Az erőszaknak a magyar büntetőjogban nincs törvényi definíciója, a jogalkotó a Csemegi-kódextől kezdődően a joggyakorlatra és az irodalomra bízta e fogalom tartalmi kereteinek meghatározását. Tanulmányomban áttekintem az erőszak fogalmának értelmezését a jelenkori bírói gyakorlat és a jogirodalom alapján, majd kísérletet teszek egy egységes, valamennyi tényállás esetén alkalmazható erőszakfogalom kidolgozására.
Az már viszonylag korán megfogalmazódott a judikatúrában, hogy az erőszaknak nem lehet olyan absztrakt fogalmát meghatározni, mely a különböző törvényi tényállásoknál általánosan alkalmazható lenne, hanem az erőszak fogalmát eltérően kell értelmezni az egyes bűncselekmények esetén az erőszak erőssége, kifejtésének módja és hatásfoka alapján. Így például erőszakos közösülés vagy rablás kizárólag személy ellen közvetlenül véghezvitt erőszakkal valósítható meg, mely erőszaknak "jóval lenyűgözőbbnek, magasabb fokúnak, akaratot jobban megtörőnek kell lennie," mint például a hivatalos személy elleni erőszak esetében, mely egyébként a személyre, dologról áttevődő erőszakkal is elkövethető.[1]
E felfogás jegyében az ítélkezési gyakorlat valóban nem is alakított ki egységes erőszakfogalmat, az erőszakot lényegében az egyes bűncselekmények jellegéhez, típusához igazodóan töltötte meg tartalommal. Így például rablás esetén a bírói gyakorlat szerint "erőszak alatt a személy ellen irányuló olyan fizikai erő kifejtését kell érteni, amely fizikai ráhatás alkalmas arra, hogy a megtámadott személy fizikai ellenállását leküzdje. A rablási erőszaknak lenyűgöző erejűnek, akaratot bénítónak (...) kell lennie."[2]
A rablástól eltérően a zsarolás esetén a judikatúra az erőszak fogalmát kiterjeszti és az alatt már nem csupán az ellenállást megtörő, hanem a sértett akaratát hajlító, cselekvési szabadságát csak kisebb-nagyobb mértékben befolyásoló fizikai ráhatást érti.[3]
A Legfelsőbb Bíróság (LB) az erőszakról alkotott felfogását legteljesebben a 34/2007. BK véleményben fejtette ki.[4] A BK vélemény - a judikatúra korábbi állásfoglalásával ellentétesen - megállapítja, hogy azon bűncselekmények esetén, melyeknél "erőszakkal való elkövetésről van szó", az "ezek törvényi tényállásában szereplő erőszak valamely személyre közvetlenül ható olyan fizikai erő kifejtése, amely az ellenállást megtöri." Az LB ezzel az erőszaknak látszólag valamennyi, az erőszakot elkövetési módként (magatartásként) szabályozó bűncselekmény esetén egységesen alkalmazható definíciót adott. E felfogás azonban alapvetően csak a rablás, az erőszakos közösülés/szexuális erőszak, illetve esetenként az emberrablás
- 385/386 -
esetén érvényesül(t),[5] egyébként nem transzformálódott a bírói gyakorlatba, ahhoz maga az LB, illetve a Kúria sem orientálódott.
A hivatalos személy elleni erőszak bűntette esetén például a Kúria és az LB is a 34/2007. BK véleménytől eltérően határozta meg az erőszak fogalmát, és azt olyan támadó jellegű fizikai erőkifejtésként definiálta, mely a jogszerűen intézkedő rendőrt (hivatalos személyt) az eljárásában akadályozza.[6]
Az erőszak ezen értelmezése megengedi az olyan jellegű magatartás erőszak fogalmi körébe vonását is, mely nem közvetlenül a hivatalos személyre, hanem más személyre vagy dologra irányul, de a hatása közvetve áttevődik a hivatalos személyre is. Így hivatalos személy elleni erőszaknak minősült annak az elkövetőnek a cselekménye, aki társát, a rendőri intézkedés alá vont A-t kilökte a rendőrök fogásából, aki a fogásból így kiszabadulva elfutott.[7] Ebben az esetben az erőszak nem közvetlenül az intézkedő rendőrök, hanem A ellen irányult, őt érte a fizikai erőkifejtés, aminek a hatása azonban áttevődött a hivatalos személyekre is, akiknek eljárását akadályozta.
