https://doi.org/10.59851/gj.34.5-6.2
A jogszerűen megállapított bírság késedelmes megfizetése esetén az adós kamatot köteles fizetni. Ha a bírságolás jogi alapja utóbb elenyészik, mert például a vonatkozó jogszabályt vagy annak értelmezését az EUB az uniós joggal ellentétben állónak minősíti, a megfizetett (beszedett) bírság visszajár. Egy fogyasztóvédelmi ügyben kiszabott és utóbb megsemmisített bírság visszafizetése, a késedelmi kamat és annak mértéke körüli több jogvita indította útnak a tanulmányban írt gondolatokat. A cikk arra kívánja a figyelmet felhívni, hogy a kamatfizetés általános kötelezettsége nem klasszikus polgári jogi jogviszonyokra is irányadó, általános magánjogi szabály, aminek következményét le kell vonni.
Kulcsszavak: kötelem, magánjog és közjog határai, általános kamatfizetési kötelezettség és egyenértéki kamat
In the event of late payment of a legally established fine, the debtor shall pay interest. If the legal basis of the payment subsequently disappears, because for instance the relevant legal instrument or its interpretatation is considered tobe contrary with the EU law, by the Court of the Justice of the European Union, the already payed fine shall be returned. The idea and thoughts of the paper were originated by several legal case on the issue of recovery of a fine in a consumer protection case, which were subsequently annulled. The paper aims to draw the attention to the fact of the general obligation of interest payment shall be applied in non-classical civil-law cases as well, and it shall be interpreted accordingly.
Keywords: obligation law, boundaries of public law and private law, general interest payment obligation and equivalent interest
Közjog és magánjog elhatárolása a mai napig foglalkoztatja a jogtudományt. Az sem véletlen, hogy a legtöbb kérdést a vegyes jelenségek vetették fel, azok a jogi helyzetek, melyek egyaránt tartalmaznak közjogi és magánjogi jellemvonásokat, ezért éppenséggel lenne helyük itt is és ott is, de a két jogterületet uraló szigorú, jelleghatározó szabályszerűségek miatt a hovatartozásukat mindenképpen el kell dönteni. A jogági besorolás határozza meg, hogy a szóban forgó jogviszony alapvetően milyen szabályozási szempontrendszer alá fog esni, az alá-fölérendeltség, vagy a mellérendeltség és egyenjogúság fogja jellemezni. Ez végeredményben el is dönti a jogviszonnyal való mikénti elbánást.
A jogtudomány mindenesetre egyetért abban, hogy a kérdés eldöntése nem könnyű.[1] "Minden határkérdés nehéz és vitás. Ilyen a mi kérdésünk is. Mi a közjog és mi a magánjog, más szóval mi a jellege és ismérve a közjogi s a magánjogi viszonyoknak s hol a határvonal a két jogterület között: a jogelméletnek egyik alapvető s még mindig vitatott kérdése, melynek messzeható jelentősége van a gyakorlati jogéletre is. Hiszen nem kevesebb, mint az alkalmazandó jogelvek s az eljáró fórumok kérdése fordul meg ezen. Pedig a probléma éppen nem új keletű, sőt éppen egyike a legrégebbieknek."[2] Tóth Lajos szerint "közjognak magánjognak valami éles határvonala nincsen. [...] Különösen a határszéleken álló jelenségekre sokszor nehéz megmondani, hogy köz- jogiak-e, vagy pedig magánjogiak. Emellett számtalan sok az átmeneti alakzat is. Pedig a két jogvilágnak egymástól való elválasztása nagyon is szükséges."[3]
Az a kérdés, hogy valamely jogintézmény a magán- vagy a közjog köréhez tartozzék-e, attól függ, hogy annál a magán- vagy a közcél bír-e túlsúllyal: meg kell tehát bírálni, hogy e minőségük tekintetében kétes jogintézményeknél a súlypont melyik részre esik, s a minősítést ahhoz képest kell eszközölni.[4] Később visszatérünk rá, hogy ez a megközelítés az egyes jogviszonydarabok - tehát nem kizárólag a jogviszony egésze - vonatkozásában is megállja a helyét.
Annak vizsgálata, hogy egy jogi helyzet a közjogba vagy magánjogba tartozik-e, legtöbbször a jogviszony egészére koncentrál és ennek megfelelően foglal állást. Nem dönt ugyanakkor kizárólagosan, minden mást kirekesztő erővel a jogviszony teljességéről, a közjogi tényállásban ugyanis lehetnek magánjogi szálak is. Előfordul, hogy a jogviszony (mint egész) ugyan közjogi, ám a benne lévő egyes jogviszonyszál magánjogi, akkor erre az említett jogviszonyelemre a közjogi beágyazottság - a szorosan tartó közjogi környezet - ellenére is a magánjogi (polgári jogi) szabályokat kell alkalmazni. Különösen élessé válik ez a kettősség, ha mint ebben az esetben is a fő jogviszonyrendező szabályrendszer
- 11/12 -
néma marad és késik az általános érvényű jogi parancsot[5] a közigazgatási jogviszonyban is (célzottan közigazgatási norma alakjában) megszólaltatni.
Tanulmányunkban éppen egy ilyen helyzetet veszünk górcső alá. Egy nemrégiben közzétett jogeset világított rá, hogy a "közjog-e vagy magánjog?" valóban nagy jelentőségű kérdésnek lehetnek további, stílszerűen szólva járulékos vonatkozásai is. A probléma a pénztartozás és a kamatfizetési kötelezettség területén vetődött fel és a konkrét döntésekben nem született kielégítő megoldás, a probléma nem került nyugvópontra.
A szóban forgó esetben a fogyasztóvédelmi hatóság bírságot szabott ki a felperessel szemben. A bírság fizetésére kötelezés jogalapját az adta, hogy a hatóság a felperes magatartását a 6/2022. (I. 14.) Kormány rendelet szabályaival ellentétesnek minősítette. A felperes a közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt bírósághoz fordult. A törvényszék jogerős ítélete kimondta, hogy mivel a 6/2022. (I. 14.) Korm. rendelet rendelkezései uniós jogba ütköznek, azokat félre kell tenni, és a felperes terhére fogyasztóvédelmi bírságot kiszabó alperesi határozatot meg kellett semmisíteni a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 89. § (1) bekezdés a) pontja és a Kp. 92. § (1) bekezdés c) pontja alapján ( az alperes a határozatát kizárólag az ügyben nem alkalmazható jogszabályi rendelkezésre alapította). A bíróság álláspontja szerint a felperes a számára ekként visszajáró bírságösszeg kamatára is jogszerűen tartott igényt. A jogerős ítélet indokolása kiemelte, a Kp. 89. § (3) bekezdése a közigazgatási bíróság hatáskörévé teszi a jogsértő közigazgatási tevékenység valamennyi következményének orvoslását. A hivatkozott jogszabályi rendelkezés értelmében tehát a bíróságnak a bírság visszafizetése mellett a kamatfizetésről is rendelkeznie kellett. Mivel a bíróság az alperesi határozat megsemmisítéséről a közlésre visszamenőleges hatállyal rendelkezett, amelynek következtében a bíróság által jogszabálysértőnek talált alperesi határozat alapján megfizetett bírság teljes összegét vissza kell fizetni a felperes részére, továbbá mivel a bírság megfizetésének - utóbb megállapíthatóan - nem volt jogalapja, ezért az alperes a visszafizetés mellett kamatot is köteles fizetni.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
