"Megítélésem szerint a szabályozás keretében elengedhetetlen az adott - politikailag homogén egységként nem kezelhető - nemzetiségi közösségeken belüli verseny lehetőségének megteremtése, ami lehetővé teszi, hogy a nemzetiséghez tartozó választópolgárok ne kizárólag az országos nemzetiségi önkormányzatuk által állított, zárt nemzetiségi listájukra adhassák le szavazatukat."
Az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) a Bakirdzi és E.C. Magyarország elleni ügyben[1] hozott ítéletében[2] egyhangúlag állapította meg, hogy a Magyarországon élő nemzetiségeknek az Országgyűlés munkájában való részvételét biztosító választási rendszer sérti az Emberi Jogok Európai Egyezménye (EJEE) Első Kiegészítő Jegyzőkönyvének 3. cikkét önállóan, valamint az Egyezmény 14. cikkével együtt olvasva.[3]
Az EJEB által vizsgált témakör alaposabb megértése érdekében - eltekintve az ítélet részletes elemzésétől[4] - elengedhetetlen négy kérdéskört röviden áttekinteni.
Elsőként kiemelten fontos az EJEB ítélete mögött húzódó elvi tételek feltárása. Másodsorban az EJEB által megfogalmazott elvi tételek mentén tanulságos azt is vizsgálni, hogy miként vélekedtek a nemzetiségi közösségek képviselői a számukra az Országgyűlés munkájában való részvételt biztosító választási rendszer egyes elemeiről az EJEB ítéletét megelőzően, és hogyan fogadták az ítéletet. Harmadrészt szükséges annak azonosítása is, hogy a nemzetiségek országgyűlési képviseletének megteremtésével kapcsolatban milyen belső jogi kötelezettségek, nemzetközi fórumok és szomszédos államok által megfogalmazott ajánlások terhelték, illetve terhelik Magyarországot. Végül arra is érdemes kitérni, milyen módon hajtható végre az EJEB ítélete, és milyen elvek szem előtt tartásával kerülhet sor a Magyarországon élő nemzetiségeknek az Országgyűlés munkájában való részvételét biztosító választási rendszer megreformálására.
Az EJEB ítélete mögött - az EJEE Első Kiegészítő Jegyzőkönyv 3. cikkéből és az EJEE 14. cikkéből fakadóan - három elvi tétel húzódik meg.
Egyrészt a nemzeti kisebbségek közéletben való hatékony részvételének előmozdítása érdekében az állam által bevezetett kedvezményes küszöbérték nem teheti megterhelőbbé a nemzeti kisebbségi mandátumszerzéshez szükséges szavazatok összegyűjtését, mint a pártlistáról történő mandátumszerzés esetében, és nem járhat negatív hatással a nemzeti kisebbségi választópolgárok azon lehetőségét illetően, hogy a választási folyamatban a többi választópolgárral egyenlő feltételek mellett vegyenek részt.[5] Másrészről az a választási rendszer, amelyben a nemzeti kisebbségi választópolgárok - politikai nézeteiktől függetlenül - kizárólag a saját nemzetiségük zárt listájára adhatják le szavazatukat, nem teszi lehetővé, hogy választói akaratukat valóban kifejezzék, vagyis nem biztosítja a nép véleményének szabad kifejezését a törvényhozó testület megválasztása során.[6] Harmadrészt az a választási rendszer, amelynek sajátosságai következtében fennáll annak kockázata, hogy a nemzeti kisebbséghez tartozó választópolgár szavazata közvetve mindenki számára megismerhetővé válik, nem garantálja a szavazás titkosságához való jogot.[7]
A Magyarországon élő nemzetiségeknek az Országgyűlés munkájában való részvételét biztosító választási rendszer értékeléséhez nélkülözhetetlen annak megismerése, hogy miként vélekednek arról a nemzetiségi közösségek képviselői. E vizsgálatra alkalmas eszközt szolgáltat az Országgyűlés Magyarországi nemzetiségek bizottsága (NEB) jegyzőkönyveinek - a teljesség igénye nélkül - történő áttekintése.
