Jelen tanulmányom fő állítása az, hogy a polgári jogban az érvénytelenség a személyi hatálytalanság azonos jogdogmatikai alapon nyugszik. Nevezetesen azon, hogy a polgári jogdogmatika mindkét esetben jogellenes és társadalmi érdeket sértő jogcselekményt tételez. Ebben a tanulmányban ezt az állításomat fejtem ki részletesen. Továbbá bemutatom az érvénytelenségi és hatálytalansági okoknak egy új csoportosítását is.
Azokat a körülményeket, élethelyzeteket, eseményeket, történéseket és magatartásokat, amelyek polgári jogi joghatásokat előidéznek, jogi tényeknek nevezzük. A jogi tények a polgári jogi jogviszonyok létrejöttét, módosulását vagy megszűnését váltják ki. Rendszerint több jogi tény együttesen keletkeztet, módosít, illetve szüntet meg jogviszonyt. Jogi tények lehetnek emberi magatartások, egyéb emberi körülmények, közhatalmi aktusok és embertől független objektív események. Az emberi magatartások a joghatások legfőbb mozgató elemei. Az emberi magatartásoknak két nagy csoportja van: jogos magatartások és jogellenes (tilos) magatartások. Jogos magatartások azok az emberi magatartások, amelyeket a jog megenged, továbbá szükség esetén védelemben részesít. A jogos magatartások közé tartoznak a jogügyletek, az egyszerű jogcselekmények és a reálaktusok. Jogellenes magatartások azok a magatartások, amelyek a jog parancsába ütköznek.
A jogügylet olyan akaratnyilatkozat, amelynek célja valamilyen polgári jogi hatás létesítése. A jogdogmatika a jogügyletek többféle csoportosítását ismeri. Ezek közül a következők a legfontosabbak: egyoldalú jogügylet - kétoldalú jogügylet, élők közötti jogügylet - halál esetére szóló jogügylet, ingyenes jogügylet - visszterhes jogügylet, valamint a nemlétező jogügylet - érvénytelen jogügylet - hatálytalan jogügylet. A II. fejezetben a jogügyletek ezen utóbbi csoportosítását mutatom be részletesen.
A polgári jogdogmatika szerint nem létezik a jogügylet akkor, ha a jogügylet nem rendelkezik a lényeges (alapvető) tartalmi elemekkel (kellékekkel), illetőleg ha a jogügylet tartalmának értelmezésére irányuló kísérlet során kitűnik, hogy a jogügylet tartalma nem állapítható meg.
A jogügylet lényeges tartalmi elemeinek vonatkozásában a következőket kell kiemelni. Valamennyi jogügylet alapvető kelléke az, hogy a jogügyletből egyértelműen kitűnjék a jognyilatkozatot tevő jogalany (jogalanyok) személye. Habár a Ptk. kifejezetten nem határozza meg az egyes szerződéstípusoknál azok lényeges kellékeit, a jogdogmatika és a bírói gyakorlat a legtöbb ügylettípusnál kimunkálta azokat (például: ingatlan-átruházási szerződés: XXV. számú Polgári Elvi Döntés; végintézkedés: 85. számú Polgári Kollégiumi állásfoglalás). Ezek alapján az ingatlan-átruházási szerződés lényeges tartalmi elemeinek minősül a szerződő felek személye, az ingatlan átruházására irányuló akaratnyilvánítás, az ingatlan meghatározása és a vételár megjelölése, illetőleg ha az átruházás ingyenes, ennek kifejezésre juttatása, míg a végrendelet minimális kelléke az, hogy külsőleg az örökhagyótól származóként jelentkezzék, és halálesetre szóló olyan nyilatkozatot tartalmazzon, amelyből a végrendeleti minőség kitűnik. Amikor jogszabály írásbeli alakot ír elő, elegendő a lényeges kellékek írásba foglalása. A Gt. 11. §-a ugyanakkor kifejezetten meghatározza a társasági szerződés (alapító okirat, alapszabály) lényeges tartalmi elemeit.
