Büntetési rendszerünk folyamatosan változó, dinamikus struktúra. A tradicionális büntetések és intézkedések sorában egyre másra jelennek meg új és régi-új joghátrányok, sőt napjainkban a szankció fogalmi elemei is alapvető változásokon mennek át. A büntetés kiszabásának elhalasztása, a büntetés felfüggesztése, a büntető jogi útról való elterelés, a jóvátétel, és a mediáció a tradicionális büntetés fogalom újabb és újabb átértékelését igénylik[1]. A változások nem minden esetben enyhítésként, hanem sok esetben szigorításként jelentkeznek, és nem csak a büntető praxisban megfogalmazódott igényekre adott adekvát válaszok, hanem nemzetközi dokumentumokban vállalt kötelezettségeknek való megfelelés vagy néhány esetben aktuális politikai szükségszerűségek mentén alakulnak.
A szankciók változásai kétirányúak az új Btk.-ban. Egyrészről a szigorítás jellemző például a szabadságvesztés alsó[2] és felső határának emelésénél, a közérdekű munka tartamának növelésénél, másrészről megjelennek új, enyhébb szankciók is. Ilyen például a sportrendezvények látogatásától eltiltás és ilyen a jóvátételi munka, mint intézkedés is.
A kriminálpolitika kettős nyomtávon, - Tóth Mihály szavaival, kettős nyomvonalon[3] - halad ma Magyarországon. Egyrészről jellemző a szigor a kiemelkedő tárgyi súlyú bűncselekmények elkövetőivel szemben, a visszaesőkkel, az erőszakos többszörös visszaesőkkel kapcsolatban, valamint például a többes halmazat értékelése, és az összbüntetés szabályai is jóval szigorúbbak lettek a legutóbbi változások során. Eredetileg az új Btk. is tartalmazta a legalább három, személy elleni erőszakos bűncselekmény elkövetése esetén alkalmazandó szigorúbb halmazati büntetéskiszabási rendelkezést, az Alkotmánybíróság azonban a III/491/2013. határozatában megállapította annak Alaptörvény-elleneségét, és 2013. július 1-jére visszaható hatállyal megsemmisítette azt[4].
A csekély tárgyi súlyú bűncselekményt elkövetők, az első bűntettesek, az alkalmi bűntettesek esetén pedig az enyhébb büntetések, és szabadságvesztés büntetés kerülése, alternatív szankciók alkalmazása és a preventív[5] és resztoratív[6] jellegű szankciók irányába mozdult el a törvényhozás.
Az egyik irány tehát továbbra is a büntetőjogi fenyegetettséget és a repressziót részesíti előnyben. Kevésbé fordít figyelmet a sértetti oldalra, és elkövetői oldalon a szabadságvesztés-büntetés minél szélesebb körben történő alkalmazását támogatja. A másik pedig ezzel szemben a sértettnek nyújtandó kárjóvátétel és az alternatív szankciók felé fordul, melynek keretében olyan megoldásokat javasol, mint a diverzió (elterelés), a különböző jóvátételi megoldások, a diszkrecionális vádemelés és a mediáció (tettes-áldozat egyezség)[7].
A 2012. évi C. törvénnyel több más újdonság mellett új intézkedésként a jóvátételi munka is bekerült a magyar büntetőjog eszköztárába[8]. Szemben a teljesen új sportrendezvények látogatásától eltiltással, illetve a "digitális elkobzással" az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tételével, a jóvátételi munkának vannak gyökerei a magyar büntetőjogban. Sőt nem csak egy, hanem rögtön két jogintézmény, a próbára bocsátás és a közérdekű munka is mutat rokon vonásokat a nóvumként bevezetett intézkedéssel[9].
