Immár több mint 17 éves múltra tekint vissza a grazi és pécsi jogi egyetemek jogtörténeti tanszékeinek együttműködése. Ebből az alkalomból, e gyümölcsöző kapcsolat sokadik állomásaként jelent meg az a kötet, melyet alkalmam nyílik ezúton bemutatni.
A műben Gernot Kocher, a grazi Karl Franzens Universität jogtörténet professzora a személyek jogállásában beálló változásokat, jogi helyzetük romlásának jellemző megjelenítését mutatja be a középkor ikonográfiájának tükrében. A műből megismerhetjük, hogy miként került megjelenítésre a korlátozott jogállású személyek esetében a bíróság előtti perindítás képességének hiánya. Megtudhatjuk továbbá egy 13. századi miniatúra ábrázolása alapján, hogy miként jelképezhette a középkorban a személyes szabadság feladásának szándékát a saját torok megragadása. Ezen megrendítő mozdulatot végezték ugyanis a kép tanúsága szerint a bibliai József testvérei, mikor más ellenszolgáltatást nem tudtak volna gabonavásárlásukért cserébe felajánlani. A berlini Alexanderroman a személyes jogállás megváltozásának nem hétköznapi esetére szolgáltat példát számunkra. Az ábrázolás alapján ugyanis Nektanebus király a vesztes csatát látva a könnyebb menekülés érdekében levágja haját. Ezzel a tettel megkönnyítette saját maga számára a közemberek közti elvegyülést, de elvesztette különleges uralkodói képességét a germán jog szerint. Meg kell említenünk továbbá a kolostorba való belépést megörökítő jelenetet, mely a személyt a világi jogrendből a középkorban mintegy kiemelte, úgyszólván civil halálához vezetett. Ezen értékes megfigyelésekkel is bizonyítja a szerző, hogy milyen erőteljes kifejező erővel rendelkeznek a középkor illusztrációi.
Markus Steppan a vizsgálati őrizet elrendelésének kérdéseivel foglalkozik a 16., 17. és 18. századi büntetőeljárások tükrében. Művében bevezetőként bemutatásra kerülnek a szabadságelvonás különböző formái, majd ennek egyik típusaként a vizsgálati őrizet jellemzői. A szerző áttekinti e jogintézmény megjelenését a Constitutio Criminalis Carolinában és a kapcsolódó kommentárirodalmat. Feltárja az osztrák tartományi bírósági rendtartások által az elrendelésére meghatározott szabályokat. Lehetőségünk nyílik megismerni, mely bűncselekmények bírtak a korban olyan jelentős súllyal, hogy alkalmazásra kerülhetett esetükben a vizsgálati őrizet. Az olyan rendkívül komolynak tekintett bűncselekmények, mint az istenkáromlás illetve a pénzhamisítás, visszatérő elemnek tekinthetőek a szabályozásokban. A tanulmány írója szintén megemlíti, hogy már ebben az időszakban is kifogásolták egyes szerzők a börtönökben uralkodó állapotokat. Ugyanakkor Blumblacher illetve Frölichsburg kommentárjaikban leginkább azon okból érveltek a jobb körülmények mellett, hogy a fogoly a rá váró büntetést el tudja szenvedni, - illetve amennyiben ártatlan, a munka világába képes legyen visszatérni.
Daniela Almer családjogi tárgyú munkájában a gyermekek gondozása és a gyermek jólétének veszélyeztetése közötti ellentétes kapcsolatra hívja fel a figyelmet egy jogeset bemutatásával. A tanulmány első részében a vonatkozó osztrák jogi szabályozás bemutatását olvashatjuk. A kiskorú gyermekekkel foglalkozó joganyagot ennek alapján az ABGB harmadik fejezetében, illetve külön jogszabályokban lelhetjük fel. Ennek alapján kerül bemutatásra a gondozás akadályozásának és a gondozás jogától való megfosztás lehetőségének jogi háttere. Az osztrák Legfelsőbb Bíróság (OBH) döntései alapján meghatározást nyújt a gyermekjólét fogalmáról és annak veszélyeztetéséről. Ezt követően egy megtörtént jogeseten keresztül kerül bemutatásra annak lehetősége, amikor a gondozásra jogosulttól megvonásra kerül a gyermek gondozásának joga, mégpedig a gyermek jólétének veszélyeztetése miatt. Így biztosít a mű mind elméleti, mind gyakorlati betekintést az osztrák gyermekvédelmi jogba.
