1. A köztársasági elnök annak értelmezését kérte az Alkotmánybíróságtól, hogy kitüntetés adományozási jogköre gyakorlása során milyen szempontok alapján jogosult megvizsgálni a kitüntetendő személyekre tett előterjesztést. Az Alkotmánybíróság 47/2007. (VII. 3.) AB határozatában (továbbiakban: Határozat) értelmezte az alkotmányt. A Határozat legfontosabb elemei: A kitüntetésre való érdemesség meghatározásakor a legfőbb mérce a Magyar Köztársaság alkotmányos értékrendje. A Magyar Köztársaság alkotmányos rendjébe ütköző, attól eltérő értékrend alapján való kitüntetési előterjesztés vagy adományozás - az alkotmányos értékek sérelme következtében - ellentétes az alkotmánnyal. (rendelkező rész 2. pont)
A köztársasági elnök kitüntetésadományozási hatásköre érdemi döntési jogot foglal magában, amely a Magyar Köztársaság alkotmányos értékrendjének érvényre juttatásán, illetve az alkotmányos értékrendet sértő előterjesztések elfogadásának megtagadásán keresztül fejeződik ki. A Magyar Köztársaság alkotmányos értékrendjébe ütköző kitüntetési előterjesztés kapcsán a köztársasági elnök joga, hogy - indokai közlésével - az előterjesztést ne írja alá, a kitüntetés adományozását megtagadja. (rendelkező rész 3. pont)
2. Ami az eset megítélésének alkotmányi kiinduló pontját illeti, a köztársasági elnök szerint kitüntetés adományozás jogkörének értelmezése során az Alkotmány 29. § (1) bekezdésének azon rendelkezése szolgálhat kiinduló pontként, amely szerint a köztársasági elnök "kifejezi a nemzet egységét, és őrködik az államszervezet demokratikus működése felett". Véleménye szerint döntése során azt kell vizsgálni, hogy a kitüntetés előterjesztés teljesítése következtében bekövetkezhet-e az államszervezet demokratikus működésének tág értelemben vett zavara, továbbá az államfő erkölcsi integritása kerülhet veszélybe ekkor, ha nem kap érdemi (valós) döntési jogot a hivatkozott - így az Alkotmány 30/A. § (1) bekezdés j) pontjában szereplő - jogkörében meghozandó döntései során.
Az Alkotmánybíróság határozatát - az indítvánnyal szemben - a következő alkotmányos rendelkezésekre alapította: "30/A. § (1) A köztársasági elnök (...) j) adományozza a törvényben meghatározott címeket, érdemrendeket, kitüntetéseket és engedélyezi viselésüket, (...) (2) A köztársasági elnöknek az (1) bekezdésben meghatározott minden intézkedéséhez és rendelkezéséhez - az a), d), e), f) és g) pontban foglaltak kivételével - a miniszterelnöknek vagy az illetékes miniszternek az ellenjegyzése szükséges".
3. Véleményünk szerint az eset megoldásának egyetlen kulcsa az Alkotmány idézett 30/A. § (1) bekezdése, amely szerint a köztársasági elnök miniszteri ellenjegyzés mellett adományozza a kitüntetést.
a) Az Alkotmány 30/A. § (1) bekezdésének esetében olyan alkotmányi, alkotmányjogi normával állunk szemben, amelynek alapján az alkotmányban meghatározott hatáskör gyakorlása során alkotmányjogi viszony jön létre a köztársasági elnök, illetve a miniszterelnök között. (Mindezt azért hangsúlyozzuk, mivel az általános szóhasználat, de a jogászi, sőt az alkotmánybírósági szóhasználat sem differenciál kellőképpen az elméletileg a közjog egységes fogalma alá tartozó alkotmányjog, illetve a közigazgatási jog között. Eszerint a szűkebb értelemben felfogott közjog fogalma azonosítható az alkotmányjoggal. Az általános szóhasználat hajlamos a két jogág -az alkotmányjog, a szűkebb értelemben vett közjog, és a közigazgatási jog - közötti határokat a közjog fogalma alatt elmosni.)
