Bár a szövegnyelvészet egyik fontos területe a szövegek típusainak leírása, osztályozása, és a jog maga is tulajdonképpen szövegek sűrű masszája, a jogi szövegek csoportosításával való foglalatosság mégsem mondható különösen népszerű témának - legalábbis a jogászok körében bizonyosan nem. Pedig az efféle osztályozásnak sok haszna lehetne.
Először lenne egy didaktikai haszna. Az első éves joghallgatók az egyetemre igen szerény jogra vonatkozó előismeret-készlettel érkeznek. Kézenfekvő számukra a jogot először mint szövegek halmazát felmutatni. És, mivel öt éven át az intézményes gyakorlatokkal alig-alig fognak érintkezni, hanem elsősorban szövegeket fognak olvasni és megtanulni, célszerű tisztázni, hogy mik is tulajdonképp ezek a szövegek. A jogi oktatás máig a jogászi szakma kapuőre (Bódig 2016), így szakmai és szaknyelvi szocializációs funkciót is ellát. A jogi nyelvre, és ezen belül a jogi szövegek fajtáira történő reflexió ebben a kontextusban fontos része lehet ennek a szocializációnak.
Másodsorban, ahogy azt Douglas Biber (1989) bebizonyította, szinte bármilyen összehasonlító nyelvészeti elemzés hallgatólagos előfeltétele, hogy a szövegeket csoportokra osztjuk, és ezeket a csoportokat egymással igyekszünk összehasonlítani. A legtöbb tipológia valamilyen funkcionális különbségen alapszik. A leggyakoribb az írásbeli és a szóbeli diskurzusok megkülönböztetése. A szövegnyelvészeti és a számítógépes szövegnyelvészeti elemzésekhez tipológiák kellenek.
Harmadsorban pedig azért érdemes a szövegek különböző típusaival foglalkozni, mert az egyes típusok leírása, a típusok egymással történő interakciója, az átmenetek nagyon sok olyan felismerést tesznek lehetővé, amelyeket pusztán a jog belső szemléletéből nem tudnánk kibontani. Ilyen felismeréseket - remélem - ez a tanulmány is tartalmaz.
Mindenekelőtt néhány szót érdemes szólni arról, hogy mit is jelent a szövegtípus kategóriája, hiszen az egyes szövegfajták elkülönítésére, csoportosítására nemcsak nagyon sokféle módszer lehetséges, hanem magára a csoportosítás végeredményére is többféle kifejezést szoktak használni. A leggyakoribbak a szövegtípus, a műfaj (genre), a nyelvi réteg, a stílus és a regiszter kategóriái.
Ezek közül a legtágabb kategória a nyelvi réteg vagy regiszter kategóriája: ebben a tekintetben a jogi nyelv eléggé homogénnek látszik, és egy nyelvi regiszterbe - a "hivatalos" szövegek regiszterébe - tartozik. Vannak, akik azt mondják (pl. Kurtán Zsuzsa - Kurtán 2017), hogy ezen a főregiszteren belül a jogi nyelvnek alregiszterei is elkülöníthetők, én azonban ezekre az alregiszterekre inkább a lentebb taglalt "stílus" kategóriáját ajánlanám. Azonban már itt is érdemes rámutatni arra, hogy a jogi szövegek egyben a jogászi szakma szövegei is, így a szaknyelvi szövegek nagy családjába is beletartoznak. Úgy vélem, hogy ebben a tekintetben a hivatalos a tágabb, és a jogi szaknyelvi minősítés a szűkebb kategória, egyszerűen azért, mert a hivatalos nyelvi regiszterben nemcsak a jogászok beszélnek, hanem például minden tisztviselő, aki az állammal kapcsolatba kerül.