A NEB ülésein a választási rendszerrel kapcsolatban többször fogalmazódott meg kritikaként, hogy
- 65/66 -
a magyarországi lakóhellyel rendelkező, névjegyzékben nemzetiségi választópolgárként szereplő választópolgár egy egyéni választókerületi jelölt mellett kizárólag nemzetiségének listájára voksolhat, pártlistára azonban nem szavazhat. Elhangzott az is, hogy a nemzetiséghez tartozó választópolgárok sok esetben nem kívánnak lemondani pártlistás szavazatukról, és részben ezzel is magyarázható a nemzetiségi listák alacsony támogatottsága. Alkalmanként egyértelmű igény fogalmazódott meg arra vonatkozóan, hogy a nemzetiséghez tartozó választópolgárok egyéni választókerületi jelölt mellett pártlistára és nemzetiségi listára egyaránt szavazhassanak.[8] E kritikai észrevételeknek Kissné Köles Erika szlovén nemzetiségi szószóló a NEB véleményének eladójaként felszólalásában az Országgyűlés ülésén is hangot adott.[9] Érvek hangzottak el a NEB ülésén továbbá amellett, hogy a nemzetiségi listát állító, de azon mandátumot nem szerző nemzetiséget az Országgyűlésben "képviselő" nemzetiségi szószóló kvázi delegálása helyett szükség volna a rendszer elmozdulására a tényleges választás, nevezetesen a versengő jelölő szervezetek közötti választási verseny irányába, az országos nemzetiségi önkormányzati választások analógiájára.[10] A nemzetiségi közösségek képviselői a NEB ülésein több esetben arra is rámutattak, hogy a nemzetiséghez tartozó választópolgárok esetében sérül a szavazás titkosságának elve, hiszen az adott időpontban a szavazóhelységben jelenlévők, különösen a szavazatszámláló bizottság tagjai, tudomást szereznek arról, hogy a nemzetiségi választópolgárként regisztrált választópolgár a nemzetiségi listára kíván szavazni, illetve a választópolgárt a szavazatszámlálás során is össze lehet kapcsolni szavazatával, különösen olyan szavazókörökben, ahol a regisztrált nemzetiségi választópolgárok száma alacsony.[11]
A bemutatott kritikai észrevételek mellett fontos kiemelni azonban azt is, hogy a NEB tevékenysége során eddig egyetlen alkalommal sem fogalmazott meg a bizottság tagjai többségének támogatását élvező, a Magyarországon élő nemzetiségeknek az Országgyűlés munkájában való részvételét biztosító választási rendszer átfogó módosítására irányuló törvényjavaslatot.
A NEB az EJEB ítéletének közzétételét követő ülésein - a kézirat lezárásáig - mindössze két alkalommal, az "Egyebek" napirendi pont keretében foglalkozott az EJEB megállapításaival.[12]
A NEB ülésén elsőként Koranisz Laokratisz görög nemzetiségi szószóló kérte a bizottságot, hogy foglalkozzon az EJEB ítéletének megállapításaival.[13]
A felvetésre vegyes visszajelzések érkeztek a bizottság tagjai részéről. Paulik Antal szlovák szószóló és Ritter Imre német nemzetiségi képviselő kiemelte, hogy az EJEB ítélete - az EJEE 42. cikke és 44. cikke alapján - nem végleges, így azzal egyelőre nem indokolt érdemben foglalkozni.[14] Paulik Antal egyúttal azonban egyetértését fejezte ki az EJEB ítéletével, sérelmezve, hogy a jelenleg hatályos szabályozás nem teszi lehetővé, hogy a nemzetiséghez tartozó választópolgárok a nemzetiségi lista mellett pártlistára is szavazhassanak. Ritter Imre német nemzetiségi képviselő, a NEB elnöke pedig törvénymódosítás elkészítését vetítette előre egy munkacsoport keretében.[15] Egy későbbi ülés során Koranisz Laokratisz görög nemzetiségi szószóló váratlanul elhatárolódott attól, hogy az EJEB ítéletével összefüggésben bármiféle szerepet vállaljon.[16]
A kézirat lezárásakor még nem lehet egyértelműen megállapítani, hogy a NEB, illetve a nemzetiségi közösségek képviselői milyen szerepet kívánnak vállalni az EJEB ítéletének végrehajtása során, azonban a kezdeti rezignált hozzáállásuk - különösen akkor, ha ezt összevetjük korábbi aktivitásukkal és több esetben éles kritikai hangvételükkel - lesújtó távlatot fest.
