Az eljárásjogi igazságosság fogalma a 1995. és 2000. évek közötti jogalkotási folyamat során döntően átalakult.[i] Az anyagi, ún. objektív igazság kiderítése a polgári pernek már nem deklarált célja.[1] E helyett a tisztességes (a pártatlan, fair és hatékony) eljárás feltételeinek biztosítása,[2] az ún. alaki igazságosság biztosítását jelölte meg a Pp. VI. majd a VIII. novellája új, a perhatékonyságot biztosító elvként.[3] Ez a polgári perben alapvető paradigma váltásaként értékelhető.[4] Azonban a bírói gyakorlatban ezen alapvető szemléletváltozás következményeinek egységes megjelenése elmarad[5]: az anyagi (objektív) igazságosság érvényesítését kívánja meg a bírói gyakorlat.[6] Az érvénytelenségi perekben felmerülő egyes eljárásjogi kérdésekről szóló 2/2010. (VI. 28.) PK vélemény elvi jelentőségű 5.a. pontja szerint a bíróság a kereseti tényállásban előadottakhoz, valamint a kereset tárgyához általában kötve van.[7] A kereseti kérelemhez kötöttség vonatkozásában a Kúria kiemeli, hogy ez nem jelenti azt, hogy a bíróság a fél által megjelölt jogcímhez is kötve van. Ha a fél által előadott tények a határozott kérelmet más jogcímen alapozzák meg - és az annak alapjául szolgáló tények bizonyítása - megtörtént, akkor a bíróság a fél kérelmének helyt adhat a fél által meg nem jelölt egyéb jogcímen is.
A PK vélemény Pp. 3. § (2) bekezdésére és a Pp. 121. § (1) bekezdés c) és e) pontjaira és a 215. §-ára alapított indokolása koherens: a kereset tartalma a bíróság döntésére irányuló határozott kérelem, amelyet a Pp. 121. §-a (1) bekezdésének e) pontja szerint a keresetlevélben fel kell tüntetni. A Pp. 3. §-ának (2) bekezdésében foglaltak szerint a bíróság - főszabályként - a felek által előterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz van kötve figyelemmel a Pp. 215. §-ának rendelkezésére is. A Kúria továbbmenően a jogalkotói pontatlanságot (a megjelölt jog és jogcím pontos tartalmi meghatározásának hiányát) tölti ki értelmezési jogkörében tartalommal, amikor Pp. 121. §-a (1) bekezdésének c) pontja alapján megállapítja: a keresetlevélben az érvényesített jogot kell megjelölni, nem pedig a konkrét jogcímet. Erre, a több ponton inkoherens eljárásjogi kódex rendelkezései révén, széles, legitim jogértelmezési területet biztosított - akaratán kívül - a jogalkotó.
Az alaki igazságosságot előtérbe helyező fair eljárás nézetünk szerint nem zárja ki a jó és helyes döntés lehetőségét. Az objektív igazság kiderítésére irányuló vagy arra törekvő polgári eljárás szükségszerűen lassabb, költségesebb, mint az alaki igazságosság pragmatikus elvére alapuló eljárás. Annak speciális eljárásjogi eszközeit (például az ex officio eljárásokat) a ius cogens jellegű eljárásjogi szabályozásnak kifejezetten tartalmaznia kell, azt a bírói gyakorlat és jogértelmezés önmagában nem pótolhatja. A felek kérelmeitől eltérő, kifejezetten fel nem hívott jog illetve jogok alapján lefolytatott polgári eljárást aggályosnak tartjuk arra tekintettel, hogy a nyomozati elvű eljárás, a hivatalbóli bizonyítás és egyéb percselekmények főszabálykénti tilalma sem a jogelméletben, sem a bírói gyakorlatban nem vitatott.
A rendelkezési- és a tárgyalási elvbe ütközőnek véljük a jelenlegi gyakorlatot, amikor a Pp. - főszabályként - nem biztosítja az anyagi igazság kiderítésére irányuló, a felek által megjelölt joghoz (jogcímhez) nem kötött eljárás eszközrendszerét, azonban a bírói jogértelmezés ezt követeli meg; megválaszolatlanul hagyva olyan kérdéseket a jogcímhez nem kötöttség körében mint a res iudicata, a legitimatio ad causam és a kereset teljességének (kimerítésének) elve. Ugyanis nézetünk szerint a jogcímhez kötöttség következetes alkalmazása mellett lehet csak egyértelműen és kétséget kizáróan állást foglalni az anyagi jogerő (res iudicata) kérdésében az ehhez szükséges egyik konjunktív feltétel, az ugyanazon jog alapján hozott döntés vizsgálata csak ekként végezhető el. A perbeli anyagi jogi legitimáció (legitimatio ad causam) fennállásának vizsgálata, csak a perben érvényesített anyagi jog, a kereset jogcímének megjelölése és ahhoz kötöttség alapján lehetséges. A Pp. 215. §-alapján az ítélet teljességének elve, a kereset kimerítése csak az individualizáltan meghatározott kereseti (tárgyi) jog alapján hozott ítélet mellett lehet egyértelmű. Akkor, amikor a tartalom szerinti értelmezés köréből az érvényesített jog meghatározása visszakerül az alanyi magánjogi igényét érvényesítő félhez, aki egyedül jogosult rendelkezni arról, hogy milyen igényét, milyen jog alapján érvényesíti a perben.
