A házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Családjogi törvény) eredeti szabályai - a korábbi magánjogi hagyományokkal szakítva - nem adtak lehetőséget arra, hogy a házastársak szerződéssel eltérjenek a törvényes vagyonjogi rendszerként elismert vagyonközösség szabályaitól. A törvény kimondta, hogy a házasságkötés előtt a házastársi vagyonközösséget sem egészben, sem részben nem lehet kizárni. A szabályozás szigorúságára jellemző, hogy mindazt, ami a Családjogi Törvény hatálybalépésekor a házastársak tulajdona volt és Családjogi Törvény szerint nem tartozott egyikük vagy másikuk különvagyonához, közös vagyonnak nyilvánította, és ez a rendelkezés irányadó volt akkor is, ha a házastársak a vagyonközösséget szerződésben korábban kizárták.
A Családjogi Törvénynek az 1986. évi IV. törvénnyel történt módosítása (az ún. második novella) a házassági vagyonjog szabályozásában lényeges változást hozott: a házassági vagyonjogi szerződés megkötésének ismételt lehetővé tételével 1987. július 1-jétől - a novella hatálybalépésétől - a házasulóknak, illetve a házastársaknak ismét lehetővé tette, hogy vagyoni viszonyaikat a Családjogi Törvény szabályaitól eltérően rendezzék. Ez jelentős elvi áttörést jelentett a házassági vagyonjog addigi rendszerén: a magánjogi viszonyoktól idegen, kógens szabályok diszpozitívvá váltak, ily módon azoktól a szerződő felek szabadon eltérhetnek, ha az eltérést a törvény kifejezetten nem tiltja.
A házassági vagyonjogi szerződés szabályozása azonban a hatályos Családjogi Törvényben nagyon hiányos. A szerződés tartalmáról a Családjogi Törvény mindössze annyit mond, hogy abban a felek "a törvény rendelkezéseitől eltérően határozhatják meg, hogy mely vagyon kerül a közös-, illetőleg a különvagyonba". Ez a meghatározás nem ragadja meg a házassági vagyonjogi szerződés lényegét, amely a házastársaknak csaknem valamennyi kérdésben lehetőséget ad vagyoni viszonyaik szabad rendezésére, a törvényes vagyonjogi rendszerből való "kilépésre", és nem ad mintákat arra, hogy ez a "kilépés" miként történhet; még körvonalakban sem tartalmaz rendelkezéseket a választható vagyonjogi rendszerekre. Részben ennek is köszönhető, hogy a házassági vagyonjogi szerződés megkötése a bevezetése óta eltelt lassan két évtized ellenére a gyakorlatban nem terjedt el.
Az új Polgári Törvénykönyv Családjogi Könyvének szakértői javaslata (a továbbiakban: Javaslat) a gyakorlat igényeiből kiindulva ezeket a hiányokat kívánja pótolni és keretszabályokat adni annak érdekében, hogy ez a szerződéstípus betölthesse társadalmi rendeltetését: egyrészről a házastársak autonómiájának biztosítását, másrészt - bizonyos korlátok felállításával - a család védelmét. A szabályok kialakításának fontos szempontja volt emellett, hogy megfelelő védelmet adjon a házastársak hitelezői számára is.
A házassági vagyonjogi szerződés jogintézménye a Családjogi Könyvben nyer szabályozást, de ez nem változtat azon, hogy jogi jellegét tekintve szerződés, ezért - természetesen - vonatkoznak rá a szerződéseknek az új Polgári Törvénykönyv kötelmi könyvében rögzített általános szabályai is, mindazokban a kérdésekben, amelyek a Javaslat speciális szabályozást nem ad. A feleknek értelemszerűen lehetőségük van mind az általános, mind a speciális rendelkezésektől eltérni, ha azt a törvény nem tiltja.
A házassági vagyonjogi szerződés eltér a házastársak egymás között létrejött más szerződéseitől, így a házastársak egymással szembeni vagyoni igényeit (a vagyonmegosztást) a házasság felbontásakor rendező szerződésektől. A házassági vagyonjogi szerződés alapvető jellegzetessége, hogy abban a házastársak a házasság vagyonjogi hatásait a törvénytől eltérően szabályozhatják. A szerződés lényegi elemei, hogy:
- abban a házasulók és a házastársak megválaszthatják, azt a vagyonjogi rendszert, amely életközösségük tartama alatt irányadó, ennek során a házastársi vagyonközösség helyett a törvényben szabályozott más vagyonjogi rendszert köthetnek ki;
- meghatározott rendeltetésű vagyonaik (pl. a személyes, háztartási célra szolgáló vagyontárgyak, illetve az üzleti vállalkozási célú vagyonaik) tekintetében különböző vagyonjogi rendszereket állapíthatnak meg, azaz vegyíthetik a törvényben szabályozott rendszereket;
- egészben vagy részben eltérhetnek a választott vagyonjogi rendszer szabályaitól is, ha azt a törvény nem tiltja.
