1. A rendszerváltozás óta az Alkotmánybíróság határozatai a magyar alkotmányjog alapvető alkotóelemévé váltak. Az alkotmányjogi dogmatika hiányát, pontosabban szólva fejletlenségét kezdetektől fogva az Alkotmánybíróság volt kénytelen pótolni. Működése kezdetén a testület kényszerhelyzetbe, illetőleg választási lehetőség elé került: vagy vár addig, míg az alkotmányjogászok megalkotják az alkotmányjogi - főként az államszervezetre és az alapjogokra vonatkozó - dogmatikát, vagy önmaga áll neki e feladat elvégzésének, felépítve határozataiban a magyar alkotmányjogot. A testület bölcs előrelátással ez utóbbi megoldást választotta: a magyar Alkotmánybíróság tudományos műhellyé is vált[1].
Eme szerencsés véletlen következtében az Alkotmánybíróság lett az a tényező, amely a magyar alkotmányjog megalkotásában, az Alkotmány rendelkezései tartalmának kibontásában jelentős szerepet kapott. Az Alkotmánybíróság határozatainak rendszere - Sólyom László, a testület egykori elnöke és egyben meghatározó bírája megfogalmazásában - mint "láthatatlan Alkotmány", az államélet működésének alapjává vált, beépült a jogalkotásba, a jogalkalmazásba és részben a közgondolkodásba is. E fontos szerepe miatt a határozatok tömegének minden jogalkalmazó számára ismertté kell válnia, ehhez viszont szükséges az immár tizenegy kötetre rúgó precedensgyűjtemény rendszerezése, válogatása, témakörök szerinti csoportosítása, az egyes döntések rövid kommentálása is. Erre a feladatra vállalkozott 1995-ben az Alkotmánybíróság akkori főtitkára, Holló András, valamint a testület főtanácsadója, Balogh Zsolt. Az 1995-ös kiadású változat azonban a határozatok gyarapodásával bővítésre és átdolgozásra szorult: ennek tett eleget újabb öt év elteltével a két szerkesztő. Mivel a "láthatatlan Alkotmány" metaforával a testületen belül sem értett minden alkotmánybíró egyet, a bíróság jelenlegi helyettes elnöke, a kötet társszerkesztője, Holló András pontosabbnak tartotta az "értelmezett Alkotmány" kifejezést.[2] Nem véletlenül kapta tehát e címet a fenti kiadvány.
2. A szerkesztők a kitűzött céljukat - olyan kiadványsorozat elindítását (esetünkben folytatását), amely meghatározott időszakonként feldolgozza az Alkotmány egyes szakaszaihoz fűzött alkotmánybírósági értelmezések legfontosabb megállapításait, ily módon közreadva az értelmezett és alkalmazott Alkotmány "esszenciáját" - sikeresen tudták teljesíteni. A kiadványnak ezen túlmenően nagy előnye az aktualitás és a frissességre törekvés - a kézirat lezárásának időpontja 1999. december 31. A színvonalas emberi jogi folyóirat, a Fundamentum megállapítása szerint "a válogatást alig érheti kritika, hiszen a szemelvényeket a legrégebben hivatalban lévő alkotmánybíró és főtanácsadója állította össze. Ha viszont az olvasó esetleg egy-egy helyen a szöveg tartalmát kifogásolja, a szerkesztők ezért semmilyen felelősséggel nem tartoznak, a bírálat az Alkotmánybíróságot illeti. Erre azonban nemigen kerülhet sor, mivel az alkotmányvédő testület az első évtizedben az alkotmány szinte minden rendelkezéséhez alaposan végiggondolt és jól kimunkált kommentárt fűzött".[3]
