Demokrácia, jogállamiság és alkotmánybíráskodás címmel jelent meg Tóth J. Zoltán legújabb, hét szisztematikusan felépített fejezetből álló monográfiája a Patrocinium Kiadó gondozásában. A könyv célkitűzése a jogállamiság és a demokrácia - mint egymást kölcsönösen feltételező fogalmak - igazolása. A kötet arra a központi kérdésre keres választ, hogy milyen módon igazolható a demokratikusan létrejött, a választók akaratát érvényre juttató törvényhozás által megalkotott jogszabályokban megtestesülő rendelkezések - egy, nem az állampolgárok által választott személyekből álló testület alkotmánybírósági tevékenysége révén történő - megsemmisítése az emberi jogok, alkotmányos alapjogok alapján.[1] Napjainkban a jogállamiság és a demokrácia fogalmai közötti viszonyra vonatkozó kérdés a tudományos érdeklődés középpontjában áll. A demokrácia, a törvényhozás és az alkotmánybíráskodás közötti kapcsolatra vonatkozóan (elsősorban jogtudományi és politológiai) szakmai viták alakultak ki, illetőleg jelenleg is tudományos viták vannak folyamatban, ezért a jelen monográfiában feltárt kapcsolatok és átfogóan, rendszerezett módon bemutatott összefüggések az olvasó számára rendkívül hasznos ismereteknek minősülnek.
1. A könyvben kitűzött célok megvalósításának első lépése az állam fogalmának meghatározása, amely során a szerző a könyv első fejezetében kitér az állam fogalmának időben és térben történő megjelenésére vonatkozóan kialakult eltérő álláspontok ismertetésére.[2] Ebben a körben már az is kérdésessé válik, hogy milyen időponttól létezik egyáltalán az állam intézménye.[3] Az állam fogalma a XVI. századtól jelent meg, amelyet egyes szerzők megkülönböztetnek a korábbi időszakok politikai közösségeitől. Más nézetek szerint minden egyes központilag szervezett politikai közösség - az államfogalom megjelenésének időpontjától függetlenül - államnak minősül.[4] A szerző munkájában minden, politikailag szervezett közösségre alkalmazandónak tekinti az állam fogalmát, az abszolút monarchiák időszakától létrejött államok pedig modern államoknak minősülnek.[5] A modern állam magában foglalja a szuverenitás fogalmát, amely meghatározott népesség és terület feletti főhatalomként határozható meg. A szuverenitás kizárólag az államok vonatkozásában értelmezhető, illetőleg a modern állam fogalma nem határozható meg a szuverenitás fogalma nélkül. A könyv a szuverenitás típusait és a szuverenitás elméleti megalapozásait is részletesen bemutatja.[6] Az állam és a szuverenitás terminológiájának áttekintését követően a könyv második fejezetében az egyes emberek által egymással megkötött, az állam előtti, ún. természeti állapotból társadalmi állapotot, államot létrehozó társadalmi szerződéselméleteknek és azok kritikájának alapos áttekintésére is sor kerül.[7]
A hatalmi funkciók meghatározott állami szervek közötti elválasztásának igénye a modern állam megjelenésével fogalmazódott meg. A szerző "A népszuverenitás és a hatalommegosztás viszonya eszmetörténeti szempont-
- 305/306 -
ból" címet viselő harmadik fejezetben ennek kapcsán kiemeli, hogy az antikvitáskori és a középkori, a hatalom korlátozására vonatkozó elméletekben a társadalmi értelemben vett hatalmak egymáshoz való viszonyát nem határozták meg, funkcionális politikai alapú hatalommegosztási elképzelések pedig nem léteztek. A hatalommegosztás kérdésének megjelenése mai értelemben valójában John Locke nevéhez fűződik, aki szerint a törvényhozó hatalom az államot létrehozó szerződéssel jön létre, a törvényhozó hatalomtól elkülönülő, állandóan működő végrehajtó hatalom feladata a törvényhozó hatalom által megalkotott törvények betartatása, a ténylegesen a végrehajtó hatalom által gyakorolt ún. föderatív hatalom pedig az állam külső viszonyaira vonatkozó hatásköröket öleli fel. Montesquieu később a locke-i kettes felosztást hármasra növelte. A monográfia szerzője a klasszikus hatalmi ágak, a montesquieu-i "hatalmi triász" áttekintése során kiemeli, hogy az egymástól elkülönült törvényhozó, végrehajtó és bírói hatalom tételének megfogalmazására valójában az angol alkotmány téves értelmezése, az angol állami berendezkedés félreértése eredményeként került sor Montesquieu munkásságában. A szerző a hatalommegosztás tanának további egyetemes, valamint annak magyar eszmetörténeti vonatkozásait is bemutatja, valamint kitér az újabb és újabb jogi hatalmi centrumok megfogalmazásának igényére, illetve a hatalommegosztás fogalmának szociológiai jellegű értelmezésére is.
