A magyar jogtörténet-tudomány a jogi ikonográfia, és szimbólumrendszer vizsgálatával mind ez ideáig csak érintőlegesen foglalkozott. A jogi hagyományok kialakulásának történeti elemzése nemcsak a mai joggyakorlat előzményeinek feltárását jelenti. A mindennapi élet jogi kultúráját alakító, befolyásoló tényezők egyike a népi jogtudat, jogélet. E jogi művelődés nyomon követhető a korabeli szépirodalomban, képzőművészeti alkotásokban, a jogszolgáltatás szimbólumainak különféle megjelenési formáiban. A "Jogi kultúrák, processzusok, rituálék és szimbólumok" című tanulmánykötet a jog érvényesülését a fent említett tényezők kölcsönhatásának szempontjából taglalja, ezáltal lehetővé teszi a klasszikus polgári jogrendszer szimbólumrendszerének megismerését.
A kötet első írása Barna Attila "A politikai bűncselekmények büntetésének szimbolikája" c. tanulmánya, melyben a hűtlenség (nota infidelitatis), mint bűncselekmény elkövetési formáit, és az azt megtorló, elsődleges célként elrettentő, megfélemlítő hatású büntetési nemeket vizsgálja. A hűtlenség egyben állam elleni támadást is jelent, így az állam büntető igazságszolgáltatási igénye talán ebben az esetben a legerősebb. Joggal merül fel a kérdés, hogy nyomon követhető-e a koronként eltérő megítélés ellenére egy egységes jogi szimbolika, valamint az menynyiben feleltethető meg a korabeli jogszabályoknak.
A Szent Korona történetét, eredetét tisztázhatjuk Bertényi Iván "Koronánk kutatásának egy vadhajtásáról" című munkája révén. A korona Révay-féle (Révay Péter koronaőr a 17. században) szemrevételezésén alapuló 18-19. századi kutatások elsősorban a Szent Korona szerkezeti jellegzetességeire összpontosítottak. Így alakult ki az a nézet, miszerint a korona két részből áll, az alsó ún. görög- és a felső ún. latin koronából. Kétséges maradt a két rész egységesítésének időpontja, sőt egyes szerzők a koronát, mint eredendően egységes szerkezetű ötvöstárgyat említik. Nemzeti és vallási ereklyénk sorsát kutatók mindegyike egyéni következtetésekkel próbálja kitölteni azt az űrt, amit a forrásadatok hiánya okoz a témával kapcsolatosan. A tanulmány alkotója a vélemények különbözőségét kívánja feloldani.
Bódiné Beleznai Kinga az igazságszolgáltatás jelképeit összegzi "Ítélkezés és szimbólumok" c. írásában. A bírói hatalmat megtestesítő pálca és kard motívuma az ókori népek kultúrájából eredeztethető, egyben "az alázatosság és szolgálatkészség"[1] jelképe. A kora középkor ítélkezési szokásainak bemutatása a bírói szimbólumok gyakorlati alkalmazásának megismerését teszik lehetővé.
Davidovics Krisztina "A halálbüntetés végrehajtásának liturgikus elemei - A hóhér" c. munkájában a büntetés végrehajtását foganatosító hóhér tevékenységét mutatja be részletesen német városi jogkönyvek előírásai és magyar példák alapján. A halálbüntetés, mint szankció három kívánalomnak tesz eleget: a legteljesebb mértékben érvényesül a speciális prevenció, valamint a kivégzések nyilvánossága révén a generális prevenció is megvalósul; helyreáll a bűncselekmény elkövetése révén megbomlott társadalmi egyensúly; végül a jogszabályok ismeretét, a jogi tájékozódást is elősegítheti. A büntető igazságszolgáltatási igény végpontján maga a hóhér helyezkedett el, aki a társadalmi együttélés szempontjából is lényeges feladatot teljesített, megítélése azonban a legkevésbé sem volt kedvező. A szerző e hivatással járó kitaszítottságot, megkülönböztetést hitelesen érzékelteti.