A Magyarországon élő nemzetiségek országgyűlési képviseletével kapcsolatos belső jogi kötelezettségek sorában első helyen szerepel, hogy megteremtésének elmaradásával összefüggésben az Alkotmánybíróság (AB) mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet állapított meg.
Az AB már legelső e tárgyban hozott határozatában rámutatott arra, hogy "[a] képviselet szükséges feltétele annak, hogy a [nemzetiségek] államalkotó tényezői szerepüket betölthessék". Az AB szerint ugyanakkor "[a nemzetiségek] általános képviseletének törvényi biztosítása nem történt meg az Alkotmány rendelkezéseinek megfelelő mértékben és módon", ezért megállapította a mulasztásból eredő alkotmányellenes helyzet fennállását, és az Országgyűlést felhívta annak pótlására.[17]
- 66/67 -
Későbbi döntésében az AB a nemzetiségek országgyűlési képviseletének elmulasztását kifogásoló indítványt arra hivatkozással utasította vissza, hogy korábbi, "35/1992. (VI. 10.) AB határozata a [nemzetiségek] országgyűlési képviselete tekintetében fennálló mulasztásos alkotmánysértést már megállapította", az indítványban felvetett kérdés res iudicata, azaz ítélt dolognak minősül.[18]
A nemzetiségek országgyűlési képviselete megteremtésének elmaradásával összefüggésben fennálló alkotmányos mulasztással kapcsolatos legutolsó döntésében - hivatkozva a testület korábbi megállapításaira is - az AB elnöke rámutatott, hogy az indítványban felvetett kérdéskör az alkotmánybírósági gyakorlatában "ítélt dolognak minősül".[19]
Megítélésem szerint az AB már első érdemi határozatában helyesen azonosította a nemzetiségeknek az Alkotmányból fakadó jogát az országgyűlési képviselethez. E megállapítás alátámasztható azzal, hogy a határozat - hivatkozva a rendelkezések közötti szoros összefüggésre - az Alkotmány 68. § egészének vizsgálatával foglalkozott. Az AB a határozat rendelkező részében az Országgyűlés jogalkotói mulasztását és annak alkotmányellenességét az Alkotmány 68. § teljes egésze tekintetében állapította meg, és kötelezte a jogalkotót, hogy törvényalkotási kötelezettségének tegyen eleget. A határozat indokolása két területet nevesített. Az AB alkotmányellenesnek minősítette egyrészt, hogy a nemzetiségek általános képviseletének biztosítása nem történt meg az Alkotmány rendelkezéseinek megfelelően, másrészt mulasztásként értékelte a helyi és országos önkormányzatok létrehozásához fűződő jog gyakorlásának feltételeit és körülményeit biztosító törvényi szabályozás késedelmét.[20] Az Alkotmánybíróság helyesen ismerte fel az Alkotmány 68. § (3) és (4) bekezdései közötti különbséget, szétválasztva azt általános, továbbá helyi és országos önkormányzati képviselethez fűződő jogra.[21] Az alkotmányellenes mulasztást az AB az Alkotmányban biztosított többletjogok kibontását szolgáló törvény(ek) megalkotásának elmaradása miatt az Alkotmány 68. § egészét illetően állapította meg. Az AB későbbi végzése következetesen utasította vissza a mulasztásos alkotmánysértés megállapítására irányuló indítványt, és minősítette helyesen a mulasztás tényét ítélt dolognak. Az AB által azonosított mulasztások közül ekkorra a nemzetiségek helyi és országos önkormányzatok létrehozásához való joga, helyi önkormányzati képviselete szabályozásra került, megszüntetve a fennálló alkotmányellenes mulasztást. A nemzetiségek országgyűlési képviseletének kidolgozására azonban a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvényben (Nektv.) nem került sor, a kérdés rendezését a Nektv. 20. § (1) bekezdése külön törvény szabályozása alá utalta. Az AB végzésének indokolása értelmében: "Az előzőekből kitűnik, hogy az Alkotmánybíróság 35/1992. (VI. 10.) AB határozata a nemzeti és etnikai kisebbségek országgyűlési képviselete tekintetében fennálló alkotmányos mulasztásos alkotmánysértést már megállapította."[22] Lényegében a végzés nem tett mást, mint felmérte a korábbi határozat óta elvégzett törvényalkotási munkát, és a korábban megállapított mulasztások közül egyeseket kielégítettnek tekintett. Az AB nem tehetett azonban így az általános képviselethez fűződő jog kapcsán, hiszen továbbra is fennállt a korábbi határozatában megállapított alkotmányellenes mulasztás az országgyűlési képviselet biztosításának tekintetében.
