A felperes és alperesek édesanyja özv. B. S. végintézkedés hátrahagyásával 2000. május 7-én hunyt el. Hagyatékát képezte az ingatlan 4/8 tulajdoni hányada. A közjegyző előtt 1993-ban tett végrendeletében özv. B. S. úgy rendelkezett, hogy halála idején meglévő minden vagyonának - különösen az ingatlan - örököse F. J. legyen. A végrendelet indokaként özv. B. S. azt jelölte meg, hogy betegségében az örököseként megnevezett leányára számít, tőle várta a gondoskodást, az illő módon való eltemettetést, és azt, hogy ne kerüljön szociális otthonba. A végrendelet rendelkezést tartalmaz arra is, hogy az örököseként megnevezett gyermekén kívül még három gyermeke, Cs. F., B. Gy. és N. J. n e ö r ö k ö l j e n e k.
Ezt követően a hagyatéki ügyben a közjegyző az örökösök között megkötött egyezséget a Pp. 148. § (2) bek. alapján jóváhagyta, s az örökhagyó hagyatékát az alábbiak szerint adta át: az örökhagyó lakóházát gyermekei, F. J. és Cs. F. egymás között egyenlő arányban, végrendeleti öröklés, kötelesrész és ajándék jogcímén öröklik. Az örökhagyó utolsó havi nyugdíjának felvételére az örökösök megegyezése szerint F. J. jogosult. A közjegyző a végzést a következőképpen indokolta: Az örökhagyó végintézkedés hátrahagyása mellett halt el, törvényes örököse négy gyermeke. Az örökhagyó közvégrendeletben minden vagyonát F. J. lányára hagyta. Ennek fejében tőle, ha rászorul, gondoskodást várt el. A végrendeletet a kötelesrészre jogosultak érvényesnek ismerték el. B. Gy. és N. J. a korábbi tárgyaláson úgy nyilatkoztak, hogy tekintettel arra, hogy az örökhagyót a végrendeletei örökös mellett Cs. F. is gondozta, ők kötelesrészt nem kérnek, ezt a részüket Cs. F.-nek adják, aki az ajándékot elfogadta. A tárgyaláson az örökhagyó két gyermeke egyezséget kötött. Megegyeztek abban, hogy a hagyatékot egyenlő arányban öröklik, s hogy az egész ingatlant 90 napon belül minimum 5 000 000 Ft vételárért értékesítik és a vételáron a négy gyermek tulajdoni arányának megfelelően osztozik. Cs. F. arra vállalt kötelezettséget, hogy az adásvételi szerződés aláírásától számított 30 napon belül az ingatlanból kiköltözik. A fentiek alapján megtörtént a hagyaték átadása.
N. J. felperest a városi bíróság 1998. december hó 28-án jogerőre emelkedett ítéletével cselekvőképességet k o r l á t o z ó, majd 2000. június 23-án a cselekvőképességet k i z á r ó gondnokság alá helyezte. Ez utóbbi ítéletet a másodfokú bíróság helybenhagyta. N. J. felperes lakóhelye Önkormányzatának Polgármesteri Hivatalának Gyámhivatala tájékoztatása szerint N. J. törvényes képviseletét 1999. február 22. napja óta Sz. I. hivatásos gondnok látja el.
A fentebb hivatkozott hagyatéki eljárás során azonban felperes helyett és nevében a felperes által írt és két tanú által aláírt "meghatalmazás" alapján leánya, N. Gy. járt el, aki a hagyatéki eljárás során úgy nyilatkozott, hogy ha Cs. F. és F. J. "ketten örökölnének az örökhagyó után, a hagyatékból anyja sem kíván részesedni."
A hagyatéki eljárást követően az ingatlan - mely 3/8-3/8 arányban F. J. és Cs. F. 1/8-1/8 arányban N. J. és B. Gy. osztatlan közös tulajdonát képezte - eladásra került 3 000 000 Ft vételárért 2001-ben.
Az ingatlan elidegenítésére vonatkozó adásvételi szerződésbe foglalt törvényes képviselői jogi nyilatkozat vonatkozásában gyámhivatali jóváhagyás iránti kérelem benyújtásakor jutott a gyámhivatal tudomására a hagyatéki eljárás, amelyen a törvényes képviselő nem vett részt, a gyámhatóság jóváhagyására nem került sor, ezért a gyámhivatal eseti gondnokot rendelt ki, aki keresettel fordult a városi bírósághoz az alperessel szemben a kötelesrész ellenértékének és járulékainak megfizetése iránt. Később keresetét a hagyatékban részesülő II. r. alperesre és mint kötelesrészre jogosult III. r. alperesre is kiterjesztette oly módon, hogy I. és II. r. alpereseket egyetemlegesen kérte fizetésre kötelezni a fentiek szerint, III. r. alperest pedig mindezek tűrésére kérte kötelezni.
A kereset nagy részben m e g a l a p o z o t t.
