A végrendelet, - mint a végintézkedések[1] legjelentősebb megnyilvánulása - a polgári jog terén különös jelentőséggel bír az örökhagyó halálát követő vagyonátszállás megszervezésében. E jelentőségét tekintve mind a nemzeti jogokban, mind pedig a nemzetközi magánjogban[2] szabályozása különös figyelemnek örvend. Utóbbi szempont különösen jelentős olyan esetekben, amikor más állam alakiságra vonatkozó normái szerint létrejött végrendelet érvényességének és hatályosságának kérdése vetődik fel a közjegyzői, vagy bírói feladatkörök gyakorlása során.
Tanulmányunk célja ezért röviden ismertetni a végrendeletek fogalmát, alakiságát és joghatásait szabályozó normákat a romániai jogban, támpontot adva ezzel az e jognak alávetett végrendeletek minél hatékonyabb értékeléséhez, elsősorban a vonatkozó nemzetközi magánjogi normák alkalmazása folyamán a magyarországi közjegyzők által.
A következőkben elemezzük a román jog által alkalmazott végrendelet-fogalmat, a végrendelet jellemző tartalmi érvényességi kellékeit, ideértve az e téren érvényesülő különös akarathibákat, valamint a végrendeletek alakiságát előíró normákat. Ismertetjük a rendes magán- és közvégrendelet, valamint a rendkívüli (kiváltságos) végrendeletek esetében érvényesülő jogszabályi elvárásokat, és a vonatkozó gyakorlati értelmezésüket. Végezetül bemutatjuk a végrendelet, mint minden esetben visszavonható jogügylet, visszavonására vonatkozó előírásokat.
Tanulmányunk egy tágabb körű, kétrészes elemzés első részét képezi. Ennek második részét, egy soron következő írás adja majd, amely a végrendeleti öröklés, mint ingyenes juttatásból eredő jogutódlás vonatkozásában alkalmazandó román polgári jogi normákat vizsgálja. Emiatt a jelen tanulmányt nem zárjuk le végkövetkeztetésekkel, ezek a későbbiekben kerülnek majd közreadásra.
- 5/6 -
A végrendelet a romániai jogban "azon egyoldalú, személyes, és visszavonható jogügylet, mely által egy végrendelkezőnek nevezett személy rendelkezik, a törvény által megkövetelt valamely formában, arra az időre, mikor már nem lesz életben" [A 2009. évi 287. törvény a Polgári törvénykönyvről (a továbbiakban: RPtk.) 1034. cikk.].[3] Ebből a törvényi meghatározásból a következő jogi jellemzők vezethetők le:
a) a végrendelet jogügylet, olyan akaratnyilatkozat, mely joghatások kiváltására alkalmas;
b) egyoldalú jogügylet, vagyis érvényességéhez egyetlen akarat kifejeződése szükséges, amely a végrendelkezőé; érvényességéhez a kedvezményezett akaratnyilvánítására nincs szükség;
c) személyes jogügylet, mivel meghatalmazott útján nem teljesíthető;
d) formakényszernek alávetett jogügylet, mivel csupán a törvényben meghatározott formában születhet meg érvényesen;
e) halál esetére (mortis causa) szóló jogügylet, mivel, ha létrehozásának alaki és tartalmi követelményei teljesülése okán érvényes is, hatályát csupán a hagyaték megnyílását követően fejti ki;
f) lényegéből fakadóan visszavonható jogügylet: a végrendelkező végrendeletét bármikor visszavonhatja, anélkül, hogy ezt bármilyen módon indokolnia lenne köteles.[4] A hagyományos vagy végrendeletileg megnevezett örökös számára a végrendelet nem keletkeztet szerzett jogokat a hagyaték megnyílása előtt, emiatt a feltételezhető örökösnek csupán egy várománya létezhet, vagyis egyfajta reményt formálhat arra, hogy amennyiben a végrendelkező akaratával ez összeférhető, örökölhet, bár e reménye bármikor meghiúsulhat;
g) összetett jogügylet, mivel különböző akaratnyilatkozatokat tartalmazhat (az örökösnevezés vagy hagyományrendelés mellett változatos, más intézkedéseket, mint például egy házasságon kívüli gyermek elismerését, az öröklésből történő kizárást, a végtisztesség megadására és a temetkezési szertartásra vonatkozó rendelkezéseket stb.);
h) különös céllal (az örökös vagy hagyományos ingyenes juttatásban részesítésének szándékával) kötött jogügylet.[5]
Bár törvényi meghatározásából nem feltétlenül tűnik ki, mégis megjegyezhetjük, hogy a végrendelet továbbá:[6]
- 6/7 -
a) rendelkezési jogügylet, mivel jogok sorsáról végleges hatállyal járó intézkedéseket tartalmaz;
b) ingyenes jogügylet, mert a hagyatéki vagyon átszállásáról ellenszolgáltatás nélkül rendelkezik;
A szakirodalomban kifejtésre került,[7] hogy a törvényi rendelkezések által szabott határok tiszteletben tartásával a természetes személy végrendelkezési szabadsága teljes, bár a végrendeleti akaratnyilvánítás szabadságának jogszabályok számos korlátot szabnak.
A végrendelet rendszerint[8] a hagyatéki vagyonra vagy annak egyes tárgyaira vonatkozó rendelkezéseket tartalmaz, közvetett vagy közvetlen hagyományrendeléssel, vagy örökösnevezéssel egybekötve.
Ilyen rendelkezések mellett vagy akár azok hiányában is, a végrendelet tartalmazhat rendelkezéseket a vagyonmegosztásra, korábbi végrendeletek visszavonására, hagyatékból történő kizárásra, végrendeleti végrehajtó nevezésre, meghagyások rendelésére a megnevezett örökösök vagy hagyományosok, illetve a törvényes örökösök terhére, illetve más intézkedéseket,[9] melyek a végrendelkező halálát követően fejtik ki hatályukat (RPtk. 1035. cikk).[10] Ezáltal a végrendelet csupán egyfajta jogi mintázat, amely számos rendelkezést magába foglalhat.[11] A törvény előírásai szerint például bármely személy végrendelete útján meghatározhatja saját végtisztességének jellegét, és halála után testéről szabadon rendelkezhet.[12]
- 7/8 -
A végrendelet csak akkor lehet érvényes, ha annak megalkotásakor a végrendelkező belátási és ítélőképessége birtokában volt és akaratnyilatkozatát akarathibák nem sújtották (RPtk. 1038. cikk).[13] A végrendelet esetében fennállhat a tévedés, megtévesztés[14] és kényszerítés akarathibája, de ezek közül gyakorlatban a megtévesztés messze a leggyakoribb. A megtévesztés a végrendelet megtámadhatóságát, a román jogban kivételesen, akkor is maga után vonja, ha a végrendeleti kedvezményezett nem elkövetője azoknak a csalárd magatartásoknak, amelyek a végrendelkezőt megtévesztették (mikor ezek harmadik személytől származnak), sőt, róluk tudomással sem bírt. Egy egyszerű javaslat azonban -például az örökösök személyére vonatkozólag más, jövőbeni társörökös részéről - nem tekinthető a végrendelkező akaratszabadságát sértő magatartásnak.
A megtévesztés a román öröklési jogdogmatikában ismeretes két különös formája az örökhagyó megkörnyékezése és a sugalmazás. A megkörnyékezés olyan közvetlen[15] csalárd magatartásokban és megtévesztő eszközök használatában áll, amelyek célja a végrendelkező bizalmába való beférkőzés, a jóhiszeműségével történő visszaélés, meggyőzése azzal a céllal, hogy az elkövetőt vagy az általa megjelölt más személyt végrendelete útján valamilyen juttatásban részesítse, amelyben máskülönben nem részesítette volna. A sugalmazás rejtett és tendenciózus[16] eszközökkel, például ismételt, valószerűtlen utalásokkal történő manipuláció, annak érdekében, hogy a végrendelkező elméjében, önnön akaratán kívül végrendeleti juttatás megtételének vagy meg nem tételének ötletét keletkeztesse (például egyes a hagyatékra várománnyal bíró örökösök megrágalmazásával, vagy róluk hamis információk közlésével).
