"Codificationális dolgozatok" címmel Schwarz (utóbb, 1911-től Szászy-Schwarz) Gusztáv publikált 1902-ben egy terjedelmes könyvet az 1900. évi Polgári Törvénykönyv tervezethez kapcsolódóan, amelynek kidolgozásában maga is jelentős részt vállalt.[1] Vékás Lajos akadémikus Parerga. Dolgozatok az új Polgári Törvénykönyv tervezetéhez c. új könyve kapcsán persze nemcsak a hasonló téma okán jut eszünkbe Szászy-Schwarz Gusztáv neve, hanem a klasszikus címválasztás okán is. Mint maga a szerző is utal rá könyve előszavában, a Parerga kifejezést Szászy Schwarz Gusztávtól kölcsönözte, aki 1912-ben e cím alatt tette közzé "vegyes jogi dolgozatait".[2] Vékás professzor bocsánatot is kér a jámbor Olvasótól a - címválasztásban esetleg megmutatkozó -"szerénytelenség" miatt. Nyomban leszögezhetjük azonban, hogy ha a mai magyar jogtudósok valaki jogosult könyvének címlapjára írni a Parerga címet, akkor Vékás Lajos professzor úr bizonyosan jogosult, mégpedig nemcsak formális rangjai és címei, hanem tudományos, oktatói és kodifikacionális érdemei alapján is.
A jogosultságról az imént természetesen nem szerzői jogi, hanem tudományetikai értelemben beszéltem, hiszen a Parerga szó mint műcím bizonyos akadémiai körökben szellemi közkincsnek számít. Ezzel összefüggésben talán nem érdektelen e szó történetét röviden összefoglalni. A parerga a szó szerint 'mellékmunka' jelentéssel bíró görög parergon szó többesszámú alakja. A szó legősibb jelentése Héraklész hőstetteihez kapcsolódik. Héraklész a Zeusz tévedésből tett, mégis saját maga által is érvényesnek tekintett esküjénél fogva ural-
- 209/210 -
kodó,[3] de gonosz és gyáva Eurüsztheusz király parancsára 12 "munkát" (valójában inkább hőstettet, görögül athloi, erga, latinul labores) vitt véghez, és ezek elvégzése közben bizonyos "mellékmunkákat" (parerga) is végzett.[4] Így pl. az erümanthoszi vadkan elejtése volt Héraklész negyedik "munkája" (ergon), amelynek kapcsán az útjába került ellenséges kentaurokat is le kellett győznie (parergon).[5]
A parergon (parerga) szó már az ókori világban felvett egy számunkra relevánsabb tudományos jelentést is. Plutarkhosznál olvashatjuk, hogy Arkhimédész, aki csak az elméleti, elsősorban a geometriai kutatásokat becsülte nagyra, Hierón szürakuszai király kérésére rendkívül hatékony hadigépeket tervezett, amelyeket a szürakuszaiak a rómaiak elleni harc során - átmeneti sikereket elérve - eredményesen bevetettek. Ezt a gyakorlati célokat szolgáló munkát maga Arkhimédész "nem tartotta sokra, csupán szórakozásnak és geometriai kutatásai melléktermékének nézte őket."[6]
A fenti előzmények nyomán a parerga szó az ókori irodalom egyik műfajaként, könyvcímként is ismertté vált: tudjuk pl. hogy Lucius Accius köztársaságkori római író írt Parerga címmel egy - talán mezőgazdasági tárgyú - művet.[7] A humanisták korában a Parerga irodalmi művek címeként "divatba jött": a jogtudósok közül pl. az olasz származású Andreas Alciatus írt Parerga címmel müvet, de Morus Tamás (Sir Thomas More) is írt az Utópia c. főművéhez Parergát.[8]
Kant Az ítélőerő kritikája c. művében az esztétikai ítéletalkotás elemzése kapcsán képzőművészeti fogalomként utal a parergonra, amelynek példájaként a festmény keretét, az épületet övező oszlopsort és a szobrok drapériáját említi.[9] A XIX. században a Parerga mégis elsősorban mint műfajmegjelölés, ill.
