1. Numa Denis Fustel De Coulanges első kiadásban 1864-ben kiadott La cité antique című könyveinek igen széleskörű olvasottságára, rendkívüli népszerűségére jellemző az a tény, hogy ezt a művet 1907-ig egyedül Franciaországban 18 kiadásban jelentették meg. A La Cité antique magyar nyelven történő kiadására Az ókori község címmel Banal Antal (1829-1909) fordításában 1883-ban került sor. Az összehasonlító nyelvtudomány nagy tekintélyű művelőjének számító Bartal Antal fordítása nézetünk szerint ma is jól felhasználható, bár kétségtelen az, hogy elsősorban nyelvi szempontból kívánatos volna a fordítás kisebb mértékű átdolgozása.
Fustel De Coulanges publikálása idején nagy nemzetközi visszhangra lelt munkája nem csupán a francia jogtudomány és történettudomány mindmáig kiemelkedően jelentős alkotása, hanem a francia nemzeti irodalom "Pantheon"-jának egyik alapköve is. Ebben az összefüggésben utalunk arra, hogy Monod így ír a La Cité antique-vól: "un petit chef d'oeuvre /ti. a La Cité antique H.G./, qui durera autant que la langue française". Monod sorai igen szemléletesen illusztrálják a La Cité antique kimagasló jelentőségét a francia irodalomban, történettudományban és nyelvtudományban. A munka objektív természetű tudományos értékét tekintve az aktualitás nézetünk szerint abban mutatkozik, hogy Fustel De Coulanges műve a kortársak és az utókor mércéjével mérve egyaránt kivételesen gondolatgazdag. A francia történészek és irodalomtudósok ma is elismerik a nagyhatású történetíró kivételes írói tehetségét (talent d'écrivain) nemkülönben kimagasló művészi értékeit (qualités d'artistes). Nézetünk szerint az, hogy bizonyos bírálatok mindig is érték Fustel De Coulanges-t - tegyük hozzá, hogy még első életrajzírója és korai munkásságának értékelője, Guiraud részéről is voltak bizonyos kritikai jellegű megállapítások[1] - a La Cité antique értékéből vajmi keveset von le.
2. Fustel De Coulanges munkamódszerére, amelynek sajátosságai elválaszthatalanok a szerző tudományos életművétől, a szinte kivételes tudományos alaposság jellemző. Arra törekszik - s ez nem csupán a La Cité antique című munkájára érvényes megállapítás - hogy a források minél szélesebb körét tekintse át. Ami talán hiányossága a műnek, az nézetünk szerint az, hogy a szerző az irodalmi, filozófiai és jogi forrásokat nem mindig kellő körültekintéssel értékeli.
Kissé mechanikusnak tűnik továbbá esetenként a különben igen széles alapokra helyezkedő forrásbázis értékelése Fustel De Coulanges részéről. Kiemelkedő érdeme ugyanakkor a szerzőnek az, hogy elsőként ismeri fel a halott- és őskultusz jelentőségét.
Említést érdemel, hogy Fustel De Coulanges nagyon szerényen - de igen jellemzően - így ír magáról: "fai dérangé les cailloux et ils m'ont lancé leurs maledictions; mais vous passez, et la science historique avec vous". Ez talán így önámításnak tűnik, hiszen nem könnyű a szerzőt még ezen - úgymond - az általa "megtisztított úton" sem követni. Az antik község (melynek újabb magyar nyelven történő kiadása esetén a címét, a "község" ma már módosult jelentésére tekintettel célszerű volna megváltoztatni) azonban nem csupán valamiféle, a valóságtól távol álló "fantázia" terméke. A műben nem egyszer olyan gondolatokkal lehet találkozni, amelyek ösztönző erejűek a mai olvasó számára is. Az 1879-ben közreadott 7. kiadás óta változatlan szövegű munka az igen sokrétű antik (elsősorban görög és római) élet szinte valamennyi vonatkozásában tartalmaz a mai kutató számára is értékes információkat és gondolatokat.
A munka szinte páratlanul széleskörű ismertségére jellemző az, hogy az 1873-as angol, pontosabban amerikai fordítás, amely W. Small munkája, 1894-ben már a nyolcadik kiadásban jelent meg. Olasz fordításban 1924-ben (G. Perrotta munkája), majd egy évvel később, 1925-ben (G. E. Calapaj munkája) jelent meg a mű. 1972-ben új kiadás jelent meg Firenzében. Portugál fordításban 1941-ben, spanyol fordításban pedig 1947-ben jelent meg Fustel De Culanges ma is kétségtelenül legismertebb műve.