Ahhoz, hogy a végrendelkező megkörnyékezése vagy a végrendeleti juttatások kapcsán elkövetett sugalmazás a végrendelet érvényességére kihatással bírjon, szükséges, hogy e magatartások megvalósítására az elkövető csalárd, fondorlatos eszközöket vessen be, és ezek alkalmazása valóban a végrendelkező akaratának módosulását eredményezze, abban az értelemben, hogy a csalárd eszközök bevetése nélkül a végrendelkező a juttatásokat nem foglalta volna végrendeletébe, vagy másként végrendelkezett volna.[17] Ugyanide sorolható az a helyzet is, amikor az örökhagyó eredetileg nem végrendelkezett volna, mert elfogadta a törvényes öröklés joghatásait. A törődés és szeretet egyszerű színlelése, az örökhagyó számára álnok módon egyes szolgálatok teljesítése (például az őt máskülönben nem szívlelő várományos örökös által), illetve az örökhagyó számára tartás, gondozás biztosítása nem elégséges a végrendeleti rendelkezések érvénytelenítéséhez.[18]
- 8/9 -
Nem érvényteleníthető a végrendelet az ítélőképesség hiánya és megtévesztés akarathibája következtében egyidőben, mivel a két megtámadhatósági ok egymást kölcsönösen kizárja.[19]
A kialakult joggyakorlat szerint amennyiben a bíróság megállapítja, hogy a kényszerítést és megkörnyékezést az örökhagyóval szemben a végrendelet elkészítése előtt foganatosították, de a végrendelkezés időpontjától egészen a végrendelkező haláláig hosszabb idő is eltelt anélkül, hogy az panaszt emelt volna ebben az időszakban az őt ért erőszakos vagy fenyegető magatartás miatt, a bizonyítási eljárás során a megkörnyékezés és kényszerítés bizonyítására előterjesztett tanúbizonyítási indítványt el kell utasítani, mert az már nem releváns az ügy elbírálása szempontjából.[20] A kényszer megszűnése után a végrendelkező a végrendeletét ilyen esetekben bármikor visszavonhatta volna, ha erre a megfelelő körülmények és a megfelelő idő rendelkezésére állt. Szintén a joggyakorlatban elvi éllel kimunkáltak szerint az örökhagyó egyszerű ingerlékenysége, amelyet egyes tanúk igazoltak, nem alapozhatja meg elmebetegség gyanúját, mely a racionális funkciók elváltozásához vezetne és az ítélőképesség hiányát vonná maga után, olyan orvosi okiratok hiányában, amelyek igazolnák, hogy az elhunyt idült elmebetegségben szenvedett volna.[21 ]Végezetül, nem elegendő önmagában a végrendelet sikeres megtámadásához annak bizonyítása sem, hogy az örökhagyó a végrendelkezést követően elmeállapotából adódóan bíróság által gondnokság alá helyezésre került. Mindazonáltal, ha a gondokság alá helyezés oka nyilvánvaló, közismert volt a végrendelet keltekor is, az megtámadható, és ezzel az indokkal érvényteleníthető.[22] A gondokság alá helyezett személyt cselkevőképtelennek kell tekinteni még akkor is, amikor elmeállapota miatt beszámítható lenne, az ún. lucidum intervallum-ok[23] során.
Szoros összefüggésben áll a végrendelkező akaratnyilatkozatának kérdéskörével, ezért itt szükséges elemeznünk azt a törvényi rendelkezést, amely a közös végrendeletet, amelyet a szakirodalom,[24] annak szerződéses jellegét kibontva, kölcsönös végrendeletnek is nevez, tiltja és semmisséggel sújtja.
- 9/10 -
Az így keletkezett végrendelet semmisségének terhe mellett, két vagy több személy egymás, vagy egy közösen megjelölt harmadik személy javára nem rendelkezhet ugyanazon végrendeletben (RPtk. 1036. cikk). Bár a szakirodalomban napvilágot látott azon álláspont, miszerint a kölcsönös végrendelet mindenkor ugyanazon okiratban kell, hogy testet öltsön,[25] véleményünk szerint ez nincs összhangban a jogszabályszöveggel, amely a végrendelet fogalmat nem okirati (instrumentum), hanem ügyleti (negotium) értelemben használja. Két végrendelet akkor közös (testamentum correspectivum), amikor a közösen végrendelkezők "(...) intézkedéseiket egymással okozati összefüggésbe hozzák, rendelkezéseiket egymástól feltételezetté teszik (...)".[26] Emiatt semmisek azok a külön-külön okiratokban megszerkesztett végrendeletek is, amelyek közös (szerződéses) jellege megállapítható, például kölcsönösen hordozzák a másik kedvezményezett házastárs aláírását, több példányban készültek, és a kedvezményezett harmadik személynek másodpéldányok kerültek átadásra stb. Ilyen módon a tilalom szavatolja a végrendelet személyes, egyoldalú és visszavonható jellegét.[27] Ellenkező esetben a végrendelet szerződéses jelleget öltene.
Semmi nem akadályoz meg például két házastársat abban, hogy egymás javára végrendelkezzenek, ha ezt különálló, szerződéses (kétoldalú) jelleg nélküli végrendeletek keretein belül teszik, azaz az egyik végrendelet rendelkezései sem feltételezik a másikba foglaltak teljesülését, nincsenek egymással ok-okozati viszonyban. Megállapítást nyert továbbá, hogy a végrendelet nem közös akkor, ha két személy ugyanazt a papírlapot használta végrendelete megszerkesztésére, de a két végrendelet különálló intézkedéseket tartalmaz, és külön-külön is került aláírásra (ugyanis ilyenkor a végrendeletek csupán rögzítésükben közösek, érdemi tartalmukra nézve különálló jogügyleteket alkotnak).[28] Hasonlóképpen nem forog fenn közös végrendelet esete, amikor egy személy végrendeletét nem csupán ő, hanem a végrendeleti juttatás kedvezményezettje is aláírja (például a meghagyással terhelt juttatások esetében). Az aláírás ilyenkor nem a meghagyással terhelt örökösnevezést vagy hagyomány elfogadását jelenti (ugyanis az egy jövőben megnyíló hagyatékra vonatkozó - semmis - nyilatkozat lenne), hanem egyszerű tudomásulvételt, ezért a kedvezményezett a hagyományt vagy örökösnevezést utóbb is elutasíthatja.
A végrendelet tárgyának törvényesnek, meghatározottnak, vagy meghatározhatónak kell lennie, semmisség terhe mellett. A végrendelet tárgya törvénybe ütközik akkor, ha törvényi tilalmat sért, ellentétes a közrenddel vagy a jóerkölccsel. Ilyen értelemben a végren-
- 10/11 -
deletnek nem képezheti tárgyát például tilalmas szolgáltatás, vagy nem forgalomképes dolog. Mindazonáltal, annak tárgya lehet olyan dolog, amely nem csupán a végrendelkezés, hanem még a hagyaték megnyílása pillanatában sem létezik. Például az örökhagyó olyan dolog teljes tulajdonjogát hagyja végrendelet útján örökösére, aminek csupán puszta tulajdonával rendelkezik, annak reményében, hogy a hagyaték megnyílását követően a dolgot terhelő haszonélvezeti jog elenyésztével az örökös ennek valamikor teljes tulajdonába léphet majd.[29]
A végrendelet célját az az ok, indíték képezi, amely a végrendelkezőt arra sarkalja, hogy végakaratát bizonyos tartalommal kinyilvánítsa. A végrendelet céljának léteznie kell, egyidejűleg annak törvényesnek és a jóerkölccsel összeegyeztethetőnek kell lennie. A végrendelet célja törvénybe ütközik, ha az csupán eszköz, amely kógens (a román polgári jogi terminológiában: imperatív) jogi normák kikerülésére, a jogi szabályozás visszaélő kihasználására irányul. A cél hiánya a végrendelet megtámadhatóságát vonja maga után, míg a jogellenes vagy jóerkölcsbe ütköző cél annak semmisségével jár abban az esetben, ha erről a kedvezményezettnek tudomása volt, vagy a körülményekhez képest tudomása kellett, hogy legyen. A cél közerkölcsbe ütközik például, amikor élettárs javára kerül végrendeleti juttatás kikötésre, annak érdekében, hogy az élettársi viszony megkezdődhessen, vagy folytatódhasson. Ugyanez a helyzet, amikor az örökhagyó a végrendeleti juttatással viszonozza az élettárssal történt nemi kapcsolatok létesítését.[30] Törvénybe ütköző célja miatt semmis az a végrendelet is, amelyben a végrendelkező vagyonát feleségére hagyta, az örökösnevezés feltételeként szabva özvegye újraházasodásának tilalmát.[31] A cél itt amiatt törvénybe ütköző, mert a kedvezményezett személyi szabadsága ilyen módon nem korlátozható.
