozza, amikor a dologi jog változásának, szerzésének a folyamata elkezdődött a dolog fekvése szerinti állam joga szerint, de nem fejeződött be, és időközben a dolog egy másik állam területére kerül. Ez a helyváltozás kihathat a megkezdett jogszerzésre, attól függően, hogy a dolog új fekvése szerinti állam dologi joga ezt miként szabályozza. A jogszerzés kérdése immáron csak a későbbi, az új állam joga szerint válaszolható meg. A Kódex szabálya szerint, ha a dolog helyváltozása tartós, azaz nem átmeneti, nem ideiglenes, akkor a jogszerzés az új fekvés államának joga alapján bírálandó el [41. § (2) bekezdése]. Ebben az esetkörben a törvény külön bekezdésben nevesíti az elbirtoklást, amely szabály ingóságra értelmezhető azokban a speciális esetekben, amelyeknél az elbirtoklás folyamatában az ingó dolog az egyik állam területéről egy másik, esetleg egy további harmadik állam területére kerül.
A magyar törvény szerint abban az esetben, ha az elbirtoklás alatt a dolog más állam területére kerül, azaz az elbirtoklás - annak tartama alatt - több állam területét érinti, annak az államnak a joga alkalmazandó, amely állam területén az elbirtoklás lejáratakor található. Ez adott esetben kedvezőbb, de terhesebb is lehet az elbirtoklóra, illetve a dolog tulajdonosára, ha az elbirtoklás törvényi feltételeiben az érintett államok szabályai eltérnek (például lopott dolog tulajdonjoga megszerezhető-e elbirtoklással; vagy az elbirtoklási időtartama eltérő lehet a szóba jöhető államok szabályozásában). A Kódex azzal az anyagi jogi szabállyal egészíti ki a kapcsoló normát, hogy önmagában a dolog helyének a változása, az a tény, hogy az
- 15/16 -
egyik államból a másikba kerül, nem szakítja meg az elbirtoklást [41. § (4) bekezdése]. Ennek indoka a magyar jog szabálya, amely az ingóság elbirtoklásához tíz éven át tartó, szakadatlan és sajátjakénti birtoklást ír elő [5:44. § (1) bek. 2. fordulat], de a tulajdonosnak kimentési lehetőséget is ad a Ptk., ha nem volt abban a helyzetben, hogy tulajdonosi jogait gyakorolhassa (5:48. §).
A Kódex nem tartalmazza a csalárd kapcsolás szabályát, amely kifejezetten kimondaná, hogy abban az esetben, ha az elbirtokló azért viszi át a dolgot egy másik országba, mert ott időben hamarabb következik be az elbirtoklás vagy kedvezőbbek a feltételek az elbirtoklóra, például lopott dolog elbirtoklása is lehetséges, és könnyebben meg tudja szerezni a tulajdonjogot, akkor ez a joggyakorlás tilos és nem állnak be a joghatályok. Ehelyett - hacsak a bíró írott szabály nélkül nem alkalmazza a csalárd kapcsolást mint ismert elvet - alkalmazható a Kódex új 10. §-a, amellyel az adott csalárd elbirtoklás az ahhoz szorosabban köthető állam joga szerint bírálandó el, nem pedig az elbirtokló által kiválasztott jog szerint.
Sem nemzetközi szerződés, sem az Nmjtv. nem rendezi a kisajátítás és az államosítások nemzetközi dologi jogi kérdését. Mind a kettő az adott állam közhatalmi aktusa, így alkalmazása és hatálya ezen állam területére és felségjogára vonatkozik. Ha az érintett dolog nem az államosító állam területén található, az államosítás territoriális korlátai miatt a másik állam ilyen természetű közjogi intézkedése főszabályként nem terjed ki rá. ■
JEGYZETEK
* A nemzetközi magánjogról szóló 2017. évi XXVIII. törvényt (Nmjtv.) bemutató sorozat negyedik tanulmánya (Szerk.)
[1] A kodifikáció előtanulmánya megjelent Csehi Zoltán: A nemzetközi magánjog dologi jogokra vonatkozó kollíziós szabályainak vizsgálata és javaslatok a jelenlegi magyar szabályok módosítására. In: Az új nemzetközi magánjogi törvény alapjai (szerk. Berke B. - Nemessányi Z.). Budapest, HVG-ORAC, 2016. 136-159.