Nem feltétele a hivatalos személy elleni erőszak szempontjából tényállásszerűnek minősített erőszak megállapíthatóságának az sem, hogy az az ellenállást megtörje, bár a hivatalos személyre gyakorolt jelentéktelen, nem meghatározó erejű ráhatás - mint például a terhelt által az intézkedő rendőr arcába dobott széldzseki - kívül esik az erőszak fogalmán.[8]
A bírói gyakorlat a magánlaksértés bűncselekményének vonatkozásában is annak ellenére, hogy a magánlaksértés erőszakkal megvalósuló változata [1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: korábbi Btk.) 176. § (1) és (3) bek.; Btk. 221. § (1) és (3) bek.] beletartozik a 34/2007. BK vélemény által meghatározott bűncselekményi körbe, hiszen esetében "erőszakkal való elkövetésről van szó", a BK véleményben írttól eltérő tartalommal értelmezi az erőszak fogalmát. E deliktum esetén erőszaknak tekinti ugyanis a személy elleni és a dolog elleni erőszakot is, ez utóbbi alatt értve valamely akadálynak fizikai erővel történő leküzdését, valamint a vagyontárgyat védő, óvó, rögzítő berendezéseknek a rendeltetésüktől eltérő módon történő felnyitását, ami általában, de nem szükségszerűen állagsérelemmel jár, illetve nem szükséges hozzá különös fizikai erő kifejtése sem.[9] A dolog elleni erőszak fogalomkörébe esik a zárcsere (új zár felszerelése) is, mivel az olyan fizikai változást hoz létre a magánlakás bejárati ajtaján, amellyel az elkövető megakadályozza a sértett lakásba történő bejutását.[10]
A magánlaksértés vonatkozásában az erőszak fogalmába beemelt dolog elleni erőszak kategóriáját a judikatúra alapvetően a dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás bűncselekménye kapcsán értelmezte, lévén, hogy a "dolog elleni erőszak" kifejezés a különös részben kizárólag a lopás minősítő körülményeként jelenik meg. E fogalmat a bírói gyakorlat a lopás esetén is lényegében azokból az ismérvekből építi fel, mint a magánlaksértésnél. Eszerint a dolog elleni erőszak az eltulajdonítani szándékolt dolog elvételét gátló fizikai akadály, dologi ellenállás leküzdése, a vagyontárgyat védő, óvó, rögzítő berendezés rendeltetésellenes felnyitása.[11] A dolog elleni erőszak dolog ellen irányul, a dolog állagára fizikai ráhatást feltételez.[12] A fizikai ráhatást elsődlegesen a vagyontárgy megszerzését nehezítő dologra kell kifejteni,[13] de irányulhat magára az eltulajdonítani szándékolt vagyontárgyra is (pl. festmény kivágása, kiszaggatás stb.)[14] E fizikai ráhatásnak azonban nem kell szükségszerűen állagsérelmet előidéznie a dolgon és az sem szükséges, hogy jelentősebb erőkifejtéssel járjon, az azonban a dolog elleni erőszak megállapíthatóságának feltétele, hogy a dologra irányuló fizikai ráhatás rendellenes legyen.[15]
Nem tekinti rendellenes ráhatásnak és így dolog elleni erőszaknak sem az ítélkezési gyakorlat az olyan cselekményt, mely a dolog elvételének szükségszerű módja (pl. élőfa ellopása annak kivágásával, kábel ellopása a kábeldobról levágással, gázolaj elvétele a gázolajat szállító vezeték szakszerű megfúrásával).[16] Dologra irányuló rendellenes ráhatás ezzel szemben például a lezárt szekrényajtó sarokvasról történő leemeléssel felnyitása,[17] a gépkocsi 2-3 cm-re nyitva hagyott ablakának kézzel lenyomása,[18] a lezárt ajtó kifeszítése.[19]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