Feltétlenül említést érdemel az, hogy századunk második felének jeles történetírói is figyelemmel vannak Fustel De Coulanges e munkájára. Ebben a vonatkozásban el-
- 326/327 -
sősorban Stadler-re[2], Finley-re[3] és Momigliano-ra[4] utalhatunk.
3. Az 1830-ban Párizsban született Fustel De Coulanges felsőfokú, akadémiai tanulmányait Párizsban az École Normale Supérieure-ön, majd Athénben az École Française d'Athcnes-ben végzi. Tanárként először Amiensben, majd Párizsban tevékenykedik. Első nagyobb munkája 1857-ben jelenik meg, Mémoire sur l'ile de Chio címmel. Magántanári képesítést /agrégation/ 1858-ban szerez Párizsban. Ezt nem sokkal követően 1860-ban a strasbourgi egyetem bölcsészettudományi karán lesz a történelem, pontosabban a történettudomány professzora. 1880-ban az École Normale Supérieure professzorává nevezik ki. 1875-tel kezdődően tanít ókortörténetet a Sorbonne-on. 1878-ban kapja meg a középkori történelem oktatására felállított katedrát. Ez utóbbi tény annak a jele, hogy érdeklődése egyre inkább a középkor felé fordul. 1880-1883 között az École Normale Supérieure igazgatója, amelynek azonban már 1875-től kezdődően tanára. 1875 óta tagja a nagy tekintélyű párizsi Académie des Sciences morales et politiques-nek. 1884-től egészen 1889-ben Massyban bekövetkezett haláláig a Sorbonne vitathatatlan tekintélynek örvendő tanszékvezető professzora.
4. 1875-ben jelenik meg Histoire des institutions politiques de l'Ancienne France (1875-1889) című nagyjelentőségű, a kortársak által igen sokra tartott, sőt egyenesen csodálattal kísért művének első kötete.[5] Fustel De Coulanges ebben a művében csekély jelentőségűnek tartja az erőszak szerepét a római államnak, pontosabban birodalomnak (imperium) a germán törzsek által történő felszámolásának több évtizedes folyamatában.[6] A germán hódítást egyenesen üres, puszta "mítosznak" tekinti, mely nem felel meg a történelmi valóságnak. A germán törzsek az Imperium Romanum katonai szövetségeseiként /foederati/, fokozatosan tettek szert vezető szerepre a római birodalomban. Ez nézete szerint a gazdaság, a politika és a jog területére egyaránt vonatkozik. Arra a következtetésre jut, hogy a feudalizmus (sistcme féodal) uralkodóvá válása nem járt együtt a komplex természetű római jogrendszer lényegi módosulásával.
Kétségtelen számára ugyanakkor az, hogy a feudális rendszer visszalépést jelentett a ma olvasója számára némiképpen már anakronisztikusnak hangzó "politikai szabadságjogok" területén. A comitia tribután nézete szerint sokkal több szabadság érvényesült, mint a germán népgyűléseken. ("Il y avait plus de liberté dans les comices tributes de Rome que dans les assemblées germaines"). A germán törzsek uralmi pozícióba kerülése, Fustel De Coulanges nézete szerint - szemben a korában uralkodónak tekinthető nézettel - nem jelentette még csírájában sem a modern, pontosabban az újkorban ismert állam (res publica) kialakulását, pontosabban annak kezdeteit.[7] A római állam tovább élt, igaz, sok vonatkozásban megváltozott, módosult formában. ("On a voulu faire de l'invasion germaine et de l'arrivée des Francs la date de naissance de l'État moderne, mais cette position est erronée... l'Empire romain s'était continué") A francia történetíró arra a következtetésre jut, hogy a modern állam eredetét egy sokkal későbbi periódusban, a feudalizmust követő időben, a modern, újkori politikai jogban kell keresni. A hellén politikai gondolkodás hatását vizsgálja Róma vonatkozásában is az 1858-ban kiadott Polybe ou la Grece conquise par les Romains című, a maga korában széleskörű visszhangra lelt művében.[8]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