A hagyatéki eljárás idején hatályos Ptk. 14. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a korlátozottan cselekvőképes személy jognyilatkozatának érvényességéhez - ha jogszabály kivételt nem tesz - törvényes képviselőjének beleegyezése vagy utólagos jóváhagyása szükséges.
Ugyanakkor a törvényes képviselő jognyilatkozatainak érvényességéhez a gyámhatóság jóváhagyása szükséges, ha a jognyilatkozat a korlátozottan cselekvőképes vagy a cselekvőképtelen személyt örökösödési jogviszony alapján megillető jogra vagy kötelezettségre vonatkozik. [Ptk. 19. § (1) bekezdésének b) pontja alapján].
A Ptk. 20. § (1) bekezdése kimondja, hogy a korlátozottan cselekvőképes és cselekvőképtelen személy még a gyámhatóság jóváhagyásával sem tehet érvényesen olyan jognyilatkozatot, amellyel ajándékoz, idegen kötelezettségért megfelelő ellenérték nélkül felelősséget vállal, vagy amellyel jogokról ellenérték nélkül lemond.
A korlátozott cselekvőképességen és a cselekvőképtelenségen alapuló semmisségre csak annak érdekében lehet hivatkozni, akinek cselekvőképessége korlátozott vagy hiányzik [Ptk. 21. § (1) bekezdése].
A rendelkezésre álló bírósági ítéletek alapján megállapítható, hogy a hagyatéki eljárás idején alperes cselekvőképességet k o r l á t o z ó gondnokság alatt állott, törvényes képviseletet hivatásos gondnoka Sz. I. látta el, aki a hagyatéki eljárásban nem járt el.
A Ptk. fentebb hivatkozott rendelkezései a törvényes képviselő jognyilatkozatán túlmenően a jognyilatkozat érvényességéhez megkívánja a gyámhatóság jóváhagyását is, ha a jognyilatkozat a korlátozottan cselekvőképes személyt örökösödési jogviszony alapján megillető jogra vagy kötelezettségre irányul. Ez a törvényi rendelkezés minden, az öröklési jogviszonnyal kapcsolatos nyilatkozatra vonatkozik.
Jelen perben a korlátozottan cselekvőképes felperes helyett "meghatalmazott" leánya járt el, aki a törvényes képviseletre n e m j o g o s u l t.
A gyámhatóság a hagyatéki eljárást követően szerzett tudomást az örökösödési jogviszonyról, gyámhatósági jóváhagyásra nem került sor.
Ugyanakkor a Ptk. 20. §-a még gyámhatósági jóváhagyással sem teszi érvényessé a korlátozottan cselekvőképes felperes, illetve törvényes képviselője nyilatkozatát ajándékozás esetén.
A hagyatéki eljárás során a felperes helyett jogosulatlanul eljáró leánya a kötelesrésznek megfelelő mértékű tulajdoni illetőséget I. r. alperesnek ajándékozta - ellenérték nélkül mondott le kötelesrészéről - mely szokásos mértékű ajándéknak az ingatlant forgalmi értékéhez viszonyítottan sem tekinthető, tehát a hagyatéki eljárás során tett valamennyi felperesi jognyilatkozat érvénytelen a fentebb hivatkozott Ptk. 20. §-a alapján figyelemmel a Ptk. 215. §-ára is.
A Ptk. 237. § (1) bekezdése alapján az érvénytelen szerződés esetében a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet kell visszaállítani.
Figyelemmel azonban arra, hogy a perbeli ingatlan időközben jóhiszemű harmadik személynek értékesítésre került, a befolyt vételár felosztásra került, az eredeti állapot helyreállítására jelen körülmények között nincs mód, de a bíróságnak olyan helyzetet kell teremtenie, hogy a felperes méltányos érdeke ne sérüljön. Amenynyiben az eredeti állapot helyreállítása az eredetileg nyújtott szolgáltatások természetben történő visszaadásával nem valósulhat meg (pl. a kapott dolog elidegenítése folytán), akkor sor kerülhet a pénzbeli egyenérték megfizetésére, ha a szolgáltatás természeténél fogva nem zárja ki a pénzbeli egyenértékkel való helyettesítést.
A Ptk. 661. §-a úgy rendelkezik, hogy kötelesrész illeti meg az örökhagyó leszármazóját, házastársát továbbá szülőjét, ha az öröklés megnyíltakor az örökhagyó törvényes örököse vagy végintézkedés hiányában az lenne. A kötelesrész a törvényes öröklés rendjéhez igazodik, kötelesrésze legelőször az örökhagyó gyermeke jogosult, ha az örökhagyónak több gyermeke volt, a kötelesrész valamennyi gyermeket megilleti.
Nem jár kötelesrész annak, akit az örökhagyó végintézkedésében érvényesen kitagadott (Ptk. 662. §-a alapján). Kötelesrész címén a leszármazót és a szülőt annak a fele illeti, ami neki kötelesrész alapja szerint számítva - mint törvényes örökösnek jutna (Ptk. 665. §-a alapján).
