Csala Elvira: Differenciált integráció az Európai Unióban (EJ, 2021/2., 24-30. o.)

A Tagállami integrációs modellek. A gazdasági kormányzás új dimenziói az Európai Unióban című kötet (szerkesztette: Halmai Péter, Dialóg Campus, Budapest, 2019. 279 o.) a modern állam gazdasági szerepének legújabb dimenziói elnevezésű, Halmai Péter egyetemi tanár által vezetett Ludovika Kiemelt Kutatóműhely keretében folytatott kutatások eredménye. A mű magas tudományos színvonalat képvisel. Elsősorban a szűkebb és szélesebb szakmai, tudományos közönséghez, közöttük a hazai közigazgatásban dolgozó szakértőkhöz szól. Ugyanakkor egyetemi hallgatók szintén haszonnal forgathatják. Különleges aktualitást adnak a kötetnek az Európai Unió további működésének gyökeres változását kiváltó olyan folyamatok, mint pl. a Brexit,[1] a migrációs válság vagy a világjárvány kezelésével kapcsolatos kihívások. Éppen ezért bátran ajánlható minden érdeklődőnek. A kötet hozzásegíthet az európai integráció fejlődésének legújabb jelenségeit és megőrzendő alapelveit tudományos, elsősorban jogtudományi és közgazdaságtudományi szempontból megvilágítva a komplex értékeléshez és a problémákra adott válaszok értelmezéséhez.

A kötet fő témája az európai integráció rendszerében a különböző tagállami integrációs modellek feltárása, a modellek és megvalósítási gyakorlatok lényegi jellemzőinek tudományos, integrációelméleti és közgazdaságtudományi összefüggések rendszerében történő bemutatása. A kötet központi problémaköre, amelyet a szerzők saját kutatási területüknek megfelelő eszközökkel vizsgálnak, a differenciált integráció, azaz az ún. "többsebességes Európa" mint folyamat és eszköz tudományos értelmezése. Az Európai Unió a legutóbbi három évtizedben lényeges változáson ment keresztül: "az egységes piac konstrukciójában a Közösség fő funkciója a szabályalkotás, s a diszkrecionális (mérlegelést igénylő egyedi) döntéseket a tagországok hozták meg, az Európai Központi Bank létrehozásával a helyzet alapvetően megváltozott: az EU belépett a diszkrecionális döntések területére. A gazdaságpolitikai koordináció pedig egyidejűleg a tagországok nemzeti politikáinak ellenőrzését igényli. E rendszerben az azonos uniós intézményi struktúra igen eltérő szerepeket tölt be." - írja Halmai Péter. Lényeges megállapítás: "a kitűzött, nagy horderejű célok és a rendelkezésre álló korlátozott lehetőségek között jelentős ellentmondás feszül" (10. o.).

Az Előszó (11-14. o.) exponálja a differenciált integráció témakörét, majd jelzi annak fejlődése mérföldköveit. Ugyanakkor jelzi: a dezintegráció a Brexit pédáján a kutatás keretében külön kötetben került feldolgozására.

Halmai Péter Bevezetés: tagállami integrációs modellek című fejezetében (15-26. o.) rövid összefoglalót, mondhatni kedvcsinálót nyújt a kötetben megjelent, a témakört különböző szempontból feldolgozó írásokhoz. A kötet tizenhárom tanulmányt tartalmaz.

A szerkesztői bevezetőből megismerhetjük a mű vezérgondolatával kapcsolatos tudományos problémafelvetést. Az európai integráció fejlődésében napjainkban igen mélyreható változásokat tapasztalhatunk. A közös értékalapokra épülő szervezetnek belső és külső válságjelenségekkel egyaránt meg kell küzdenie. A kötet tanulmányai az integrációval foglalkozó elméleti megközelítések bemutatásán túl az integrációs folyamat összetettségére is rámutatnak. Alapvető kérdés, hogy a differenciált integráció (másként: többsebességű Európa) az európai integráció szükségszerű strukturális attribútumaként jött-e létre, illetőleg e folyamat a mag-Európa megerősödéséhez vagy az EU atomizálásához vezet-e. További lényeges kérdés: milyen távlatai lehetnek e folyamatnak? Hatással vannak-e a differenciálás bizonyos formái az Európai Unió határain túli, egyes kívülálló (nem tag-) államokra is? (15. o.)