Amint már említettük, a végrendelet kötelező alakiságnak alávetett jogügylet. A végrendelet formáját tekintve rendes vagy kiváltságos lehet.[32] A rendes végrendelet magánokirati formában (kizárólag teljes kéziratba foglalva), illetve közjegyzői közokiratban rögzíthető. Előbbi esetben magánvégrendeletről, vagy kézirati (magyarul is holográf) végrendeletről,
- 11/12 -
utóbbi esetben közvégrendeletről beszélünk. A szakirodalomban ismert az allográf végrendelet[33] fogalma, amely az érvényesen létrejött, de más személy írásával megszerkesztett végrendeletekre vonatkozik. A román jogban ilyen végrendeletek a közvégrendeletek és a kiváltságos végrendeletek is. A szóbeli végrendelet (nuncupatio) tilalmas és semmis. Egyes jogrendszerek a szóbeli végrendelet érvényességét elfogadták kiváltságos végrendeletek esetében,[34] a román jogrendszer azonban a maga részéről nem. Az örökösök viszont a végrendelkező formahibás módon (akár szóban is) kifejtett végakaratát közös egyezségükkel érvényre juttathatják.[35]
A magánvégrendelet az, amely kizárólag a végrendelkező keze által íródott, és ugyanazon kéz által nyert keltezést és aláírást (RPtk. 1041. cikk). A három féletétel teljesülése együttesen szükséges ahhoz, hogy a magánvégrendelet érvényes legyen, ezek bármelyikének hiányában a végrendelet semmis.[36] Például a más személy által írott, de a végrendelkező által aláírt végrendelet semmis. Az írás kézirati kell legyen,[37] a nyomtatóval vagy írógéppel, esetleg Braille írásra használt eszközökkel rögzített, de kézileg keltezett és aláírt végrendelet szintén semmis. Semmis az a végrendelet is, amelyet a szerző kezében tartott írószerrel, de e kéz más személy által mozgatásával, vezetésével írtak, ahogyan az írástudatlan által mintegy az írásjelek megrajzolásával[38] szerkesztett végrendet is. Máskülönben az íróeszköz és a felület, amely az írást hordozza, nem bír jelentőséggel, ahogyan az okiratnak az örökhagyó által tulajdonított megnevezés sem (például "búcsúlevél", "utolsó akarat" stb.). Sőt, érvényes az a végrendelet is, amelyet más személy írását is tartalmazó okirat rögzít, mindaddig, amíg az idegen írás nem a végrendelettel, annak rendelkezéseivel kapcsolatos, hanem ettől szerkezetében és tartalmában elkülönül.[39] Így érvényes például az a végrendelet, amelyet a végrendelkező más személytől kapott levél szövege után, annak folytatásában, vagy hátoldalára rögzített, majd azt a levél feladójának postázta.
A végrendeletek alakisága kapcsán felvetődött a kérdés: a különálló lapokon szerkesztett végrendelet esetében a végrendelkező szükséges az összes lapot külön-külön keltezze, esetleg alá is írja, vagy más formalitást teljesítsen annak érdekében, hogy a lapok összefüggését utóbb igazolni lehessen? A román polgári jog e kérdés vonatkozásában nem
- 12/13 -
tartalmaz különös előírást sem a végrendelet, sem más magánokirat esetén, emiatt elegendő, ha a végrendelkező a legutolsó lapot írja alá, illetve keltezi.
Az aláírásnak nem kell tartalmaznia a végrendelkező teljesen kiírt nevét, elegendő, ha az iratot az örökhagyó szokványos aláírásával látja el. Az aláírás helye megfelelő kell legyen annak igazolására, hogy az okirat lezárásra került, további rendelkezéseket a végrendelkező nem kívánt belefoglalni, emiatt a végrendelet szövege alatt, annak lezárásául kell álljon. Jogszabály kifejezett rendelkezése azonban nem írja elő sem ezt a szabályt, sem pedig a keltezés feltüntetésének elhelyezését az okiraton.[40]
A keltezés teljes vagy részleges (például csupán év és hónap) hiánya önmagában nem vonja maga után a végrendelet semmisségét, ha az okirat tartalma alapján, akár az okiraton kívül eső elemek figyelembevételével is[41] annak ideje megállapítható.[42] Itt szükséges kiemelni, hogy a román jog, más jogrendszerektől eltérően, csupán a keltezés idejének (a dátumnak a) kiírását követeli meg, a végrendelet keletkezésének helyét az örökhagyó nem köteles megjelölni. A joggyakorlatban elfogadást nyert az a nézet is, miszerint abban az esetben, ha a keltezés a végrendelet érvényessége és hatálya megállapítása szempontjából nem bír jelentőséggel, a jogügylet érvényesnek minősül. Ilyen helyzet áll fenn, mikor például a végrendelkező a szerkesztés napját végrendeletéből kifelejtette, de a végrendelet megírásának havában, annak teljes időtartama alatt korlátlan cselekvőképességgel rendelkezett.[43] A végrendelet keltezése nem befolyásolja például a végrendelet érvényességét és hatályosságát abban az esetben sem, ha bizonyítást nyert, hogy az örökhagyó egyedüli végrendelete, melyet nagykorúként szerkesztett, és 18. életéve betöltésétől élete végéig teljes cselekvőképességgel rendelkezett.
A holográf végrendelet érvényességéhez tanúk aláírása nem kellék (bár az ország egyes területein hagyományosan még fellelhetők tanúk által is aláírt magánvégrendeletek, ugyanis az Erdélyben, a Partiumban és a Bánságban korábban hatályos polgári jogi jogforrások e formai követelményt előírták). A kézirati végrendelet viszont érvényes, ha az egy harmadik személy, mint tanú, aláírását is hordozza.
Abban az esetben, ha ezek a formai elvárások nem teljesülnek, a végrendelet tartalma nem vizsgálható, ahogyan annak a végrendelkező akaratával történő egyezése, az akarathibák léte sem.
- 13/14 -
Egy harmadik személy (például közjegyző) által a végrendelet megszerkesztéséhez nyújtott szellemi támogatás nem hat ki a végrendelet érvényességére, mindaddig, ameddig a végrendelkező akaratszabadságát nem korlátozza.[44]
A magánvégrendelet előnye, hogy azt bármely írástudó személy maga is kiállíthatja, nem feltételez különösebb költségeket, bárhol, és bármikor megszerkeszthető, nem szükséges tanúk vagy más személyek közreműködése, ezzel szavatolva tartalmának titokban tartását. Könnyen, akár annak önkéntes megsemmisítésével is visszavonható.[45 ]E végrendelkezési forma hátrányait sem lehet azonban figyelmen kívül hagyni: az ebben érdekeltek a végrendeletet könnyen elrejthetik vagy megsemmisíthetik, akár a végrendelkező halála után, akár annak élete során, és a kézirat könnyen meghamisítható. Emellett a magánvégrendelet megszerkesztése során a végrendelkező kitett a megtévesztésnek. Végezetül, a végrendelkező jogi ismereteinek hiánya zavaros záradékokhoz, esetlegesen lakonikus tartalomhoz vezet stb.[46]
A magánvégrendelet a magánokirat bizonyítóerejével bír,[47] emiatt annak eredetisége, a végrendelkezőtől származása, tartalmának a végrendelkező valódi akaratával egyezése korlátozások nélkül vitatható a közjegyzői, illetve a bírósági hagyatéki eljárás során. A magánvégrendelet praktikusságát korlátozó ebből eredő további tényező az annak bizonyítási eszközként érvényesítésére előírt procedúra a közjegyzői hagyatéki eljárás folyamán. Mielőtt a magánvégrendelet teljesítése lehetségessé válna, ezt szükséges közjegyzőnek bemutatni, hogy az a további változtatások ellen láttamozza, és letétbe vegye. A hagyatéki eljárás keretein belül a közjegyző, a rá vonatkozó különleges törvény szabályai szerint, a magánvégrendeletet felnyitja, bizonyítási eszközként érvényesíti, majd veszi a hagyatéki ügyiratba. A végrendelet felnyitását és annak állagát a közjegyző jegyzőkönyvben rögzíti. A magánvégrendelet ezen formalitások hiányában is érvényes jogügyletet rögzít, azonban annak a közjegyzői hagyatéki eljárás során történő hasznosítása e formalitások teljesülése előtt nem lehetséges. A megváltoztatás ellen láttamozást követően az örökösök saját költségükön a magánvégrendeletről a közjegyzői hagyatéki eljárás során hiteles másolatokat kérhetnek. A hagyatéki eljárás lezárása után a végrendelet eredeti példánya átadásra kerül azon végrendeleti örökösnek, akit a végrendeletben nevezett örökösök egymás közül kijelölnek, vagy a bíróság által egyezségük hiányában meghatározott más személynek. A hagyományos véleményünk szerint ilyenkor nem jogosult a végrendelet átvételére, ez a jog csupán az egyetemes vagy egyetemes jogcímű (a hagyatéki vagyon bizonyos, az egésznél kisebb hányadára jogosult) örökösöket illeti meg, öröklésük végrendeleti vagy törvényes jogcímétől függetlenül.