- 103/104 -
A bíróság a felek egyedi jogviszonyra "konkrét bírói jogszabályt" állapít meg.[8] Ezen közhiteles és megtámadhatatlan (jogerős) bírói marasztalás végrehajtását állami kényszer biztosítja.[9] A bíróságok a jogvitákat végleges jelleggel döntik el (res iudicata), azonban ez tartalmilag csak alaki kötőerőt jelent: ugyanazon jog iránt zárja ki az ismételt kereset előterjeszthetőségét. A bírósági ítélet anyagi jogereje - az ugyanazon jog iránti kötőerő alapján - nem teszi szükségessé az abszolút, objektív igazság kiderítésére törekvését. A polgári per abszolút értékű (az anyagi igazságot célul kitűző) igazságosságát valló nézeteket nem helyezi zárójelbe az alaki igazságosságot előtérbe állító, meghatározott tárgyú, hatékony lefolyású polgári per. Az alaki igazságosság hatékony, pragmatikus és a felek önrendelkezési jogát is kifejező (fair) perek egymásutániságában az megnyilatkozhat. Ez nyilvánvalóan több pert indukál(hat), azonban azok egyedileg meghatározott tartalmúk lesznek, amelyekben biztosítható a Pp. 2. § (1) bekezdésében megfogalmazott ésszerű határidőn belüli befejezés alapelve.
1.2.1. A kereset
A közjogi-, bírói úton érvényesíthető alanyi magánjogi védelem alapja a kereset. Perjogi értelemben a kereset az a konkrét jogi relevanciával bíró tényelőadás, amelyben a fél alanyi magánjogi igénye fenn, ill. fenn nem állásának megállapítását kéri a bíróságtól. A kereset alapja a tárgyi joghoz kötődő jogállítás, amely meghatározott jogi tartalmat is jelent (causa proxima), az a keresetlevél kötelező kelléke. Ez a tárgyi jogban adekvátan meghatározott, jogi tartalmat jelenti (titulus iuris): "az alanyi jogosultságnak a tárgyi jogban alkalmazott megnevezése".[10] A felperes keresetében a konkrét, tárgyi jogállításra köteles: meg kell neveznie azon alanyi jogosultságát, amelyhez hozzá tartozik a kereseti joga (actio), és a kérelem oka (causa petendi) is. Ehhez a felperes keresetlevelében szükséges és egyben elegendő is az individualizálás elve[11] alapján az, hogy a felperes által érvényesített jog más jogtól megkülönböztethető legyen, tételes jogszabályhely megjelölése nélkül is.
A meghatározott tartalmú és tárgyú polgári perben biztosítható a perek ésszerű időn belül történő befejezése.[12] A felek fegyveregyenlősége és rendelkezési jogának tiszteletben tartása a fair eljárás feltételeinek garantálásával az alaki igazságosság alapján tud megvalósulni. A rendelkezési- és a tárgyalási (peranyag szolgáltatási) elv kiemelt jelentőségű a hatályos törvényi szabályozásban: a hatékony pervitelt a kereset tárgyához, az érvényesített joghoz és az e körben a felek által szolgáltatott peranyaghoz való kötöttség biztosítja.
1.2.2. A polgári per anyagi értelmű igazságossága és a perhatékonyság
A perhatékonyság elve a polgári eljárás igazságosságának egyik aspektusa, amely a jogviták költséghatékony rendezését, azok gyors lezárást tekinti elsődlegesnek.[13] Az alaki igazságosságot előtérbe állító polgári perben a felek által szolgáltatott (és bizonyított vagy a másik fél által kétségbe nem vont) tények alapján alkalmazott anyagi- és eljárási szempontból helyesen kiválasztott, és megfelelően alkalmazott jog biztosítja a polgári per igazságosságát, és az eljárás ésszerű időn belüli befejezését.[14]
Az anyagi igazságosság alapjául szolgáló tényállás feltárása illetve feltárhatósága, valamint az objektív igazságnak megfelelő bírói döntés meghozatalának nehézsége kétirányú polgári perben. Egyfelől a felek önrendelkezési joga elvi, alapjogi korlátot tartalmaz: az önrendelkezési jog korlátozhatatlan alapjog, a bíróság a felek döntési-rendelkezési szabadságát nem vonhatja el.[15] A polgári perben a rendelkezési jog[16] a "ne eat iudex ultra petita partium"elve alapján tartalmilag az jelenti, hogy bíróság a fél kérelmétől nem térhet el. A perbeli cselekmények foganatosítására és a perbeli döntések meghozatalára csak a felek kérelme alapján és azok kifejezett keretei (rendelkezései) között kerülhet sor [Pp. 3. § (2) bekezdés]. A bíróság - főszabályként - a felek kérelmein túl nem terjeszkedhet sem percselekményei sem ítéleti döntése vonatkozásában (ultra petitum: Pp. 215. §).
