A 21. században élünk. A 7-8 éves gyerekek negyedének (24%) van mobiltelefonja,[1] és azok jó része internethasználatra is képes okostelefon. A gyerekek jelen vannak a közösségi médiaplatformokon (akkor is, ha ehhez hazudniuk kell az életkorukról), és használják azokat az alkalmazásokat, amelyeket főszabály szerint nem nekik és nem rájuk fejlesztettek ki.
Az életben sok ilyen terület van. A gyerekek közlekednek az utakon, beülnek az autókba, olyan háztartásokban élnek, ahol súlyosan mérgező anyagok is vannak - miközben sem az autók, sem a biciklik, sem a gyógyszeres üvegek nem úgy lettek kitalálva eredetileg, hogy gyerek is használja őket. Később, amikor kiderült, hogy mégis, akkor a fejlesztők végiggondolták, hogyan lehet biztonságosabbá tenni azokat a gyerekeknek. Kitalálták a biztonsági övet és az autósülést, a biztonsági kupakot és a biciklis fejvédőt. A jogszabályok szintén reagáltak. Megszülettek a fejlesztőket és gyártókat kötelező előírások, valamint a szülőknek szóló ajánlások és kötelezettségek. Ez annyira magától értetődő és fontos lett, hogy vannak országok (például az Egyesült Királyság), ahol azt a szülőt, aki nem adott védőfelszerelést a bicikliző kisgyerekére, vagy aki nem kötötte be őt a gyerekülésbe az autóban, és aztán ebből később baleset és gyereksérülés lett, úgy tartja nyilván a statisztika, mint gyermekbántalmazót. A brit rendszer logikája az, hogy ha megvédhetted volna, de nem tetted meg, akkor bizony bántalmazó vagy.
Hosszan lehetne még sorolni az analógiákat, de álláspontom szerint már ennyiből is látható, hogy az internethasználat kapcsán is arra lenne szükség, amire korábban már számos példa volt, amikor felnőttekre szabott termékeket és szolgáltatásokat gyerekek is elkezdtek használni. Ha nem tudjuk (vagy nem lehet) tiltani, akkor tegyük számukra biztonságossá. Erre van most szükség az internet kapcsán is.
Jelen cikk egyetlen szegmensét ragadja ki az indokoknak, hogy miért. Ez pedig az, hogy online felületeken (közösségi médiaplatformokon, netes játékokban, chat-en, internetes oldalakon, telefonos üzenetekben stb.) is történhet szexuális visszaélés. Olyan bántalmazó, a gyerek egészséges fejlődését veszélyeztető magatartás, amikor egy felnőtt vagy egy kortárs gyerek a saját szexuális vágya kielégítéséhez használ, kihasznál egy 18 éven aluli gyereket.
Ilyen visszaélésnek minősül, amikor valódi beleegyezés nélkül, erőszakkal, fenyegetéssel vagy manipulációval, zsarolással, esetleg a gyerek életkorát és az abból fakadó korlátozott belátási képességét kihasználva stb. éri el a felnőtt vagy egy másik gyerek, hogy szexuális, pornográf tartalmú üzenethez, felvételhez jusson hozzá, intim témákról beszélgessen, videókamerán keresztül betekinthessen a másik magánéletének tereibe (szobájába, lakásába stb.) és/vagy intim helyzetben láthassa őt, esetleg pornónézésre invitálja.
A lista hosszú, de nem teljes és soha nem is lehet az. A folyamatos digitális fejlődés mindig új és újabb formáit és platformjait hozza el az interneten elkövethető szexuális visszaéléseknek. A kerékpáros bukósisakot elég volt egyszer kitalálni, és azóta a technológia már csak finomodik, a lényege nem változott. Az internet kapcsán azonban annyi az innováció és a változás, hogy a kezdeti "bukósisak" technológiai finomítgatása már nem elég. A mesterséges intelligencia jelentette technológiai robbanásnak például még csak az elején állunk, de már így is látszik, hogy algoritmusok, robotok, humanoid robotizált alkalmazások tömege fogja átírni a jövőben az elkövetői magatartásokat. Ezt pedig a biztonsági és jogszabályi környezetnek is le kell követnie - így nemcsak reakcióidőben kell jól teljesíteniük a kodifikátoroknak és fejlesztőknek, de tartalomban is. Az Európai Unió most tesz egy kísérletet arra, hogy jelenlegi tudásunk és a jövőbeni technológiai fejlődés prognózisa alapján egy olyan rendeletet alkosson, amely a gyerekek védelmét a jelenleginél magasabb szintre emeli.