A köztársasági elnök - államfő - miniszteri ellenjegyzés mellett kitüntetéseket adományoz - olyan alkotmányi norma ez, amely ebben a formában található fel a parlamentáris kormányformával rendelkező országok alkotmányaiban évszázadok óta - eljárási szabályok, s a nyilvánosságra vonatkozó utalás nélkül.
Mi lehet ennek az oka? Véleményünk szerint az, hogy a miniszteri ellenjegyzéshez kötött, különösen a kitüntetési aktusok abszolválása a két közjogi tisztségviselő bizalmi szférájához tartozik. Nem lehet tudni, hogy a végleges döntés, amely mögött az államfő tekintélyét feltételezni kell, miféle alkut - a hatalommegosztásos irodalomban gyakran használt szó: bargaining, eufémisztikusabb formában: konszenzus - takar.
Az Alkotmánybíróságnak egy korábbi határozatához fűzött különvélemény utal arra, hogy a nemzetközi irodalomban, illetve más államok alkotmányos gyakorlatában nem nagyon, sőt egyáltalán nem lehet olyan esetre bukkanni, amely a miniszteri ellenjegyzéssel kapcsolatos konfliktusok megoldásához mintául szolgálhatna. A különvélemény ennek okát abban látja, hogy más államokban ugyanaz a politikai erő állítja az államfőt, mint a miniszterelnököt. Ez az érvelés korántsem fogadható el. Gondoljunk csak a monarchikus államfő illetve a szekula-
- 47/48 -
rizált liberális, baloldali miniszterelnök között lehetséges ütközésekre. A valódi ok szerintem az, hogy ezek a konfliktusok nem a nyilvánosság előtt zajlanak. (Úriember a hálószoba titkait nem tárja a nyilvánosság elé!)
b) A Határozat kifejezetten ugyan nem rendelkezik arról, hogy az eljárásnak nyilvánosnak kell-e lennie; a köztársasági elnököt terhelő indokolási kötelezettség megállapításából arra az esetre, ha a kitüntetésre javasolt személy esetében az alkotmányos értékrenddel való ütközést állapítja meg, illetve a köztársasági elnöki értelmezésből azonban erre kell következtetni.
Egyet érthetünk a Határozat rendelkező részével tehát annyiban, amennyiben azt állapítja meg, hogy a köztársasági elnöknek az Alkotmányban meghatározott kitüntetés adományozási hatásköre tartalmi, érdemi jogot feltételez, amiből is az következik, hogy van 'hatásköre' arra, hogy a kitüntetésre előterjesztett és ellenjegyzett javaslatot ne írja alá. Az ezzel ellentétes válasz, illetve annak hivatalos kinyilvánítsa nehezen fér meg a hagyományos alkotmány értelmezéssel. Elvégre az Alkotmány 30/A. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a köztársasági elnök adományozza a kitüntetéseket, s nem úgy, hogy a köztársasági elnök átadja a kitüntetéseket. A kitüntetési javaslat alá nem írásának oka lehet, ha az a Magyar Köztársaság értékrendjével ellentétes, stb.
Ami a Határozattal kapcsolatos fenntartásunk ezen a ponton az az, hogy miközben a köztársasági elnök számára megengedő, azaz lehetővé teszi az alá nem írást, a lehetséges okok körét az alkotmányos értékrendnek való nem megfelelésre korlátozza. Mert hát el lehet fogadni a köztársasági elnök azon megállapítását, amely szerint erkölcsi integritása kerülhet veszélybe akkor, ha nem kap érdemi (valódi) döntési jogot a kitüntetési javaslat megítélésében. Sőt azt tartjuk, hogy az aláírás megtagadásának még megannyi más oka is elképzelhető. Végül is a Határozatban azoknak az okoknak a meghatározása, amelyek fennállása esetén a köztársasági elnök az aláírást megtagadhatja, korlátozó jellegű. Korlátozó jellegűvé azáltal válik, hogy az alkotmánybírósági határozat tartalmazza, az Alkotmányból azonban ez nem olvasható ki. Mindez azért van így, mivel az aláírás megtagadás okainak megjelenése az alkotmánybírósági határozatban feltételezi a nyilvánosságot.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
