Kötelezően betartandó szabályok és/vagy magánautonómia? Kógens vagy diszpozitív normák? Hol húzzuk meg a határt? A válasz függ a jogalkotói szándéktól és az adott jogterülettől. Ha mindkét normatípus alkalmazható, további kérdésként vetődik fel, hogy mi legyen a főszabály: a kógencia vagy a diszpozitivitás? A szerződési jogban a megengedő szabályok vannak többségben, amelyektől a felek egyező akarattal eltérhetnek. Kérdéses, hogy a társasági jogban is alkalmazható-e ugyanez a megoldás.
Mandatory rules or private autonomy? Imperative or dispositive rules: Where should we draw the line? The answer depends on the legislative intent and the specific area of law. If both types of norms are applicable, a further question arises as to whether the general rule should be imperative or dispositive regulation. In contract law, permissive rules prevail, from which the parties may derogate by common consent. However, it is questionable whether the same solution can be applied in company law as well.
A Sárközy Tamás emlékére a Magyar Jogász Egylet által 2022-ben szervezett konferencia előadói kiemelték Sárközy Professzor igen aktív tudományos munkásságának számos területét, mindenekelőtt a társasági jogi, kormányzástani, sportjogi témakörökben írt könyveit és tanulmányait. Valamennyien élveztük konferenciákon tartott színes előadásait. Hadd gazdagítsam ezt a képet egy további elemmel arról, hogy a graduális oktatásban is remek előadó volt. ELTE joghallgatóként átjártunk az akkor még Marx Károlyról elnevezett egyetemre meghallgatni lebilincselő előadásait. Zsúfolásig megtelt auditóriumban leendő közgazdászoknak is tudott a jogról érdekfeszítően mesélni. Nem okozott számára gondot a hallgatói figyelem fenntartása. A hallgatóság nevetve tanult, és átfogó képet kapott a jog gazdasági szerepéről.
Sárközy Tamás előtt tisztelgő előadásom témájául a kógencia és diszpozitivitás témakörét választottam. A szabályok minden körülmény közötti betartását igénylő és a normától eltérést engedő szabályozás közötti választás végigkísérte Sárközy Tamás társasági jogi jogalkotói tevékenységét és szerepet kapott a Ptk. kodifikáció folyamatában is.
A jogi norma általában kötelező, akire vonatkozik, az kénytelen a norma szerinti magatartást tanúsítani. Magatartási szabályokat azonban nem csak jogszabályok rögzítenek, és a jogszabályok sem kötik mindig gúzsba a jogalanyokat, több-kevesebb mozgásteret hagynak számukra.
"A törvényelőkészítés döntő fontosságú kérdése az, hogyan képzeli el a jogalkotó a jogot: a jogot elsődlegesen olyan eszköznek tekinti-e, amelynek segítségével a központi hatalom normákat ad, vagy el tudja képzelni a jogot olyan magatartási szabályként, amely az embereknek a gyakorlatban, és nemcsak az állami szervek gyakorlatában és nemcsak a bíróságok gyakorlatában formálódik."[1]
A kötelező normák tengerében szigetet alkotnak a szerződésekre vonatkozó szabályok, amelyekkel kapcsolatban a jogalkotói megközelítés differenciáltabb, mint a jogrendszer többi részére vonatkozóan. "Az állam, a jogrend az akaratmegegyezéshez háromféleképpen viszonyulhat: ellenségesen, közömbösen vagy támogatólag. A jog vagy megtagadja a joghatást a szerződéstől (esetleg módosított tartalommal ismeri el azt), vagy nem avatkozik be (naturális obligació) vagy teljesen mellé áll és kikényszeríti a teljesítést, illetve kártérítéssel sújtja a szerződésszegőt. Ez a viszonyulás a társadalmi rendszertől és annak az adott időszakban fennálló konkrét politikai, társadalmi és gazdasági viszonyaitól függ."[2]
A szerződésekre vonatkozóan a szerződő feleknek nem kell pontról-pontra követni minden jogszabály esetén a jogaikra és kötelezettségeikre irányadó rendelkezéseket. A diszpozitív szabályban foglaltaktól - egyező akarattal - eltérhetnek. A jogalkotó nem minden esetben ragaszkodik a jogszabályban foglaltak betartásához.
- 41/42 -
A szerződések tekintetében a diszpozitivitás részben elvi, részben praktikus okokra vezethető vissza.
A teoretikus ok a magánautonómia[3] és ezen belül a felek szerződési szabadságának a biztosítása. "Az egyéni és gazdasági szabadságra alapított magánjogi rend elsősorban az érdekelt magánegyénektől várja magánéletviszonyaik rendezését. Evégből széleskörű rendelkező hatalmat (ún. magánautonómiát) biztosít nekik, amely mint szerződési szabadság jelentkezik a magánjog egyes intézményeiben. Előfordul már most, hogy a felek olyan életviszonyt, amelynek rendelkezését a jog rájuk bízta, valójában nem rendeztek, vagy hogy rendezték ugyan, de ügyleti rendelkezésük hézagos és a felmerült érdekösszeütközésre ki nem terjed. Ilyen esetekre a jog maga állít fel hézagpótló szabályokat. Ezeket nevezzük diszpozitív szabályoknak, mert a felek alkalmazásukról rendelkezhetnek, azokat félretehetik, avagy engedő tételeknek, mert más ügyleti rendelkezésnek engednek. Minden dispozitív szabálynak egyik tényálláseleme, hogy a szabály csak annyiban kerül alkalmazásra, amennyiben a felek másként nem rendelkeztek."[4]
A szerződési szabadságnak az a gazdaságpolitikai háttere, hogy a piacon a kereslet és a kínálat egymásra talál, és ez az önszabályozási mechanizmus megfelelően működteti a gazdaságot. Általában nincs szükség arra, hogy az állam beavatkozzon a gazdaságba. A piacgazdaság alapvető tétele a szerződési akaratszabadság, amellyel a "laissez faire laissez passé"[5] elve alapján a középkort követően másként ítélik meg a vállalkozói szférába való állami beavatkozást.
A szerződési szabadság többféle jogosítványt ölel fel. Ide tartozik időben elsőként az arra vonatkozó döntési szabadság, hogy egyáltalán kíván-e szerződést kötni a jogalany. A szerződéskötési szándék megléte esetén a partnerválasztás szabadsága jelenti a következő döntési lehetőséget. A szerződő felek együttesen választják ki azt, hogy milyen típusú szerződést kívánnak kötni és ennek mi legyen a tartalma. A kógencia-diszpozitivitás kérdésköre a szerződési szabadság területeiből döntően a szerződési tartalom meghatározását érintő szabadsággal áll összefüggésben. Diszpozitívnek csak a felek jogait és kötelezettségeit, tehát a szerződés tartalmát meghatározó normák minősülhetnek a szerződési jogban. A szerződő felek jogviszonyuk legjobb ismerői és általában rájuk bízható a megállapodás kidolgozása. Abban az esetben, ha a szabályozandó kérdés csak a két szerződő félre gyakorol hatást, akkor többnyire a megegyezésükre lehet bízni a jogviszonyukra irányadó szerződés megfogalmazását. Alapvetően erre vezethető vissza az, hogy a jog a szerződés tartalmának a meghatározását főszabályként a felekre bízza.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