A hatályos RPtk. a titkos végrendelet, a magyar jogi szaknyelvben[48] (közjegyzőnél) letett zárt végrendelet néven is korábban ismert intézményét, az 1864. évi Polgári törvény-
- 14/15 -
könyvvel ellentétben már nem szabályozza.[49] E végrendeleti forma magánvégrendeleti természetű volt. Jelentőségét az adta, hogy annak letétbe helyezésekor (az eredeti romániai szabályozás értelmében bíróságoknál, később közjegyzőnél) a végrendelkező egy zárt, a letéteményes számára is olvashatatlan okirat kapcsán személyesen nyilatkozta, hogy az illető dokumentum az ő végrendeletét tartalmazza. Ezután, a letéteményes e nyilatkozatot a zárt okiraton (a borítékon), a nyilatkozattevő jelenlétében, és az eljárás megszakítása nélkül azonnal rögzítette. Így a titkos végrendelet tartalmának bizalmassága szavatolva volt minden személlyel szemben. Az intézmény mellőzését az RPtk. tartalmából a közvégrendelet bizalmassága indokolta.
A közvégrendelet[50] az a végrendelet, amelyet közjegyző, vagy más a különös jogszabályok által erre feljogosított személy (például konzuli tisztviselő) a törvény előírásai tiszteletben tartásával közokiratba foglalt (RPtk. 1043. cikk). A közokiratba foglalás során a végrendelkező mellett egy vagy két tanú is részt vehet, de tanúk jelenléte a művelet érvényességének főszabály szerint nem kelléke. A közvégrendelet előnyökkel rendelkezik a magánvégrendelettel szemben, melyek egyike a szélesebb körű hozzáférhetőség (kizárólag közvégrendeletben végrendelkezhet az a személy, aki írástudatlan, vagy az a fogyatékkal élő, aki számára a kézirati magánvégrendelet szerkesztése nem lehetséges, vagy az a más személy, aki betegsége okán, bár cselekvőképes és ítélőképes, nem tud magánvégrendeletet szerkeszteni).
A közvégrendelet közokirati jellegéből eredően közokirati bizonyító erővel rendelkezik, ezért az örökhagyó kinyilvánított akaratával egyezése, az örökhagyó személyazonossága, az aláírás tőle származása valamint a végrendelet kelte csak büntetőeljárás kereteiben vitatható.[51] Annak megszerkesztése során a végrendelkező megtévesztésének kockázata minimális, eltulajdonítása, elrejtése és megsemmisítése sokkal nehezebb, tartalma pedig könnyebben rekonstruálható, ugyanis annak eredeti példánya mindenkor a közjegyző birtokában marad (ezt a közjegyző letétben tartja, és regisztrálja a közjegyzőkre vonatkozó jogszabályok által meghatározott nyilvántartó adatbázisokban).
A közvégrendelet megszerkesztéséhez a végrendelkező lediktálja a rendelkezéseket a közjegyző jelenlétében,[52] aki ezeket írásban rögzíti, majd a végrendelkező számára felolvassa, vagy neki felolvasásra az okiratot átnyújtja, és erről az okiraton kifejezett megjegyzést tesz. Ha a végrendelkező végakaratát már korábban rögzítette, a közokiratba foglalásra kerülő közvégrendeletet a közjegyző számára felolvassa. A felolvasást követően a végrendelkező nyilatkozatot kell tegyen arról, hogy a felolvasott szöveg utolsó
- 15/16 -
akaratának megfelel. Ezután a közokiratot a végrendelkező aláírja, és erre a közjegyző felvezeti a közokiratba foglalásról szóló végzést (RPtk. 1044. cikk).
Azon személyek esetében, akik fogyatékosságuk, betegségük vagy más ok miatt a közvégrendeletet nem tudják aláírni (RPtk. 1045. cikk) a közjegyző, a közokirat kiállításával egyidejűleg e körülményt végzésben rögzíti. Az e tényállásról a végzésbe felvett megjegyzés az érintett személy aláírását helyettesíti. A megjegyzést az érintett személy számára a közjegyző két tanú jelenlétében kell felolvassa, e formalitással helyettesítve az aláírás hiányát. Ebben az esetben a tanúk jelenléte, kivételként, kötelező kelléke a végrendelet érvényességének. A néma, a siket, és a siketnéma - írástudó - személyek akaratnyilatkozatát a közjegyző írásban veszi fel, az aláírás előtt az érintett által kézírással felvezetett "a jelen okirat tartalmába beleegyezek, ezt elolvastam" tartalmú, megjegyzés útján. Ha a siket, a néma vagy siketnéma bármely oknál fogva e megjegyzést nem tudja megtenni, akaratnyilatkozatát jeltolmács segítségével kell felvenni, és erről a körülményről a közjegyző által kitöltött végzésben említést is kell tenni. E megjegyzés az okirat aláírását helyettesíti, bár ebben az esetben is két tanú jelenléte érvényességi kellékként szükséges. Nemlátó személy akaratnyilatkozatának felvételéhez a közjegyző az illető személyhez kérdést intéz, hogy megbizonyosodjon róla, jól hallotta a számára felolvasott okiratot, és e tényállást a közjegyzői végzésben rögzíti.
Amennyiben a közjegyző úgy értékeli, hogy a közvégrendelet közokiratba foglalásának feltételei nem teljesülnek, azt visszautasítja. A közvégrendelet közokiratba foglalásának visszautasítását a közjegyző indokolt végzésbe kell foglalja, amely ellen a végrendelkező az illetékes bíróság előtt élhet jogorvoslattal.[53]
Kiváltságos végrendelet szerkesztésére a következő esetekben nyílik lehetőség:[54]
a) rendkívüli helyzetekben tett végrendelet, vagy erőhatalom által elszigetelt személyek végrendelete:[55] járványok miatti vesztegzár (karantén), katasztrófák (természeti csapások, ember okozta tömegszerencsétlenségek, balesetek stb.), háború vagy más hasonló esetén, a helyi közigazgatás erre hatáskörrel rendelkező tisztviselője előtt;
b) hajó- vagy légiutazás alatt tett végrendelet: a hajó parancsnoka, vagy az őt helyettesítő tiszt jelenlétében, amennyiben a végrendelkező egy hajó fedélzetén tartózkodik, amely Románia zászlaja alatt hajózik, tengeri vagy folyami utazás során; a repülőgépek fedélzetén tett végrendelet azonos szabályoknak van alávetve;
c) a katonák végrendelete: a katonai egység parancsnoka, vagy az őt helyettesítő tiszt jelenlétében, ha a végrendelkező katonai szolgálati viszonyban áll, vagy (nem-katonai személyzet esetén) a romániai fegyveres erőkkel munkaviszonyban áll, illetve ezek számára polgári személyként valamely szolgáltatást biztosít, és a körülményekből adódóan végrendelkezés céljából nem fordulhat közjegyzőhöz;
- 16/17 -
d) a látogatási tilalom alatt álló közegészségügyi létesítménybe beutalt személy által tett végrendelet: az egészségügyi létesítmény igazgatója, illetve főorvosa vagy a közegészségügyi szolgáltató főorvosa előtt, ezek hiányában pedig, az ügyeletes orvos előtt, amikor a végrendelkező olyan egészségügyi létesítménybe került beutalásra, ahova tiltott idegenek belépése, és ezért közjegyző jelenlétében nem végrendelkezhet.