A Magyarországot terhelő nemzetközi kötelezettségek vonatkozásában kiemelendő a Nemzeti Kisebbségek Védelméről szóló Keretegyezmény (Kisebbségi Keretegyezmény) 15. cikke, amely többek között a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek közügyekben való hatékony részvételének előmozdítását célozza.
Kétségtelen, és az EJEB is utal arra az ítéletében, hogy a Kisebbségi Keretegyezmény részes feleként Magyarország széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik abban a tekintetben, hogy miként közelítse meg a Kisebbségi Keretegyezmény 15. cikkében meghatározott célt.[23] Nem fogadható el ugyanakkor az EJEB azon érvelése, amely szerint az EJEE és az EJEE Első Kiegészítő Jegyzőkönyve még a Kisebbségi Keretegyezmény fényében értelmezve sem kötelezi a szerződő feleket arra, hogy a nemzeti kisebbségi közösségeknek, illetve tagjaiknak kedvezményes választójogot biztosítsanak. A Kisebbségi Keretegyezmény 15. cikke valóban nem szól expressis verbis a parlamenti képviselet megteremtéséről, ugyanakkor a kulturális, társadalmi, gazdasági életben és a közügyekben való részvételhez szükséges feltételek megteremtését várja el a szerződő felektől. A Kisebbségi Keretegyezmény 1. cikke továbbá megteremti a kapcsolatot a Kisebbségi Keretegyezményben foglalt jogok és az emberi jogok, vagyis az EJEE között. A Kisebbségi Keretegyezmény 15. cikke angol szövegében a hatékony részvétel ("effective participation") lehetőségének biztosítását várja el, szemben a magyar szöveggel, amelynek hivatalos fordításából a hatékony jelző kimaradt.
A Kisebbségi Keretegyezmény Tanácsadó Bizottságának értelmezése szerint a közügyekben való ha-
- 67/68 -
tékony részvétel többek között a törvényhozó testületekben való (érdek)képviselettel, jellemzően választójogi kedvezmények biztosításával valósítható meg.[24] Az is nyilvánvaló azonban, hogy a nemzeti kisebbségek közvetlen parlamenti képviselete mellett számos más eszköze lehet a közügyekben való hatékony részvétel megteremtésének.[25] A parlamenti képviselet nem tekinthető kizárólagos eszköznek a Kisebbségi Keretegyezmény 15. cikkében foglaltak végrehajtására.
A Kisebbségi Keretegyezmény 15. cikkében szereplő, a magyar fordításból elhagyott hatékony jelző ugyanakkor meggyőződésem szerint túlmutat az EJEB azon állításán, amely szerint nem létezik semmilyen, a szerződő feleket terhelő nemzetközi kötelezettség a hatékony, megkülönböztetésmentes parlamenti döntéshozatalban való részvételhez szükséges feltételek megteremtésére.