Kajtár István "A magyar forradalmak és szabadságharcok szimbólumrendszere" címmel az 1956. évi forradalom 50. évfordulójának alkalmából a nagy politikai változások, népfelkelések és szabadságharcok szimbolikájába avatja be az olvasót. A tanulmány kiindulópontjaként az államhatalmi jelképekről olvashatunk. Ezt követi a francia forradalom szimbolikájának elemzése, mely lerakta e területen a későbbi jelképrendszerek alapjait.
A magyar forradalmak és szabadságharcok szimbolikájának bemutatását a Rákóczi-szabadságharccal kezdi a szerző. Megtudhatjuk, hogy a kuruc korszakban nagy jelentőséggel bírt a könnyűlovasság (huszárság) dicséretét megvalósító művészet
- 211/212 -
és irodalom. Fontos szerepe volt a hőstettek elismerésében a Rákóczi Ferenc által adományozott Emlékérmének.
Az 1848-49. évi szabadságharc szimbólumrendszere kapcsán a szerző bemutatja, hogy a kialakult jelképek hogyan járultak hozzá egy új polgári állam felépítéséhez. Olyan kiemelkedő jelentőségű, nemzetünk fejlődésének részét képező vívmányok származnak ebből a korból, mint az áprilisi törvények, de ekkor történt meg a magyar honvédség kialakulása. Ennek megfelelően történt meg március 15-e nemzeti ünneppé nyilvánítása, illetve Kossuth Lajos emlékének törvénybe iktatása.
Ezt követően betekintést nyerhetünk az 1956. évi forradalom és szabadságharc szimbólumrendszerébe, melynek például fontos részét képezte a lyukas zászló, de ilyennek tekinthetőek a forradalom alatt felállított hősi emlékművek és művészeti ábrázolások is. Kiemelendő az a megfigyelés, mely a párhuzamos legitimációs igények meglétére és szerepére utal a korszakban. Ugyanis Nagy Imre kormányának kezdeti legitimációját a forradalom alatt az utcán kivívott legitimációs igény, a bukás után pedig a munkástanácsok legitimációs igénye követte.
Úgy vélem, a tanulmány méltó megemlékezést jelent a szabadságharcok, kiemelten ebben az esetben az 56-os forradalom hősei előtt. Az ő forradalmi tetteik mára kultúránk részét képezik. E terület vizsgálata azért is mondható kiemelkedő jelentőségűnek, mert hazánk kultúrájában számos példa van arra, hogyan vált egy dacos forradalmi cselekedet (kokárda kitűzése, lyukas zászló) nemzeti szimbólummá.
Herger Csabáné a summum ius patronatusról ír művében a 19. századi Magyarország vonatkozásában. A mű kezdetén kifejtésre kerül számunkra, hogy a summum ius patronatus intézménye magában foglalja a király katolikus egyházzal szembeni jogait, illetve azt a jogot, mely minden egyház felügyelete során megilleti. Hazánkban a királyoknak az a joga, hogy kinevezhessék az egyházi vezetőket, az állam és az egyház viszonyát volt hivatott szabályozni. Ez a jog, amint azt szerző művéből megtudhatjuk, I. István apostoli királyságának eszményéből került levezetésre, és megjelent hazánk jogtörténetének számos forrásában. Végül tulajdonképpen Mária Terézia uralkodása alatt nyert végső definiálásra. Jelentős változás történt viszont e jog gyakorlásában a 48-as forradalom és szabadságharc alatt, mely e jogintézményre vonatkozó szabályozás tükrében is hűen tükrözi hazánk közjogi helyzetének változását. A függetlenség kikiáltása után pl. a Szemere-kormány úgy rendelkezett, hogy ezt a jogot a kormányzó hivatott gyakorolni a kulturális miniszter útján. A műben bemutatásra kerül számunkra e jog gyakorlásának további alakulása az 1917. évi Codex Iuris Canonici megszületéséig, beleértve még a Habsburg-ház bukása utáni kitekintést is.