- 210/211 -
mint irodalmi művek címe válik ismertté. A parerga azóta egyfajta irodalmi műfajként "nagyobb müvek kiegészítéseképpen írt kisebb írások[at jelent], amelyek többnyire lazán kapcsolódnak egymáshoz".[10] A Parerga e jelentése elsősorban Schopenhauer legismertebb műve,[11] a Parerga und Paralipomena címmel első ízben 1851-ben megjelent munkájának hatására terjedt el. Szászy-Schwarz 1912-es címválasztását Schopenhauer mellett inspirálhatta pl. Alfred Pernice berlini romanista Parerga c. tanulmánya is, amely 1901-ben jelent meg a Savigny-Zeitschriftben.
Áttérve most már Vékás Lajos Parergájàra: ez a munka a szerző egy korábbi müve, a 2001-ben megjelent "Az új Polgári Törvénykönyv elméleti előkérdései" c. kötet folytatásának tekinthető. A két kötetnek már külső megjelenése, egymáshoz hasonló formátuma is sejteti a nem csupán tematikus rokonságot. Ugyanakkor a két könyv jelentős mértékben különbözik is egymástól. A 2001. évi kötet megjelenése idején az új Ptk.-nak még szerkesztés alatt állt az (első) koncepciója,[12] így Vékás Lajos 2001-ben valóban csak elméleti előkérdéseket tárgyalhatott. A 2008. évi kötetben a szerző immár a 2006-ban közzétett első, ún. Vitatervezet megalkotása során, ill. a 2006 és 2007 között a vitatervezetről kb. egy éven át tartó szakmai viták alkalmával fölmerült problémákra reflektáló tanulmányait adhatta közre.
A két könyv között az imént vázolt alapvető különbségtől eltekintve is viszonylag kevés a tematikus átfedés. Mindkét könyvben foglalkozik a szerző a polgári jogi kodifikáció tartalmi határaival (így különösen azzal, hogy vajon a Ptk.-nak a klasszikusan a kereskedelmi jogba tartozó kérdéseket is kell-e szabályoznia), az alkotmányos alapjogoknak a polgári jogi jogviszonyokban realizálható érvényesülésével, valamint a fogyasztóvédelem bizonyos alapkérdéseivel, de az új kötet tartalmilag e témakörökben is a korábbiakhoz képest eltérő aspektusok előtérbe helyezésével, és mindenesetre sok új gondolattal szolgál.
A Parerga szövege - ahogy a szerző maga is utal erre az Előszóban - Vékás professzor 2002 és 2007 között nyomtatásban megjelent dolgozatait foglalja csokorba. (Előnyös lenne, ha az egyes dolgozatok eredeti közlésének adatai feltüntetést nyertek volna.) A kötet azonban nem egyszerű tanulmánygyűjtemény, mert a szerző a benne szereplő dolgozatokat bizonyos mértékű koherenciát biztosító addicionális szövegek révén egységes, négy részből álló szerkezetbe foglalta. Az I. rész az "Alkotmány, emberi jogok és polgári jog"(23-72.
- 211/212 -
old.), a II. rész az "Európajogi hatások" (73-137. old.), a kötet gerincét képező III. rész a "Jogdogmatikai kérdések" (139-241. old.), a szintén terjedelmesebb IV. rész pedig az "Elvi kérdések az új Ptk. tervezetéhez készített Szakértői Javaslatban" címet viseli (243-327. old.).
Ez a struktúra láthatóan nem absztrakt, doktrinális tagolást reprezentál, hanem inkább gyakorlati megfontolásokat, amelyeket a kodifikacionális események történeti alakulása is motivált. Ez utóbbi vonatkozásban kiváltképpen arra a köztudomású tényre gondolok, amelynek rögzítésével a recenzeált könyv IV. része kezdődik: 2007. augusztus 30-án a kormányzat a Vitatervezet átdolgozásának feladatát elvonta a Vékás Lajos akadémikus mint elnök által vezetett Kodifikációs Főbizottságtól azzal, hogy a Kormány elé terjesztendő törvényjavaslatot az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium készíti el, ami meg is történt. A Vitatervezet normaszövegének és indokolásának szerzői ezt követően - immár tudományos kutatói minőségükben - a Vitatervezet általuk megírt szövegét a beérkezett javaslatok és észrevételek figyelembe vételével átdolgozták, és azt 2008 tavaszán szerzői jogi védelem alatt álló alkotásként Szakértői javaslat az új Polgári Törvénykönyv tervezetéhez címmel könyv alakban megjelentették.[13]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