E körben szükséges kiemelni azt is, hogy 2012 előtt a Kisebbségi Keretegyezmény Tanácsadó Bizottsága véleményeiben, valamint az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága határozataiban visszatérően rámutatott a nemzetiségek országgyűlési képviseletének hiányára Magyarországon, és sürgette annak megteremtését.[26]
Fontos szempont továbbá, hogy a Magyarország és a szomszédai által megkötött alapszerződések és kétoldalú kisebbségvédelmi szerződések a Kisebbségi Keretegyezménnyel közel azonos módon rendelkeznek a nemzeti kisebbségek közügyekben, politikai és közéletben való részvételének biztosításáról, nem lépnek túl azonban a multilaterális egyezményben vállalt kötelezettségeken. Megállapítható, hogy az alapszerződések és a kétoldalú kisebbségvédelmi szerződések alapján létrehozott kisebbségi vegyes bizottságok működésük során állandó témaként foglalkoztak a nemzeti kisebbségek parlamenti képviseletének kérdésével. A kisebbségi vegyes bizottságok tevékenységük során a nemzetiségek országgyűlési képviseletének megteremtésével összefüggésben Magyarország részére számos, alkalmanként kifejezetten konkrét ajánlást fogalmaztak meg.[27]
Vitathatatlan, hogy az EJEB ítéletének végrehajtása Magyarország vonatkozásában részben nemzetközi jogi, részben belső jogi kötelezettség. Az EJEB ugyanakkor nem írta elő az ítélet végrehajtásának módját, és nem írt elő konkrét kötelezettséget sem Magyarország számára. Magyarország - az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának ellenőrzése mellett[28] - szabadon választhatja meg az ítélet végrehajtásának módját; feltéve, hogy ez a mód összhangban van az EJEB ítéletével.[29] Az EJEB ítéletének tagállami végrehajtásával összefüggésben kiemelendő ugyanakkor, hogy a pervesztes fél köteles a jogsérelem megszüntetése és következményeinek orvoslása érdekében általános intézkedéseket hozni a hazai jogrendszerében.[30] Ez azt is jelenti, hogy az EJEB ítélete alapján az egyezménysértő jogszabályt módosítani kell, vagy hatályon kívül kell helyezni.[31]
Az EJEB ítéletéből származó kötelezettségek kapcsán elengedhetetlen néhány megállapítás. Az EJEB vitathatatlanul felrója, hogy a magyar szabályozásból a párthovatartozás feladásának kötelezettsége következik, és az Európa Tanács vonatkozó dokumentumai között hivatkozza a Velencei Bizottság véleményét, amely a nemzeti kisebbségek minimális képviseletének biztosítása érdekében olyan megoldást is elképzelhetőnek tart, amely szerint a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeknek mind az általános, mind a nemzetiségi listára történő szavazáshoz legyen joguk,[32] az EJEB ugyanakkor nem fogalmaz meg egyértelmű kötelezettséget Magyarország számára a plurális választójog bevezetését illetően. Kétségtelenül helytálló az EJEB megállapítása abban a tekintetben is, hogy a kvótarendszer nem teremt valós lehetőséget tizenegy nemzetiségi közösség vonatkozásában a mandátumszerzésre, ahhoz ugyanis a szavazatok effektív egyenlőségének a hatályos szabályozás szerintinél is nagyobb torzítására volna szükség, erre vonatkozó kötelezettséget az EJEB ítélete azonban szintén nem fogalmaz meg.
Az EJEB ítéletének végrehajtásához megítélésem szerint a Magyarországon élő nemzetiségeknek az Országgyűlés munkájában való részvételét biztosító választási rendszer átfogó és több pontját érintő módosítása szükséges.
Megítélésem szerint a szabályozás keretében elengedhetetlen az adott - politikailag homogén egységként nem kezelhető - nemzetiségi közösségeken belüli verseny lehetőségének megteremtése, ami lehetővé teszi, hogy a nemzetiséghez tartozó választópolgárok ne kizárólag az országos nemzetiségi önkormányzatuk által állított, zárt nemzetiségi listájukra adhassák le szavazatukat. Ennek egyik módja lehet, hogy az országos nemzetiségi önkormányza-
- 68/69 -
tok nyílt listákat állítanak, amelyek jelöltjeit a választópolgárok preferenciáik szerint rangsorolhatják (preferenciális szavazás). Az EJEB ítélete végrehajtásának másik módja - a szabad választásokhoz való joggal összefüggésben - az volna, ha a jogalkotó lehetőséget teremtene a különböző nemzetiségi jelölő szervezetek által állított nemzetiségi listák közötti versenyre, ami biztosítaná a nemzetiségi közösségek véleményének szabad kifejezését a törvényhozó testület megválasztása során.
