A tőkepiaci törvény is fenntartotta az ügyész számára a közérdekű keresetindítás lehetőségét. A megfogalmazása azonban nem egyértelmű, tekintve, hogy az ügyész megtámadási jogára alapot adó Tpt. 207. §-ának (1) bekezdése az 55 § (1) bekezdésének felhívásával az értékpapírok kibocsátását követő rendszeres és rendkívüli tájékoztatás esetében szabályozza a kibocsátó felelősségét. A bekezdés nyelvtani értelmezésének eredményeként megállapítható, hogy a törvény a rendszeres és a rendkívüli tájékoztatási kötelezettséget (V. fejezet) egyértelműen elhatárolja a forgalomba hozatal során előírt - tájékoztatóval történő -tájékoztatástól. Így ez utóbbi nem lenne besorolható a rendszeres tájékoztatás körébe. Ez azt jelentené, hogy a hatályos törvény nem adja meg az ügyésznek a perindítási jogot a forgalomba hozatal során felmerülő félrevezető tájékoztatás esetére. A megjelölt paragrafusra hivatkozás után érthetetlenné és ellentmondásossá válik a 207. § (1) bekezdésének további szövegezése. "Az ügyész az 55. § (1) bekezdésében (...) meghatározott esetben pert indíthat a kibocsátó és a befektetési szolgáltató (...) ellen a félrevezető tájékoztatással forgalomba hozott értékpapírra vonatkozó (... ) szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt." Eszerint itt már azon szerződések érvénytelenségének megállapításáról szól, melyek a félrevezető tájékoztatóval történt forgalomba hozatal eredményeként köttettek. Az 55. § (1) bekezdése alapján pedig, ami az utólagos félrevezetés esetére szabályozza a kibocsátó felelősségét, nem lehetne az érvénytelenséget megállapítani, hiszen az érvénytelenségi okoknak a szerződés megkötésekor kell fennállniuk. Természetesen a bekezdés helyes értelmezéséhez e merev nyelvtani értelmezésen túl szükséges a logikai és a rendszertani értelmezés figyelembevétele is. Ennek eredményeként pedig leszögezhetjük, hogy a jogalkotó nyilvánvaló akarata az, hogy az ügyész keresetindítási jogát a forgalomba hozatal során kötött szerződések vonatkozásában fenn kívánta tartani, s ezen értelmezésben a rendszeres tájékoztatás körét kiterjeszthetjük a forgalomba hozatal során - tájékoztató formájában megtett - tájékoztatásra is. Így annak ellenére, hogy a jelenlegi számozás szerinti 40. § (1) bekezdése [Az értékpapír tulajdonosának a tájékoztató félrevezető tartalmával, és az információ elhallgatásával okozott kár megtérítéséért a kibocsátó és a forgalmazó (... ) egyetemlegesen felel.... ] szerinti, törvényi hivatkozás - szemben a korábbi két törvénnyel (az 1990. évi VI. tv-vel és az 1996. évi CXI. tv-vel) - nem került be a szövegezésbe, a rendelkezés akkor is úgy értelmezhető megfelelően, hogy az ügyész keresetindítási joga fennáll a félrevezető tájékoztatóval forgalomba hozott értékpapírokra megkötött szerződések érvénytelenségének megállapítása vonatkozásában. Vélem ezt annál is inkább, mivel maga a törvény indokolása is -ugyanúgy, mint a korábbi két törvény esetében - a félrevezető tájékoztatóval történő forgalomba hozatalnál beszél az ügyész érvénytelenség megállapítását eredményező keresetindítási jogáról.
Ha az eljárás eredményeként a Fővárosi Bíróság megállapította, hogy a forgalomba hozatal félrevezető tájékoztatással történt, a szerződések érvénytelensége már tényként kezelendő. Az egyes értékpapír-tulajdonosok által közvetlenül indított perekben döntenek majd a jogkövetkezményekről, ahol az egyes károsultaknak már nem kell egyenként bizonyítaniuk a tájékoztató félrevezető voltát.
Felmerül az a kérdés, hogy az egyes jogosultak milyen jogcím alapján érvényesíthetik igényüket. Ha a félrevezető tájékoztatás miatt megállapították az érvénytelenséget, akkor kötelesek-e ezen jogcímre hivatkozva fellépni. A közérdekű megtámadás, ahogy a neve is utal rá, csupán a birtokosok általános érdeke alapján rögzített lehetőség az ügyész számra. A befektetők érdekeit szolgálja arra az esetre, ha igényüket a félrevezető tájékoztatóval történő kibocsátás esetére egyenként érvényesíteni kívánják. A megállapítást követően azonban az egyes jogosultak szabadon eldönthetik, hogy milyen jogcímre hivatkozva nyújtják be keresetüket. Nem kell feltétlenül a szerződés érvénytelenségét megjelölniük, hanem választási lehetőségük van az érvénytelenség jogkövetkezménye és a tőkepiaci törvényben félrevezető tájékoztatás esetére tételesen rögzített kártérítési igényérvényesítés között (lásd a 2002/9. szám 10-11. oldalán írtakat). Mint
például adásvétel esetében is a tájékoztatási kötelezettség elmulasztása kapcsán a szerződő fél választhat a szerződésszegés és a megtévesztésen alapuló megtámadhatóság között.
A kártérítési igény érvényesítése azonban önállóan alkalmazandó, nem pedig az érvénytelenség jogkövetkezményeként. A törvény egyébként sem rögzíti kifejezetten, hogy a kártérítés az érvénytelenség esetén alkalmazandó jogkövetkezmény lenne, mint ahogy azt a Legfelsőbb Bíróság eseti döntésében megállapította. Ha a jogalkotó ezt kívánta volna, akkor ezt egyértelműen kimondja.
Az érvénytelenséggel együtt járó alapkövetkezmény az eredeti állapot helyreállítása (itt ennek a következménynek a vizsgálata indokolt). Erre vonatkozóan a Ptk. egyértelműen rendelkezik, s nem rögzít olyan kitételt, miszerint ez csak akkor kapcsolódik az érvénytelenséghez, ha jogszabály másképp nem rendelkezik. [Célszerű lenne az új Ptk.-ba ezt a permisszív kitételt beépíteni a jogkövetkezmények vonatkozásában, s ekkor joggal lehet hivatkozni arra, hogy a tőkepiaci törvény (értékpapírtörvény) - esetleg más jogforrás - az érvénytelenség jogkövetkezményeként a kártérítést - vagy más jogkövetkezményt - állapít meg. Enélkül viszont, ha az érvénytelenséget megállapítja a bíróság, annak jogkövetkezményeit a Ptk. egyértelműen rögzíti.]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