Ugyanakkor a bíróság döntésének a kérelem egészére ki kell terjednie, azt ki kell merítenie [az ítélet teljességének elve: Pp. 213. § (1) bekezdés]. Erre tekintettel a polgári perben a bíróság a felek által megjelölt jogtól, illetve jogcímtől eltérő ítéleti rendelkezés (és ennek alapjául szolgáló ex offició perbeli cselekmények) a fair eljárás követelményeibe[17] ütközik: az alaki igazságtalanságot eredményez. Az anyagi, objektív igazság kiderítése a felek erre irányuló eljárásjogi rendelkezéseinek hiányában csak a tisztességes peres eljárás-, és a felek perbeli egyenlőségének sérelmével valósítható meg a hatályos eljárásjogi szabályozás mellett.
Az anyagi objektív igazság elvi elérhetőségének másik problematikus aspektusa, amikor a polgári per szabad bizonyítási eljárásában a vitássá tett tényállítást tanúbizonyítással tudja vagy akarja bizonyítani a fél [Pp. 164. § (1) bekezdés]. Ez fokozottan érvényesül abban az esetben, ha kizárólag a felek előadása és más személyek tanúvallomása áll csak rendelkezésre a releváns tényállás megállapításához.[18] Ez esetben az emlékezet struktúrája, működése alapvetően határozza meg a tanúvallomások alapján feltárható múltbeli tények valóságosságát, objektivitását.
- 104/105 -
Az emberi emlékezeti anyagra alapított perbeli tényállások esetén felmerül a kérdés, hogy az milyen fokban megbízható, objektív lenyomata a múltbeli eseményeknek. A polgári perben az igazság illetve bizonyosság magas fokán álló bizonyítottság megállapítására az előhívott ill. a felidézhető emlékek alapján kerül sor. Ennek ellenére a tanúvallomások alkalmasságát a célul tételezett objektív (anyagi) igazságosság elérése körében még nem vizsgálták. Az ideg- és kísérleti pszichológia tudományos eredményei alapján az anyagi, objektív igazságosság érvényesítését szolgáló polgári per elméleti alapfeltételei aggályosak. A kérdéskört érintő interdiszciplináris társtudományok eredményei, így többek közt a logikai, nyelv- és igazság-filozófiai valamint a jelen tanulmány keretében vizsgált emlékezetkutatási (kognitív pszichológia) tézisek az alaki igazságosságra törekvő (hatályos) polgári per posztulátumát látszanak igazolni. Az emberi emlékezet kutatás releváns eredményeit bemutató elemzés az anyagi és alaki igazságosság, valamint a tanúbizonyítás módszertani kérdéseiben új értékelési szempontokat tárhat fel.
Az emlékezet az emberi érzékszerveken keresztül felfogott információk tárolására és előhívására szolgáló rendszer.[19] Az több, különböző entitásból áll (rövid- és hosszú távú memória, munkamemória stb.), amely alrendszerek közös jellemzője az információ megőrzése. Az emberi emlékezet egyik - a perjogi szempont-rendszerünk vonatkozásában is kiemelendő - sajátossága, hogy az emléknyomok elhalványulnak: felejtés és felidézési hibák, gátlások lépnek fel.
Az emlékezés bármely megnyilvánulásának három szakasza különböztethető meg: a kódolás, a tárolás és az előhívás.[20] Ezen tartalmak elválasztására, azok magyarázatára több elméleti modellt állítottak fel - az egyes részterületeken a máig is vitában álló - idegtudományi kutatók. Írásunk csak az emberi emlékezet kutatás konszenzusos eredményeit mutatja be.
2.1.1. A kódolás
A kódolási szakaszban a bemenő, környezeti információt (input: ami lehet auditoros, vizuális és haptikus esemény) először a rövid távú memóriában (Short-term memory: STM) helyezzük el átalakítva az input jelet, kódolt reprezentációvá.
Vizsgálati érdeklődésünk homlokterében a hosszú távú memória (Long-term memory; LTM) áll, amelyben alapjelenségként, elsődlegesen a jelentés kerül kódolásra[21] (szemantikai tárolás). Itt kerülnek tárolásra a személyes élmények, amelyeket a szakirodalom önéletrajzi emlékezetnek nevez és azt külön vizsgálatok tárgyaljak. Ezen emlékek kódolásának sajátosságát mutatja be Neisser (1981)[22] az amerikai Watergate-botrány (a továbbiakban: botrány) esetelemzésében. A John Dean a botrány elsőszámú kormányzati tanújának vallomáselemzése kimutatta: társadalmi, politikai eseményekről szóló beszámolókban a tanúk az egyes részletekről megfeledkeznek. Így kifejezetten arról, hogy ki, mikor, kinek, mit mondott, ki volt még jelen stb. Sokat tévednek az emberek az elhangzottak tartalmáról, és kiemelten arról, hogy rendkívüli helyzetekben mi történt, mi hangzott el. Azonban a beszámolók egészében véve mégis - általában és a konkrét esetelemzésben is - pontosan írják le történteket általánosságban.