Meggyőződésem, hogy a szabad választásokhoz való joggal összefüggésben fent megfogalmazott esetleges módosítások lehetővé tennék a szavazás titkosságához való jog érvényesülését is. A nyílt nemzetiségi listán belüli preferenciális szavazás vagy a versengő nemzetiségi listák közötti választás megteremtése ugyanis kizárná annak lehetőségét, hogy a nemzetiségi választópolgár azonosításához fűződő legitim célon túlmutatóan a nemzetiségi választópolgár szavazatának tartalma a szavazatszámláló bizottság tagjainak, potenciálisan pedig a szavazóhelységben tartózkodó más választópolgároknak is a tudomására jusson.
Magyarországon - a kedvezményes mandátumszerzés biztosítása érdekében - a többes szavazás lehetőségének megteremtésére jelenleg kizárólag az Alaptörvény módosításával kerülhetne sor, amire alig mutatkozik politikai szándék. A megoldást keresve figyelemmel kell lenni azonban arra is, hogy a választójog egyenlősége kizárólag akkor értelmezhető és betartandó követelmény, amikor a választópolgárok ugyanazon testület vagy személy megválasztásában vesznek részt,[33] így amennyiben az Országgyűlés munkájában kizárólag nemzetiségi szószólók vehetnének részt, és emellett nem volna lehetőség a kedvezményes mandátumszerzésre, álláspontom szerint nem volna alkotmányos akadálya a többes szavazás jogszabályi intézményesítésének, ezzel pedig a nemzetiséghez tartozó választópolgárok számára lehetővé válna, hogy pártlistákra, illetve nyílt nemzetiségi listák versengő jelöltjeire vagy versengő nemzetiségi listákra egyaránt leadhassák szavazataikat.
Függetlenül attól, hogy a jogalkotó milyen módot választ az EJEB ítéletének végrehajtására, hangsúlyozandó, hogy a tagállami végrehajtás, a vonatkozó jogszabályok módosítása során elengedhetetlen az érintett nemzetiségi közösségek véleményének beszerzése, álláspontjának megismerése. Emlékeztetni kell azonban arra is, hogy a nemzetiségi közösségek álláspontja nem feltétlenül egységes az Országgyűlés munkájában való részvételük, országgyűlési képviseletük módjának, hatékonyságának megítélését illetően. Ebben az összefüggésben az sem bizonyos, hogy az Országgyűlés Magyarországi Nemzetiségek
Bizottságának véleménye feltétlenül megegyezik az országos nemzetiségi önkormányzatok álláspontjával.
Végezetül érdemes rámutatni arra is, hogy a kormány az EJEE 43. cikk 1. bekezdése alapján kérte az ügynek a Nagykamara elé terjesztését. A Nagykamara eljárása a kézirat lezárásakor még folyamatban volt. Kérdéses, hogy amennyiben a Nagykamara elutasítja a kormány kérelmét, az ítélet végrehajtására mikor és milyen formában kerül sor. ■
JEGYZETEK
[1] 49636/14. és 65678/14. számú kérelem.
[2] Az EJEB 2022. november 10-én kelt ítélete (a továbbiakban: Ítélet).
[3] Az ítélet összefoglalóját lásd Kiss Balázs: Bakirdzi és E.C. Magyarország elleni ügye, Fundamentum, 2023/1, 109-112.
[4] Az ítélet elemzését lásd Szalayné Sándor Erzsébet - Kiss Balázs: Felemás megoldás - észrevételek a nemzetiségi választójog újabb vitájának margójára. EJEB ítélet a Bakirdzi és E.C. kontra Magyarország ügyben, Jogesetek Magyarázata, 2023/1, 69-80.
[5] Ítélet, § 58.
[6] Ítélet, § 66.
[7] Ítélet, § 70.
[8] NEB-3/2018. sz. ülés, Paulik Antal szlovák nemzetiségi szószóló hozzászólása, 7.; Szolga József horvát nemzetiségi szószóló hozzászólása, 8.; Dr. Rónayné Slaba Ewa Maria lengyel nemzetiségi szószóló hozzászólása, 10.; Kissné Köles Erika szlovén nemzetiségi szószóló hozzászólása, 11.; Szuperák Brigitta ukrán nemzetiségi szószóló hozzászólása, 13.
[9] Országgyűlési Napló, 17. ülésnap, 2018. július 3., Kissné Köles Erika szlovén nemzetiségi szószóló felszólalása, 2061.
[10] NEB-3/2018. sz. ülés, Alexov Lyubomir szerb nemzetiségi szószóló hozzászólása, 8.