Ahhoz, hogy a születő jogszabályt sikeresen lehessen alkalmazni, azt is figyelembe kell venni, hogy a digitális térben a fent felsorolt bántalmazó cselekmények, helyzetek jellemzően nem egyik pillanatról a másikra fordulnak elő, hanem az ún. becserkészés (grooming) részeként. Általában azt nevezzük így, amikor egy felnőtt azért férkőzik egy gyerek közelébe, hogy valamilyen szexuális tevékenységre vegye rá. Ez is a bántalmazás egyik formája: a bántalmazó fél kapcsolatot alakít ki valakivel
- 8/9 -
(ismerkedés, barátkozás), miközben megtévesztéssel, manipulációval, hazugságokkal próbál visszaélni a helyzettel. A grooming része lehet, hogy a felnőtt megmutatja a nemi szervét, vagy más, egyértelműen szexuális tartalmú fotót, videót küld. Gyakran arra kéri a gyereket, hogy intim képeket készítsen magáról, vagy hogy ő készíthessen ilyen képeket a gyerekről.
A becserkészés mindig is a szexuális elkövetők egyik technikája volt - főleg gyerek, vagy kiszolgáltatott helyzetben lévő felnőtt áldozatok esetén. Az online groomingnak azonban vannak sajátosságai. Az elkövetői oldalon szinte mindig (és gyakran az áldozati oldalon is) van megtévesztés, hamis adat a személyiség, az életkor, a név kapcsán. Az internetes felületek névtelenséget is engednek, ami a zaklatónak kedvez - miközben sok gyerek is azért szeret netezni, mert ott "bárki lehet". Az online elkövetési magatartás ráadásul dinamikájában rövidebb, időben gyorsuló mintázatot mutat (lásd lenti ábra). A való életben elkövetett becserkészés lassabb, időgörbéjét tekintve elhúzódó folyamat. Hosszabb időt szán az elkövető a szemlélődésre, a megfelelőnek ítélt áldozat "kiszúrására", "megcélzására", majd a hozzá való közel kerülésre, a bizalom elnyerésére, a folyamat "pozitív", építkező szakaszára, amikor az áldozat még nem szembesül az irányába mutatott figyelem valódi okával.
Ehhez képest online visszaélés esetében a zaklatónak nem kell ugyanazon a környéken, de még ugyanabban a városban sem laknia ahhoz, hogy a kapcsolat kiépüljön a gyerekkel. A helyszín lehet a közösségi média, a játékok platformjai, a chatszobák vagy más olyan felületek, ahol a felhasználók levelezhetnek. Az online becserkészés első fázisát gyakran algoritmusok végzik az elkövetők helyett. Azok szűrik ki azokat a hashtageket, kulcsszavakat, amelyek egy gyerek sérülékenységére utalnak, pl. "magány", "egyedüllét", "meg nem értettség" és más hasonló szavak, amelyek miatt egy gyerek különösen fogékony lehet a rá irányuló figyelemre, elismerésre, az önbizalmát erősítő jelzésekre. Az elkövető általában sérülékeny vagy sebezhető helyzetben lévő fiatalt keres. Az is fontos lehet számára, hogy a gyerek magányos legyen, vagy szexuálisan kíváncsi. Vannak olyan bántalmazók, akik kamasznak adják ki magukat, vagy éppen támogatónak szeretnének tűnni: egy idősebb barátnak vagy mentornak látszanak, aki tanítani tudja a szerelmet vagy a szexet.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