Nincs változás a hatályos Családjogi Törvényhez képest abban, hogy házassági vagyonjogi szerződést házasulók (házasságot kötni kívánó személyek) és házastársak köthetnek. A szerződés a házassági életközösség idejére hatályos, de annak fennállása alatt többször is lehet ilyen szerződést kötni.
A házassági vagyonjogi szerződés a felek legbensőbb vagyoni viszonyait szabályozza: a jövőre nézve meghatározza azt, hogy vagyoni szempontból a házastársak miként fognak együtt élni. Ezért a Javaslat kimondja, hogy a szerződést csak személyesen lehet megkötni, képviselő útján nem. Korlátozottan cselekvőképes személy, valamint a 18. életévét be nem töltött - a házasságkötéssel teljesen cselekvőképessé vált - házastárs szerződéskötésének érvényességéhez a gyámhatóság jóváhagyása szükséges.
A Családjogi Törvény 27. §-ának (3) bekezdése szerint a házassági vagyonjogi szerződés érvényességéhez annak közokiratba vagy jogi képviselő (ügyvéd, ügyvédi iroda) által ellenjegyzett magánokiratba foglalása szükséges. Ez vonatkozik a házastársak között az életközösség fennállása alatt létrejött más szerződésekre is. A Javaslat kettéválasztja a szabályozást: míg más szerződéseknél továbbra is fenntartja a jogi képviselővel való ügyletkötés előírását, a házassági vagyonjogi szerződésre közokirati formát ír elő. Ennek a "szigorításnak" egyrészt az az oka, hogy a házastársak vagyoni viszonyait a jövőre nézve rendező szerződés az európai országok többségében közokirati formához kötött, azt közjegyzői okiratba kell foglalni. Emellett a Javaslat meg kívánja valósítani a házassági vagyonjogi szerződések országos nyilvántartását, amelyet - elképzelése szerint - a Magyar Országos Közjegyzői Kamara vezet. A szerződéshez - mind a házastársak, mind a hitelezők irányában - a szükséges garanciákat a zárt számú közjegyzőségben látja leginkább megvalósíthatónak. A közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény a közjegyzőséget az állam igazságszolgáltatási szervezetén belül határozza meg és a közjegyzőnek közreműködési kötelezettséget ír elő. Ennek alapján jelölte ki a közjegyzők alkotmányos státuszát az Alkotmánybíróság a magyar jogrendszeren belül (ld. 108/B/1992. és 944/B/1994. számú határozatok - ABH 1994.), és a közjegyző okiratkészítési tevékenysége az európai bíróság gyakorlata szerint is a közhatalom gyakorlása körébe esik (ld. Unibank ügy, C-260/97., Reyners-ügy, C-2/74.).
A Javaslat - ugyancsak külföldi példák alapján - a házastársak hitelezőinek védelme érdekében rendelkezik a házassági vagyonjogi szerződések országos nyilvántartásáról. Kimondja, hogy a vagyonjogi szerződés harmadik személyekkel szemben csak akkor hatályos, ha a szerződést az országos nyilvántartásba bevezették, vagy konkrét esetben a házasfelek bizonyítják, hogy a velük (vagy egyikükkel) szerződött harmadik személy a szerződésről, valamint annak tartalmáról tudott. Ettől kezdve azonban a harmadik személy nem hivatkozhat arra, hogy a szerződésről nem tudott.