A kötet áttanulmányozásakor első látásra hiányosságnak tűnhet, hogy szószedetet nem tartalmaz. Ez azonban nem is szükséges, mivel a szerkesztők a bőséges válogatást témakörök szerint csoportosították, a tartalomjegyzék alapján az olvasó biztonsággal és egyszerűen keresheti meg az alkotmánybírósági esetjog őt érdeklő részét. A tematikus áttekintés a hatályos Alkotmány rendelkezéseinek sorrendjét követi. Mivel az Alkotmány egyes rendelkezései természetszerűleg eltérő hosszúságúak, valamint nem mindegyik szorult olyan részletes értelmezésre és tartalmi meghatározásra, mint néhány gyakran alkalmazott, "kiemelt" rendelkezés, a kötet is eltérő terjedelemben tárgyalja a vonatkozó precedensanyagot. Talán a szerkesztők "hovatartozása" is közrejátszott abban, hogy az Alkotmánybíróságról szóló rész arányait tekintve valamivel terjedelmesebb, mint a többi fejezet, ám ez az önmeghatározásból eredő döntések fontosságából is következik. A legfontosabb döntések kiválogatása mellett legalább ennyire jelentős, hogy a szerkesztők minden témakör mellé ún. "Bevezető"-t írtak, melyből igen fontos, gyakran sokak számára eddig ismeretlen információk nyerhetők az alkotmánybírósági gyakorlat kialakulásáról, amely természetszerűen befolyásolta a döntések tartalmát is. Ezek az is-
- 59/60 -
meretek elsősorban az értelmezési irányokra, azok változására, a precedensrendszer fejlődésére, alakulására, az esetleges és szükséges változására, a határozatrendszer folyamatos csiszolódására és összetettségére vonatkoznak, amelyek a testület gyakorlatának fejlődéséből adódtak.
A kiadvány ismertetésekor témakörönként haladva indokolt a fontosabb - a legtöbbször hivatkozott, legnagyobb esetjoggal rendelkező, a leginkább értelmezésre szoruló és problematikus - alkotmányi rendelkezésekhez fűzött szerkesztői magyarázatok rövid ismertetése, elemzése.
3. Az Alkotmánybíróság által egyik legtöbbet hivatkozott alkotmányi rendelkezés a jogállamiság elvét tartalmazó 2. § (1) bekezdés, mely szerint "A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam." A szerkesztők megállapítása szerint az Alkotmánybíróságra sajátos szerep hárult a jogállamisággal összefüggésben: "a jogállamiság fogalmát tartalommal kellett kitöltenie és ezeket a követelményeket érvényesítenie". (13.) A nagy mennyiségű precedensanyag a szerkesztőktől is több részre bontást és egyfajta rendszerezést követelt: témakörönként tárgyalják a jogbiztonságot, a közhatalom gyakorlását, a hatalommegosztás elvét, a jogalkotás rendjét, a törvényhozási eljárást, valamint a szerzett jogok védelmét. Nem kétséges, hogy e tárgykörben az alapozó és a "nagy" döntések közül is kiemelkedik az ún. elévülési határozat, "melynek során szembesült a politika és a társadalom azzal, hogy a jog uralma, az alkotmányos jogállam korlátok közötti hatalomgyakorlást jelent. Nemcsak elméletben, hanem a gyakorlatban is". (17.) A hatalommegosztást taglaló határozatokat ismertetve a szerkesztők utalnak a hatalommegosztás elvének módosulására, a neutrális államhatalmi ág megjelenésére, melynek szerintük napjainkban leginkább az Alkotmánybíróság felel meg. "A neutralitás magából az Alkotmányból következik, a semlegesség biztosítéka az Alkotmánybíróság alkotmányos jogállása". (40.)
4. A népszuverenitás elvével összefüggésben megállapítható, hogy "az Alkotmánybíróság népszuverenitás-értelmezésének középpontjában a népszavazással kapcsolatos alkotmányossági problémák állnak" - állapítják meg a szerkesztők. Mivel "a népszuverenitás alkotmányos tételéhez kapcsolódó döntések talán a legszélesebb közérdeklődésre tarthatnak számot", indokolt az e kérdéskört érintő határozatok részletes ismertetése. A válogatásból kiderül, hogy a testület gyakorlata végig következetes volt,[4] legfőképpen abban, hogy az Alkotmány nem módosítható népszavazással. A kötetből megismerhető, hogy a népszuverenitás általában közvetetten valósul meg, ám közvetlen megvalósulása esetén megelőzi a képviseleti hatalomgyakorlást.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