A jelentés alapján történt kódolás biztosítja a legjobb felidézési pontosságot. A kódolás sikeressége érdekében értelmes kapcsolatok, ún. mélyebb szintű kódolás kialakítása segíthet az emléknyom felidézésben. Attkinson (1993) a zenét tanulók egy felidézési útvonalat kialakító kódolásán mutatja ezt be. Az ún. keresztes dúrok (C, G, D, A, E, H, Fisz, Cisz) nevein "Cérna Géza diót árul, ezért helypénzt fizet, cisz." mondatba szerkesztése a szavak kezdőbetűit az LTM-be mélyebb szinten kódolja. Ez értelmes, kódolt kapcsolatot eredményez, jobb felidézési eredményességgel.
Egy másik jellegzetesség, hogy ezen kódolás során az események rejtett okai, következményei hozzáadódnak a rögzített tény ill. tényekhez. A felidézés során ezen szubjektíven kódolt okozatossági láncolat elemei, beleértve a konstruált, hozzáadott elemeket is az emléknyommal együtt jelennek meg, a felidézési útvonal részévé válnak. Az emlékezeti reprezentációhoz hozzáadódnak a kódolás során, és mintegy eredeti emlékekként hívhatóak elő[23]. A kódolás és az előhívás közötti kapcsolat nyilvánvaló: az információ szervezése, és a felidézési helyzet azonossága, hasonlósága döntő az emléknyomok felidézésénél. Ezen kérdéskört átfogóbban a 2.1.3. felidézés pont alatt tárgyaljuk.
2.1.2. A tárolás
Az STM kapacitása igen korlátozott: 7 ± 2 tétel (rövid távú memória terjedelem). A LTM ismereteiből (pl. betűkből egy szót kódolunk: PPOAL → PAPOL) egységeket, ún. tömböket (chunk) képezhetünk a kapacitás bővítésére a hosszú távú memória ismeretei alapján.[24]
Az információk egy része szükségszerűen elvész a tárolás során: a későbbi információk (teljesen) elnyomják, kiszorítják vagy csak eltakarják a régebbieket (nyom-elhalványulás hipotézise). Az STM szűk kapacitása, az új információk által a régiek kiszorítása, és az ismételés nélküli nyomok elhalványulása az emlékezet első vonalának rövid életűségét okozzák. Az STM-ben az információk az előbb mondottak szerint elvesznek vagy átkódolódnak és átkerülnek a LTM-ba (kettős-memória modell).
Azonban bizonyos dolgok (pl. folyamatos motoros készségek) egyáltalán nem felejtődnek el, míg más dolgok (pl. idegen nyelvek) lassan tárolódnak, kezdetben gyorsan felejtjük, aztán hosszú távon igen jól tárolódnak. Más emlé-
- 105/106 -
kek, így az önéletrajzi emlékezet felejtése lineáris lépet mutat. Linton (1975)[25] klasszikus kísérletében öt éven át jegyezte le az eseményeket, és vizsgálta naplófeljegyzései elfelejtési valószínűségét. Véletlenszerű kiválasztással az életrajzi epizódokat felidézte, gyakorolta. Minden évben 5%-al többet felejtett el azzal, hogy jelentős különbség adódott a gyakorlással ill. több gyakorlással tárolt, valamint a gyakorlás nélküli események felidézhetőségében. A négy év alatt egy alkalommal gyakorolt, előhívott emlékek több mint 60%-a felejtődött el; 2 gyakorlással után a 60%-os felejtés öt-öt és fél év után következett be. 4 vagy több gyakorlás (felidézés) esetén négy év alatt 10% alatt volt a felejtés és hat év alatt sem érte el a 20%-os mértéket.
2.1.3. A felidézés
A néhány pillanatig látott arcok felismerése a szemtanú vallomásokban rendkívüli mértékben pontatlan, gyakorlatilag teljesen megbízhatatlan.[26] 1976-ban Angliában Lord Devlin által vezette bizottságot állítottak fel mintegy 2000 szemtanú vallomásán alapuló eljárás eredményének vizsgálatára. A bizottsági azt javasolta, hogy a vádlott elítélésére ne kerülhessen sor, ha önmagában szemtanú ill. tanúk vallomása áll csak rendelkezésre, és a bűnösséget más bizonyíték nem alapozza meg.[27]
Az emberi emlékezet a gyakran látott tárgyakat és eseményeket is elégtelenül, gyengén idézheti fel. Cattel (1895)[28] kísérleteiből, amelyek közül egyben konkrét egy héttel ezelőtti havazási eseményre is rákérdezett, 56 vizsgálati személy közül 7 idézte fel a konkrét hóesést, arra következtetésre jutott, hogy az emberek nem tudnak többet mondani arról, hogy milyen idő volt, mint arról, hogy milyen idő lesz. (A modern meteorológiai előrejelzések elérhetőségével a jövőbe-látás azonban sokat javult.)