Mindegyik fenti esetben kötelező a kiváltságos végrendelet két tanú jelenlétében, írásban rögzítése. Az így rögzített kiváltságos végrendeletet a végrendelkező, a kiállításánál jelenlévő fentebb felsorolt illetékes személy, és mindkét tanú aláírja. Amennyiben maga a végrendelkező vagy az egyik tanú aláírni képtelen, erről az okiraton megjegyzést kell felvenni, ahogyan az akadályoztatás okáról is. E feltételek semmisség terhe mellett kerültek előírásra [RPtk. 1047. cikk (3) bekezdés].[56] A kiváltságos végrendelet hatálya a törvény erejénél fogva elenyészik 15 napos határidő elteltével attól a naptól számítva, amikor a végrendelkező rendes végrendeletbe foglalhatta volna végakaratát. A gyermek elismerésére vonatkozó végrendeleti záradék hatálya kivételként nem enyészik el a határidő leteltét követően sem (RPtk. 1048. cikk), mikor a további intézkedések hatálya ipso iure megszűnik. Emiatt az ilyen elismerés az apaság megállapítása iránt indított későbbi perben, peren kívüli beismerésként, a felek a bíróság előtt tett nyilatkozatainak bizonyító erejével rendelkezik.
A kiváltságos végrendeletek magánokirati formában keletkezett végrendeletnek minősülnek, emiatt ilyen különös szabályozásukat szükségtelennek és értelmetlennek ítéljük mindaddig, amíg a kiváltságos végrendelet megszerkesztésének nem érvényességi kelléke, hogy a végrendelkező holográf magánvégrendeletét a körülményekből eredően nem képes megszerkeszteni. Az intézményt elsősorban abban az esetben találnánk indokoltnak, ha a kiváltságos végrendelet a közvégrendelet joghatásait váltaná ki, különösen, mivel a kiváltságos formában végrendelkezés esetén a jogszabály több esetben is kifejezett feltételként szabja a közjegyzőhöz fordulás lehetetlenségét.
A szakirodalomban felvetődött[57] álláspont szerint a kiváltságos végrendelet a kiállító törvényben felhatalmazott személy saját érzékszerveivel tapasztalt, és az okiratban rögzített megállapításai tekintetében azok hamissá nyilvánításáig teljes bizonyító erővel rendelkezik (hasonlóan a közokiratokhoz). Ezt az állítást az említett szerző nem támasztotta alá, és véleményünk szerint a hatályos román jog alapján nem megalapozott.
- 17/18 -
Azon személyek tájékoztatása céljából, akik erre jogos érdeket igazolnak, a végrendeletet közokiratba foglaló közjegyző köteles azt azonnal lajstromba venni az Ingyenes Juttatások Nemzeti Közjegyzői Nyilvántartási Regiszterébe,[58] a törvényi rendelkezéseknek megfelelően. A nyilvántartásba vett végrendeletről csupán a hagyaték megnyílása után szolgáltatható ki információ (RPtk. 1046. cikk).
Egy formahiba okán semmis végrendelet joghatásait továbbra is kifejti, ha más végrendeleti formaként érvényesnek lenne tekinthető (RPtk. 1050. cikk), a végrendeleti forma jogi átminősülése folytán. E jogszabályi lehetőség a favor testamenti elvet[59] érvényesíti, amely megköveteli, hogy az örökhagyó végakaratának lehetőség szerint minden olyan esetben érvényt kell szerezni, amelyben ezt kógens normák, vagy maga az örökhagyó akaratnyilatkozata nem gátolják. Ilyen körülmény forog fenn abban az esetben, amikor a végrendelet holográf formában, a végrendelkező saját keze írását, aláírását és keltezését tartalmazza ugyan, de az a kiváltságos végrendeleti formának például a rendkívüli helyzetben rögzítése ellenére a tanúk aláírásának hiányában, már nem felel meg (bár e helyzet önmagában életszerűtlen).
Mivel az RPtk. 1050. cikkének szabálya nem összeegyeztethető[60] a közjegyzőkre vonatkozó 1995. évi 36. törvény jelenleg is hatályos 79. cikkének rendelkezéseivel (amelyek a közokiratba foglalásnak alávetett okirat kizárólagosan közjegyző általi megszerkesztését írják elő), nem lehetséges holográf magánvégrendelet érvényes módon közokiratba
- 18/19 -
foglalása. Így már nem tevődhet fel az a korábban előforduló helyzet, amikor a közjegyzői közokirattá nyilvánító végzés formahibájából eredően közvégrendeletként semmis ügylet magánvégrendeletként érvényes lehetne.
Bármely személy, aki végrendeletbe foglalt jogot szeretne érvényesíteni a végrendelet a törvényben előírt alakiságnak megfelelő létezését és számára kedvező tartalmát egyaránt bizonyítani köteles.[61] Amennyiben a végrendelet kényszerítő körülmény vagy erőhatalom, illetve, - a kényszerítő körülményekhez sorolhatóan - harmadik személy cselekményéből adódóan semmisült meg, a végrendelkező éltében, de anélkül, hogy erről az tudomást szerzett volna, vagy ha a megsemmisülés a hagyaték megnyílását követi, a végrendeletformai érvényességét és tartalmát bármilyen bizonyítási eszközzel igazolni lehet (RPtk. 1037. cikk).[62] Ilyenkor szükséges bizonyítani a végrendelet tartalmát, valamint azt, hogy a végrendelet (okirati értelemben) létezett, a törvényben előírt alakiságnak megfelelt és megsemmisülése az örökhagyó akaratához képest kívülálló okból következett be.[63 ]Amennyiben a végrendeletet maga a végrendelkező, vagy annak utasítására harmadik személy semmisíti meg (eltépi, elégeti, iratmegsemmisítőben ledarálja stb.) ezzel a végrendeletet visszavontnak kell tekinteni.
Amikor a végrendelete eltűnése annak a személynek tulajdonítható, akire nézve kedvezőtlen rendelkezéseket tartalmaz, a végrendelet formai és tartalmi kellékeinek teljesülését vélelmezni kell, mivel egy jogügylet vele ellentétes bizonyítását meghiúsította, ugyanis ellenkező esetben nem lett volna érdekelt a végrendelet elrejtésében vagy megsemmisítésében. Az így keletkezett vélelem megdönthető.
A szerződések értelmezésére vonatkozó normák analóg módon alkalmazandók a végrendeletek esetében is, amennyiben azok jogi jellemzőivel összeegyeztethetők, a következők szerint:[64]
- 19/20 -
a) a végrendelkező valódi akaratát kell mérvadónak tekinteni, nem a végrendeletbe foglalt kifejezések szó szerinti értelmét;
b) minden végrendeleti záradékot abban az értelemben kell venni, amely annak hatályát biztosítja, nem abban, amely hatályát kizárná;
c) a végrendelet egyes záradékait a többi záradékkal, és a záradékok összességével összeegyeztethetően kell értelmezni, nekik a jogügylet teljességével összeférhető tartalmat tulajdonítva;[65]
d) kétely esetén a végrendeleti rendelkezések a törvényes örökösnek kedvező értelmezése szükséges, a végrendeletben megnevezett örökösnek vagy hagyományosnak kedvező értelmezés mellőzésével (in dubium proprietari haerede respondedum, haeredi parcendum);[66]
e) amennyiben azonban a végrendelkező végakaratának végrendelet alapján érvényt lehet szerezni, erre törekedni kell (favor testamenti);[67]
f) a végrendeletet rögzítő okirat tartalmán kívül eső elemek a végrendelet értelmezésére csupán akkor alkalmazhatók, amennyiben a végrendeleti okiratban rögzített tartalmakon alapulnak;
g) amennyiben a végrendelet a végrendelkezővel szemben jogosult személyek iránti juttatást tartalmaz, más megjegyzések nélkül, nem vélelmezhető, hogy a juttatás a tartozás értékébe beszámítandó, így a tartozás ellenkező bizonyításáig fennmarad (RPtk. 1039. cikk).
Azon végintézkedések, melyek erre feljogosított intézményeknél (elsősorban pénzintézeteknél) letétbe helyezett pénzösszegekre, értéktárgyakra vagy értékpapírokra vonatkoznak, érvényesek abban az esetben, ha az ilyen intézmények vonatkozásában alkalmazandó különleges jogszabályoknak megfelelnek formájuk és tartalmuk tekintetében egyaránt (RPtk. 1049. cikk).[68] Az ilyen intézkedések a hatályos szabályozás értelmében máskülönben magánokirati alakot öltenek, bár a magánokiratba történő felvitelük egy űrlap holográf módon kitöltendő mezőjébe történik, a holográf végrendelet formakövetelményeivel összhangban.[69]
Az itt említett intézmények azonban a végrendeleti örökösök számára a pénzösszegekben, értéktárgyakban vagy értékpapírokban álló letétet nem szabadíthatják fel, csupán
- 20/21 -
a végintézkedés érvényességét és a jogosultak örökösi mivoltát igazoló öröklési bizonyítvány vagy jogerős bírósági határozat felmutatását követően, az osztályra bocsátásra és a kötelesrész helyreállítására vonatkozó szabályok szem előtt tartásával. A hitelintézetek kötelesek az ügyfeleik által létesített ilyen végintézkedéseket az Ingyenes Juttatások Nemzeti Közjegyzői Nyilvántartási Regiszterébe rögzítés végett, megtételüket követően azonnal továbbítani.
