"A lét dadog, csak a törvény a tiszta beszéd."
József Attila: Óda
József Attila sorai ma sajnos nem fedik a valóságot. Számtalan esetben a törvény - jogszabály - "dadog", rosszabb esetben semmit nem mond, míg a "lét" értetlenül áll előtte.
A Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálata során több alkalommal foglalkozott már a jogalkotás minimális kritériumaival. Azonban az utóbbi fél-egy évben a jogalkotás - álláspontom szerint - igen nagy mértékben színvonalát tekintve jelentősen romlott.
Az Alkotmánybíróság 8/2003. (III. 14.) AB határozatában alkotmányos követelményként állapította meg, hogy jogalkotásra csak a jogbiztonság alkotmányos elvének megfelelően kerülhet sor. A jogbiztonság elve megköveteli, hogy a jogalkotás, és ennek részeként a jogszabály módosítása, hatályba léptetése ésszerű rendben történjék, a módosítások egyértelműen követhetőek és áttekinthetőek legyenek mind a jogalanyok, mint a jogalkalmazó szervek számára. Ezen túl az Alkotmánybíróság 4/2006. (II. 15.) AB határozatának indokolásában kifejtette azt is, hogy a hatályos jog megismerhetőségének bizonytalansága adott esetben megnehezíti, ellehetetlenítheti a jogalanyok jogainak érvényesítését, valamint kötelezettségeik teljesítését, és ez már a jogbiztonság alkotmányos követelményét is sértheti. Éppen ezért továbbra is fontos alkotmányos követelménynek tekinti azt - az Alkotmánybíróság - hogy a jogalkotás, ennek részeként a jogszabályok módosítása, az új rendelkezések hatályba lépése, követhető legyen mind a jogalkotó és a jogalkalmazó, mind pedig a jogalanyok számára.
Az Alkotmánybírósági döntések mutatják, hogy a közelmúltban sem volt problémamentes e körben a jogalkotás, az utóbbi időben azonban - az Alkotmánybírósági döntésben foglaltak ellenére - a jogalkotó a jogszabályalkotás minimális követelményeit sem tartja szem előtt, amely miatt súlyos anomáliák jelentkeznek.
Az 56/2007. (XII. 22.) IRM rendelet a jogi segítségnyújtás igénybevételének részletes szabályairól - anélkül, hogy erre a rendelet a címében utalna, amelyet az Alkotmánybíróság is a jogalkotás alapvető feltételeként határoz meg a jogszabályok módosításának nyomon követhetősége, és az úgynevezett "saláta" jogszabályok elkerülése végett - 127. §-ában a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 2. §-át alapvetően megváltoztatta. Bevezette a tárgyi költségfeljegyzési jog fogalmát és az eddigi tárgyi költségmentes peres eljárásokat - így az apasági és származás megállapítása iránti pereket és a gondnokság alá helyezés iránti, valamint a gondnoksággal kapcsolatos pereket is - tárgyi költségfeljegyzési jogos eljárássá tette azzal, hogy a bíróságnak a pert lezáró határozatában kell a feljegyzett költségek viseléséről rendelkeznie. Azonban a rendelet 124. § (1)-(2) bekezdésének és 125. § (3) bekezdésének együttes értelmezése kapcsán 2008. január 1-jétől a rendelet sem a tárgyi költségmentességben részesülő konkrét ügyeket, sem pedig a tárgyi költségfeljegyzési jogban részesülő konkrét ügyeket nem határozta meg.
Az 56/2007. (XII. 22.) IRM rendelet ezáltal 2007. december 22-i dátummal megjelenve 2008. január 1-jével igen jelentős változtatásokat hajtott végre a polgári peres eljáráshoz kapcsolódóan, roppant rövid idő alatt. Ehhez képest a rendelet 124. §-ának (2) bekezdése a kihirdetést követő 46. napon, azaz 2008. február 6-án léptette hatályba a tárgyi költségfeljegyzési joggal érintett peres eljárások felsorolását, amelyek lényegében megegyeznek az addig tárgyi költségmentességben részesülő perekkel, így szerepel köztük az apaság és származás megállapítása iránti és a gondnokság alá helyezés iránti per is.