A Magyar Köztársasági Érdemrend és Érdemérem alapításáról szóló 1946. évi 21. törvénycikk létrehozásának folyamatát ismerteti Föglein Gizella "A köztársasági kitüntetések üzenete" c. tanulmányában. A szerző a törvénycikk, valamint az azt kiegészítő 993/1947. ME rendelet teljes szövegét közli. Az 1947-1949 közötti adományozások elemzésével az író értékes történelmi következtetésekre jut, megállapítható, hogy számos egyéb kitüntetés "alapját és gerincét a Magyar Köztársasági Érdemrend és Érdemérem jelentette"[2].
Horváth Attila a kötet hatodik tanulmányában "Állami szimbólumok a szocialista Magyarországon " címmel az 1949. évi Alkotmány szovjet vonatkozású elemeit taglalja. Megtudhatjuk miként módosultak a kommunizmus során hazánk jelképei, az antiklerikális propaganda jegyében hogyan és milyen magyarázattal próbálták átalakítani keresztény ünnepeinket.
Izsák Lajos "A Mindszenty-per és Esterházy Pál" c. írása átfogó képet ad az 1948-as eseményekről. A per politikai, állami és társadalmi előkészítése mindenben megfelelt a szovjet mintájú, megtervezett koncepciós büntetőeljárásoknak. Mindszenty József esztergomi érsek szellemi nagyságát, a kor kommunista ideológiájával való szembenállását egyházi- és közéleti szerepvállalásának részletezésén keresztül ismerhetjük meg. A koncepciós per másik vádlottjaként Esterházy Pál herceget, a volt leggazdagabb főurat is a "bíróság" elé citálták a rendszer kiszolgálói. Az író a két jelentős személyiség sorsa közötti párhuzamot a per egyes stádiumainak részletekbe menő vizsgálatával érzékelteti.
- 200/201 -
Kabódi Csaba "A büntetés szimbolikája" c. munkájában az állam előtti korszak közösségi bosszún alapuló, valamint a jelenkor enyhülést mutató büntető rendszerének historikus ívét rajzolja meg. Az eddig ismeretes büntetési elméleteket állítja egymással párhuzamba, a célból, hogy a büntető eljárások, és szimbolika terén valamiféle állandóság legyen körvonalazható. Végkövetkeztetésként megállapítható, hogy a büntetés szimbolikáját a szankciórendszerét alakító mögöttes közhatalom (a büntetőhatalom) adja.
A jogi kultúrtörténet egyes elemeit mutatja be Kajtár István "Jogi kultúra, jogi szimbólumok és rítusok" c. írásában. A tanulmány elején maga a szerző összegzi a jogi kultúrhistória összetevőit, miszerint az "kiterjed a jogtörténet tárgyi világára (ezen belül architektúrájára), a jog ikonográfiájára, jelképeire, szövegeire, rituális cselekményeire, processzusaira".[3] Az író érdeme e rendkívül sokrétű, egymásra épülő, és egymással összefüggő jellegzetességek feltárása. Teszi mindezt a témát kutatók életrajzának ismertetésén át a konkrét megjelenési formák (állami elismerések, címerek, esküszövegek, a jogi kultúrtörténetet övező képi anyag, kérvénykultúra, jogi néprajz) taglalásával.
A jog, a kultúra valamint a társadalom egymásra kifejtett hatásának analízise nélkülözhetetlen a jogi hagyományok megismerése szempontjából. Karácsony András "Jogi hagyomány - jogváltozás - jogi kultúra" c. írásában a jogi normák történeti elemzésén túl a koronként változó kultúrtörténeti hátteret ábrázolja. Fontos kiindulópontja továbbá a társadalmi folyamatok összevetése a fenti tényezőkkel, a politika, a tudomány, a vallás, valamint az erkölcs viszonylatában.
A Keletrómai Birodalom uralkodói státuszának elnyerésével foglalkozik Kelemen Miklós "Császárkoronázás a Bizánci Birodalomban" c. tanulmánya. A Római Birodalom középkorban fennmaradt, Konstantinápoly központú keleti része mindenekelőtt a "görögösödés" és a kereszténység terjedése szempontjából nevezetes. Bizánc jelentősége a római kori műveltség megőrzése, művészetének továbbélése, nem utolsósorban egy olyan szimbolika kidolgozása, mely fontos alapot képez a későbbi királykoronázások, egyéb rangok szertartásainak alakulásában. A tanulmány révén a császárkoronázás rítusának formálódását követhetjük nyomon a korai császárság időszakától kezdődően.