A második kategória, amellyel gyakorta találkozhatunk, a stílus fogalma. Az alább röviden ismertetendő Biber-tanulmány valójában a különböző műfajok stílusbeli jellegzetességeit mutatja be, és igen sok osztályozásban szerepet játszik ez a szemlélet. Így jöhetett ki pl. Bibernél olyan eredmény, amely szerint az előre elkészített beszédek és az általános fikciós irodalom egyaránt 50%-ban tartozhat "imaginatív narratív" klaszterbe. A stílus jóval szűkebb kategória, mint a nyelvi regiszter. A stílus esetén már komolyan szerepet játszhatnak bizonyos intézményes gyakorlatok, illetve magának a szöveg megalkotójának egyénisége, és nyelvhasználati jellegzetességei. A stílus kategóriájával (amelyet már Cicero három rétegre bontott: magas, közepes és alacsony stílusra) lehet a legjobban megragadni pl. egy felsőbírósági, egy rendőrségi vagy egy adóhatósági határozat indokolásában mutatkozó különbségeket. Úgy vélem, a stílussal lehet a legjobban megragadni az érthető és az érthetetlen szövegek közötti különbségeket is. A stílus jól kutatható számítógépes nyelvészeti eszközökkel.
- 20/21 -
Végezetül két kategóriánk maradt, a műfaj (genre) és a szövegtípus kategóriái. Ebben a tanulmányban ezt a két fogalmat lényegében szinonimaként használom, akárcsak Gotti (2012). Ez vállaltan egy kevert kategória: egyszerre tükröz funkcionális/pragmatikai és grammatikai/tartalmi megfontolásokat. (Erre később visszatérek.) Ezek a kategóriák egy nyelvi regiszteren belül létrejövő szövegek különböző változatait írják le. A csoportosítás rengetegféle szempont szerint történhet (pl. szóbeli - írásbeli, vagy egyoldalú - többoldalú), és ezeknek a jogban is lehet jelentőségük. (Pl. írásbeli és szóbeli nyilatkozatok a bíróságon, írásbeli és szóbeli szerződések, vagy egyoldalú és többoldalú szövegek pl. végrendelet és szerződés.) Előbb tehát szólnék a csoportosítás lehetőségeiről.
Ahogy említettem, a jogi szövegek tipizálása nem örvend túl nagy népszerűségnek a jogászok körében, és ez talán épp annak köszönhető, hogy a jogászok az egyes szövegtípusok, műfajok különbségét adottnak, természetesnek veszik. Másrészt mivel a jogon belül kevéssé lehet az egyéni stílust érvényesíteni, vagy a szövegtípus korlátait átlépni, az átmeneteknek és a besorolási kérdéseknek talán kevésbé van jelentősége. Hiszen mindenki pontosan tudja, hogy mi a különbség egy jogszabály és egy bírósági ítélet, egy jegyzőkönyv és egy jogi kommentár között.
Mielőtt azonban a szorosan vett jogi szövegcsoportosításokat áttekinteném, röviden rekapitulálom Biber híres tanulmányát, amelyben grammatikai és számítógéppel is gyűjthető statisztikai jegyek alapján próbálta műfajokba sorolni az egyes szövegeket.
Biber célja vállaltan egy olyan csoportosítás felállítása volt, amely elsősorban nyelvészeti szempontokat vesz figyelembe. Így a feldolgozott szövegeket - összesen 23 műfaj 481 szövegét - összességében csaknem 1 millió szó terjedelemben olyan öt dimenzió mentén elemezte, amely elsősorban nyelvészeti (grammatikai, lexikai, szemantikai), méghozzá a számítógépes nyelvészet statisztikai eszközeivel is megragadható jellemzőket vett figyelembe.
Bár az egyes klaszterek mind az öt dimenzió figyelembevételével képződtek, mégis bizonyos klasztereknél voltak "meghatározó" dimenziók. Akár azért, mert nagyon a negatív tartományban tartózkodtak, akár azért, mert nagyon a pozitívban. Fontos látni, hogy egyes műfajok többféle kategóriába is beleestek, így a szerző meg is állapítja, hogy tiszta típusok nincsenek: mindenhol átmeneteket figyelhetünk meg.
A Biber-tanulmány két tanulsággal szolgált a jelen szöveg megírásakor. Egyrészt a szövegeket értelmesen mégiscsak elsősorban a funkciójuk alapján lehet csoportokba sorolni (hiszen a nyolcas felosztása[3] ilyen jellegű), és a nyelvi jellegzetességek csak alátámasztják vagy gyengítik ezeket a besorolásokat.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