A jogügylet utólagos értelmezése során is kiderülhet az, hogy a jogügylet tartalma nem állapítható meg, avagy a lényeges kellékek teljesen, vagy részben hiányoznak. A jogügylet értelmezésére a jognyilatkozatot tevő jogalanyok maguk is jogosultak. Amennyiben a jogalanyok között jogvita bontakozik ki a jogügylet értelmezésével kapcsolatban, úgy a bíróság hivatott a jogügylet helyes és végső értelmezésének megállapítására. Az utólagos értelmezés során kiderülhet az is, hogy többoldalú jogügylet esetében a felek között valójában nincs megegyezés (diszszenzus). Ez akkor fordulhat elő, ha jogalanyok valójában nem azonos típusú (tartalmú) jogügyletet kívántak kötni egymással (például: az egyik jogalany a dolgot adásvétel szándékával adta át, míg a másik jogalany bérlet szándékával vette át azt).
Az egyoldalú jogügylet létrejötte a jogügylet kinyilvánításra (közlésre) való szándéktól vagy annak hiányától, valamint a nyilatkozat irányától függ. A közlésre nem szánt egyoldalú jogügylet létrejön, mihelyt az akaratnyilatkozat megtörténik (például: tulajdonnal való szándékos felhagyás esetében a szándékos elhagyás cselekményével). A közlésre szánt egyoldalú jogügyleteknek kettő csoportja van: a meghatározott személyhez szóló (címzett) jogügylet és a nem meghatározott személyhez szóló (nem címzett) jogügylet. Az egyoldalú címzett jognyilatkozat akkor jön létre, ha az akarat-kijelentés azon másik személy irányába megtörténik, akinek a helyzetére a jogügylet hatást kíván gyakorolni (például: felmondás, elállás). A megfelelő személlyel való közlés hiányában a jognyilatkozat nem jön létre. Fogalmilag tehát kettő tényálláselem megvalósulása szükséges: a) a kijelentés megtétele és b) a kijelentésnek a másikhoz való érkezése. Jelenlevők között ez a két tényálláselem egybeesik, távollevők között szétválik. Távollevők között a különböztetés jelentősége: a jogügylet akarati és tudati kellékeire nézve a kijelentés megtételének, nem pedig az érkezésnek az időpontja az irányadó. Ehhez igazodik a cselekvőképesség, a tévedés, a jó- vagy rosszhiszeműség. Múló eszközzel tett kijelentés (például: szóval, jellel) akkor jön létre, ha a másiknak a tudomására jut. Maradandó eszközzel tett kijelentés (például: levél, távirat) akkor jön létre, ha a kijelentést magában foglaló irat a címzetthez megérkezik. Amennyiben az iratot postai szolgáltató útján kívánják a címzetthez eljuttatni, úgy a kézbesítés szabályaira jelenleg a postai szolgáltatások ellátásáról szóló 254/2001. (XII. 18.) Kormányrendelet szabályai az irányadóak. Amennyiben az iratot nem postai szolgáltató útján kívánják a címzetthez eljuttatni (például: futár útján), úgy az irat megérkezésén az iratnak a címzett birtokába jutását kell érteni. Mivel a tudomásulvétel szubjektív körülményei nehezen bizonyíthatók, a polgári jog megelégszik a tudomásulvétel objektív lehetőségének tényével.
Az egyoldalú nem címzett jognyilatkozat (például: végrendelet, díjkitűzés) a szükséges formába foglalt akarat-kijelentéssel megtörténik, azt nem kell közölni a többi jogalannyal. A jognyilatkozat a közléstől függetlenül, a többi jogalany tudomása hiányában is létrejön.
Többoldalú jogügylet (szerződés) akkor jön létre, ha a kettő vagy több jogalany között van megállapodás (konszenzus) a jogügylet lényeges tartalmi elemei tárgyában. A szerződés jelenlevők között abban az időpontban jön létre, amikor az ajánlatot elfogadják, távollevők között pedig akkor, amikor az elfogadó nyilatkozat az ajánlattevőhöz megérkezik [Ptk. 213. § (1) bekezdés]. Az ajánlatnak minimálisan a lényeges tartalmi elemeket tartalmazni kell.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