[2] Magyar irodalom: Szabó Sarolta: Nemzetközi dologi jog. In: Nemzetközi magánjog (szerk. Burián L. - Raffai K. - Szabó Sarolta). Budapest, 2017, 327. skk; Mádl Ferenc - Vékás Lajos: Nemzetközi magánjog és nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga. 8. kiad. Budapest, 2015; Burián László, In: Magyar nemzetközi kollíziós magánjog. (szerk. Vörös Imre). Budapest, 2003, 185. skk.; Szászy István: Nemzetközi magánjog. Budapest, 1938, 241. skk.
[3] Martiny, Dieter: Lex rei sitae as a connecting factor in EU Private International Law. IPRax. 2012, 2. sz. 119. skk.
[4] Nemzetközi irodalomból: Lalive, Pierre: The Transfer of Chattels in Conflict of Laws. Oxford, 1955; Venturini, Gian Carlo: Chapter 21 Property, In: International Encyclopedia of Comparative Law, Vol. 3, Private International Law, Leyden-Boston, 1974; Siehr, Kurt: Internationales Sachenrecht - Rechtsvergleichendes zu seiner Vergangenheit, Gegenwart und Zukunft. ZVglRWiss. 2005. 104 évf.; Mansel, Heinz-Peter: Einführungsgesetz zum Bürgerlichen Gesetzbuch/IPR: Art. 43-46 EGBGB (Internationales Sachenrecht). Berlin, de Gruyter, 2015; Wendehorst, Christiane: Münchener Kommentar zum BGB. EGBGB. 7. Aufl. München, Beck, 2018; Sigman, Harry C. - Kininger, Eva-Maria: Cross-Border Security over Tangibles. München, Sellier, 2015; Jacob: Ausländische Mobiliarsicherheiten im Ausland. 2001.
[5] Nem tárgyaljuk a nem részes egyezményeket: 1958. évi Hágai Egyezmény a nemzetközi adásvétel során bekövetkező tulajdonátruházásra alkalmazandó jogról (maga az egyezmény nem lépett hatályba); 1985. évi Hágai Egyezmény a trustokra és azok elismerésére alkalmazandó jogról; 2006. évi Hágai Egyezmény a közvetítői számlákon nyilvántartott értékpapírok egyes dologi jogi vonatkozásaira alkalmazandó jogról; 2001. évi Fokvárosi Egyezmény a mobil berendezésekkel kapcsolatos nemzetközi érdekekről szóló egyezmény, és annak függeléke a légi jármű berendezéseinek egyes kérdéseiről - az EU a 2009/370/EU tanácsi határozattal csatlakozott az egyezményhez és a jegyzőkönyvhöz is.
[6] Beiktatta a 1931. évi V. törvény.
[7] Convention on the International Recognition of Rights in Aircraft, melyet az 5/1994. (I. 18.) Korm. rendelet hirdetett ki (jelenleg 89 részes állam).
[8] UNIDROIT Convention on the International Return of Stolen or Illegally Exported Cultural Objects (1995), az egyezményhez Magyarország is csatlakozott és a 2001. évi XXVIII. törvénnyel került kihirdetésre.
[9] Convention on International Financial Leasing, Ottawa. A magyar jogba átültette az 1997. évi LXXXVI. tv. a nemzetközi pénzügyi lízingről. Az egyezmény meghatározza a nemzetközi pénzügyi lízing fogalmát, és alapvetően egységes jogot - loi uniforme - ad. A 7. cikk tartalmaz néhány kollíziós szabályt.
[10] Az ENSZ-nek az áruk nemzetközi adásvételi szerződéseiről szóló, Bécsben 1980. évi április hó 11. napján kelt Egyezménye, magyar jogban kihirdette a 1987. évi 20. törvényerejű rendelet.
[11] Részletesen Mansel: i. m. Art 43, 227 és skk. margószámok.