A harmadik személy tájékozódását segíti, hogy a Magyar Országos Közjegyzői Kamara az általa vezetett nyilvántartás alapján kérelemre tájékoztatást ad arról, hogy a házastársak között van-e házassági vagyonjogi szerződés. A szerződés tartalmáról azonban további felvilágosítást csak valamelyik házastárs írásbeli felhatalmazása alapján adható (pl. a harmadik személlyel szerződő házastárs ad felhatalmazást a szerződésbe való betekintésre). Természetesen a harmadik személy megelégedhet azzal a tájékoztatással is, amit a házastársak vagy egyikük ad a részére. Ugyancsak jogosultak a szerződés tartalmáról felvilágosítást kérni azok a hatóságok, amelyeknek a törvényben meghatározott feladataik teljesítéséhez szükséges annak ismerete (pl. a vagyonmegosztási perben eljáró bíróság, a hagyatéki eljárást lefolytató közjegyző). Adatvédelmi szabály, hogy a jogellenes adatkérés, illetve adatfelhasználás jogkövetkezményeit a felvilágosítást kérő viseli.
Az országosan összekapcsolt, közhiteles számítógépes nyilvántartással kapcsolatos részletes szabályokat külön jogszabályban szükséges rendezni.
A Javaslat előírja, hogy a szerződés nem tartalmazhat olyan visszamenőleges hatályú rendelkezést, amely bármelyik házastársnak harmadik személlyel szemben a szerződés megkötése előtt keletkezett kötelezettségét a harmadik személy terhére változtatja meg. A házastársaknak azokat a hitelezőit is védeni kell ugyanis a házastársak közötti fedezetelvonási törekvésektől, akiknek a követelése korábban keletkezett, mint amikor a házastársak a szerződést megkötötték. Egyes jogrendszerek ezt más módon, azzal a megoldással biztosítják, hogy megtámadási jogot adnak a hitelezőknek a szerződéssel szemben; a Javaslat ezt azért veti el, mert egy ilyen rendelkezés hosszabb időre bizonytalan jogi helyzetet eredményezne.
A hitelezőket védi az a rendelkezés is, amely a közös vagyon és a különvagyon közötti vagyonmozgatás lehetőségét korlátozza harmadik személlyel szemben. E szerint a házastársak olyan szerződése, amely valamely vagyontárgynak a közös vagyonhoz vagy a különvagyonhoz tartozását a házassági vagyonjogi szerződésben kikötött rendelkezésektől eltérően változtatja meg, harmadik személlyel szemben csak akkor hatályos, ha a harmadik személy tudott vagy a körülményekből tudnia kellett arról, hogy a vagyontárgy a szerződés rendelkezése értelmében a közös-, illetve a különvagyonhoz tartozik.
A Javaslat a törvényes házassági vagyonjogi rendszer mellett (amely változatlanul az elmúlt ötven évben megszokottá és elfogadottá vált házastársi vagyonközösség) választható ún. alternatív vagyonjogi rendszerek szabályait a házassági vagyonjogi szerződés szabályai közé iktatja be. Nem tartja ugyanis szükségesnek, hogy néhány alapvető, az adott rendszerre karakterisztikusan jellemző rendelkezésen kívül több külföldi jogrendszerhez hasonló aprólékos szabályozást adjon egy-egy vagyonjogi rendszerre. Azok a házastársak ugyanis, akik szerződést kívánnak kötni vagyoni viszonyaik körében, nagy valószínűséggel saját egyéni életviszonyaikhoz igazítják majd a megállapodás tartalmát, élve a diszpozítitivás adta lehetőséggel. A Javaslat csupán mintát, kereteket kíván biztosítani a törvényes rendszertől való eltéréshez. Alternatív vagyonjogi rendszerként a Javaslat - a szerződéskötési gyakorlat által jelzett igényeket alapul véve - a közszerzeményre, valamint a vagyonelkülönítésre ad keret-szabályokat. A rendszer kiválasztása esetén minden bizonnyal szükség lehet ezeknek a keret-szabályoknak a részletesebb kitöltésére, hogy azok - a felek egyedi körülményeihez, életviszonyaihoz képest - a vagyoni viszonyok kielégítő rendezésére alkalmasak legyenek.