A különböző országok egymásra gyakorolt befolyása több aspektusból vizsgálható. Különösen jelentős az összehasonlító elemzés napjainkban, amikor a tudomány és technika fejlődése lehetővé tette az államok közötti, kontinenseken átívelő kapcsolatot. Képes György "Az amerikai alkotmányos gondolkodás hatása a polgárosodó magyar jogi kultúrára" c. értekezésében azt elemzi, miként hatott az amerikai alkotmány a 19. századi magyar politikára, jogi fejlődésre. Az Egyesült Államok alaptörvényében foglaltak eleinte a magyar jakobinus mozgalom révén terjedtek hazánkban. Az amerikai alkotmányos gondolatok tényleges térnyerése a magyar reformkornak köszönhető. Számos kiadvány bizonyítja, hogy nagyjaink (Széchenyi, Wesselényi, Lovassy, Kossuth) modernizációs célkitűzéseik során az amerikai vívmányokat vették alapul.
Az érvelési módszerek kidolgozása során figyelembe kell vennünk többek között a tételt, a célt, a kölcsönös érdekeket. Maczonkai Mihály " "Érvelési módszerek a jogi kultúrában" c. írásában a tételt a jogszabályok jelentik, a cél a jogértelmezés, a kölcsönös érdek pedig a jog útvesztőiben való kiigazodás. Mindez olyan módszerek ismertetését jelenti, melyek révén a jog lényegi elemeinek bizonytalan megítélése kiküszöbölhető, azzal szoros összefüggésben a jogalkalmazók meggyőzéséhez szükséges technikák átláthatóbbak.
Máthé Gábor kiindulópontja "A Szent Korona-eszme az alkotmányfejlődésben" c. munkájában a Szent Korona-tan. Az a "kettős szerződés",[4] amelynek egyik része a hatalom-átruházás aktusa, a másik magához a koronázás tényéhez kötődő közjogi jelleg. A szerző a korona, mint szimbólum vizsgálata során a hatalom koronként változó birtokosait ismerteti.
A reformkori törekvések a büntetés-végrehajtás modernizálására is kiterjedtek. Mezey Barna szépirodalmi példák segítségével vázolja a 19. század börtönviszonyait "A tömlöc mint politikai szimbólum a reformkorban" c. publikációjában. A romantika irányzatának neves alkotói (Eötvös József, Kölcsey Ferenc, Bölöni Farkas Sándor, Szemere Bertalan) saját tapasztalatok, valamint külföldi látogatások során szerzett benyomások eredményeképpen igyekeznek a büntetések foganatosításának helyszíneit korszerűsíteni. Végül a liberalizmus hívei "karolták fel" igazán a modern börtönügyet, és elkezdődhetett az a folyamat, amely a szabadságot, mint emberi értéket középpontba állítva, jelentős változásokat eredményezett.
A tradicionális önkormányzatok jellegzetességeit, azon belül az egyes tisztségeket betöltő személyek feladatait, tisztségük elnyerésének módját tárja fel Nagy Janka Teodóra "Processzusok, rituálék és szimbólumok a falusi tisztségviselők körében a 18-19. században" c. értekezésében. Levéltári adatok, néprajzi gyűjtések alapján átfogó képet kaphatunk a 18. századi falvak, jobbágyközségek életéről.
- 201/202 -
A 20. századi irodalom egyik jeles képviselője Franz Kafka, aki jogi végzettségű lévén, szükségszerűen vált a jog és irodalom közti kapcsolatot elemzők legkedveltebb alanyává. Nagy Tamás ""A per" mint burleszk, avagy releváns kontextus-e az osztrák-magyar büntetőjog?" c. írása Ausztria 1852. évi Büntető Törvénykönyvének hatását kutatja Kafka "A per" c. művében. Kafka szereplői gyakran találják szembe magukat lehetetlenül összetett helyzetekkel, történetei meghökkentően, az elvárttal gyökeresen ellentétesen alakulnak. Nem történik ez másként "A per" című művében sem, ahol a főszereplő az igazságszolgáltatás döbbenetes gépezetének vádlottjaként korántsem a számítása szerinti elbánásban részesül. A regénybeli eljárás során folyamatosan ütköztetett korszerűtlen joganyag lényegi elemeit, és Kafka életművét értékelő szekunder irodalmat ismerhetjük meg a szerző jóvoltából.
