A felperes kft. 2002. augusztus 26-án megtartott taggyűlésén egyhangúlag döntött az alperes kizárása iránti kereset benyújtásáról, majd 2002. szeptember 2-án benyújtott keresetében kérte az alperes kizárását a társaságból.
A keresetben előadottak szerint a felperes már a 2000. V. 29-i taggyűlésen tudomást szerzett az alperes átruházási szándékáról, majd 2002. VI. 7-én közölte az alperessel, hogy 300 000 forint vételár megfizetése mellett kíván élni elővásárlási jogával. A felperes ezen nyilatkozatát még két alkalommal megismételte, és felhívta az alperes figyelmét a társasági szerződés V/1. pontjának azon rendelkezésére, mely szerint az üzletrész a társaság számára csak névértéken ruházható át. Az alperes azonban az adásvételi szerződést 2002. VII. 9-én 1 500 000 forint vételár megfizetése mellett a kívülálló személlyel megkötötte, majd a felperesnek és a felperes tagjainak megküldte az elővásárlási joggal kapcsolatos nyilatkozat megtétele végett. A felperes sérelmezte, hogy az alperes a társasági szerződés rendelkezésének figyelmen kívül hagyásával értékesítette üzletrészét, és a szerződéskötés előtti állapotot felhívás ellenére nem állította helyre. A keresetben kifejtettek szerint mindezekre tekintettel az alperes magatartása súlyosan veszélyezteti a felperes zavartalan működését.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes keresetét elutasította. Határozata indokolásában kifejtettek szerint az alperes nem kapott értesítést a 2002. augusztus 26-i taggyűlés összehívásáról, azon meg sem jelent, így a perindításról határozó, szabályszerűtlenül összehívott taggyűlés nem hozott érvényes határozatot. Hangsúlyozta, hogy a társasági szerződésnek a kötelező névértéken való értékesítésről szóló rendelkezése a tagok érdekét súlyosan sérti - hisz az üzletrész bármilyen értékesítés esetén forgalmi értéken cserél gazdát - , a kizárásra pedig nem ad alapot az, hogy a tagok "az ajánlatban foglaltakkal nem értenek egyet". Utalt arra is, hogy bár a felperes társasági szerződése a társaság beleegyezéséhez kötötte az üzletrész harmadik személy részére való átruházását, a beleegyezés megadásának, illetve megtagadásának feltételeit - az 1997. évi CXLIV. törvény 137. §-ában írtak ellenére - nem szabályozta. A társasági szerződés VI. pontjának azon rendelkezése pedig, mely szerint a kizárt tag üzletrészét a társaság, illetve a taggyűlés által kijelölt vevő névértéken vásárolhatja meg, semmis, mert ellentétes a Gt. 147. §-148. §-ának kógens rendelkezéseivel.
A felperes fellebbezése folytán indult másodfokú eljárásban a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Határozata indokolásában rögzítette, hogy álláspontja szerint a kizárás tárgyában határozó bíróságnak - hivatalból - vizsgálnia kell, hogy a felperes a Gt. 49. §-a (3) bekezdésének megfelelően járt-e el.
Vizsgálatának arra is ki kell terjednie - figyelemmel arra is, hogy külön per nem indítható a perindításról szóló határozat felülvizsgálata iránt - , hogy a perindításról szabályszerűen összehívott, határozatképes taggyűlés döntött-e [Gt. 49. § (4) bekezdés].
A Gt. 153. §-ának (2) bekezdése kimondja, hogy a taggyűlésre a tagokat meg kell hívni, a Gt. 153. §-ának (4) bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy ha a taggyűlést nem szabályszerűen hívták össze, határozatot csak akkor hozhat, ha valamennyi tag jelen van, és a taggyűlés megtartása ellen a tagok egyike sem tiltakozik. Jelen esetben a felperes a cégjegyzékben tagként feltüntetett és általa is tagnak tekintett - a tagok sorából kizárni kívánt - alperest nem hívta meg a 2002. VIII. 26-i taggyűlésre, a taggyűlés összehívásáról az alperesnek tudomása nem volt, és tekintettel arra, hogy a taggyűlés összehívásáról tudomást nem szerző alperes a taggyűlésen meg sem jelent, a felperes a Gt. 153. §-a (4) bekezdésének értelmében a perindításról nem hozhatott volna határozatot. Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság helyes tényállás alapján és a jogszabályok helyes alkalmazásával állapította meg a perindításról szóló taggyűlési határozat érvénytelenségét.
A perindításról szóló határozat érvénytelensége önmagában megalapozta a kereset elutasításáról szóló döntést. Az elsőfokú bíróság szükségtelenül vizsgálta ítéletének meghozatalakor azt, hogy a keresetben megjelölt tényállás egyébként megalapozná-e alperes kizárását, illetve alaptalanul végezte-e el a felperes társasági szerződése egyes rendelkezéseinek a Gt. szabályaival való összevetését.
A kereset elutasításáról az elsőfokú bíróság érdemben helyesen döntött, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta az elsőfokú ítéletet.
Rámutatott a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a felperes fellebbezésében nem vitatta a perindításról szóló határozat érvénytelenségét, ugyanakkor a keresetben előadottakkal szemben arra hivatkozott, hogy az alperesnek nem az üzletrész-átruházás folyamatában tanúsított magatartása miatt, hanem a tagoknak az ezzel összefüggésben, ennek következményeként megbomlott egysége miatt valósult meg a kizárást megalapozó tényállás. A keresetben előadottakhoz képest viszont más ténybeli indokra való áttérésre a Gt. 50. §-ának (2) bekezdése szerint nincs lehetőség.
(Gf.II.32.417/2002/3.) ■
Visszaugrás