Hétköznapi tárgyak felidézése során nem a valóságban tapasztalt képeket idézzük fel, hanem rögzült, illetve tapasztalatainkból absztrahált valóságot[29] (konstruktív emlékezet). Igen erős sémák (tárgyak mentális reprezentációja), sztereotípiák működnek bennünk, amelyek az eseményeket eltorzíthatják. A sémák, sztereotípiák, amelyek az embert érő nagy mennyiségű információ rendszerezésének jótékony és hasznos eszközei, a kódolást és az előhívást is jelentősen befolyásolhatják. A kísérleti személyek egy éttermi történet megismerése után megemlítik, hogy a szereplők étkeztek és fizettek akkor is, ha ilyen események egyáltalán nem szerepeltek a történetben.[30]
A következtetések emlékezeti konstrukciója folytán a tények és a hozzáadott következtetések láncolata szétválaszthatatlanul össze tud mosódni. Egy elhangzott beszélgetés felidézett emlékéből utóbb nem lehet kiválasztani a tényleg elhangzott kijelentéseket és azt, amit mi magunk szükségszerűen hozzáadunk.[31] A következtetés a látott, szemtanúként észlelt jelenetekre is vonatkozik. Loftus és Loftus[32] (1975) híres kísérletében egy közúti baleset emléknyomait alkották újra a vizsgálati személyek. A balesetről szóló beszámolóban mind közvetlenül utána, mindpedig egy hét elteltével a kérdés feltevése, annak szóhasználata döntően változtatta meg a választ (függetlenül a ténylegesen látott eseménytől). Azon személyek akiknek "koccanásos balesetről" szóló kérdésekre kellett válaszolnia kisebb anyagi kárral járó balesetet rekonstruáltak, törött üveg nélkül. Azonban azok, akik "karambolról" szóló kérdéseket kaptak nagy anyagi kárral és személyi sérüléssel járó, üvegtöréses balesetről számoltak be. A beszámolók függetlenek voltak a ténylegesen látott eseményektől: a kérdés feltevése, az abban sugallt súlyosság volt a döntő hatású. Ezen kísérlet igen tanulságosak a tanúmeghallgatások eredményeinek értékelésében, illetve a bírói meghallgatások gondos, befolyásolás mentes megszerkesztésére hívja fel a figyelmet. Az alább tárgyalt kognitív interjú bemutatása során a nyitott és zárt kérdésekre visszatérünk jelezve, hogy azok emléknyomot befolyásoló hatása is jelentős.
Az epizódikus emlékezeti ill. a megtanult anyagok felidézése sokkal nehezebb más környezetben, mint ahol azok rögzültek. Ezen kontextus függőségi hatás[33] mértéke a tanult anyag felidézésekor 40%-al volt kevesebb felidézés a megváltozott környezetben. A tárgyalóteremben történő múltbeli események felidézés (és nem a felismerés) szükségszerűen rosszabb, mintha azon a helyen történne, ahol az elhangzott, megtörtént. Ennek 40%-os mértéke annyira jelentős, hogy az ilyen felidézési pontatlanság mellett a tényállás pontosságáról, az objektivitásáról nem beszélhetünk.
2.1.4. A felejtés
Az LTM-ből történő felejtés sok esetben nem az információ elhalványulása, elvesztése okozza, hanem egyszerűen csak nem vagy nehezen hozzáférhető az emlék. Az információ szegényessége sok esetben felidézési hibát jelez. Mintha egy nagy könyvtárban nem találnánk egy könyvet mert rossz helyütt keressük, vagy mert rossz rendszerezés miatt nem jó helyre tette azt a könyvtáros.
A felejtésnek érzelmi tényezői nyilvánvalóak: az érzelmi töltésű eseményeket (mind a pozitív mind a negatív hangulati helyzeteket) gyakrabban emlegetjük, mint a közömböseket, semlegeseket. Az ún. villanófény emlékeknél, ahol pl. nagy jelentőségű politikai, történeti események (merényletek, katasztrófák) zajlottak évekkel, sőt évtizedekkel később is pontosan idéztek fel a szemtanúk és azok is, akik hallomásból értesültek róla[34]. Ezzel szemben az emlék aktív akadályozását jelenti az érzelmi elfojtás traumatikus- vagy az énképet sértő (kognitív disszonanciát okozó) eseményeknél. Ez esetekben az emlék elfojtása a konstruktív átszervezéstől, egészen a teljes hozzáférhetetlenségig alakulhat.
