A szólásszabadság a demokrácia egyik legalapvetőbb értéke, a gondolatok áramlásának biztosítéka, amely a társadalom idegeinek összeköttetését, a közakarat kialakulását hivatott biztosítani. Ezért fontos téma ez a filozófusoktól a politikusokon és társadalomtudósokon át a jogászokig a közélet iránt érdeklődőknek minden korban. A téma kapcsán élénk diskurzus folyik a rendszerváltás utáni Magyarországon is. Ebbe a jeles szerzői sorba illeszkedik bele Török Bernát munkája, amely a szerző sikerrel megvédett PhD-dolgozatának kiadásra átszerkesztett változata. A HVG-ORAC Kiadó gondozásában megjelent műben a szerző arra vállalkozik, hogy rendszert vigyen az elmúlt közel harminc év alkotmányjogi fejlődésébe, tisztázza azokat a fogalmakat, amelyeket ugyan mindenki magától értetődőnek vél, de alaposabb vizsgálat kimutathat - és ki is mutatott - egyenetlenségeket. A mű várt haszna pedig éppen ebben rejlik: a tudományos igényű fogalommeghatározás, annak tartalma kidolgozása a jövő alkotmányjogi gyakorlata számára szolgálhat zsinórmértékül.
Az Alkotmánybíróság 1990 óta folytatott gyakorlata már több alkalommal volt átfogó tudományos vizsgálat tárgya[1], mégis újra és újra az érdeklődés homlokterébe kerül.[2] A médiahatóság jogászaként, majd az alkotmánybíróság főtanácsadójaként is tapasztalatot szerzett kutató számára nemcsak e munkái, de egy másfél éves, az amerikai Yale egyetemre elnyert ösztöndíj is alkalmat adott arra, hogy rendszerezze a téma magyar és amerikai irodalmát, s ennek tükrében mutassa be a magyar szólásszabadsági dogmatikát. Persze az egy alapvető kérdés, hogy igazolható-e sajátos magyar szólásszabadsági dogmatika, bár jelen sorok szerzőjének álláspontja szerint éppen az univerzális szólásszabadsági dogmatika kidolgozása ütközne komoly nehézségekbe. A szólásszabadságról való gondolkodás ugyanis nagyon erősen kötődik az adott nemzet, szélesebb kultúrkör hagyományaihoz, s bár mára már egyetemes nemzetközi egyezmények garantálják ezt az emberi jogunkat, az egyes államok azt igencsak eltérően értelmezik. E sorok szerzője támogatja tehát azt a megközelítést, hogy univerzális gyökerei ellenére igenis van sajátos doktrínája az egyes nemzetek szólásszabadságról való gondolkodásának. Ennek egységesítésére törekszenek olyan nemzetek feletti szervek, mint az Emberi Jogok Európai Bírósága, de éppen a munkájuk szükségessége mutat rá az eltérő nemzeti gondolkodásra a szólásszabadság tárgyában.
Valójában ezért fontos értékválasztás a szerzőtől, hogy maga milyen fogalmi készletet választ. Török Bernát tudatosan dönt a szólásszabadság mint kulcsfogalom mellett a vizsgálódása tárgyául, amelyet az amerikai irodalom fogalomkészlete segítségével vizsgál. A szerző által elemzett problémák az alapvető kérdéseket érintik, mint a szólásszabadság védelmi hatálya, a közügyek vitathatósága és a szélesebb alkotmányjogi védelem indokolhatósága, a szólással okozható ártalmak dogmatikai elemzése, a tartalomsemlegesség elvi tételének helyes értelmezése . A vizsgálódás a magyar alkotmánybírósági gyakorlatra terjed ki, a bírósági gyakorlat csak utalásszerűen jelenik meg az elemzésben. A szerző felvállalja ezt a szűkítést, amely nélkül a vizsgálandó anyag szét is feszítené a könyv kereteit. De indokolható a döntés azzal is, hogy az Alkotmánybíróság új, valódi alkotmányjogi panaszos hatáskörének köszönhetően éppen a szólásszabadsági ügyekben mutatkozik meg élesen a bírósági gyakorlat feletti direkt kontroll.[3]
- 337/338 -
A kötet origója, egyben a szerző krédója a szólásszabadság minél teljesebb védelme, értékalapú tehát a megközelítése, ha választási helyzetbe kerül. Nehéz, de elkerüli a szerző azt a csapdát, hogy tézisszerűen fejtse ki a mindenhatónak gondolt, dogmatikus tételeket, valódi tudományos elemzés nélkül. Kiváló példája ennek a tartalomsemlegesség követelményével kapcsolatos rész, ahol a dogmaként érvényesülő gondolatokat mélyebb, alaposabb elemzés alá veszi. A műben összegyűjtött, világosan kifejtett következtetései arra világítanak rá, hogy a tartalomsemlegességet nem elég formálisan értelmezni, hanem a szólásszabadság korlátozásának állami célja tükrében kell megítélni. A szerző a pro forma tartalomsemleges szóláskorlátozó szabály alkotmányellenességét is megállapíthatónak tartja, ha a szabályozás (bírósági döntés) valódi célja valamely szólás elhallgattatása. A kötet olvasói - akik bizonnyal érdeklődnek az Alkotmánybíróság jövőbeli gyakorlata iránt is - talán viszontláthatják ezt az álláspontot a jövendő határozatokban.
Egyetértek a szerző álláspontjával, ami a kereskedelmi célú szólás kapcsán szélesebb törvényhozói mérlegelési lehetőségről számol be, míg a politikai kommunikációnál a korlátozás alaptörvény-ellenességének vélelmét tételezi. Ahogy a szerző PhD-dolgozatának védésén, itt is felvetem azt a gondolatot, hogy a szólásszabadság alapvető jogának értelmezésénél vajon lehetnek-e a gazdálkodónak a nyers gazdasági érdeken túlmutató érdekei, hiszen politikai jogai bizonnyal nem lehetnek, amiből számomra nem következik, hogy a politikai célú kommunikációra a gazdálkodó szervezeteknek alapvető joga lenne. Ez a magánszemélyeket kétségkívül megillető alapvető jog leginkább a politikai részvételi jogokhoz látszik kötődni, amire a gazdálkodó szervezetek legfeljebb közvetetten képesek. A kérdés különös jelentősége a választási ügyekben, a jelöltek és kommunikációjuk támogatása kapcsán vetődik fel.[4] A szerző alkotmányjogi felkészültsége biztosítja, hogy ha a felvetés érdeklődésére tart számot, későbbi művekben erről is haszonnal gondolkodhat.
A kötet elsősorban talán az alkotmányjog, az Alkotmánybíróság gyakorlata iránt érdeklődő jogászok és tudományos kutatók érdeklődésére tarthat számot, de a szerző érthető és olvasmányos stílusa garantálja, hogy a szélesebb olvasóközönség számára is élvezetes olvasmányt nyújtson. Bátran ajánlom tehát mindazok számára a kötetet, akik szerint a demokráciában felelősen, szabadon szólni érték. ■
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