[12] (15) A rendeletnek lehetővé kell tennie az öröklésre alkalmazandó jogban előírtak szerinti, ingatlannal vagy ingósággal kapcsolatos jogok létrehozását vagy öröklés révén történő átszállását. Nem érintheti azonban a néhány tagállam nemzeti jogában korlátozott számban ("numerus clausus") létező dologi jogokat. A tagállamok nem kötelezhetők arra, hogy elismerjék az adott tagállamban található tulajdonhoz kapcsolódó dologi jogokat, ha a szóban forgó dologi jog nem ismert a jogukban.
[13] (16) Annak érdekében azonban, hogy a kedvezményezettek valamely más tagállamban élhessenek az öröklés útján keletkezett vagy rájuk átszállt jogokkal, e rendeletnek elő kell írnia, hogy az ismeretlen dologi jogot a másik tagállam jogában létező, az eredetihez legközelebb álló dologi joghoz kell hozzáigazítani. Az ilyen hozzáigazítás keretében figyelembe kell venni az adott dologi jog célját, valamint az ahhoz fűződő joghatást. Az eredetihez legközelebb álló nemzeti dologi jog megállapítása céljából az öröklésre alkalmazott jog szerinti állam hatóságaihoz vagy illetékes személyeihez lehet fordulni az adott jog jellegével és joghatásával kapcsolatos további információkért. Ebből a célból a polgári és kereskedelmi ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés terén meglévő hálózatokat, valamint a külföldi jog megértését elősegítő, egyéb rendelkezésre álló eszközöket lehet igénybe venni.
[14] A Rendelet 1. cikk (2) bekezdése meghatározza, hogy mely kérdésekre nem terjed ki az alkalmazása, így a (2) bekezdés k) alpont alatt szerepel a dologi jogok természete, majd az l) alpont alatt az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzés és annak joghatása, illetve a bejegyzés elmulasztásának a joghatása, továbbá a j) alpont a trustot nevesíti ebben a körben.
[15] "a hagyatékba tartozó vagyontárgyak, jogok és kötelezettségek átszállása az örökösökre és adott esetben a hagyományosokra, beleértve az örökség vagy a hagyomány elfogadásának, illetve visszautasításának feltételeit és joghatásait is".
[16] 2014/60/EU irányelv a tagállamok területéről jogellenesen kivitt kulturális javak visszaszolgáltatásáról.
[17] 98/26/EK irányelv a fizetési és értékpapír-elszámolási rendszerekben az elszámolások véglegességéről, a 9. cikk (2) bekezdése.
[18] 2011/7/EU irányelv a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépésről, 31 preambulumbekezdés, valamint 2. cikk 9. pontja és 9. cikk.
[19] 2008/122/EK irányelv a szálláshelyek időben megosztott használati jogára, a hosszú távra szóló üdülési termékekre, ezek viszontértékesítésére és cseréjére vonatkozó szerződések egyes szempontjai tekintetében a fogyasztók védelméről 14 cikk.
[20] 2001. évi LXXX. törvény a jogellenesen kivitt kulturális javak visszaszolgáltatásáról.
[21] 141/2011. (VII. 21.) Korm. rendelet a szállás időben osztott használati jogára, a hosszú távra szóló üdülési termékekre vonatkozó szerződésekről, valamint a tartós szálláshasználati szolgáltatási szerződésekről.
[22] A trust értelmezésénél segíthet a hágai trust egyezmény megoldása is, annak ellenére, hogy Magyarország nem aláírója az egyezménynek. (Convention On The Law Applicable to Trusts and on their Recognition, 1985.)
[23] A dolog értelmezése körében továbbá kérdéseket vethetnek fel az implantátumok, protézisek minősítései, továbbá az emberi sejt, embrió, vér, embrionális szövetek, mindezek abban az állapotban, amikor már az embertől fizikailag elválasztásra kerültek és önállóan - embertől függetlenül - képezik jogügyletek tárgyát.
[24] Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. tv. szól az ivarsejtek adományozásáról (170. §), tárolásáról (174. §), embrióadományozásról és -letétről (175. §§ skk.).
[25] BH 1994.202.
[26] A fenti BH utal az 1959-Ptk. 117. § (2) bek., 287. § (1) bek., 292. § (2) bek., 1988. évi VI. tv. 17. § (1) bek. szabályaira.