Ahogyan már említettük, a végrendelet egyoldalú, lényegéből eredendően visszavonható jogügylet, melynek visszavonása kifejezett nyilatkozattal vagy hallgatólagosan egyaránt lehetséges.
a) Az önkéntes, kifejezett nyilatkozattal történő visszavonás esetében a jogszabály lehetővé teszi a végrendelet kifejezett visszavonását, annak tartalma egy részére vagy akár egészére nézve, de ezt formakényszerhez köti. A visszavonó nyilatkozatot a végrendelkezőnek egy újabb végrendeletbe vagy közjegyzői közokiratba kell foglalnia. A korábbi végrendeletet visszavonó újabb végrendelet más formát is ölthet, mint amelyben a visszavont rendelkezések születtek, vagyis nem érvényesül a szimmetria elve (közvégrendelet magánvégrendelettel visszavonható és fordítva). A kifejezett, szóban megtett visszavonó nyilatkozat azonban hatálytalan.[70] Abban az esetben, ha a végrendelet visszavonását kényszerítéssel, vagy csalárd eszközökkel az ebben érdekelt személyek megakadályozták, a visszavonásra irányuló, a törvényben előírt formában rögzítést nem nyert egyszerű szándék nem eredményezheti a visszavonni szánt végrendelet hatályának megszűnését, azonban az elszenvedett sérelmekért (nemvagyoni kárért, például a kényszerítéssel okozott szenvedés), illetve vagyoni kárért (például a végrendelkezőnek okozott sérülések kezelésének költsége) a végrendelkezőnek kártérítés jár.[71] A végrendelet közokiratba foglalt (közvégrendelet, közokirati nyilatkozat) kifejezett visszavonása a közjegyző által azonnal rögzítésre kerül az Ingyenes Juttatások Nemzeti Közjegyzői Nyilvántartási Regiszterébe.
b) Az önkéntes hallgatólagos visszavonás a végrendelkező cselekményeiből vezethető le, melyek a holográf végrendelet (vagyis nem a közvégrendelet) részleges vagy teljes fizikai értelemben vett megsemmisítésére, vagy tartalmának kitörlésére irányulnak (RPtk. 1052. cikk). A közvégrendelet ilyen megsemmisítése tehát a végrendeleti intézkedések vonatkozásában semmilyen jelentőséggel nem bír, ugyanis annak eredeti példánya annál az intézménynél marad fenn, amely azt közokiratba foglalta. Ezáltal ilyen módon egy korábbi közvégrendelet nem vonható vissza, csupán erre irányuló hiteles nyilatkozat vagy későbbi végrendelet útján. Különös helyzet áll elő a kiváltságos végrendeletek kapcsán, ugyanis ezek nem feltétlenül holográf formában születnek.[72] Vé-
- 21/22 -
leményünk szerint ezek megsemmisítése szintén nem jár visszavonásukkal, még abban az esetben sem, ha azok egyetlen példányban születtek, ugyanis az RPtk. 1052. cikkének (1) bekezdése csupán a holográf (kézirati) magánvégrendeletekről rendelkezik, emiatt e rendelkezés kivételként szigorúan értelmezendő.
Amennyiben a végrendelkező valamely végrendeleti záradékot kitöröl vagy áthúz, e záradékot visszavontnak kell tekinteni. Az áthúzással vagy törléssel bekövetkező módosításokat a végrendelkező aláírásával kell igazolja, máskülönben ezek hatálytalanok. Amennyiben a holográf végrendeletet harmadik személy megsemmisítette, eltépte, vagy annak tartalmát kitörölte, és erről a végrendelkezőnek tudomása volt, a végrendeletet szintén visszavontnak kell tekinteni, abban az esetben, ha a végrendelkezőnek lehetősége nyílt volna az ilyen módon megmásított vagy megsemmisült végakaratát újabb végrendeletbe foglalni. Ilyenkor úgy kell tekinteni, hogy a végrendelkező végrendelete megsemmisülésébe belenyugodott.[73] Amennyiben a holográf végrendelete megsemmisítéséről, eltépéséről vagy kitörléséről a végrendelkező nem bírt tudomással, vagy annak helyettesítésére már nem volt lehetősége, a végrendelet hatályában fennmarad, létét és formai kellékeinek teljesülését, valamint tartalmát az ebben érdekelt személyek bármely bizonyítási eszközzel igazolhatják [RPtk. 1037. cikk (2) bekezdés]. A végrendelet összegyűrése, vagy más úton történő gyűrődése a joggyakorlatban megállapítottak szerint nem jár annak visszavonásával.[74]
A későbbi végrendelet a korábbi végrendeletet, erre vonatkozó kifejezett nyilatkozat hiányában, hallgatólagosan csupán abban a mértékben vonja vissza, amelyben a korábbi végrendelet a későbbi végrendelettel összeegyeztethetetlen, vagy azzal ellentétes rendelkezéseket tartalmaz:[75]
a) összeegyeztethetetlenek azok a végrendeleti rendelkezések, amelyek együttes teljesítése gyakorlati megfontolások alapján, vagy jogi okokból objektív módon nem lehetséges (például ilyen rendelkezés, amikor az örökhagyó korábbi végrendeletében adott hagyatéki tárgy megsemmisítésére utasítja egyetemes jogcímű örökösét, majd későbbi végrendeletében ugyanazon tárgy kiszolgáltatása iránt rendelkezik egy hagyományos számára);
b) ellentétesek azok a végrendeleti rendelkezések, amelyek, bár együttesen objektív értelemben végrehajthatók, de az örökhagyó akaratából eredően mégsem férnek meg egymással (például egy korábbi végrendeletben egyetemes jogcímű örökösként nevezett személy később egyetemes örökösként nevezése).
Amennyiben a későbbi végrendelet megdől, vagy maga is visszavonásra kerül, a korábbi végrendelet visszavonása továbbra is kifejti hatályát. Például amennyiben adott dolog az első végrendelet által egészében valamely hagyományos számára került kirendelésre, de ezután egy újabb végrendelettel azonos dolog tulajdonjoga egyetemes örökös nevezésével
- 22/23 -
az ilyen utóbbi örökösre szállna, az első végrendeletet visszavontnak kell tekinteni. Fordított esetben, ha az első végrendeletben egyetemes örökös kerül megnevezésre, és későbbi végrendeletével az örökhagyó az adott tárgyat hagyományosnak rendeli kiszolgáltatni, mindkét végrendelet hatályban marad, de az egyetemes örökös örökségének a hagyományosnak járó tárgy nem képezheti tárgyát, ezt a hagyományos számára az egyetemes örökös kiszolgáltatni köteles. Ha a végrendelkező végrendeletével egyetemes örököst állít, de fenntartja magának a jogot, hogy éltében vagyona egy részéről további rokonai javára rendelkezzen, e fenttartás hatályos, figyelembe véve a végrendelet lényegi visszavonható jellegét. Amennyiben az örökhagyó e fenntartással nem élt, a vagyontárgyak az egyetemes örökösre szállnak.[76]
A végrendeletet visszavonó rendelkezését a végrendelkező utóbb, közokiratba vagy magánvégrendeletbe foglalt nyilatkozatával elvetheti. A visszavonó nyilatkozat későbbi elvetése a visszavonás joghatásait elhárítja, azon esetek kivételével, amikor a végrendelkező ezzel ellentétes akaratnyilatkozatot tett, vagy e szándék az elvetés körülményeiből egyértelműen kitűnik. Közokiratban tett visszavonó rendelkezés közokirattal történő elvetése azonnali bejegyzésnek van alávetve az Ingyenes Juttatások Nemzeti Közjegyzői Nyilvántartási Regiszterébe. ■
JEGYZETEK
[1] A végrendelet a román jogban az egyoldalú ügylettel történő végintézkedés egyetlen lehetséges formája. A végintézkedés fogalma a magyar jogi szaknyelvben a végrendelet mellett a halál esetére szóló ajándékozást és az öröklési szerződést is magába foglalja. Ld. Sőth Lászlóné, A végintézkedések. Budapest, 2001,19. o. [a továbbiakban: Sőth, Végintézkedések.]