Nótári Tamás a " Szakralitás és szimbolikus harc - adalékok a legis actio sacramento in rem eredetéhez" c. publikációjában a legis actio eljárástípusára vonatkozó két, látszólag egymással ellentétes nézetet hozza közös nevezőre. A római eljárási formák során használt szimbólumok, formulák ismertetése révén bontakozik ki az a felfogás, mely szerint a processzus szövege egyaránt tartalmaz szakrális elemeket, és harcra utaló motívumot. Így a fent említett két elmélet egymást feltételezi, és kiegészíti.
A tanulmánykötet negyedik publikációjához hasonlóan a halálbüntetés (azon belül a fővesztés) kérdéskörével foglalkozik Pandula Attila "Adatok a hóhérpallos történetéhez Magyarországon" c. értekezésében. Pontos adatokat tudhatunk meg a kivégzések eszközéül használt pallos kidolgozottságáról, és alkalmazásának módjáról.
Rácz Lajos "Hatalmi szimbolikánk nomád gyökereiről" c. írása az államalapítást megelőző időszak uralkodói státuszát jellemző, egységes szabályok meglétét kutatja. Jelentős feladat ezen előírások, szokások vizsgálata, mivel a kereszténység felvétele előtti korszakból fennmaradt írásos emlékek rendszerezése még nem történt meg.
A Szentírás jogi relevanciájú, mindennapi életünkben használatos, jelképes előírásait gyűjti egybe Sáry Pál "Szimbolikus jogi aktusok az Ószövetségben" c. tanulmányában. A kézfogás, az esküre emelt kéz, mint Ószövetségi motívum ma is alkalmazott megerősítési formák. A jelképes cselekedetek nagy része már a korai viszonyok között is jogot keletkeztetett, vagy adott esetben valamilyen jog megszűnését, módosulását eredményezte.
A parlamenti ülésrend kifejezheti a képviselő politikai hovatartozását, mandátumának jellegét, tudhatjuk meg Szente Zoltán "A parlamenti ülésrendek szimbolikája" c. munkájából. A képviselői székek elhelyezkedése szerint többféle ülésrendi modell között tehetünk különbséget, mely államonként eltér egymástól. Az Európai Parlament, az orosz Állami Duma, az izlandi Althing szerkezeti sajátosságaiból levont következtetések alapján azok eljárási rendjébe is nagyobb betekintést nyerhetünk.
A szabad királyi városok, mezővárosok funkcionáriusai legtöbb estben a helyi polgárság által választott vezetők voltak. A kötet utolsó írásában "A városi tisztségviselők megválasztásának processzusa és rituáléja az újkorban " címmel, Völgyesi Levente az egyes települések eljárásai közötti kapcsolatot kutatja. Felvetődik a kérdés, hogy van-e kölcsönös mintavétel, illetve mennyiben hatnak a tradíciók a választás szabályainak kialakítása során.
A Jogi kultúrák, processzusok, rituálék és szimbólumok c. tanulmánykötet arra tett egyedülállónak mondható kísérletet, hogy összegezze az e tárgykörben született kutatások eredményeit. A könyvben szereplő huszonhárom értekezés tárgyi sokszínűsége bizonyítja, hogy érdemes jogtörténeti hagyományainkat a jelképek, szertartások szintjén vizsgálni. E megközelítés azért nagy jelentőségű, mert segítségével talán sikerül visszatalálni azokhoz a gyökerekhez, melyek nagymértékben befolyásolják mindennapi életünket. Újbóli felfedezésük hozzájárul ahhoz, hogy megértsük kialakult jogrendszerünket, szabályait ne valamiféle megfoghatatlan, felettes hatalom önkényes törvényeinek gondoljuk, hanem évezredeken át egymásra ható kultúrák kiforrott előírásainak. ■
JEGYZETEK
[*] Jogi kultúrák, processzusok, rituálék és szimbólumok (Szerk. Mezey Barna) Gondolat Kiadó, Budapest 2006
[1] Jogi kultúrák, processzusok, rituálék és szimbólumok (Szerk. Mezey Barna) Gondolat Kiadó, Budapest 2006 37. o.
[2] I. m. 69. o.
[3] I. m. 130. o.
[4] I. m. 212. o.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző PhD-hallgató.
Visszaugrás
