kézizálogjog és az óvadék egymáshoz igen közel A álló jogintézmények, amelyeket a Ptk. a szerződést biztosító mellékkötelezettségek körében szabályoz. Mindkét jogintézmény funkcióját tekintve biztosíték, mindkét jogintézmény alapvetően dologi jellegű hitelbiztosíték szerepét tölti be a gyakorlatban. A biztosíték szerepe abban áll, hogy a kötelezett teljesítőkészségét, illetőleg teljesítőképességét fokozza, a zálogjog és az óvadék elsődlegesen az adós teljesítőképességét fokozza. A dologi biztosíték esetében egy egyedileg meghatározott dolog (jog, követelés) szolgál fedezetül, ehhez képest a személyi biztosíték esetében egy meghatározott jogalany teljes vagyona a fedezet. A gyakorlatban olyan értékű biztosítékot célszerű elfogadni, amely meghaladja az alapjogviszonyból (az alapszerződésből) származó követelést. A zálogjog intézményének 1996. évi XXVI. törvénnyel való újraszabályozása után a zálogjog dologi biztosíték jellege már nem kizárólagos. Az ún. lebegő zálogjog alapján valójában a zálogkötelezett jogi személy, illetve jogi személyiség nélküli gazdasági társaság teljes vagyona (vagy annak meghatározott része) a fedezet [Ptk. 254. § (1) bekezdés], a kielégítési jog megnyíltával a vagyont terhelő zálogjog a zálogjogosult által a zálogkötelezetthez intézett írásbeli nyilatkozatban meghatározott vagyontárgyakat terhelő zálogjoggá alakul át [Ptk. 254. § (2) bekezdés]. A lebegő zálogjog tartalmi szempontból a dologi biztosíték és a személyi biztosíték között félúton helyezkedik el. A kézizálogjog azonban továbbra is kizárólag egyedileg meghatározott vagyontárgyakon állhat fenn. A gyakorlatban általában mindkét biztosítékot valamilyen hitelviszony (tipikusan: kölcsönszerződés) biztosítására használják, ezért elsődlegesen hitelbiztosíték szerepét töltik be.
A kézizálogjog és az óvadék egyaránt járulékos kötelezettség, egy alapjogviszonyból (alapszerződésből) származó kötelezettség biztosítására szolgálnak, mindkét esetben a dolgi kötelezett felelősségének terjedelme ahhoz a követeléshez igazodik, amelynek biztosítására a kézizálogjogot alapították, illetőleg az óvadékot szolgáltatták. A járulékos jellegből következik, hogy amennyiben az alapkövetelést átruházzák, vagy az alapkövetelés átszáll, úgy a kézizálogjog és az óvadék is átszáll a jogutódra a törvény erejénél fogva. A (kézi)zálogjog önmagában véve forgalomképtelen jog, a zálogjogot - a törvény eltérő rendelkezése hiányában - csak a követeléssel együtt lehet átruházni [Ptk. 251. § (3) bekezdés]. A törvény eltérő rendelkezése kitétel a Ptk. 269. §-ában szabályozott önálló zálogjog jogintézményére utal, amely esetben a törvény a járulékosság főszabálya alól teremt kivételt. Az óvadékjog önmagában véve szintén forgalomképtelen jog, habár ezt a Ptk. kifejezetten nem mondja ki. A járulékos jellegből következik továbbá az, hogy ha az alapkövetelést tartalmazó szerződés érvénytelen, akkor az azt biztosító zálogjogot és óvadékot létesítő szerződés is érvénytelen. A bírósági úton nem érvényesíthető követelés biztosítására kötött szerződés, így a szerződéssel létesített zálogjog és óvadék is, semmis; az önkéntes teljesítést azonban nem lehet visszakövetelni [Ptk. 204. § (2) bekezdés, 251. § (1) bekezdés és 270. § (3) bekezdés]. A járulékos jellegből következik továbbá, hogy ha az alapjogviszonyból származó követelés megszűnik, akkor az azt biztosító kézizálogjog és óvadék is megszűnik. A Legfelsőbb Bíróság ezt a tételt a jelzálogjogra vonatkoztatva elvi éllel mondta ki: ha az alapul szolgáló szerződés megszűnik, a szerződést biztosító mellékkötelezettségként kötött zálogszerződés is megszűnik. Az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jelzálogjogot ezért az érdekélt kérelmére törölni kell az ingatlan-nyilvántartásból (BH 1996. 601.). A főkövetelés megszűnésekor a jogosult köteles visszaadni a zálogtárgyat és az óvadék tárgyát a dologi kötelezettnek. Az alapszerződés bármilyen megszűnése a zálogjog és az óvadék megszűnését eredményezi, így a követelés szerződésszerű teljesítése, a szerződés közös, vagy egyoldalú jognyilatkozattal való megszüntetése egyaránt figyelembe jön. A járulékos jellegből következik továbbá az is, hogy az alapszerződésben kikötött szolgáltatás-ellenszolgáltatás egyenértékűségének megállapítása során a zálogtárgy, illetőleg az óvadék tárgyának értéke figyelmen kívül marad. A Legfelsőbb Bíróság ezt a tételt a zálogjog vonatkozásában állapította meg, amikor kimondta azt, hogy a kölcsönszerződésnél a kölcsönbevevő által a szerződés szerint fizetendő ügyleti kamat az "ellenszolgáltatás"; és a szerződésnek a szolgáltatás-ellenszolgáltatás feltűnő értékaránytalansága címén történő megtámadása esetén tehát csak az ügyletei kamat mértéke vehető figyelembe (BH 1998. 390.).