Palánkai Tibor Integráció és kohézió az EU-ban című tanulmányában (27-50. o.) szélesebb integrációelméleti és közgazdaság-tudományi összefüggések rendszerében tárgyalja a problémakört. Rámutat: a globális integráció az általa elért előnyök mellett az egyenlőtlenségek növekedésével is együtt járt.[2] A történelmi tapasztalatok azt igazolják, hogy a válságok általában messzemenő következményekkel járnak egy adott közösség kohéziója szempontjából. A kohézió gyengülhet, vagy akár meg is szűnhet, és ellenséges viszonyulásba fordulhat, különösen, ha az adott közösség kudarcának tulajdonítják (33. o.). Különösen a 2008-as gazdasági-, pénzügyi válság az, melynek időpontjától kezdve "emberközeli" kérdéseknek tűnnek azok a tudományos kategóriák, amelyek a Lisszaboni szerződésben lefektetettek szerint "versenyképes szociális piacgazdaságként" definiálhatók. Palánkai Tibor következtetései szerint ajánlott lenne a "demokratikus és versenyképes ökoszociális piacgazdaság" formulát alkalmazni, mely két különösen jelentős további szemponttal egészíti ki a fogalmi rendszert, melyek közül az ökocentrikus szemlélet minden dimenzióját át kell hassa. Ugyanakkor a demokratikus "jelző" a korrupció megfékezése szempontjából fontos, a jóléti modellek és politikák ha-

- 24/25 -

tékonysága nagymértékben attól függ, mennyire tudja a társadalom kontrollálni a gazdaságpolitikai döntéseket (49. o.).

Koller Boglárka Többsebességes vagy menüválasztásos jövő? A differenciált integráció elméleti és gyakorlati kérdései az Európai Unióban címú tanulmánya (51-66. o.) aláhúzza: bár a differenciált integráció lehetőségével már régóta foglalkoznak az integrációelmélet művelői, valójában a 2004-ben és 2007-ben lezajlott utolsó két bővítési hullám óta övezi a kérdést kitüntetett figyelem. "A Maastrichti Szerződésben többféleképpen is megjelent a differenciált integráció: rögzítette a Gazdasági és Monetáris Unió megvalósításának három fázisát, valamint deklarálta az euróövezethez történő csatlakozás konvergenciakritériumait. Az azonban nyilvánvaló volt, hogy a GMU célkitűzéseit nem minden tagállam és nem azonos időben lesz képes teljesíteni"[3] (54. o.). A tanulmány bemutatja a differenciált integráció (DI) alaptípusait, rendszerbe foglalja, majd ismerteti a kategóriák főbb jellemzőit. Hangsúlyozza: a DI komplex és multidimenzionális jelenség, ezért a fogalom konceptualizációjához multidiszciplináris megközelítés szükséges, illetve az európai egységfolyamatban betöltött szerepével kapcsolatban számtalan nyitott kérdés fogalmazható meg. A többsebességes, a mag-Európa vagy a gravitációs centrum koncepciók az uniós és tagállami politikusok beszédeinek központi témái maradtak az új évezredben is, bár a szerző véleménye szerint a jogi koncepció továbbfejlődése Nizza után kissé megtorpant. Összegzésében rámutat: egyre nyilvánvalóbb, hogy a nagy integrációelméleti iskolák tézisei már csak kiegészítésekkel és módosításokkal alkalmasak az integrációs folyamatok magyarázatára (63. o.). Az írást elsősorban európai jogforrások és politikai nyilatkozatok feldolgozása teszi érdekessé.

Halmai Péter Differenciált integráció: gazdasági integrációs modellek című nagyobb terjedelmű, átfogó tanulmányában[4] (67-142. o.) hangsúlyozza: a differenciált integráció (másként: többsebességű Európa, változó geometriák, à la carte Európa) olyan folyamat, amelyben a tagállamok specifikus csoportja nincs alárendelve a többiekkel azonos uniós szabályoknak. Nem alternatívája az egyre szorosabb integrációnak. A fő irányzat mellett kiegészítő módszer. Legfeljebb "második legjobb" konstrukció. A megkülönböztetés (differenciálás) hosszú, közép-, illetve rövid távú lehet. Hatással van az Európai Unió joganyagának elsődleges vagy másodlagos szintjére. A differenciálás bizonyos formái túlnyúlnak az Európai Unió határain, esetenként abban kívülálló (nem tag-) államok is részt vesznek. Mindez eszközt jelenthet az EU-tagállamok között fennálló heterogenitások menedzselésére, illetve ennek révén legyőzhető lehet a patthelyzet az integrációs folyamatban, azonban egyúttal dezintegrációs, illetve felbomlási trendek kiváltásához is vezethet. A differenciált integráció hatékony eszköznek bizonyulhat az európai diverzitás menedzsmentjében. Ha valamely tagállam esetében az euróövezet elhagyása vagy éppen a Brexit kerül napirendre, akkor azok már az elért integrációs vívmányok visszafordításaként (dezintegrációként) értékelhetőek. Alapvető kérdés: a differenciált integráció az európai integráció szükségszerű strukturális attribútumaként jött-e létre, illetőleg e folyamat a mag-Európa megerősödéséhez vagy az Európai Unió atomizálásához vezet.