Jelen perben a hagyaték az ingatlan 4/8 tulajdoni hányada.
Özv. B. S. örökhagyó törvényes örökösei az örökhagyó vérszerinti gyermekei, azaz felperes, I., II. és III. r. alperesek, akiknek törvényes örökrésze a 4/8 tulajdoni hányadot figyelembe véve fejenként egyenlő 1/8-1/8-1/8-1/8 tulajdoni hányad.
Ily módon kötelesrész címén a végintézkedés folytán örökségben nem részesülő felperes, II. és III. r. alperesek fejenként 1/16-1/16-1/16 tulajdoni hányadra tarthattak igényt.
A Ptk. 666. §-a kimondja, hogy a kötelesrész alapja: a hagyaték tiszta értéke, amely alapján a teljes hagyatéki vagyonból le kell vonni a hagyatéki terheket, az örökhagyó temetési költségét, a hagyaték megszerzésével járó költségeket és az örökhagyó tartozásait.
A kötelesrészt minden teher és korlátozás nélkül kell kiadni, kielégítéséért elsősorban a hagyatékban részesedő személyek felelnek. Több személy felelősségének arányát juttatásaik figyelembe vehető értéke határozza meg.
A kötelesrészre jogosult kötelesrészének pénzben való kiadását követelheti. A kötelesrész kötelmi jogi jellegével összhangban pénzben jár. A természetben való kiadásra akkor kerülhet sor, ha az örökhagyó végintézkedésében így rendelkezett, vagy más módon nyilvánította ki ezt az akaratát, de természetben való kiadásra sor kerülhet akkor is, ha annak pénzben való kiadása akár a jogosultra, akár a kötelezettre sérelmes.
A perbeni ingatlan, a hagyatéki eljárást megelőzően 4/8 tulajdoni hányadban az örökhagyó, özv. B. S. és fejenként 1/8-1/8 tulajdoni illetőségben a peres felek közös tulajdonát képezte.
Az ingatlan értékesítését követően a vételár a tulajdonostársak között a hagyatéki eljárást befejező, hagyatékátadó végzés alapján került felosztásra, felperes és III. r. alperes vételárból 1/8-1/8 tulajdoni hányadnak megfelelő összegben részesült, illetve felperes esetében ennek megfelelő összeg került letétbe. II. és III. r. alperesek 3/8-3/8 tulajdoni hányadnak megfelelő mértékben részesültek a vételárból, tehát az örökhagyó 4/8 tulajdoni illetőségének megfelelő 1 500 000 forint vételár fele-fele arányban 750 000-750 000 forint összegben került közöttük felosztásra.
Figyelemmel arra, hogy kötelesrész címén felperest 1/16 tulajdoni hányadnak megfelelő érték illeti meg, vételárból 187 500 forint illetné meg felperest.
A hagyatéki iratok alapján megállapítható, hogy az örökhagyó eltemettetésére I. r. alperes 100 991 forintot költött, amelyből 80 000 forint az örökhagyó megtakarítása volt, II. r. alperes pedig 19 600 forintot, így kb. 40 000 forint került I. r. és II. r. alperesek részéről kifizetésre. Mindezekre tekintettel a hagyaték tiszta értéke (1 500 000-40 000) 1 460 000 forint, melyből a felperesi kötelesrész értéke 182 500 forint, ezt meghaladóan a felperesi kereset alaptalan.
Figyelemmel arra, hogy a Ptk. 669. § (1) bekezdésének a) pontja alapján a kötelesrész kiadásáért elsősorban a hagyatékban részesedő személyek felelnek, a bíróság I. és II. r. alpereseket kötelezte (akik az örökhagyó hagyatékát fele-fele arányban kapták meg) a kötelesrész fenti értékének megfizetésére, fele-fele arányban, a kapott juttatásaiknak megfelelően [Ptk. 669. § (2) bekezdésre figyelemmel].
A kötelesrész értékének megfizetése I. és II. r. alperest az ingatlan értékesítése időpontjától kezdve terheli, ezért a kifizetett vételár átvételének időpontjáról késedelmi kamat jár a Ptk. 301. §-a alapján.
A városi bíróság eljárása arra irányult, hogy az érvénytelen felperesi nyilatkozat folytán bekövetkezett érdeksérelmet, a hagyaték átadásának és az ezt követő adásvételi szerződésnek a részleges érvénytelenségét kiküszöbölje, melynek következtében I. és II. r. alperesnek az örökhagyó hagyatékát - III. r. alperes kívánságára is figyelemmel - egyenlő mértékben kapták meg, de ugyanakkor felperes is részesült a kötelesrész mértékének megfelelő mértékben.
A megyei bíróság a városi bíróság ítéletét helybenhagyta. ■
Lábjegyzetek:
[1] Az eredeti ítélet alapján szerkesztette Dr. Steiner Erika.
Visszaugrás
