A mezőgazdasági termelés célja mára jelentősen megváltozott, a fejlett világban az önellátás háttérbe szorult, a termelők elsősorban az értékesítésre koncentrálnak. A mezőgazdasági termékek speciális volta ugyanakkor semmit sem változott. Ezen termékek nem csak élelmiszer jellegüknél fogva különlegesek, hanem előállításuk körülményei okán is. A növénytermesztési termékek - a tárolási lehetőségektől függően - a termelési ciklus végén egyszerre, nagy volumenében jelennek meg a kínálati oldalon, míg az állattenyésztés vonatkozásában rövidtávon többnyire rugalmatlan a kibocsátás. Számolni kell az időjárás okozta bizonytalansággal is, amely nem csak a termés mennyiségére és minőségére van közvetlen hatással, hanem a termelési ciklus végpontjára is. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a mezőgazdasági tevékenység tőkelekötése nagy, ami alacsony megtérüléssel párosul. Így a szezonalitással és periodikussággal terhelt termelés szükségszerűen külső finanszírozásra szorul, ami állandó és jelentős cash flow szükségletet támaszt a termelők részéről.
A termelők nagy száma miatt az érdekérvényesítő képesség az értékteremtési lánc egészét tekintve alacsony, ennek következtében a termelők kiszolgáltatottsága igen nagy, különösen a gyorsan romló mezőgazdasági termékek vonatkozásában.
Az együttműködési formák fejlődése, mint a szövetkezés elterjedése, a kockázatenyhítési rendszerek kialakulása, a technikai színvonal emelkedése, a raktározási lehetőségek és módszerek elterjedése, valamint javulása mind a termelői kockázat csökkenésének irányába hatottak, ugyanakkor a termelők értékesítési pozíciójuk tekintetében sok esetben még mindig hátrányos helyzetben vannak a felvásárlókkal, kereskedőkkel szemben.
A társadalom elvárásainak eleget téve a jogalkotásban is megjelenik a termelők kiszolgáltatottságának csökkentést célzó szándék. A jogalkotó a gazdasági élet egyéb területeihez képest mind a piaci szabályozás, mind a szerződéses kapcsolatok vonatkozásában jelentősen beavatkozik.
Az elmúlt időszakban a termelők kitettsége ismét növekedni kezdett. Több olyan kedvezőtlen gazdasági esemény is történt (felvásárlókat, kereskedőt érintő csődök, felszámolások), ami során jellemzően az ellátási lánc utolsó láncszemei, a termelők váltak a károk valódi elszenvedőivé. A kintlévőségek behajtása nehezebbé vált, a késedelmes fizetés esetén fizetendő minimális késedelmi kamat 2017 végéig nem bírt kényszerítő erővel, ráadásul a termelők a késedelmes fizetés esetén a kamatot érvényesíteni csak kevés esetben tudják.
Az alábbiakban röviden áttekintjük a hazai mezőgazdasági szerződéses kapcsolatok jogi feltételrendszerének alakulását, valamint azokat a nehézségeket, amikkel a termelők jelenleg is szembesülnek.
A szerződés a Polgári törvénykönyv (Ptk.) szerint a felek kölcsönös és egybehangzó jognyilatkozata, amelyből kötelezettség keletkezik a szolgáltatás teljesítésére és jogosultság a szolgáltatás követelésére. Az agrárszerződések, ezen belül a kifejezetten mezőgazdasági termékek értékesítésére irányuló szerződések sajátosságát a mezőgazdasági termék kiemelt jelentősége adja, ami jellemzően előírásokban és kötelező tartalmi elemekben tárgyiasul, s amelyek részben a Ptk.-ban, részben azonkívül, külön jogszabályokban kerülnek szabályozásra.