[27] BH 1994.202.
[28] 2006. évi V. törvény 61/A. § (1) bek.
[29] Lásd a Kúria 3/2014. számú polgári elvi határozatát.
[30] Francia Code civil art. 2276., német BGB 937. §.
[31] Lásd 1997. évi CXLI. törvény az ingatlan-nyilvántartásról 35-36. §§.
[32] Szabó: i. m. (2017) 331.
[34] Ptk. 5:30. § (1) bek. utolsó fordulat.
[35] 46/2012. (VIII. 6.) NFM rendelet az Európai Gazdasági Térség valamely tagállamának tengeri kikötőjébe érkező vagy onnan induló tengeri hajókra vonatkozó nyilatkozattételi kötelezettség teljesítéséről.
[36] a) tengeri nagyhajó, b) belvízi nagyhajó, c) kishajó, d) komp, e) úszómunkagép, f) úszómű.
[37] A hajólajstromba a következő, az úszólétesítményhez kapcsolódó - jogszabályon, bírósági vagy hatósági döntésen, valamint szerződésen alapuló - jogokat kell a vonatkozó okmányok benyújtásával bejegyeztetni: a) tulajdonjog, b) üzemben tartói jog, c) bérleti jog, d) jelzálogjog, e) haszonélvezeti jog, f) elő- vagy visszavásárlási jog, vételi és eladási jog, g) végrehajtási jog [2000. évi XLII. tv. 11. § (3) bek.].
[38] 2000. évi XLII. tv. 10. § (1) bek.
[39] 2000. évi XLII. tv. 11. § (5) bek.
[40] 2000. évi XLII. tv. 16. §.
[41] Részletszabályokat a 198/2000. (XI. 29.) Korm. r. az úszólétesítmények lajstromozásáról tartalmazza.
[42] Convention on the International Recognition of Rights in Aircraft, melyet az 5/1994. (I. 18.) Korm. rendelet hirdetett ki.
[43] A vasúti jármű fogalmát az uniós szabályozáson alapuló, a vasúti közlekedésről szóló 2005. évi CLXXXIII. törvény 2. § 1.10 pontjában a következőképpen határozza meg: a vasúti pályán közlekedő vontató, vontatott vagy önjáró, saját kerekein a vasúti sínen közlekedő jármű.
[44] A jelenleg hatályos magyar szabály a 31/2010. (XII. 23.) NFM rendelet a vasúti járművek üzembehelyezése engedélyezéséről, időszakos vizsgálatáról és hatósági nyilvántartásáról.
[45] Nagy Károly: Nemzetközi jog. Budapest, Püski, 1999. 194.
[46] Szászy István: Magyar nemzetközi magánjog. Budapest, Egyetemi Nyomda, 1948. 51. §, magyarázat 104.
[47] "204. The law should provide that the law applicable to the issues mentioned in recommendation 203 with respect to a security right in a tangible asset of a type ordinarily used in more than one State is the law of the State in which the grantor is located."
[48] A másik UNCITRAL-alkotás, a "Model Law on Secured Transactions" csak 2016-ban jelent meg.
[49] Flessner, Axel: Rechtswahl im internationalen Sachenrecht - neue Anstöße aus Europa. FS Koziol, 2010, 125. skk.
[50] Kropholler, Jan: IPR, 6.Aufl, München 2006, § 54 II. alatt; Basedow, Jürgen: Theorie der Rechtswahl oder Parteiautonomie als Grundlage des Internationalen Privatrechts. 75 RabelsZ, 2011. 58. skk.
[51] Szabó: i. m. (2017) 342. skk.; Siehr, Kurt: Nationaler und Internationaler Kulturgüterschutz. FS W. Lorenz, 1991, 525 skk.; Uő.: Handel mit Kulturgütern in der EWG, NJW 1993. 2206; Uő.: International Art Trade and the Law. Recueil des Cours Hague, 1993-VI. 9 skk.; Uő.: Vereinheitlichung des Mobiliarsachenrechts in Europa, insbesondere im Hinblick auf Kulturgüter. 59 RabelsZ, 1995. 454; Uő.: Kulturgüterschutz innerhalb der Europäischen Union. ZVglRWiss. 95, 1996.
