Megrendelés
Magyar Jog

Fizessen elő a Magyar Jogra!

Előfizetés

Czédli-Deák Andrea[1]: A vád törvényességének vizsgálati szempontjai (MJ, 2024/7-8., 457-467. o.)

A vád törvényességének beható vizsgálata elengedhetetlen feltétele a tisztességes eljárás szellemiségében lefolytatott bizonyításon alapuló, megalapozott bírói döntéshozatalnak. A törvényes elemekkel rendelkező vád ugyanis kijelöli a bizonyítási eljárás kereteit, egyúttal megteremti a hatékony védelmi stratégia kialakításához szükséges feltételeket. Leginkább a vád tárgyává tett cselekmény pontos leírása az, amely a vád eljárásra való alkalmassága szempontjából részletes elemzést igényel, hiszen a pontosság kritériumának való megfelelés nem pusztán a minősítés szerinti törvényi tényállás életbeli jelenségekkel való adekvát kitöltésében nyilvánul meg, hanem a Btk. Általános Része vonatkozó rendelkezéseinek megfeleltethető tények helyes feltüntetését is megkívánja. Amennyiben a vád - valamely hiányosságának a pótlására való felhívást követően - érdemi elbírálásra továbbra is alkalmatlan, az eljáró bíró kötelessége az eljárás megszüntetése. A tanulmány az előbbi felvetések gyakorlatorientált megközelítésére és bemutatására fókuszál.

1. Bevezető gondolatok

A büntetőbírói munka egyik legfőbb alapvetése, hogy tisztességes eljárás keretében valósághű és megalapozott tényállás alapján kerüljön elbírálásra a vádlottak büntetőjogi felelőssége. Ezt nagymértékben elősegíti az, ha az ítélkezés alapját képező vád alkalmas arra, hogy a bizonyítási eljárás kereteit meghatározza, és kijelölje a büntetőjogilag értékelendő tények azon körét, amelyek ismeretében a védelemhez való jog hatékonyan érvényesülhet. A nyomozás eredményeként rendelkezésre álló tényhalmazból a vád tárgyává tett konkrét elkövetési magatartás és annak adekvát jogi minősítése ugyanis nemcsak az ügy elbírálására hivatott bíró szemszögéből elengedhetetlen, hanem garanciális jelentőséggel bír a terhelt és - a konkrét ügy adott körülményeihez képest - a védője számára is. A garanciális jelentőség nem pusztán abban mutatkozik meg, hogy ily módon válik világossá az érintettek számára, hogy a vádló mely cselekmény miatt kezdeményezte a büntetőjogi felelősségre vonást, hanem abból a szempontból is, hogy az eljáró bíró ezáltal már a tárgyalás-előkészítés szakaszában le tudja vonni a törvényes elemeket részben vagy egészben mellőző vád jogkövetkezményeit, amely végső soron - eljárásra való alkalmatlanság esetén - a büntetőeljárás megszüntetéséhez is vezethet.

Jóllehet a bíróság igazságszolgáltatási tevékenysége az érintettek számára leginkább a tárgyaláson keresztül jelenik meg, annak körültekintő és lelkiismeretes előkészítése legalább olyan fontos feladat, és meghatározó az egész eljárás szempontjából. Mindennek origója pedig a vád, amelynek perjogi rendeltetése akként definiálható, hogy rögzíti "a bíróság számára a büntetőjogi felelősség kérdésében való érdemi vizsgálat ténybeli kereteit",[2] ezért az ítélkezés időszerűségének biztosítása érdekében elengedhetetlen a szilárd alapokon nyugvó vádra való építkezés. A vádirat nem kellő időben felismert törvényes elemének vagy elemeinek hiánya egyrészt ok nélkül teszi ki a terhelteket büntetőeljárásnak, amely eljárási akadály bizonyos esetekben csak hosszú évek múltán, adott esetben a másodfokú eljárásban kerülhet megállapításra. Másrészt téves irányba is terelheti a bizonyítási eljárást, vagy feleslegesen elhúzhatja azt, amennyiben a bizonyítás csak a vád törvényes elemeinek pótlása után terjed ki olyan tényekre, amelyek bizonyítottságának megítéléséhez - a vád pontos ismeretében - már jóval korábban foganatosítani lehetett volna valamely bizonyítási cselekményt.

Annak ellenére, hogy hatályos büntetőeljárási törvényünk normatív úton már nem definiálja a törvényes vád fogalmát, az abból levezethető alapelvi jelentőségű, a vád alaki és tartalmi törvényességét megalapozó követelmények továbbra is irányadóak.[3] A vád törvényességének mérlegelése gondos és alapos vizsgálatot követel meg, amely feladat a Be. 422. § (1) bekezdésében írt törvényes elemeknek a vádirat tartalmával való összevetésében határozható meg. A tanulmány a releváns szakirodalmi álláspontok összegyűjtése, ismertetése és ütköztetése, illetve konkrét joggyakorlati példák bemutatása útján, valamint az ezekre adott reflexió révén törekszik a vád törvényességének megítéléséhez nélkülözhetetlen kapaszkodókat felvázolni.