A zálogjog és az óvadék járulékos jellege egy szempontból, az elévülés szempontjából törik meg. A Ptk. 324. § (2) bekezdésében rögzített főszabály az, hogy a főkövetelés elévülésével az attól függő mellékkövetelések is elévülnek. Ez a szabály - egyebek mellett - a jelzálogjogra is irányadó. A törvény azonban kivételes szabályt állapít meg a kézizálogjogra és az óvadékra, amikor kimondja, hogy a főkövetelés elévülése az azt biztosító kézizálogjogból, illetőleg óvadékból való kielégítést nem akadályozza [Ptk. 324. § (3) bekezdés, 270. § (4) bekezdés], ezáltal a hitelező e két biztosíték alkalmazása során kedvezőbb pozícióba kerül.
A zálogjoggal (kézizálogjoggal), illetőleg óvadékkal biztosított követelés esetében a hitelezőnek jogában áll eldöntenie azt, hogy az adóssal vagy a dologi kötelezettel szemben érvényesíti igényét. A hitelező számára a dologi kötelezettel szembeni igényérvényesítés egy jogosultság és nem kötelezettség, vagyis a hitelező dönthet úgy is, hogy a személyi kötelezettel szemben érvényesíti igényét a dologi kötelezett helyett. A hitelezővel szemben az adós és a dologi kötelezett egy sorban felel. Ezen túlmenően a készfizető kezes is egy sorban felel az előbbi személyekkel, kizárólag a sortartó kezes terjeszthet elő alappal sortartási kifogást a hitelezővel szemben. A Legfelsőbb Bíróság egy eseti döntésben kimondta, hogy a jelzálogszerződés kötelezettjével szemben történő jogosulti fellépésnek nem előfeltétele, hogy a jogosult előbb a készfizető kezes ellen forduljon (BH 1996. 308.).
Mindkét jogintézmény esetén szükséges a biztosíték tárgyának átadása a jogosult részére. Míg a kézizálogjog esetében főszabály szerint pusztán birtokbaadás történik, addig az óvadék esetében feltételes tulajdonjog-átruházás történik, így a kézizálogjog és az óvadék létrejötte eltérést mutat. Különböző (vagy legalábbis részben különböző) a kézizálogjog és az óvadék tárgya, tartalma, létrejötte, a biztosítékból való kielégítés módja és megszűnése. A különbségeket a két jogintézményre vonatkozó szabályok részletes elemzése során mutatom be a következő két fejezetben.
Az 1996. évi XXVI. törvény a zálogjog jogintézményét alapvetően újraszabályozta annak érdekében, hogy a piacgazdaság hiteléletének igényeinek a zálogjogi szabályozás is megfeleljen. Az új szabályozás szerint a járulékos zálogjognak két típusa van: jelzálogjog és kézizálogjog. A Ptk. 251. § (1) bekezdése értelmében, ha a zálogjog jogosultját nem illeti meg a zálogtárgy birtoklásának joga, akkor jelzálogjogról van szó. A Ptk. 257. § (1) bekezdése alapján, ha a zálogjog jogosultját megilleti a zálogtárgy birtoklásának joga, akkor kézizálogjogról van szó. A jelzálogjog fennállhat egy meghatározott dolgon (jogon, követelésen); és jogi személy, illetve jogi személyiség nélküli gazdasági társaság vagyonán vagy annak meghatározott részén. A kézizálogjog kizárólag csak egyedileg meghatározott dolgokon állhat fenn. A törvény tehát a zálogtárgy birtoklásának joga alapján tesz különbséget a jelzálogjog és a kézizálogjog között.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