A jóvátételi munka alaptermészetét tekintve egyértelműen inkább a próbára bocsátásra hasonlít, tekintve hogy mindkettő intézkedés, valamint mindkettő a feltételes elítélés egyik formája. Alkalmazásuk során a bíróság megállapítja a bűncselekmény elkövetését és az elkövető büntetőjogi felelősségét, azonban úgy foglal állást, hogy az elkövető újabb bűncselekmény elkövetésétől való visszatartása érdekében nem szükséges büntetést kiszabni, hanem elegendő pusztán az ezzel való közvetlen fenyegetés. A bíróság a büntetés kiszabását elhalasztja és a próbára bocsátás esetén meghatározott idő eredményes eltelte, a jóvátételi munka esetén a vállalt munka egy éven belüli elvégzése és ennek
- 94/95 -
megfelelő igazolása esetén az elkövető büntethetősége megszűnik. A közérdekű munkához való hasonlóságát pedig a teljesítendő feltétel, a meghatározott munka elvégzése jelenti. Ebből a szempontból a jóvátételi munka a munkabüntetések[10] családjába tartozik, érdemes tehát ezek elméleti és történeti hátterét megvizsgálni és ezekkel kapcsolatos tapasztalatainkat is mérlegelve megfogalmazni elvárásainkat, félelmeinket vagy éppen reményeinket a jóvátételi munka, mint új jogintézmény felé.
A munkabüntetések reneszánszukat élik ma Magyarországon. Erre utal az a tény, hogy a közérdekű munka büntetések kiszabása folyamatosan növekvő számot mutat[11], és nem csak a büntetőjogban, hanem a szabálysértési jogban is[12]. Egy viszonylag új szabály értelmében pedig a közigazgatási bírságot kiszabó hatóság is rendelkezhet a meg nem fizetett közigazgatási bírság közérdekű munkával történő megváltásáról[13].
Sőt valamennyien tapasztaljuk azt is, hogy a "segély helyett munkát" elv alapján kialakított szociálpolitikai intézkedések hatására megszaporodott a közterületeken szervezett munkát végző, nem büntetésüket töltő polgárok száma is[14], akik valószínűleg a kormányzat nemrégiben bejelentett tervei szerint nemsokára még többen lesznek.
A munkabüntetések a munkával kapcsolatos hátrányt magukban foglaló szankciók csoportját jelentik. Ez a hátrány, a büntetőjogban elvileg kétirányú lehet. Lehet pozitív és negatív tartalmú. Jelenthet egyrészt valamilyen pénzkeresésre irányuló vagy arra alkalmas tevékenységtől való eltiltást, és jelenthet valamilyen tevékenységre (munkára) való kötelezést is. Az előbbire példa lehet a magyar büntető anyagi jogban a hivatalvesztés, és a foglalkozástól eltiltás, az utóbbira pedig a dologház, a javító-nevelő munka, a közérdekű munka vagy legújabban a jóvátételi munka. Munkabüntetésnek ezzel együtt is csak a munkavégzéssel együtt járó szankciókat tekintjük, és csakis azokat, melyeknek központi jellemzője a munka, nem pedig csak kapcsolódó, mint a szabadságvesztés végrehajtása során a büntetés-végrehajtási intézetben végzendő munka.
Hogy mennyire alkalmas a meghatározott munka elvégzésre kötelezés büntetésnek, jelzi az is, hogy a szláv jövevényszó jelentése eredeti alakjában, kín, baj, gyötrelem, vesződség, szenvedés, fáradtság[15].
A büntetés céljára tekintettel a büntető igazságszolgáltatásban három alapvető kategória küzd egymással az elméletben és a gyakorlatban egyaránt. A retributív szemlélet az elkövetett bűncselekménnyel arányos, megtorló büntetések alkalmazását tartja kívánatosnak. A preventív szemlélet ezzel ellentétben nem az elkövető múltjával, hanem a jövőjével foglalkozik, azt kívánja kedvező irányba befolyásolni a szankciók alkalmazásával. Végül legújabban a resztoratív, magyarul kárhelyreállító modell szerint az igazságszolgáltatás fő feladata az áldozat kártalanítása, a bűncselekmény elkövetése előtti állapot helyreállítása a szankciók alkalmazásának célja, emellett az elkövető rehabilitálása, és a közösség bevonása az igazságszolgáltatásba.[16]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