A Javaslat olyan közszerzeményi rendszert szabályoz, amely a házastársnak az életközösség alatt keletkezett vagyongyarapodás arányos részére a másik házastárssal szemben kötelmi igényt biztosít (ún. értéktöbbleti elven alapuló szerzeményi közösség). Ennek lényege, hogy a házastársak az életközösség alatt lényegében vagyonelkülönítésben élnek, önálló vagyonszerzők, az életközösség megszűnése (vagy a szerződés korábbi megszűnése) után azonban bármelyikük követelheti a másiktól annak a vagyonszaporulatnak a megosztását, ami a vagyonában közszerzemény. A Javaslat megfogalmazása szerint közszerzemény az a tiszta vagyoni érték, amely a házastársnak az életközösség megszűnésekor meglévő vagyonában a házastársakat terhelő adósság ráeső részének és a különvagyonának a levonása után fennmarad. A közszerzeményi érték számításakor tehát először a házastársakat együttesen terhelő adósságokat kell az össz-vagyonból levonni, majd a különvagyonok "tiszta értékét", ami azt jelenti, hogy a házastársnak a saját tartozása a saját különvagyonát csökkenti, a közszerzeményi értéket tehát az így csökkentett különvagyon levonásával kell számítani (a különvagyon köre lényegében a hatályos Családjogi Törvénynek megfelelően kerül meghatározásra). A különvagyonhoz kell számítani a meglévő különvagyon mellett annak a különvagyonnak az értékét is, amit a házastársi életközösség alatt a házastársak a közszerzeményi vagyonra, vagy a másik házastárs különvagyonára fordítottak. Egyébként a hiányzó különvagyon megtérítésének - erre irányuló kifejezett kikötés hiányában - nincs helye.
A házastársak vagyonában a házassági életközösség megszűnésekor meglévő vagyonról - ha a szerződés eltérően nem rendelkezik - az a vélelem, hogy az közszerzemény. A közszerzeményi igény a házassági életközösség megszűnésével nyílik meg. A házastárs azonban már az életközösség fennállása alatt is igényelheti a közszerzeményből reá eső rész megállapítását, és annak erejéig megfelelő biztosíték nyújtását akkor, ha a másik házastárs a tudomása nélkül megkötött szerződésekkel olyan mértékű adósságot halmozott fel, amely a közszerzeménynek minősülő vagyontárgyakból a másik házastársat megillető részesedést meghaladja. A közszerzeményi igény ilyen jellegű biztosítása azonban nem sértheti annak a harmadik személynek a jogát, akinek korábban keletkezett követelése áll fenn a másik házastárssal szemben.
Abban az esetben, ha a másik házastárs a közszerzemény megállapítása és megfelelő biztosíték adása elől felhívás ellenére elzárkózik vagy azt meghiúsítja, a házastárs a bírósághoz fordulhat. A bíróság ítéletében megállapíthatja közszerzeményt és elrendelheti annak biztosítását, a biztosítási intézkedések végrehajtási szabályai szerint. Bármelyik házastárs kérelmére azonban úgy is dönthet, hogy a szerződést megszünteti és a felek között a jövőre nézve vagyonelkülönítést rendel el.
Amennyiben a szerződés - akár az életközösség megszűnése, akár a bíróság döntése következtében - megszűnik, bármelyik házastárs követelheti a közszerzemény megosztását. Ez lényegében ugyanúgy történhet, mint vagyonközösségi rendszer esetén, beleértve a vagyongyarapodás szerződéssel való megosztásának lehetőségét, a vagyonszaporulathoz tartozó egyes vagyontárgyak természetbeni kiadását, a megtérítési igények rendezését stb. Kivételt a Javaslat egy tekintetben állít: a házastársak foglalkozásához és vállalkozásához tartozó vagyontárgyakra, valamint gazdasági társaságbeli vagyoni hányadára a másik házastárs akkor sem tarthat igényt, ha részesedése a házastársi közös vagyonból más módon nem adható ki. Amennyiben e vagyontárgyak anyagi fedezetének biztosításában részt vett, megtérítési igényt érvényesíthet házastársával szemben.
A házassági vagyonjogi szerződésben a felek meghatározhatják, hogy a közszerzeményi vagyon milyen arányban oszlik meg közöttük. Ha a szerződés másként nem rendelkezik, a házastársat a közszerzeményi vagyon fele illeti meg.
A házastársak a szerződésben a törvényes vagyonjogi rendszertől úgy is eltérhetnek, hogy a házastársi vagyonközösséget a jövőre nézve teljesen, vagy egyes konkrétan meghatározott vagyonszerzések tekintetében kizárják. A vagyonelkülönítés lényege, hogy a házastársak egyikének vagyonszerzése sem hat ki a másik vagyonára, azaz sem dologi, sem kötelmi értelemben nem keletkezik igényük egymással szemben. A házastársak a vagyonukat önállóan használják és kezelik, és egymás tartozásáért a házassági vagyonjog szabályai alapján nem felelnek. Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy a vagyonelkülönítésben élő házastársak ne szerezhetnének közös tulajdont az általános polgári jogi szabályok szerint egyes vagyontárgyakra nézve, illetve ne állna fenn felelősségük pl. közös károkozóként, örököstársként, kezesként a másik házastárssal együtt a törvény egyéb rendelkezései alapján.