- 20/21 -
Az új Ptk. - a régivel ellentétben - már nem szabályozza önálló szerződéstípusként a mezőgazdasági termékértékesítést. A termékértékesítési szerződésben a termelő meghatározott mennyiségű, maga termelte terményt, terméket vagy saját nevelésű, illetőleg hizlalású állatot volt köteles kikötött későbbi időpontban a megrendelő birtokába és tulajdonába (kezelésébe) adni, a megrendelő pedig köteles volt a terményt, terméket, illetőleg állatot átvenni és az ellenértéket megfizetni.
Az új Ptk. ezen szerződéstípus lecsupaszított, megmaradó szabályait két szerződéscsoport között osztotta meg. Az adásvételi típusú termékértékesítés a tulajdonátruházó szerződések között, a vállalkozási jegyeket felmutató szerződés pedig mezőgazdasági vállalkozási szerződés néven, a vállalkozási szerződések között nyert elhelyezést. Az adásvétel típusú szerződések jellemzően a régi Ptk. termékértékesítésre vonatkozó szabályait viszik tovább.
Az ún. szállítási szerződés sem kapott helyet az új Ptk.-ban. Ezen szerződéstípusnál a szállító arra vállalt kötelezettséget, hogy a szerződésben meghatározott dolgot a kikötött későbbi időpontban vagy időszakban a megrendelőnek átadja, a megrendelő pedig arra, hogy a dolgot átveszi és az árát megfizeti. A szállítási szerződés a termékértékesítési szerződéstől abban különbözött a legélesebben, hogy nem az eladó (szállító) által megtermelt termény értékesítésére irányult. Az új Ptk. a korábbi szállítási szerződés lényegi elemeivel ugyanakkor nevesítette a fajta és mennyiség szerint meghatározott dolog határidős adásvétele (a továbbiakban: határidős adásvételi szerződés) című szerződést, amely szintén a tulajdonátruházó szerződések között kapott helyett.
Az adásvételi típusú termékértékesítés
Az egyik adásvételi típusú "termékértékesítési" szerződés a saját termelésű mezőgazdasági áru szolgáltatására kötött adásvételi szerződés, aminek jellemzője, hogy ha az eladó az adásvételi szerződésben maga termelte mezőgazdasági termény, termék, saját nevelésű vagy hizlalású állat későbbi időpontban történő szolgáltatására vállal kötelezettséget, jogosult a szerződésben kikötött mennyiségnél tíz százalékkal kevesebbet teljesíteni, valamint az eladó jogosult a kikötött teljesítési idő előtt is teljesíteni, feltéve, hogy a vevőt a teljesítés megkezdéséről az átvételhez szükséges felkészülési idő biztosításával előzetesen értesíti. Az előzetes teljesítés kérdését a kötelmek általános szabályai körében is érinti a jogalkotó, függetlenül attól, hogy saját termelésű mezőgazdasági áru szolgáltatására kötött adásvételi szerződés esetében ez külön - a kötelezettnek kedvezőbb módon - megjelenítésre kerül. Ezen rendelkezés értelmében a jogosult a teljesítési idő előtt felajánlott teljesítést köteles elfogadni, ha az lényeges jogi érdekét nem sérti, és a kötelezett az ezzel járó többletköltséget viseli.
A másik a vevő közreműködésével előállított mezőgazdasági áru szolgáltatására kötött adásvételi szerződés, ami kimondja, hogy ha az eladó az adásvételi szerződésben maga termelte mezőgazdasági termény, termék, saját nevelésű vagy hizlalású állat későbbi időpontban történő szolgáltatására vállal kötelezettséget és a felek megállapodnak abban, hogy a vevő a teljesítést elősegítő szolgáltatást nyújt, továbbá ehhez kapcsolódó tájékoztatást ad az eladónak, akkor az eladó köteles ezt a szolgáltatást a tájékoztatásnak megfelelően igénybe venni. Az eladó a vevő teljesítést elősegítő szolgáltatásainak szerződés szerinti ellenértékét akkor is köteles megfizetni és a vevő által folyósított termelési előlegnek a vételárral nem fedezett részét akkor is köteles visszafizetni, ha erre a termelés eredménye nem biztosít fedezetet.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
