Meglepő talán, hogy egy kriminológus ilyen cím alatt és ilyen összefüggésben fejti ki gondolatait a bűnözés törvényszerűségeivel kapcsolatban. Ez a szokatlan jelenség abban gyökerezik, hogy középiskolás koromban a fizika volt a kedvenc tantárgyam, s villamosmérnök szerettem volna lenni, érettségi után a Műszaki Egyetemen szándékoztam folytatni tanulmányaimat, s oda is adtam be felvételi kérelmemet. De 1950-ben (ekkor érettségiztem) a szigorúan érvényesített tervgazdálkodás eredményeként átirányítottak az Eötvös Loránd (1951-ig még Pázmány Péter) Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karára, minthogy a Műszaki Egyetemen túljelentkezés volt, a jogi karra pedig az előírt 250 fő helyett csak 42 fő jelentkezett.
Mint a fizika világa iránt érdeklődő joghallgató, az I. évben oktatott tantárgyak közül a statisztikát, ill. a kriminálstatisztikát találtam legvonzóbbnak. Az ezirányú érdeklődésem felkeltéséhez nagy mértékben hozzájárult Theiss Ede egyetemi tanár, aki akkoriban a statisztikai tanszék vezetője volt. Már II. éves hallgató koromban demonstrátora lettem a statisztikai tanszéknek. Theiss professzor az Amerikai Egyesült Államokban szerzett tudományos fokozatot mint villamosmérnök és közgazdász. Ezért - megértve a pályám módosításával kapcsolatos problémáimat - a diploma megszerzése után magához vett tanársegédnek. A Tanszéken többféle kutatásban vettem részt, köztük a fiatalkori bűnözés okainak feltárására irányuló kutatásban is.
Ezek az évek határozták meg érdeklődésem irányát. Kandidátusi disszertációmat A fiatalkori bűnözés és a társadalom címmel írtam, és azt az aspirantú-rám végén, 1962-ben védtem meg Moszkvában. Az akadémiai doktori disszertációmat pedig a Kauzalitás, determináció és prognózis a kriminológiában címmel 1975-ben védtem meg.[1]
- 247/248 -
A fizika iránti érdeklődésemnek megfelelően ma is figyelemmel kísérem - ha felszínesen is - e tudományterület fejlődését, rendkívüli felfedezéseit és az új felismerések gyakorlati megvalósítását. Az elmúlt évtizedekben hazánkban is gyakran lehetett hírt hallani Teller Edéről, a kiváló fizikusról, aki nemcsak a fizika területén volt kimagasló tudós, hanem jártas volt a biológiában és a kémiában is.
2003-ban Vincze Attila Tamás tollából megjelent egy ismertetés Teller Ede, korunk egyik polihisztora életéről.[2] E könyv olvasása közben érzékeltem, hogy az okságról, a determinációról nem egészen azonosak az elképzeléseim Teller Ede szemléletmódjával, ami mögött - természetesen - meghúzódhatnak fogalmazási vagy fordítási pontatlanságok is.
Több hónapi meditálás után úgy döntöttem, hogy tanulmány formájában fejtem ki nézeteimet a kvantummechanika és a bűnözés világában érvényesülő determinisztikus kapcsolatok eltérő értékeléséről. Úgy érzem, hogy újra meg kell fogalmaznom az okság, a meghatározódás helyét, szerepét az emberi magatartásokban, de különösen a bűnös emberi magatartásokban. Újra fel kell hívnom a figyelmet a determináció, az okság, a törvényszerűség és a véletlenek szerepére a bűnözésben, s ezen túl is: a társadalmi jelenségek körében.
Szeretném meggyőzni az olvasót arról, hogy a fent nevezett fogalmak a reális valóságot tükrözik, elengedhetetlen alkotó elemei az emberi magatartásoknak még akkor is, ha az atomok világában más jellegűek az összefüggések, hiszen a világmindenség részei nem szükségképpen működnek azonos törvényszerűségek szerint.
