A közelmúltban két, jelentős európai uniós jogszabály is napvilágot látott, az egyik a platformmunka szabályozásáról szóló irányelv, a másik pedig a mesterséges intelligenciával összefüggő szabályokat lefektető uniós rendelet. Jelen tanulmányban arra keresem a választ, hogy a platformmunka kapcsán az automatizáción alapuló döntéshozatal szabályozása miért is szükséges, milyen változásokat hoztak e körben az említett jogszabályok, valamint hogy a jelenlegi szabályozás kielégítőnek bizonyulhat-e a jövőben.
1. Bevezetés
2. A digitalizációról általában
3. A platformmunka és a digitalizáció
4. Az algoritmikus irányítás részletes szabályanyaga
4.1. Az átláthatóságra és használatra vonatkozó rendelkezések
4.2. A humán kontrollra vonatkozó szabályozás - nyomon követés és felülvizsgálat
4.3. Tájékoztatás és konzultáció, szabályok alkalmazhatósága
5. A mesterséges intelligencia uniós szintű szabályozásáról
6. Összegző gondolatok a szabályozás helyénvalóságáról
6.1. Az algoritmikus döntések megérthetősége
6.2. Az algoritmikus döntéshozatal felülvizsgálatának hatékonysága
7. Záró gondolatok
Álláspontom szerint nem képezheti vita tárgyát azon kijelentés, miszerint a közelmúltban a platformmunka vizsgálata, és annak szabályozási kérdései, anomáliái az elméleti és gyakorlati szakemberek homlokterébe került, amelyet mi sem bizonyít jobban, minthogy elfogadásra és kihirdetésre került a platformalapú munkavégzés regulációját tartalmazó irányelv,[1] továbbá hazánkban is megszületett az első, platformmunkával kapcsolatos kúriai döntés.[2]
Az sem tekinthető újszerű kijelentésnek, miszerint a platformmunka térnyerése[3] alapvető kérdéseket intézett a jogalkotás irányába, amelyek elsősorban a jogviszony atipikus jellegéből fakadóan, azok sajátosságai okán a klasszifikáció kérdésköre, valamint a digitalizáció újdonságai köré összpontosultak.[4]
Jelen tanulmányban - követve az említett logikai ívet - a digitalizáció halmazán belül található automatizált nyomonkövetési és döntéshozatali rendszerek természetét és szabályozását kívánom bemutatni, egyúttal megválaszolva azon kérdéseket, miszerint mit is értünk a címben említett fogalom alatt, valamint, hogy miért is szorul egyáltalán szabályozásra a kérdéses jogintézmény.
A digitalizáció egy olyan folyamat, amelynek során az információ megfogható, klasszikus formából digitálissá alakul át. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a digitalizáció nem pusztán a digitális eszközök alkalmazásából és azokon keresztül történő információkonvertálásról szól csupán, hiszen az új eszközök alkalmazása alapjaiban formálja gondolkodásunkat a fennálló jogviszonyokat illetően, új megoldásokat kínálva ezzel.[5]
Mindamellett, hogy az imént említett megállapítások valóságtartalmával nehéz vitatkozni, szükséges hangsúlyozni e körben Marc De Vos megállapításait is, miszerint a napjainkban érzékelhető technológiai váltás korántsem kellene, hogy meglepetést okozzon a mindenkori jogalkotásnak, hiszen ez egy olyan állandó folyamat, amellyel a munkajognak már fennállása óta küzdenie kellett, így a technológiai innováció
- 40/41 -
- azon belül a digitalizáció is - egy szükségszerű fogaskerék a munkajogi szabályozás gépezetében.[6]
A kérdés - a digitalizáció mint a munkajogi jogviszonyok bizonyos aspektusaiban bekövetkező transzformáció ciklikusságának meglétére vagy nemlétére tekintet nélkül - ugyanaz maradt: mely aspektusait érinti a munkaviszonyoknak a digitális eszközök alkalmazásának tömeges megjelenése, és mennyire áll készen a jogalkotó a megváltozott helyzethez történő alkalmazkodáshoz.
Horváth István és Petrovics Zoltán egy általam is osztott tipizálást állított fel a kérdés megválaszolására, amely szerint a digitalizáció napjainkban tetten érhető hatásai a munkáltatótól elkülönült helyen történő munkavégzési módozatok előtérbe kerülése, bizonyos munkakörök átalakulása és megszűnése, valamint a függő munkavégzés új formáinak megjelenése.[7]
A fenti felsorolást mindössze azzal tartom szükségesnek kiegészíteni, hogy a digitalizációval összefüggésben nemcsak a munkavégzés helye és a munkakörök változnak meg, hanem az egyes jogviszonyok tartalmát képező jogok és kötelezettségek gyakorlásának rendje is.[8]
Ebből következően jelen tanulmány szűken értelmezett értelmezési tartományát a digitalizáción belül a jog- és kötelezettséggyakorlás rendje jelenti, azon belül is a platformmunka kapcsán alkalmazott automatizált döntéshozatal.
A platformmunka karakterformáló sajátossága, hogy a hagyományos munkaviszonyoktól eltérően a jogviszonyban három résztvevő is szerepet kap: a platformmunkás, a szolgáltatás igénybeűvevője, valamint maga a platform. A munkavégzés alapvetően akként történik, miszerint a szolgáltatás fogadója elektronikus úton jelzi a platformnak, hogy valamilyen szolgáltatás nyújtására igényt tart, a platform pedig - szintén digitális eszközök igénybevételével - a platformmunkásnak közvetíti a beérkezett kérelmet, aki annak - döntése szerint - eleget tesz.[9]
Értelemszerűen a platformmunka egy mondatban történő összefoglalása rendkívül szakmaiatlan lenne, ugyanakkor jelen tanulmány fókusza alapvetően a digitális elemek értékelésén nyugszik, így előbbi bővebb kifejtése a vizsgálati tárgytól való eltérést eredményezne.
A digitalizáció tehát a platformmunka létének alapja, így önmagában már ez is egy vizsgálat tárgyát képezhetné, azonban álláspontom szerint önmagában az, hogy digitális eszközök használatára kerül sor egy jogviszonyban, még önmagában nem indokolja a téma különálló vizsgálatát, ugyanakkor ha azok a digitális eszközök nem pusztán eszközként funkcionálnak, akkor már a vizsgálat - értelemszerűen a jogi szabályozáson túl - indokolttá válik.
Az imént említett kérdéskörben jelentkező, potenciális joghézagokat az uniós jogalkotás is detektálta, éppen ezért a platformmunka szabályozása kapcsán, a digitalizációt illetően nevesítette azokat a területeket, amelyek uniós szinten harmonizált szabályozást igényelnek.[10]
A platformmunka-irányelv nevesíti a digitális munkaplatformok által használt algoritmikus alapon működő rendszereket, az egyes feladatok kiosztása, nyomon követések, értékelések vonatkozásában.[11]
A joganyag ezzel kapcsolatban rögzíti az algoritmus alapú irányítás szembetűnő, hatékonyságot javító előnyeit, ugyanakkor nevesíti az ebben rejlő veszélyeket is, konkrétan az alá-fölé rendeltség és ellenőrzési funkció elfedésének lehetőségét, a mechanizmus potenciális diszkrimináló mivoltát, valamint az átláthatatlanságból fakadó, esetlegesen felvetődő jogsértő működési mechanizmusokat.[12]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