A felidézés pontatlansága jelentősen javító mnemotechnikai eljárásokkal. A legegyszerűbb és költségtakarékos eszköz e körben az, ha a tanú, ill. a fél meghallgatása előtt időt ad a bíróság, és egyben felhívja meghallgatandó személyt
- 106/107 -
a helyszín, a környezet felidézésére, elképzelésére[35]. Ezzel ekvivalens az a megoldás, hogy a bíróság helyszíni tárgyalást tart ott, ahol a felidézendő cselekmény történt, elhangzott. A helyszíni tárgyalás tartása a hatályos perrendtartás szabályai alapján - nem érintve azt a helyzetet, amikor a tanú betegsége, mozgáskorlátozottsága folytán csak lakóhelyén hallgatható meg - mint bizonyítási cselekmény csak a felek kérelme alapján történt, arra hivatalból nem kerülhet sor. A bírósági percselekmények elenyésző száma zajlik a történések helyszínén, így az objektív, anyagi igazság kiderítésére irányuló eljárási célokat nem is szolgálja a bizonyítási eljárás bírósági gyakorlata. A Pp. bizonyítási eszközrendszere a szabad bizonyítás elvéből adódóan azt önmagában nem akadályozná meg, azonban ezen anyagi igazság kiderítését követő tanácsok a célok eléréséhez adekvát eszközöket nem követelik meg az eljárás során.
Kifejezetten a tanúk és perbeli személyek emlékezetének javítására fejlesztette ki Fisher és Geiselmann[36] a kognitív interjút. Két alapvetésen alapul a felidézést javító interjú: az egyik, hogy minél nagyobb az átfedés a két helyzet között (múltbéli esemény-emlék előhívása) annál pontosabb a felidézés; a másik, hogy a felidézés több nyomon, útvonalon érhető el, idézhető fel és ezek összegzése segíti az eredményességet. A kognitív interjú módszerei, amelyeket a polgári perbe átalakítás nélkül lehet transzformálni a következők.
A) A tanú vagy fél idézze fel képzeletben az esemény helyszínét, környezetét, az ott látott személyeket, tárgyakat.
B) A bíró biztassa és hagyjon időt, hogy a tanú vagy a fél felidézzen minden részletet, eseményt, azt is, ami nem látszik lényegesnek, relevánsnak[37].
C) Az eseményeket különböző sorrendben is idéztesse fel a bíró (időben előre, majd visszafelé is).
D) Az eseményeket eltérő szemszögből (pl. más személy perspektívájából, más térbeli nézőpontból) idéztesse fel a bíró.
Az interjú készítő illetve a tanút kihallgató bíró módszere döntő hatással bír a felidézés eredményességére. A rövid, zárt kérdések és a válaszadó mentális aktivitására nem reagálás nagyon rontja az emlékezet pontosságát. Ezzel szemben a nyitott végű, nem rövid, és a válaszoló állapotára is figyelő kognitív interjú a standard kérdezés 40%-os eredményességéhez képest 57%-os teljesítményjavulást eredményezett.
A jogelméleti igazságosság[38] fogalmából az abszolút, anyagi igazságot kereső eljárás, és a konkrét perbeli jogérvényesítést előtérbe helyező fair (és gyors) eljárás elve is levezethető. Az alaki igazságosság tartalmilag a pragmatikai szempontot helyezi a polgári per elsődleges céljává. Ezen megközelítéssel áll éles elvi ellentétben a valamennyi lehetséges anyagi jogosult perbe állásával, a kereset valamennyi lehetséges anyagi jogcímen történő elbírálásával, és az ehhez szükséges valamennyi (múltbéli) releváns tény objektív feltárásával.[39] Az anyagi igazság elsődlegességét valló eljárásjogi rendszer a teljességet igénylő, az objektív tényállást feltáró bizonyítás követeli meg. Ez elérhetetlen elvi lehetőség akkor, ha ezen múltbéli tények az emberi emlékezetből hívhatóak elő, tárhatóak fel.
A múltbeli események objektív "valóságossága" csak a szubjektum megismerő tevékenységében illetve azáltal létezik. A szubjektív tudat nem csak megfigyeli, "lefényképezi", és tényszerűen raktározza a múltbeli eseményeket, hanem szükségszerűen alakítja, konstruálja is.[40] Az előhívás "eredményessége, pontossága" pedig az információk korábbi megszervezésén és az előhívás kontextusán (a kódolási környezet hasonlóságán) múlik. Az emlékezet felidézés során is formálódik[41]; annak tényszerűsége jelentékenyen javítható kognitív interjú ill. helyszíni tárgyalások alkalmazásával. A tárolás és az előhívás során pedig hibák, információvesztés és felidézési ún. interferencia hibák lépnek fel. Ezt meghaladóan a felidézést az egyedi érzelmi tényezők is jelentősen befolyásolják (ún. elfojtási hipotézis). Az emlékezet tudományi vizsgálatok egyértelműen azt bizonyítják, hogy a szemtanúvallomások rendkívüli módon megbízhatatlanok. A konkrét események felidézése során pedig a tanúk, illetve a felek nem azt idézik fel, amit tapasztaltak, hanem amit benyomásainkból leszűrtek, amit tapasztalataikból absztraháltak.[42] Az anyagi igazságosságot a polgári per igazságosságának követelményeként állítani az emberi emlékezeti anyagra (is) építő eljárásban nem elfogadható, nem fenntartható nézet.