A 6/2008. (III. 1.) IRM rendelet 5. §-ában akként rendelkezett, hogy a 6/1986. (VI. 26.) IM. rendelet 3. § (1) bekezdés a)-h) pontjában meghatározott perekben, valamint az azonos tárgyú 4. §-ban foglalt nemperes eljárásokban, amennyiben az eljárás 2008. január 1-je és 2008. február 5-e közt indult, az állam, a felek számára azok jövedelmi és vagyoni viszonyaira tekintet nélkül, teljes költségmentességnek megfelelő kedvezményeket biztosít, megtéríti a kedvezménnyel érintett, a felek által már megfizetett költségek összegét a költségmentességre és a költségek viselésére vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazásával. Lényegében ezzel, tartalmában, a 2008. január 1-je és 2008. február 5-e között indult perekben jóval későbbi időpontban (!) a jogalkotó úgy rendelkezett, hogy gyakorlatilag a tárgyi költségmentesség feltételei azon időszakra, amikor már hatályon kívül helyezte ezeket a rendelkezéseket - utólagos rendelkezése alapján - mégis megilletik a feleket.
Természetesen a rendelet hatályba lépését követő 30 napon belül a bíróságokra ruházta annak a feladatát, hogy a megfizetett költségek visszatérítése iránt intézkedjenek, hivatalból állapítsák meg a kedvezményeket és tájékoztassák a feleket, hogy a lerótt illeték visszatérítését kérelmezhetik.
A rendelet nem érintette azt a tényt, hogy mind az apaság és származás megállapítása iránti perek, mind pedig a gondnokság alá helyezési perek 2008. február 6-át követően tárgyi költségfeljegyzési jogban részesültek. Így előállhatott az az igen méltánytalan helyzet, hogy az önhibáján kívül cselekvőképtelen állapotba került személy tekintetében a gyámhatóság által hivatalból - mintegy kényszerből - megindított gondnokság alá helyezési peres eljárás során, ha a keresetlevél 2008. február hó 6. napját követően érkezett a bírósághoz, - ugyan költségeket előlegezni nem kellett - de az eljárás végén az általános szabályok szerinti perköltség viselésre tekintettel a tárgyi költségfeljegyzési joggal érintett valamennyi költséget a pervesztesnek - aki gyakorlatilag az esetek döntő többségében az alperes, aki a perben kényszerűen vesz részt - meg kellett fizetnie.
A 2008. évi XXX. tv. a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv. és egyes kapcsolódó törvények módosításáról címmel 42. §-ában a Pp. 293. § (3) bekezdésének beiktatásáról, 43. §-ában a Pp. 311. § (6) bekezdésének beiktatásával a származásmegállapítási perben az alperest - a vértulajdonossági vizsgálat és származás megállapításához is szükséges más orvosszakértői (élettani) vizsgálat költségei kivételével - a perköltség megfizetésére történő kötelezés alól mentesíti, illetve a pernek a felperesre nem hárítható költségének az állam általi viselését írja elő. Hasonlóképpen a törvény 43. §-a a Pp. 311. §-a (6) bekezdésének beiktatásával a gondnokság alá helyezés iránti perben, a feleket jövedelmi és vagyoni viszonyaikra tekintet nélkül teljes költségmentességben részesíti, oly módon, hogy a Pp. 312. § (5) bekezdésének beiktatásával. A törvény 44. §-a pedig a gondnokság alá helyezés hatályban való fenntartása, módosítása és megszüntetése, valamint kötelező felülvizsgálata tekintetében is teljes költségmentességet állapít meg. Ezzel a jogalkotó eltér az eddigi következetes gyakorlattól - igen jelentősen, mintegy 180 fokos fordulatot véve - a körben, hogy ezen költségkedvezményeket a költségmentességről szóló IM rendeletben szabályozta eddig. Másrészt anélkül, hogy ezt ténylegesen kimondaná, gyakorlatilag ezen peres eljárásoknak tárgyi költségmentességet biztosít.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