[2] Ennek jelentős, vonatkozó forrása a romániai anyagi jog szempontjából Az Európai Parlament és a Tanács 650/2012/EU rendelete (2012. július 4.) az öröklési ügyekre irányadó joghatóságról, az alkalmazandó jogról, az öröklési ügyekben hozott határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az öröklési ügyekben kiállított közokiratok elfogadásáról és végrehajtásáról, valamint az európai öröklési bizonyítvány bevezetéséről (HL L 201., 2012.7.27., 107-134. o.).
[3] A végrendelet meghatározása időben változó volt. A jelenlegi definíció kialakulásáról lásd: Deak Francisc, Popescu Romeo, Tratat de drept succesoral. Mostenirea testamentara. Bucuresti, 2014, 3. kiad., II. köt., 23. o. [a továbbiakban: Deak, Popescu, Tratat 3/II.] A végrendelet intézményének történeti alakulásáról lásd: Kocsis József, Paul Vasilescu, Drept civil. Succesiuni. Bucuresti, 2016, 73-78. o. [a továbbiakban: Kocsis, Vasilescu, Succesiuni.]
[4] Philippe Malaurie, Les successions. Les libéralités. Paris, 2010, 4. kiad., 266. o.
[5] Dan Chirica, Tratat de drept civil. Succesiunile si liberalitatile. Bucuresti, 2017, 2. kiad., 75-76. o. [a továbbiakban: Chirica, Tratat.]
[6] Chirica, Tratat 193. o.
[7] Mihail Eliescu, Mostenirea si devolutiunea ei în dreptul Republicii Socialiste Romania. Bucuresti, 1966,196. o.
[8] Deak, Popescu, Tratat 3/11. 26. o. Kocsis, Vasilescu, Succesiuni 72. o.
[9] Ilyen intézkedések részletes felsorolásáért lásd: Deak, Popescu, Tratat 3/11. 26-30. o.
[10] Lásd: Emil Poenaru, Recunoasterea prin testament a copilului din afara casatoriei. Justifia Noua, 1956/3,463. o.
[11] Dan Chirica, Drept civil. Succesiuni si testamente. Bucuresti, 2003,117. o. [a továbbiakban: Chirica, Drept.]
[12] Az elhunyt személy által kifejezett választás hiányában ebben a sorrendben kell figyelembe venni a házastárs, a szülők, a leszármazók, a legtöbb negyedik fokban álló oldalági rokonok, az egyetemes végrendeleti örökösök, az egyetemes jogcímű végrendeleti örökösök, a község, város vagy municípium (esettől függően Bukarest főváros kerületének) polgármestere rendelkezését, annak függvényében, hogy a haláleset mely területi-közigazgatási egység illetékességi körzetében következett be. (Az egyetemes jogcímű örökösök fogalma a román jogi szaknyelvre jellemző: a hagyatéki vagyon bizonyos hányadát öröklő örökösökre vonatkozik. A municípium fogalom szintén a román szaknyelvre jellemző, tágabb közigazgatási hatáskörrel rendelkező városokat értünk alatta. Értelemtartalma hasonítható a magyarországi megyei jogú városokhoz, bár ezzel korántsem azonos.) Minden esetben szem előtt kell tartani az elhunyt vallási hovatartozását. Az RPtk. 81. cikkének értelmében az emberi szervek, szövetek és emberi sejtek terápiás vagy tudományos célú eltávolítása az elhunyt testéből kizárólag az elhunyt élete során kifejezett írásos belegyező nyilatkozata alapján, a törvényi rendelkezések szigorú betartásával lehetséges, ennek hiányában pedig ebben a sorrendben: a túlélő házastárs, a szülők, a leszármazók, és végezetül a legtöbb negyedik fokban álló oldalági rokonok írásba foglalt, előzetes, szabad és kifejezett nyilatkozattal tett beleegyezésével.
[13] Lásd: Alexandru Bacaci, Nulitatea testamentului pentru lipsa vointei ori pentru viciile ei. Revista Romana de Drept, 1985/7. sz., 20-23. o.
[14] A megtévesztés törvényi feltételeinek természetesen ilyenkor is fenn kell állnia. Ezekért lásd: Deak, Popescu, Tratat 3/11. 53-54. o.; Chirica, Tratat 94-97. o.
[15] Deak, Popescu, Tratat 3/11. 53. o. Kocsis, Vasilescu, Succesiuni 119. o.
[16] Deak, Popescu, Tratat 3/11. 53. o. Kocsis, Vasilescu, Succesiuni 119. o.
[17] Románia Legfelsőbb Törvényszéke, Polgári Kollégium, 1917/1974. sz. döntés.
[18] Románia Legfelsőbb Ítélőszéke, Polgári Kollégium, 2447/1991. sz. döntés, Dreptul, 1992/7. sz., 78. o.
[19] Hunyad Megyei Törvényszék, 98/1982. sz. polgári döntés, Revista Romana de Drept, 1983/2. sz., 63. o.
[20] Franciaország Semmítőszéke, I. Kollégium, 201/1888. sz. döntés, Constantin Hamangiu, Nicolae Georgean, Codul civil adnotat. Bucuresti, 1925, 2. köt., 202. o. [a továbbiakban: Hamangiu, Georgean, Codul II.]
[21] Bákói Ítélőtábla, Polgári Kollégium, 410/1995. sz. döntése, Mona-Maria Pivniceru, Claudia Susanu, Doinita Tatarusanu, Mostenirea legala si testamentara. Imparteala mostenirii. Bucuresti, 2009, [265. sz.], 25. o.
[22] Chirica, Tratat 92. o.
[23] Sőth, Végintézkedések 37. o.
[24] Deak, Popescu, Tratat 3/11. 61-63. o.; Chirica, Tratat 197. o. Utóbbi szerző ismertetve a kölcsönös végrendelet tilalmának történetét megjegyzi, hogy e tilalmat az egyik végrendelkező halálát követően annak a nehezen megválaszolható kérdésnek a felvetődése igazolta, hogy a másik végrendelkező a (vélhetően harmadik személy javára kötött) közös végrendeletet visszavonhatja-e vagy sem? Szintén probléma vetődhet fel, a kölcsönös közös végrendelet egyik intézkedésének hatálytalansága terén, a további intézkedések viszonylatában. Szladits Károly, A magyar magánjog vázlata. Budapest, 1935, IV. kiad. 11. rész, 448. o. [a továbbiakban: Szladits, Magánjog IV./II.]
[25] Kocsis, Vasilescu, Succesiuni 79. o.
[26] Kolosváry Bálint, Magánjog. A magyar magánjogból tartott egyetemi előadások rövid foglalata. Budapest, 1930, III. kiad., 613. o. A szerző itt az egy okiratban szerkesztett közös végrendeletre vonatkoztat, de érvelése általános érvényű, a külön okiratokon szerkesztett közös végrendeletek esetében is alkalmazható.
[27] Ilioara Genoiu, Dreptul la mostenire in noul Cod civil. Bucuresti, 2012, 155. o. [a továbbiakban: Genoiu, Dreptul.]
[28] Chirica, Drept. 184. o.; Deak, Popescu, Tratat 3/II. 62-63. o.
[29] Deak, Popescu, Tratat 3/II. 56. o. 1. jegyzet.
[30] Genoiu, Dreptul 153. o.; Legfelsőbb Törvényszék, Polgári Kollégium, 144/1983. sz. döntés, Revista Romana de Drept, 1984/2. sz, 104. o.; Kolozs Megyei Törvényszék 1219/1983 sz döntés, Revista Romana de Drept, 1984/5. sz., 59. o.
[31] Jász Megyei Törvényszék, 989/1955. sz. polgári döntés, Legalitatea Populara, 1956/3, 355. o.
[32] A kiváltságos végrendeleteket a magyar jogi szaknyelv rendkívüli végrendeleteknek nevezi. Tankönyvünk az RPtk. fogalomhasználatát követi a kiváltságos megnevezés alkalmazásával, mely kiemeli, hogy esetükben a rendes végrendeletek alaki feltételei alóli különös mentesítés érvényesül.
[33] Sőth, Végintézkedések 84. o.; Szladits, Magánjog IV./II. 426-427. o.
[34] A korábbi, már nem hatályos magyarországi szabályozásért lásd: Sőth, Végintézkedések 102-109. o.; Vékás Lajos, Magyar polgári jog. Öröklési jog. Budapest, 2010, 75. o. [a továbbiakban: Vékás, Öröklési jog.]
[35] Deak, Popescu, Tratat 3/II. 64. o.