[11] NEB-1/2014. sz. ülés, Varga Szimeon bolgár nemzetiségi szószóló hozzászólása, 35.; NEB-3/2018. sz. ülés, Szolga József horvát nemzetiségi szószóló hozzászólása, 9.
[12] NEB-15/2022. sz. ülés, Egyebek, 9-10. és NEB-17/2022. sz. ülés, Egyebek, 10.
[13] NEB-15/2022. sz. ülés, Koranisz Laokratisz görög nemzetiségi szószóló hozzászólása, 9.
[14] NEB-15/2022. sz. ülés, Paulik Antal szlovák szószóló hozzászólása, 9-10.; Ritter Imre német nemzetiségi képviselő hozzászólása 10.
- 69/70 -
[15] NEB-15/2022. sz. ülés, Ritter Imre német nemzetiségi képviselő hozzászólása, 10. és NEB-17/2022. sz. ülés, Ritter Imre német nemzetiségi képviselő hozzászólása, 10.
[16] NEB-17/2022. sz. ülés, Koranisz Laokratisz görög nemzetiségi szószóló hozzászólása, 10.
[17] 35/1992. (VI.10.) AB határozat, ABH 1992. 204, 205.
[18] 24/1994. (V. 6.) AB végzés, ABH 1994. 377, 378.
[19] 760/I/2003. AB elnöki végzés, ABH 2004. 2265, 2266.
[20] 35/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992. 204, 204-205.
[21] Vö. Majtényi Balázs: 68. § - Nemzeti és etnikai kisebbségi jogok, in Az Alkotmány kommentárja II., szerk. Jakab András, Budapest, Századvég, 2009, 2398-2431.
[22] 24/1994. (V. 6.) AB végzés, ABH 1994. 377, 377-378.
[23] Ítélet, § 54.
[24] Tove H. Malloy: Commentary of Article 15 of the Framework Convention for the Protection of National Minorities, in The Framework Convention for the Protection of National Minorities. A Commentary, eds. Rainer Hofman - Tove H. Malloy - Detlev Rein, Leiden-Boston, Brill-Nijhoff, 2018. 278-282.
[25] Vö. uo., 278-287.
[26] ACFC: First Opinion on Hungary, 22 September 2000, 48.; ResCMN(2001)4 on the implementation of the Framework Convention for the Protection of National Minorities by Hungary, 21 November 2001, 1. ACFC: Second Opinion on Hungary, 9 December 2004, 18, 109-112, 134-135.; ResCMN(2005)10 on the implementation of the Framework Convention for the Protection of National Minorities by Hungary, 14 December 2005, 1.b), 2.
ACFC: Third Opinion on Hungary, 18 March 2010, 19, 30, 136-139.; CM/ResCMN(2011)13 on the implementation of the Framework Convention for the Protection of National Minorities by Hungary, 6 July 2011, 1.b), 2.
[27] A nemzetiségek országgyűlési képviseletének megteremtésével összefüggésben a kisebbségi vegyes bizottságok által Magyarország részére megfogalmazott ajánlásokról részletesen lásd Kiss Balázs: A nemzeti kisebbségek parlamenti képviseletének kérdése a kétoldalú szomszédsági kapcsolatokban, Jogi Tanulmányok, 2022/23, 35-49.
[28] EJEE 46. cikk 2. bekezdés.
[29] 39221/98, 41963/98. számú kérelmek, az EJEB 2000. július 13-án kelt ítélete, § 88.
[30] Vö. 32772/02. számú kérelem, az EJEB 2009, június 30-án kelt ítélete, § 85.
[31] Sonnevend Pál: 46. cikk Az ítéletek kötelező ereje és végrehajtása, in Az Emberi Jogok Európai Egyezményének Kommentárja, szerk. Sonnevend Pál - Bodnár Eszter, Budapest, HVG-ORAC, 2021, 539-540.
[32] CDL-AD (2002) 23 Code of Good Practice in Electoral Matters. Guidelines and Explanatory Report. 23.
[33] Bodnár Eszter: A választójog alapjogi tartalma és korlátai, Budapest, HVG-ORAC, 2014, 107.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző PhD hallgató, ELTE ÁJK.
Visszaugrás