[52] Csehi zoltán: A kulturális javak fogalmáról - egy univerzális dologfogalom születése. In: Liber Amicorum. Studia P. Gyertyánfy dedicata (szerk. Faludi Gábor). Budapest, ELTE, 2008. 153-183.
[53] A nemzetközi magánjogról szóló 2004. július 16-i belga tv. 90. cikke.
[54] 1979. évi 2. törvényerejű rendelettel került kihirdetésre.
[55] UNIDROIT Convention on the International Return of Stolen or Illegally Exported Cultural Objects (1995).
[56] Az UNIDROIT egyezmény anyagi jogi szabályokat tartalmaz, és két tényállást vázol: 1. az első szerint a lopott kulturális tárgy birtokosa köteles azt visszaszolgáltatni, a tárgy korábbi tulajdonosának, és adott esetben méltányos és ésszerű kártalanításra jogosult (3. és 4. cikkek), ezt nevezi az egyezmény lopott kulturális tárgy visszaszerzésének; 2. a második esetben, az egyezmény részes állama kérheti a másik egyezményes államtól, hogy a területéről jogellenesen kivitt kulturális tárgyat szolgáltassa vissza (5. cikk, 7. cikk), ezt az egyezmény a kulturális tárgy visszaadásának nevezi. Míg az első esetkörben a tulajdonos jogosult fellépni a tulajdonát képező tárgy jogellenes elvételével szemben, addig a második tényállási körben az állam, függetlenül attól, hogy tulajdonos-e vagy sem, jogosult visszakövetelni a területéről jogellenes kivitt tárgyat.
[57] 2001. évi LXXX. tv.: "azok a javak, melyeket a tagállam területéről történő jogellenes kivitel előtt vagy azt követően nemzeti jogszabály vagy közigazgatási eljárás keretében hozott hatósági határozat az (EUMSZ) 36. cikke szerinti »művészi, történelmi vagy régészeti értéket képviselő nemzeti kincsek« közé sorol" (2. § 1. pont).
[58] 2001. évi LXXX. tv.: "a kulturális javaknak a tagállam területéről a kulturális javak kiviteléről szóló 116/2009/EK tanácsi rendelet, vagy a kulturális javak védelméről szóló tagállami jogszabályok megsértésével történt kivitele, valamint a jogszerű ideiglenes kivitelre vonatkozó feltételek megszegéséből adódó jogsértést, ideértve a kivitel lejártát követően vissza nem vitt javak esetét is".
[59] Lex originis kapcsoló elve az Institut de droit international 1991-es döntésében is szerepel.
[60] A szabály előtörténetéhez és alaposabb megértéséhez a kodifikáció előtanulmánya nyújt segítséget. Szabó Sarolta: A kulturális javak (és lopott dolgok) speciális védelme az új nemzetközi magánjogi törvényben. In: Berke B. - Nemessányi Z.: i. m. (1. lj.) 160. és skk.
[61] 7. § 10. pontja a következők szerint határozza meg: "az élettelen és élő természet keletkezésének, fejlődésének, az emberiség, a magyar nemzet, Magyarország történelmének kiemelkedő és jellemző tárgyi, képi, hangrögzített, írásos emlékei és egyéb bizonyítékai - az ingatlanok kivételével -, valamint a művészeti alkotások".
[62] Csehi i. m. 158.
[63] 7. cikk A környezeti károkból vagy az ilyen károkból eredő, személyeket ért vagy dolgokban okozott károkból eredő szerződésen kívüli kötelmi viszonyra alkalmazandó jogot a 4. cikk (1) bekezdésének alkalmazásával kell meghatározni, kivéve, ha a kártérítést követelő személy úgy dönt, hogy követelését annak az országnak a jogára alapozza, amelyben a károkozó esemény bekövetkezett.
[64] Mansel i.m. Art. 44, 38. margószám.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző az Európai Bíróság bírája (Törvényszék, Luxembourg), egyetemi tanár, Pázmány Péter Katolikus Egyetem (Budapest).
Visszaugrás