[36] Legfelsőbb Ítélőszék, Polgári Kollégium, 1409/1992. sz. döntés, Dreptul, 1993/8. sz., 81. o.
[37] Ha a végrendelet kézzel íródott, akkor is érvényes, ha az nem román nyelven, hanem bármely más élő, vagy akár holt nyelven, esetleg kódolt, rejtjelezett formában keletkezett (mindaddig amíg a rejtjel visszafejtésével tartalma kétséget kizáróan megállapítható). Lásd: Kocsis, Vasilescu, Succesiuni 96. o.
[38] Chirica, Tratat 202. o.
[39] Lásd: Deak, Popescu, Tratat 3/II. 71-73. o.
[40] Az eltévesztett vagy nem teljes keltezés nem azonos a keltezés hiányával. A bíró vagy a közjegyző ilyenkor köteles más bizonyítási eszközök útján a végrendelet helyes keltezésének megállapítására törekedni.
[41] Chirica, Tratat 205-206. o.
[42] Deak, Popescu, Tratat 3/II. 74-75. o. A végrendelet keltezése vonatkozásában a szakirodalomban megfogalmazásra került álláspont szerint az a végrendelet megszerkesztésének időpontját ellenkező bizonyításáig abban az esetben is igazolja, amikor a végrendelet eljárásjogi értelemben vett biztos keltezéssel, - a magyar szaknyelvben teljes bizonyító erővel rendlekező keltezéssel - nem rendelkezik (Deak, Popescu, Tratat 3/II. 79-80. o.; Kocsis, Vasilescu, Succesiuni 84. o.). Ezzel a megoldással nem értünk egyet. A szakirodalomban kifejezett ellenkező véleménnyel (Kocsis, Vasilescu, Succesiuni 99. o.) összhangban úgy találjuk, hogy a magánvégrendelet keltezése elleni bizonyítás a magánokiratok vonatkozásában előírt polgári eljárásjogi normákkal összhangban megengedett.
[43] Chirica, Tratat 206. o.
[44] Chirica, Drept. 189. o. A tollbamondás alapján írt magánvégrendelet megtámadható, ugyanis az nem az elhunyt akaratát képviseli.
[45] Genoiu, Dreptul 160-161. o.
[46] Genoiu, Dreptul 161. o.
[47] Deak, Popescu, Tratat 3/II. 78-79. o.
[48] Lásd: Sőth, Végintézkedések 91-92. o.
[49] Erről lásd: Kocsis, Vasilescu, Succesiuni 101-103. o.
[50] A kifejezés magyar szaknyelvi használatáért lásd: Sőth, Végintézkedések i. m., 45. o.
[51] A közvégrendelet egésze nem rendelkezik teljes bizonyítóerővel, csupán annak közhiteles elemei (a végrendelkező személyazonossága, a végrendelet tartalmára vonatkozó elfogadó akaratnyilatkozata, aláírásának tőle származása és a jogügylet kelte - mindezen elemeket a közvégrendeletet kiállító személy saját érzékszerveivel végzett tapasztalás alapján rögzíti) Kocsis, Vasilescu, Succesiuni 85. o.
[52] A tollbamondás, ahogyan a tanúk jelenléte is, a 2013 előtti szabályozásból hiányzott lásd: Kocsis, Vasilescu, Succesiuni 92. o.
[53] Deak, Popescu, Tratat 3/II. 87. o.
[54] Deak, Popescu, Tratat 3/II. 91-94. o.
[55] Kocsis, Vasilescu, Succesiuni 105-106. o.
[56] Az RPtk. 1042. cikkének a kézirati végrendelet felnyitására vonatkozó rendelkezései (láttamozás megváltoztatása ellen, felnyitás, érvényesítés, a hagyatéki ügyiratba letétbe elhelyezés, a végrendelet állagának megállapítása, hiteles másolatok készítése stb.) a kiváltságos végrendeletek esetében is alkalmazandó.
[57] Chirica, Tratat 215. o.
[58] A nemzeti közjegyzői nyilvántartás összesen hét, elektronikus formában vezetett, közjegyzői nyilvántartási rendszer gyűjtőneve. Ezek a következők:
- a Hagyatéki Eljárások Nemzeti Közjegyzői Nyilvántartási Regisztere (Registrul National Notarial de Evidenta a Succesiunilor);
- az Öröklési Nyilatkozatok Nemzeti Közjegyzői Nyilvántartási Regisztere (Registrul National Notarial de Evidenta a Optiunilor Succesorale);
- az Ingyenes Juttatások Nemzeti Közjegyzői Nyilvántartási Regisztere (Registrul National Notarial de Evidenta a Liberalitatilor);
- a Közokirati Meghatalmazások és Visszavonásuk Nemzeti Közjegyzői Nyilvántartási Regisztere (Registrul National Notarial de Evidenta a Procurilor si a Revocarilor Acestora);
- a Házassági Vagyonjogi Szerződések Nemzeti Közjegyzői Nyilvántartási Regisztere (Registrul National Notarial al Regimurilor Matrimoniale);
- a Természetes Személy Hitelezők és azok az Osztályos Egyezséggel Szembeni Ellentmondásai Nemzeti Közjegyzői Nyilvántartási Regisztere (Registrul National Notarial de Evidenta a Creditorilor Persoane Fizice si a Opozitiilor la Efectuarea Partajului Succesoral);
- a Házasság Felbontása Iránti Kérelmek Nemzeti Közjegyzői Nyilvántartási Regisztere (Registrul National Notarial de Evidenta a Cererilor de Divort).
A regiszterek szabályozásáról, lásd a Közjegyzőkre és a közjegyzői tevékenységre vonatkozó 1995. évi 36. törvény 164. cikkét és az Igazágügyi Miniszter 2333/C/2013. sz. rendelete 117. cikkét.
[59] Vékás, Öröklési jog, 95. o.
[60] Kocsis, Vasilescu, Succesiuni 95. o.
[61] Deak, Popescu, Tratat 3/II. 60-61. o.
[62] Lásd: Bogdan lonescu, Considerente teoretice si practice asupra reconstituirii testamentului pierdut. Revista Romana de Drept Privat, 2008/4. sz., 82-94. o.
[63] Chirica, Tratat 196. o.
[64] Lásd: Deak, Popescu, Tratat 3/II. 35-37. o. A szakirodalomban (Kocsis, Vasilescu, Succesiuni 89. o.) felvetődött, hogy az 1864. évi Polgári törvénykönyvben a végrendeletek értelmezésére nézve fellelhető sokkal részletesebb szabályok (979-982. cikkek) alkalmazhatók lennének az RPtk. normáinak kiegészítésére. Álláspontunk szerint e meglátás nem helytálló és az illető rendelkezések jogelméleti útmutatás formájában sem vehetők figyelembe az RPtk. hatálya alatt keletkezett végrendeletek értelmezése során, ugyanis ezek mellőzése az RPtk. hatályos szövegéből nem a véletlen műve, hanem tudatos jogalkotói döntés eredménye volt.
[65] Ezen értelmezési szabály más jogrendszerekben is mérvadó. Lásd: Sőth, Végintézkedések 129. o.
[66] Genoiu, Dreptul 144. o. Ezzel részben ellentétes álláspontért lásd: Kocsis, Vasilescu, Succesiuni 88. o.
[67] A favor testamenti elvről lásd: Vékás, Öröklési jog, 83., 95. o.
[68] Az ilyen rendelkezések eljárásról ld. Deak, Popescu, Tratat 3/II. 100-130. o. Lásd továbbá az Igazságügyi Minisztérium 2011. szeptember 20.-i 1903/C. sz. rendeletét.
[69] Kocsis, Vasilescu, Succesiuni 107. o.
[70] Chirica, Drept 235. o.
[71] Chirica, Drept 235. o.
[72] Jászvásári Ítélőtábla, I. Kollégium, 1922. október 5.-i döntés, Hamangiu, Georgean, Codul II. 367. o.
[73] Sőth, Végintézkedések 203. o.
[74] Chirica, Drept 244-245. o.
[75] Erről lásd: Deak, Popescu, Tratat 3/II. 148-149. o.; Chirica, Tratat 241-242. o.
[76] Bukaresti Ítélőtábla, II. Kollégium, 96/1887. sz. döntés, Hamangiu, Georgean, Codul II. 202. o.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző Egyetemi tanár, tanszékvezető, Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Jogtudományi Tanszék.
[2] A szerző Egyetemi adjunktus, Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Jogtudományi Tanszék.
Visszaugrás