A determináció, a meghatározódás fogalmát a magyar nyelvben is nagyon gyakran a determináltság, a meghatározottság kifejezéssel helyettesítik, ami egyértelműen csak a múltra utal, s nem érvényes a jövőre nézve. A meghatározottság fogalmának kiterjesztése a jövőre is valójában predeterminációt, előre meghatározottságotjelent, mintha már most a jelenben a jövő történései is meghatározottak lennének. Az természetesen igaz, hogy a meghatározódás, a determináció a jövőben is érvényesül, amikor az idő múlásával a ma még elképzelt jövőbeni események, átlépve a jelen pillanatát, múlttá válnak. Ugyanis minden jelenség, ami már korábban megtörtént, és ami már a múlt szférájába tartozik, az már determinálódott, meghatározódott, de a jövő várható, vagy nem várt eseményei még nem determinálódtak, csak a determinálódás folyamatában vannak, és nem láthatjuk pontosan előre, hogy hogyan fognak determinálódni, csak valószínűsíthetjük a jövőbeni események bekövetkezését - az oksági törvényszerűségeknek, a tudásunknak, valamint az összefüggések ismeretének megfelelően.
- 248/249 -
Ezért nagyon fontos a múlt ismerete, különösen a közeli múlté, mert elsősorban ebben a szférában találhatók azok a törvényszerűségek, azok az ok-okozati összefüggések, amelyek átnyúlnak a jövőbe és valószínűsítik a jövő történéseit. Az új felfedezések, az új ismeretek, a tudás fokozódása növelik a múlt jobb megértését, és szélesebb körben vetítik előre a jövő behatárolódását és valószínű történéseit.
A determináció általam történő vázlatos értelmezésének előrebocsátását azért tartottam szükségesnek, hogy jobban megértsük Teller Ede gondolkodásmódját, akit a kvantummechanika kiváló szakemberének, tudósának, a hidrogénbomba atyjának tekintünk.
Teller Ede a Huszadik századi utazás tudományban és politikában c. könyvében[3] a következőket írta:
"Az az elgondolás, hogy a kvantum ugrásoknak csak statisztikai valószínűségük van, ám megjósolhalatlanok, szöges ellentétben áll a valóság determinisztikus, óraműszerű felfogásával. A kvantummechanika egyik következménye az, hogy a jövő igazán bizonytalanná válik. A determinizmus mítosz. Az okság helyét elfoglalja egy sokkal szokatlanabb eszme. Egy magányos atomi történés nem jelezhető előre, mert a hullámok és a részecskék duális világában a történést nem lehet teljesen determinisztikusan leírni.
A központi eszme az, hogy a múlt másféle realitás, mint a jövő. A múlt eseményei mindig összeegyeztethetők az oksággal. Ám a jelen nem ismerhető meg eléggé ahhoz, hogy egyértelmű előrejelzést lehessen adni a jövőre.[4]
A hivatkozott könyvből, de az idézett mondatokból is érzékelhetővé válik Teller Ede álláspontja a determinizmussal kapcsolatban. Az én álláspontom részletesen megismerhető fentebb már említett doktori disszertációmból és a Kriminológiai alapismeretek c. egyetemi tankönyvből is.[5] Ezért csak röviden érvelek a determinációra vonatkozó álláspontom mellett, és csupán a legfontosabb érveket igyekszem közérthetően megfogalmazni.
Mindenekelőtt szeretném bebizonyítani, hogy a determinizmus nem mítosz - Teller Ede álláspontjával szemben. Szerintem a determináció, a meghatározódás egy valóságos folyamat, melynek során a jelenségek létrejönnek: a megvalósult, a múlt szférájába tartozó jelenségek már determinálódtak, a jövőbe-niek pedig majd determináltakká válnak, amikor az idő múlása következtében elérik a jelen pillanatát. Teljesen megértem Teller Edét, aki a kvantummechanika világában élt, aki a kvantummechanikai összefüggések, törvényszerűségek megismerésére, felismerésére törekedett, s így fogalmazott: "A kvantummechanika egyik következménye az, hogy a jövő igazán bizonytalanná válik, s a hullámok és a részecskék duális világában a történést nem lehet teljesen determi-
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