A valóság elérhetősége a tényállás megállapítása során, és az objektív igazságra törekvés tételezése a felek rendelkezési jogán alapuló polgári peres eljárásban olyan elméleti fogalmak, amelyek a hatályos szabályozás kereteit meghaladják. A hatályos Pp. rendelkezése a keresetben megjelölendő joghoz, mint perbeli jognyilatkozathoz kötöttség kérdését tisztázta: ahhoz a bíróság kötve van, a fél perbeli önrendelkezési jogával szemben attól a bíróság a törvény által biztosított cselekményeket kivéve nem térhet el.
Ez nem vonja maga után azt, hogy a bíróság ne minősíthetné a törvényeknek megfelelően és azok alapján a felek jogviszonyait. Azonban ennek kerete és tartalma - a főszabályként - a felek peranyag szolgáltatására épülő eljárásban artikulálódhat és a bíróság rendelkezésére bocsátott tények körében értelmezhető. Ezen fair eljárás nehézségeit és alaki igazságosságát felcserélni a megismerhető valóság és az objektív igazság elérhetetlen ideájáért nem látszik indokoltnak a XXI. századi polgári perrendtartással szembeni követelmények alapján.■
JEGYZETEK
[1] GADÓ Gábor: Az eljárási igazságosság a polgári perben. Magyar Jog, 2000. január. 18-43. o.
[2] FÖLDESI Tamás: A jogban alkalmazott igazság terminusról és annak háttérbe szorulásáról a magyar polgári eljárásjog újabb fejlődésében. Magyar Jog, 2003. augusztus. 467-473. o.
[3] KISS Daisy: A fair eljárás. In: PAPP Zsuzsanna (szerk.): A magyar polgári eljárásjog és az EU jogharmonizáció a kilencvenes években. ELTE Eötvös Kiadó.
[4] A Pp. 2000. január 1. napjától hatályos 2. § (1) bekezdése szerint a bíróság feladata "csak" az, hogy "a feleknek a jogviták elbírálásához, a perek tisztességes lefolytatásához és ésszerű időn belül történő befejezéséhez való jogát érvényesítse".
[5] ÉLES Tamás - FARKAS Zsolt: A polgári perről a tárgyalási elv megközelítésének változásainak tükrében. Magyar Jog 2010. január. 1-12.
[6] HAUPT Egon: A jogcímhez kötöttség kérdése a polgári perben. Magyar Jog, 2000. október. 605-615. o.; KOVÁCS László "Mit jelent a bíróság jogcímhez kötöttsége? - észrevételek dr. Haupt Egon cikkére". Magyar Jog 2003. szeptember
[7] MOLNÁR Ambrus: A bizonyításra vonatkozó tájékoztatási kötelezettség a polgári perben Magyar Jog, 2009. március. 129-139. o. Döntően a másodfokon eljáró ún. fellebbviteli bíró tanácsok gyakorlata kívánja meg az anyagi igazságra törekvést. Lásd többek között: BH 1997/530.; BH 2001/586.; BH 2004/250.
[8] Az "általában" kifejezést a Kúria a PK vélemény részletes indokolásából kitűnően "főszabályként", az a törvény kifejezett eltérést nem biztosító rendelkezése hiányában értelemben használja, amely ebben az értelmében teljesen helytálló, adekvát.
[9] SZLADITS Károly: A magyar magánjog vázlata. 1933. Budapest, Grill Károly Könyvkiadóvállalata 95-100. o.
[10] GROSSCHMID Béni: Fejezetek kötelmi jogunk köréből. 1932. Budapest, 838-852; 855-856. o.
[11] KENGYEL Miklós: A polgári peres eljárás kézikönyve. Budapest, Osiris Kiadó, 1995. 37. o.
[12] MAGYARI Géza - NIZSALOVSZKY Endre: Magyar Polgári Perjog, Budapest, 1939. 350. o.; NOVÁK István: Kereset a polgári perben, Budapest 1966. 915-916. o.
[13] ÉLES - FARKAS (2010) i. m. 11-12. o.
[14] NYILAS Anna: A polgári per egyszerűsítésének és gyorsításának eszközei. Phd értekezés, Debrecen 2011. 9-15. o.
[15] SCOTT Richard: Recent Trends in the Reform of Civil Procedure 35-46.; RECHENBERGER-KLICA: Procedural Law on the Threshold of a Mileneum. XI. World Congress on Procedural Law. 165-195. o.
[16] Lásd az Alkotmánybíróság 26/1990. (XI. 8.) és az 1/1994. (I. 7.) AB határozatai és a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 14. cikkét.
[17] KENGYEL Miklós: A bírói hatalom a polgári perben. Budapest,Osiris Kiadó, 2003.
[18] KISS Daisy: A fair eljárás. In: PAPP Zsuzsanna (szerk.): A magyar polgári eljárásjog és az EU jogharmonizáció a kilencvenes években. ELTE Eötvös Kiadó,
[19] Kevéssé problémás az a helyzet, ha a perbeli kötelemfakasztó jogi tények körében írásba foglalt dokumentumok (szerződések, egyéb jognyilatkozatok), okirati bizonyítékok állnak rendelkezésre peradatként. Ez esetben a felek akarati szándéka, jognyilatkozataik tartalma a Ptk. 207. § (1) bekezdése szerinti értelmezés alapján (nyilatkozati elv) tárható fel.
