A társasági szerződésben (alapító okiratban) meg kell határozni a pénzbeli és a nem pénzbeli hozzájárulás arányát, meg kell jelölni a nem pénzbeli hozzájárulás tárgyát és értékét. Fontos, hogy az apport tárgyát egyedileg azonosítható módon kell a társasági szerződésben meghatározni. Például egy gépjármű apportálása esetén nem elegendő annak típus szerinti megjelölése, azt a gépjármű nyilvántartás megfelelő adataival - gépjármű típusa, gyártás éve, hengerűrtartalom, forgalmi rendszám stb. - kell jelölni. Megfelel a jogszabályi követelményeknek az is, ha az apportált vagyonelemeket formailag nem a társasági szerződésben, hanem azzal egyidőben kiállított, a szerződés mellékletét képező, és a szerződéssel azonos alakiságokkal rendelkező okiratban - ún. apportlista - rögzítik. Az egyértelmű azonosíthatóság mint követelmény a hitelezők, a társaság és a tagok érdekeit egyaránt védi (LB Cgf. VII. 32.855/1995. sz. eseti döntés - KGD 1997/169. sz. és LB Cgf. VII. 32.808/1996. sz. eseti döntés - KGD 1997/207. sz.).
Nem vitatott tény, hogy a gyakorlatban az ingatlan apportálása veti fel a legtöbb vitás kérdést. Ingatlan nem pénzbeli hozzájárulásként történő szolgáltatása esetén a cégbejegyzési (változásbejegyzési) kérelemhez az ingatlan - 3 hónapnál nem régebbi - tulajdoni lapját is csatolni kell, melyből az ingatlannal való rendelkezés jogcíme legalább széljegy formájában megállapítható. A tulajdoni lapon a következő bejegyzésre váró széljegy jogosultjaként csak a nem pénzbeli hozzájárulást szolgáltató személy vagy szervezet szerepelhet. Ez fontos, hiszen a Ptk. 117. § (3) bekezdése értelmében az ingatlan tulajdonjogának az átruházásához az erre irányuló szerződésen vagy más jogcímen felül a tulajdonosváltozásnak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése is szükséges (LB Gfv. X. 30.252/2010. sz. eseti döntés - BH 2012/16. sz.). Apport esetében az ingatlannal való rendelkezési jog széljegy alapján is igazolható abban az esetben, ha annak a jogalanynak a tulajdonjoga, akitől a széljeggyel rendelkező apportőr a tulajdonjogának bejegyzésére vonatkozó igényét származtatja, már bejegyzésre került - mondta ki az LB Gfv. X. 31.116/2001. sz. eseti döntés (EBH 2002/781. sz., BH 2003/164. sz.). Meg kell azonban jegyezni, hogy a tulajdoni lapon széljegyként való feltüntetés csak kötelmi igény, és korántsem nyújt arra garanciát, hogy a földhivatal az apportőr vonatkozásában a tulajdonjogot utólag be is jegyzi. Amennyiben ez elmarad, akkor az apportőr az ingatlannal kapcsolatban sem a tulajdonjogot, sem annak használati jogát nem tudja szolgáltatni a társaság részére.
A Ptk. 95. §-ának (1) bekezdése szerint a tulajdonjog kiterjed mindarra, ami a dologgal olyképpen van tartósan egyesítve, hogy az elválasztással a dolog vagy elválasztott része elpusztulna, illetőleg az elválasztással értéke vagy használhatósága számottevően csökkenne (alkotórész). Ilyen alkotórész a már telepített szőlő és erdő, ami fentiek szerint a föld tulajdonjogának megszerzése nélkül önállóan nem forgalomképes, ezért nem apportálható. Úgyszintén nem forgalomképes, ezért nem lehet tulajdonváltozást célzó apport tárgya az az ingatlan, amelyre az ingatlan-nyilvántartásban elidegenítési tilalmat jegyeztek be (LB Cgf. 30.560/2001. sz. eseti döntés - BH 2003.246. sz. és LB Cpf. VII. 30.185/1995. sz. eseti döntés - BH 1997.403. sz.). A használattal, haszonélvezettel, telki szolgalommal, zálogjoggal terhelt ingatlan azonban forgalomképes, így apportálható.
Az ingatlanapport körében említést érdemel az aedeficium solo cedit elve, mely a földterület és az épület (felülépítmény) tulajdonjogi egységét fejezi ki. Kiinduló alapelve, hogy lehetőség szerint mindenki saját telkén építkezzen, a földtulajdon és az épület tulajdonjoga főszabályként ne váljék el egymástól; ebben a felfogásban az épület a földterület alkotórésze. Kivételt képez a főszabály alól a Ptk. 137. § (2) bekezdése, amely szerint a ráépítő szerzi meg a föld tulajdonjogát, ha az épület értéke a földnek, illetőleg a föld megfelelő részének értékét lényegesen meghaladja (ráépítés). Az aedificium solo cedit elvet azonban az érintettek erről szóló írásbeli megállapodása áttörheti. Ez esetben a föld tulajdonosa önkorlátozással - ellenszolgáltatás fejében - lemond az épület tulajdonjogáról az építkező javára. A megállapodás létrejöhet az építkezés előtt vagy után is. Ha akár törvény, akár szerződés alapján az épület tulajdonjogát az építkező szerzi meg, a Ptk. 155. §-a alapján az épület tulajdonosát az épület fennállásáig arra a földre (földrészletre), amelyen az épület áll, használati jog illeti meg (földhasználat). A joggyakorlat további követelménye: a földrészlettől független önálló tulajdonjog épületre csak akkor szerezhető, ha az ingatlan-nyilvántartás szabályai szerint az önálló tulajdonjog bejegyzésének nincs jogszabályi akadálya. Az épület tulajdonjogát egyéb esetben önállóan akkor lehet átruházni, ha az ingatlan-nyilvántartásban előzőleg önálló ingatlan-nyilvántartási egységet képez (tehát külön helyrajzi számon, alszámon van nyilvántartva). Ha az épület tulajdonjoga a földtulajdonost illeti meg, azt csak a föld tulajdonjogával együtt lehet átruházni; azaz önállóan sem a telek (földrészlet), sem az épület nem forgalomképes, az apportra vonatkozó törvényi előírásoknak nem felel meg (Fővárosi Bíróság Gf. 75.539/2004. sz. eseti döntés - BDT 2007/1597. sz.).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