A vagyonelkülönítés családvédelmi korlátját fogalmazza a Javaslat, amikor kimondja, hogy a közös életvitellel szorosan összefüggő költségeket (a közös háztartás költségeit), a közös gyermek megélhetéséhez továbbá felneveléséhez szükséges kiadásokat a házastársak közösen viselik akkor is, ha vagyonelkülönítésben élnek. Ettől a szabálytól érvényesen nem lehet eltérni: semmis az a megállapodás, amely valamelyik házastársat e költségek és kiadások alól teljesen vagy túlnyomó részben mentesíti. A család érdekében végzett munka azonban a költségviselésben való részvételként értékelendő.
A házastársak nincsenek elzárva attól, hogy a házassági vagyonjogi szerződést - a szerződés létrejöttére vonatkozó szabályok szerint - a házassági életközösség fennállása alatt közös akaratnyilatkozattal bármikor módosítsák vagy megszüntessék. Az utóbbi esetben - a felek eltérő rendelkezése hiányában - együttélő házastársak között a törvényes vagyonjogi rendszer (vagyonközösség) lép életbe.
A Családjogi Könyv Javaslata a házassági vagyonjogi szerződés megszűnése körében csupán azokat a rendelkezéseket rögzíti, amelyek eltérést jelentenek a szerződés megszűnésének a kötelmi könyvben foglalt általános szabályaihoz képest. A szerződés kötelmi jogban is szabályozott megszűnését jelenti, ha azt a felek egyező akarattal megszüntetik, vagy valamelyikük a szerződésben biztosított joga alapján felmondja. Ilyenkor a szerződés a jövőre nézve szűnik meg. A házassági vagyonjogi szerződés visszamenőleges megszüntetésének - a szerződés jellege miatt, továbbá a harmadik személyek védelme érdekében - nincs helye. Ha azonban a szerződés még nem lépett hatályba, mivel az életközösséget a felek nem kezdték meg, a szerződést a felek közösen felbonthatják, vagy attól bármelyikük egyoldalúan elállhat, mert ezt még egyiküknek és harmadik személyeknek sem jelent jogilag értékelhető érdeksérelmet.
A kötelmi jogban szabályozott megszűnési eseteken kívül a házassági vagyonjogi szerződés megszűnik akkor is, ha azt a bíróság a törvényben meghatározott esetben megszünteti, a házastárs közszerzeményi részesedésének védelme céljából. A törvény erejénél fogva szűnik meg a szerződés a házassági életközösség megszűnésekor, kivéve azt az esetet, ha az az egyik házastárs halála miatt következik be és a szerződés egyben a házastársak közös végrendelete is. Házassági vagyonjogi szerződésben ugyanis a házastársak vagyonuk sorsáról haláluk esetére is rendelkezhetnek; e rendelkezésekre a közös végrendelet szabályait kell alkalmazni. Az ilyen végrendelkezés részleteit az új Polgári Törvénykönyv Öröklési Jogi Könyve rendezi.
Abban az esetben, ha a szerződést a felek úgy szüntetik meg, hogy életközösségük továbbra is fennáll, vagyoni viszonyaikra - a szerződés megszűnésének időpontjától - a törvényes vagyonjogi rendszer szabályai irányadók.
A házassági vagyonjogi szerződésekről vezetett nyilvántartás közhitelességének következménye, hogy nemcsak a szerződés létrejötte, hanem annak megszűnése is csak akkor hatályos harmadik személlyel szemben, ha e jogi cselekménynek a megtörténte a nyilvántartásból kitűnik, vagy a harmadik személy arról más módon tudomást szerez.
A szerződés megszűnése esetén bármelyik házastárs vagy örököse igényelheti a szerződésben kikötött vagyonjogi rendszernek megfelelő elszámolást, illetve - ha a szerződésben a vagyon egészében vagy annak egy részében vagyonközösséget vagy közszerzeményt kötöttek ki - a közös vagyon (közszerzeményi vagyongyarapodás) megosztását. Ha a szerződés az életközösség megszűnése miatt szűnik meg, a közös vagyon megosztásával a házastársak családjogi vagyoni kapcsolata végetér. ■
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Kőrös András legfelsőbb bírósági bíró, a családjogi tanács elnöke
Visszaugrás