A negyedik fejezetben a szerző a hatalommegosztás érvényesülésének garanciáját jelentő jogállamisággal foglalkozik. A fejezet kiindulópontja, hogy alkotmánnyal minden állam rendelkezik. Az alkotmány formális értelemben az alkotmány megnevezéssel elfogadott érvényes és hatályos, kihirdetett jogszabály (ahol ilyen létezik); materiális értelemben azonban tágabb fogalom, amely magában foglalja az alkotmányosság alapintézményeit szabályozó jogszabályokat és jogi normákat. Az alkotmányosságon a szerző szűkebb értelemben az alkotmány érvényesülését, tágabb értelemben pedig az alkotmányos értékek tartalmi érvényesülését érti.
A szerző következő meghatározó tétele, hogy az alkotmány (materiális értelemben felfogva) magában foglalja a jogállamiságot. A jogállamiság eredendően a jogszabályok nyilvános kihirdetésének, világosságának, illetve azok betartásának, az államot is kötő jellegének a követelményét foglalta magában: az államot a jogszabályoknak vetették alá, a jog alól immár az állam sem vonhatja ki magát. E formális jogállamiság-fogalom később kiegészült a közigazgatás tevékenysége jogszerűségének, a jogsérelmek bírósági eljárásban történő eldöntésének követelményével, az eredendően a felvilágosodás korában kialakult emberi jogok (az embert születésétől fogva megillető, alkotmányban elismert jogok) védelmének és a jogegyenlőségnek (a szerző meghatározásában: a jogok és kötelezettségek objektív mércék szerinti elosztásának) a követelményével. Ezen túlmenően a materiális jogállamiság fogalma magában foglalja a többpártrendszeren és az általános, egyenlő aktív és passzív választójogon alapuló választási rendszert magában foglaló pluralizmus, a hatalommegosztás (a hatalmi részjogosítványok különböző, hatalmat gyakorló testületekhez történő telepítése) és a demokrácia követelményét is. A demokrácia követelménye, hogy a demokratikus döntéseket az egész nép részvételével létrehozott törvényhozó testület (vagy a nép egésze maga) többségi döntéssel alkossa meg, amely által a döntések a közösségi akaratra visszavezethetők.[8]
A könyv ötödik fejezete részletes elemzéssel támasztja alá, hogy a demokratikus rendszer a nép (a politikai nemzet, az állampolgárok közössége) által elismertnek minősül, a hatalmat gyakorlók a néptől kapják felhatalmazásukat a rendszeres időközönként megtartott választásokon. Ezáltal a demokrácia többségi demokráciának minősül abban az értelemben, hogy a döntéseket a többség, vagy a többség által választott képviselők többsége hozza meg. A demokráciának két típusa van: a közvetlen (a választójoggal rendelkező polgárok képviselők megválasztása nélkül hoznak döntést gyűléseken vagy népszavazásos formában) és a közvetett vagy részvételi demokrácia (a választójoggal rendelkező polgárok a döntéseket meghozó személyekről hoznak döntést, és ennek érdekében vagy kötött mandátummal rendelkező, visszahívható küldötteket választanak a küldöttgyűlésekbe, vagy szabad mandátummal rendelkező, nem utasítható, vissza nem hívható képviselőket választanak a képviselő-testületbe). A szerző kiemeli, hogy a modern demokráciák szükségképpen alkotmányos demokráciák, amelyekben a döntéshozatalra alkotmányos jogszabályi rendelkezések alapján, az alkotmányosság materiális kritériumainak betartásával kerül sor.[9] A materiális jogállamiság tartalmi követelményeit a jogrendszerek többségében az alkotmánybírósági tevékenységet ellátó testület érvényesíti. A szerző részletes elméleti áttekintést követően a könyv hatodik fejezetében következtetésként megfogalmazza, hogy az alkotmánybíróság, illetve az alkotmánybíráskodás nem áll ellentétben a demokrácia eszméjével; az alkotmánybíráskodás a demokrácia (egyik) biztosítékaként határozható meg.[10]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