2. A vád törvényességének fogalma

A Be. 5. §-a szerint a büntetőeljárásban a vád, a védelem és az ítélkezés elkülönül; ezen kinyilatkoztatás a vádlói, védői és ítélkező funkció keveredésének tilalmát, egyúttal egy dogmatikai szempontból megalapozott munkamegosztás követelményét emeli törvényerőre az eljárási feladatok megoszlása elvének definiálásával. Következésképpen a vádló nem ítélkezhet, míg vád nélkül ítélethozatalra nem kerülhet sor, vagyis a bíróság csak vád alapján járhat el, és ily módon gyakorolhatja alkotmányos feladatát, az igazságszolgáltatást (bíróság ítélkezési privilégiuma).[4] Az ügyészi vádmonopólium folytán a bíróságnak nincs lehetősége arra, hogy a vádemelést kikényszerítse, mindazonáltal bűncselekmény észlelése esetén feljelentési kötelezettség terheli.[5] A váddal való rendelkezés joga az ügydöntő határozat meghozataláig történő vádmódosításban, azaz - a vád tárgyává tett és az azokkal

- 457/458 -

összefüggő tények tekintetében - a vád megváltoztatásában vagy kiterjesztésében, valamint ugyanezen időpontig a vád ejtésében nyilvánulhat meg.[6]

A bíróság a Be. 6. § (1)-(3) bekezdése értelmében vád alapján ítélkezik, a vádat köteles kimeríteni, a vádon túl nem terjeszkedhet, valamint csak a megvádolt személy büntetőjogi felelősségéről dönthet, és csak olyan cselekményt bírálhat el, amelyet a vád tartalmaz.[7] A vádhoz kötöttség személyi oldala előirányozza, hogy a bíróság csakis a vádban meghatározott terhelt ellen folytathatja le az eljárást, és a bizonyítás eredményeként ismertté vált új tények esetében sem állapíthatja meg további személy büntetőjogi felelősségét. A vádhoz kötöttség tárgyi oldala akként ragadható meg, hogy a bíróság kizárólag a vád tárgyát képező cselekményt bírálhatja el; a vádat köteles kimeríteni, de annak keretein túl nem terjeszkedhet és a tényállást nem bővítheti a tettazonosságot meghaladó mértékben a bírósági szakban ismertté vált új bűncselekményekkel.[8]

A vád kimerítésének követelménye az eljáró bíró számára megteremti a kötelezettséget arra, hogy a büntetőjogi felelősség szempontjából értékelhető minden lényeges tény tekintetében állást foglaljon, és egyetlen ilyen cselekményt se hagyjon elbírálás nélkül.[9] A bíróságnak tehát a vádbeli tényállás egészéről kell döntenie, és nem teheti meg azt, hogy a tényállás valamely része felől hallgasson. Kötelezettsége, hogy a cselekmény minden elemére nézve kifejtse jogi álláspontját, így bűnösséget állapítson meg, vagy a vádlottat felmentse valamely vád tárgyává tett bűncselekmény alól, esetlegesen megszüntető végzést hozzon.[10]

A bírósági eljárást működésbe hozó kifejezett akarat, azaz a vádolás a vádirat, a feljelentés, illetve a vádindítvány bírósághoz történő benyújtásával teljesül.[11] Ezen aktus azt a meggyőződést fejezi ki, hogy "bűncselekmény történt, és azt a terhelt követte el, akinek felelősségre vonása nem ütközik akadályba."[12] A vádemelés ténybeli feltétele, hogy az ügyészben kialakuljon egy olyan meggyőződés a vádlott bűnössége kapcsán, amely már közel áll a bizonyossághoz.[13] A vádhatóság a vádiratban írott formában - bíróság elé állítás esetén szóban, illetve vádfeljegyzéssel - sorakoztatja fel a vádlott bűnösségét alátámasztani hivatott érveit.[14] A vád tartalmazza emellett a vádlott büntetőjogi felelősségének megállapítására vonatkozó indokolt indítványt, amelynek célja a bírósági eljárás kezdeményezése,[15] végső soron büntetés kiszabása érdekében.[16] Az ítéletszerkesztési követelményekkel ellentétben, a vádlót mindazonáltal nem terheli indokolási kötelezettség a vád megszövegezése során, azaz a vádlott bűnösségére vonatkozó belső meggyőződésének kifejtéséről nem kell számot adnia. Helyette a vádirat kijelentő mondatokkal operál, személytelen, szikár stílust alkalmaz,[17] de összességében alkalmasnak kell lennie az előbbi belső meggyőződés tükrözésére.

A teljes tartalom megtekintéséhez jogosultság szükséges.

A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.

Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!

Tartalomjegyzék

Visszaugrás

Ugrás az oldal tetejére