[20] BADDELEY Alan: Az emberi emlékezet. Budapest, 2001. Osiris Kiadó 16-40. o.
[21] ATKINSON R. L. - ATKINSON R. C. - SMITH E. E. - BEM D. J.: Pszichológia. Budapest 1994. Osiris-Századvég 219-234. o.
[22] Az előnyben részesített szemantikai tároláson túl létezik más kódolási mód is (képi benyomások, ízek, szagok, szószerinti audiális memoriter stb.). Lásd: SACKS J. S.: Recognition memory for syntactic and semantic aspects of connected discourse. Perception and Psychophysics 1967.2. 437-442. o.
[23] NEISSER U: John Dean's memory: A case study. Cognition 1981. 9. 1-22. in: ATKINSON R. L. - ATKINSON R. C. - SMITH E. E. - BEM D. J. (1994.) i. m. 226-227. o.
[24] BRADSHAW G. L. - ANDERSON J. R.: Elaborativ encoding as an explanation of levels of processing. Journal of Verbal Learning and Verbal Behvior. 1982. 21. 165-174. o. in: ATKINSON R. L. - ATKINSON R. C. - SMITH E. E. - BEM D. J. (1994.) 227. o.
[25] ATKINSON R. L. - ATKINSON R. C. - SMITH E. E. - BEM D. J. (1994.) i. m. 221-223. o.
[26] LINTON Marigold (1975): Memory for real-world events. in BADDELEY (2001) i. m. 276-278. o.
[27] BADDELEY (2001) i. m. 38-44. o.
[28] http://www.docstoc.com/docs/89506319/Devlin_Committee
[29] CATTEL McKEEN (1985) in. BADDELEY (2001) i. m. 40. o.
[30] BADDELEY (2001) i. m. 40. (RUBBIN és KONTIS 1983-as vizsgálata alapján)
[31] ATKINSON R. L. - ATKINSON R. C. - SMITH E. E. - BEM D. J. (1994.) i. m. 235. o.
[32] ATKINSON R. L. - ATKINSON R. C. - SMITH E. E. - BEM D. J. (1994.) i. m. 243. o.
[33] LOFTUS G. R. - LOFTUS E. F.: Human Memos: The processing of Information. New York 1975. Halstead Press
[34] BADDELEY (2001) i. m. 306-307. o.
[35] BOWER G. H. - BLACK J. B. - TURNER T. R. (1979): Scripts in memory for text. in.: ATKINSON R. L. - ATKINSON R. C. - SMITH E. E. - BEM D. J. (1994.) i. m. 245. o.
[36] BADDELEY (2001) i. m. 308-309. o.
[37] FISHER R. P. - GEISELMANN R. E. (1988): Enhancing eyewittness memory with the cognitive interview. in BADDELEY (2001) i. m. 328-331. o.
[38] Ez a Pp. szabályozásával, és az ennek alapján álló bírói gyakorlattal, amely az ügy érdemére tartozó bizonyításokat, percselekményeket privilegizálja, ellentétben állónak látszik, és kifejezett szemléletváltozást igényel.
[39] GYEKICZY Tamás: A polgári peres bizonyítási eljárás és ítéleti tényállás néhány elméleti problémája. Jogtudományi Közlöny 2003.7-8. 285-295. o.
[40] MOLNÁR, A. (2009) i. m. 129-139. o. A Fővárosi Ítélőtábla tanácselnöke a tanulmányában azon véleményének ad hangot, hogy a Pp. 3. § (2) bekezdése alapján a fél kérelmétől - annak tartalma szerinti értelmezés alapján - a bíróság eltérhet. A tisztességes eljárás követelménye alapján a bíróság "az irányadó jogszabályok összességének oldaláról vizsgálja" a felek tényállításait és "amennyiben azok között arra alkalmasat talál, a kérelmet teljesíti". Ezen nézetet nem tartjuk sem a hatályos jogszabályoknak megfelelőnek, sem pedig teljesíthetőnek a fair eljárás követelményének tükrében.
[41] SEIFERT, C. M., ROBERTSON, S. P., és BLACK, J. B.: Type of inferences generated during reading. Journal of Memory and Language 1985. 405-422. o.; LOFTUS, G. r. ÉS LOFTUS, E. F.: Human Memos: The processing of Information. New York 1975. Halstead Press
[42] Lásd a kérdéskört részletesen és átfogó (kézikönyvi) jelleggel: BADDELEY, A. D.: Human Memory: Theory and Practice. Boston 1990. Allyn and Bacon; magyarul: BADDELEY Alan: Az emberi emlékezet 2001 Budapest, Osiris
[43] RUBIN, D. C. - KONTIS, T. C. 1983.11.: A schema for common cents. Memory and Cognition, 335-341. in BADDELEY Alan (2001) i. m. 38-40. o.
Lábjegyzetek:
[1] Virág Csaba, törvényszéki bíró (Budapest Környéki Törvényszék), PhD hallgató (SZITE ÁJK)
Visszaugrás
