https://doi.org/10.59851/jk.80.0708.6
Napjainkra mind a szakirodalomban, mind a vonatkozó nemzetközi joggyakorlatban közmegegyezés tárgya lett, hogy a jogállamiság alapfeltételei közé tartozik az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés biztosítása. Kérdésként merülhet fel azonban, hogy a két koncepció között létezik-e olyan társadalomtudományos módszerekkel is kimutatható összefüggés, amely kellő alappal szolgálhat a hatékony hozzáférés önálló vizsgálatára irányuló kutatások igazolására. Ha kimutatható közvetlen kapcsolat, akkor az azt jelenti, hogy a hozzáférhető igazságszolgáltatás problematikájára nem legyinthetünk, mert az kulcsfontosságú kérdés az egyre inkább a figyelem középpontjába kerülő igazságszolgáltatási szervezetrendszert illetően.
Tárgyszavak: igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés, jogállamiság, emberi jogok
It is now widely accepted, both in literature and relevant international jurisprudence, that access to justice is a fundamental condition of the rule of law. However, the existence of a demonstrable link between these two concepts, supported by social science methods, may be questioned and might provide a sufficient basis for a research of effective access on its own. If a direct link can be established, it suggests that access to justice should not be overlooked but rather regarded as a central issue within the judicial system.
Keywords: access to justice, rule of law, human rights
Annak, aki arra vállalkozik, hogy az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést kutatja, mindenekelőtt azt a látszólag magától értetődő kérdést kell megválaszolnia, hogy egyáltalán miért fontos ezzel a témával foglalkozni? Hiszen ha jobban belegondolunk, az igazságszolgáltatás szempontjából nemhogy kirívó volna, hanem inkább a mindennapi működés velejárója, hogy a jogai érvényesítése érdekében a bírósági szervezetrendszer képzeletbeli kapujában tolongó tömeg egy része előtt meg kell tagadni a belépést. Különös tekintettel arra a jogalkalmazói attitűdre, mely mintegy - kis túlzással - ellenségként tekint a jogérvényesítő egyénekre, s azt keresi, miként kímélheti meg magát az ügy elbírálásának terhétől. Az egyes eljárási törvények tisztázzák a belépés valóban kiemelkedően fontos szabályait és feltételeit, azonban azt a hosszú évek során kikristályosodó bírói gyakorlat is jól mutatja, hogy ezek az absztrakt szabályok egyes esetekben teret engednek annak, hogy a jogkereső közönség néhány tagját kifejezetten megfoszthassák az igazságszolgáltatáshoz való hozzáféréstől.
A kérdés ugyanakkor továbbra is adott: mi a jelentősége ezeknek a hozzáférésbeli eseti megszorításoknak, amely érdemessé teszi a témát arra, hogy tudományos vizsgálódások tárgya legyen? Mondhatnánk ugyanis azt, hogy ha a jogkereső közönség egyes tagjait méltánytalanul elzárják a hozzáférés esélyétől, akkor ugyan egyéni jogsérelem éri őket, de az ellen bármikor élhetnek jogorvoslattal. Végső soron pedig ha ténylegesen megállapítható jogaik sérelme, akkor mindez az igazságszolgáltatás szervezetrendszerén belül megoldódik. Mi szükség van tehát arra, hogy jogalkotóként vagy kutatóként foglalkozzunk ezzel az esetkörrel? Egyesek ott kereshetik a választ, hogy az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés egy nemzetközi és európai emberi jogi egyezményeken alapuló jog, amelynek esetleges megsértésétől nem tekinthetünk el, azt rendszerszinten kezelni kell. Anélkül, hogy belebonyolódnék az emberi jogok máig heves viták tárgyát képező fogalmi kérdéseibe, úgy vélem, hogy ez az értelmezés még mindig nem szolgál kellő magyarázattal. Az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés eszményének stabil alapon kell állnia, amely olyan mögöttes értékekből ered, amelyek érdemessé teszik a védelemre, a jogtudósok és a jogalkotók figyelmére.
Saját meggyőződésem szerint az egyik ilyen mögöttes érték a jogállamiság. Jelen tanulmányban ezért arra keresem a választ, hogy a száraz tények valóságában megfigyelhetők-e olyan párhuzamok, amelyek összekötik a jogállami minőséget az igazságszolgáltatáshoz való hoz-
- 347/348 -
záférés követelményével. A kutatásom hipotézise, hogy minél teljesebb egy államban az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés, annál magasabb helyet foglal el az adott állam a jogállamisági rangsorokban. Ezzel azt kívánom bizonyítani, hogy valóban létezik egy látszólag önkényesnek és közvetettnek tűnő, de mégis konkrét párhuzam a jogállamiság és az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés fogalmai között. Természetesen magától értetődő, hogy a két fogalom nem választható el egymástól, azonban ezzel a hipotézissel azt kívánom tesztelni, hogy önmagában a jogállamiság sérelme kellő alappal szolgál-e az igazságszolgáltatáshoz való hozzáféréssel kapcsolatos kutatások számára, vagy azok még további igazolásra szorulnak-e.
A tanulmány egy elméleti és terminológiai résszel indul, majd röviden foglalkozik az alkalmazott módszerekkel, ezek után bemutatom a felhasznált adatbázisokat, s zárásként összefoglalom az elemzésük eredményeit, valamint a további kutatási irányokat.
Az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést egy sokszor átláthatatlannak tűnő terminológiai köd övezi, amelyben olyan - már-már egymással felcserélhetőként alkalmazott - fogalmak keverednek, mint a tisztességes eljárás, hatékony jogorvoslat vagy a bírósághoz fordulás joga. A definiálása is komoly kihívást jelent, hiszen számos alternatív felfogás közötti vitának képezte már tárgyát, s ezért nem meglepő, hogy ahány szerző, annyiféle fogalommal találkozunk.
A jogok hatékonnyá tételének nevezett mozgalom egyik szerzőpárosa, Bryant G. Garth és Mauro Cappelletti szerint - ahogyan ők nevezik - a hatékony hozzáférés lehetőséget biztosít a személyek számára, hogy az állam által erre a célra kialakított intézmény- és szervezetrendszer keretében érvényesíthessék jogaikat és rendezhessék vitáikat. A hozzáférésben mindenkinek egyenlőnek kell lennie, valamint annak egyénileg és társadalmilag is igazságos eredményre kell vezetnie. Garth és Cappelletti kijelenti, hogy az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés a jogrendszer alapvető rendeltetését testesíti meg, ezért az a legalapvetőbb emberi jognak tekinthető. A hatékony hozzáférés nélkül ugyanis a jog csak egy elméletben létező, formális, szimbolikus intézmény lenne, amelynek a gyakorlati alkalmazhatósága, érvényesíthetősége lehetetlen vagy legalábbis nehézkes volna. Az államok az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés biztosításával "felfegyverzik" az egyéneket az igényérvényesítés terén és a hétköznapi emberek számára is kézzelfoghatóvá teszik a jogot.[1]
Deborah L. Rhode úgy véli, hogy az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésnek - a fogalmi és konceptuális kihívásai ellenére - van néhány széles körben elfogadott alapelve:
- a jogi segítségre szoruló alacsony jövedelmű személyeknek a költségek fedezéséhez állami támogatást kell nyújtani,
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