Peres Zsuzsanna művében hazánk történelmének egyik jelentős arisztokrata családjának, a Pálffy családnak történetét mutatja be. Feleleveníti első híres tagjának, Pálffy Miklósnak (akit a "Győr hőse" névvel is illettek) életének főbb állomásait, a katonai szolgálatban szerzett elévülhetetlen érdemeit. A mű megírásához a szerző hiteles, korabeli forrásanyag szövegét hívta segítségül. Kiemelném például azon, 1599. július 24-én kiadott adománylevél tartalmának és hátterének leírását, mellyel Pozsony vármegye örökös főispánságát és Pozsony várának kapitányi rangját adományozták Pálffy Miklósnak. Ezt a pozíciót aztán leszármazói 200 éven keresztül töltötték be. Nem lenne ugyanakkor teljes az életéről alkotott kép, ha a török hódítás elleni küzdelem mellett nem esne szó arról, hogy a római katolikus vallás védelmezőjeként járt el. Nagylelkűségére példa, hogy iskolát és szegényházat alapított. A család történetének bemutatásában fontos mérföldkő Pálffy Miklós Fugger Máriával kötött házassága, mely a dinasztia vagyonának megalapozásához is hozzájárult. Az e frigyből született leszármazottak sorsára történő kitekintést szintén fellelheti a műben az olvasó.
Szekeres Róbert "A krízisek és gazdaság: az osztrákmagyar bank története" című tanulmánya a jelenlegi pénzügyi és gazdasági válságra tekintettel is kiemelt aktualitással bír. A szerző írásában bemutatja az osztrák nemzeti bank 1816. évi megalakulásának körülményeit, az intézmény feladatát. Elemzi, hogyan vezettek a 19. században lefolytatott költséges osztrák háborúk jelentős államadóssághoz, illetve milyen szerepet szántak e kiadások finanszírozásában az osztrák jegybanknak. Kiemeli a königgrätz-i csata után kialakult gazdasági és szociális krízis katalizátor szerepét a kiegyezés létrejöttében. Ezt követően olvashatunk a tanulmányban a közös osztrák-magyar bank létrehozásáig vezető folyamatokról, az intézmény tevékenységéről. Kiemelem a világháború alatti gazdasági krízishelyzetben folytatott jegybanki tevékenységről adott leírást, amely rendkívül szemléletesen világítja meg azokat a gazdasági és monetáris intézkedéseket, melyeket egy háborút viselő állam finanszírozásának fenntarthatósága végett kellett meghozni. A mű végezetül a Magyar Nemzeti Bank 1920. évi megalakítását tárgyalja.
Kiss Ildikó a 18-19. század büntető ítélkezésének gyakorlatába avatja be az olvasót a dél-dunántúli joggyakorlat vizsgálatával. Ebben az időszakban a nem nemesek közti ügyekben a Praxis Criminalis rendelkezései érvényesültek leginkább megfigyelése szerint. Ez 1696-ban a Corpus Iuris Hungarici részévé vált, és fontos szerepet játszott a Somogy megyei ítélkezésben egészen 1816-ig. A büntetések sokszor
- 212/213 -
kegyetlenek voltak a Praxis Criminalis alapján, számos testi szankcióval. A szerző megtörtént jogeseteken keresztül érdekes példákat szolgáltat számunkra a Praxis Criminalis alkalmazásáról. Kiss András 1745-ös perén keresztül rálátást nyerhetünk, hogy e kódex tartalmazta a büntethetőség kizárásának lehetőségeit is, mint az esetünk szempontjából releváns jogos önvédelmet. Az enyhítő és súlyosító körülmények szintén szabályozásra kerültek, mint ahogy ezt Salamon István 1778-as gyilkossági peréből, illetve Tamádi György 1761-es esetéből megismerhetjük. A mű további számos érdekes jogesetet tartalmaz az olvasó számára, melyek bevezetnek bennünket hazánk jogtörténetének gyakorlati vonatkozásaiba, a Praxis Crimainalis alkalmazásába.
Nagy Noémi tanulmányában a halálbüntetés alkotmányosságának kérdését vizsgálja az Egyesült Államokban a Legfelsőbb Bíróság gyakorlatának tükrében. A halálbüntetés morális, jogi és kriminológiai vonatkozásai gyakran képezik élénk vita tárgyát. Az Egyesült Államokban is időről időre felvetődnek olyan vélemények, hogy alkalmazása megsérti a kegyetlen és embertelen büntetések alkotmányban rögzített tilalmát. Szerző a vonatkozó angol nyelvű szakirodalom segítségével, e témára vonatkozó jogesetek feltárásán keresztül ad képet számunkra az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának ítélkezési gyakorlatában végbemenő fejlődésről. Az első jelentős ide kapcsolódó esettől, az 1972-es Furman v. Georgiától a legutóbbi, 2005-ös Roper v. Simmons-ügyig nyomon követi az ítéleteket, és ezeken keresztül a Bíróság megközelítésének, jogi szemléletének alakulását. A legutóbbi ítéleteket (a 2002-es Atkins v. Virginia, illetve a 2005-ös Roper v. Simmons) figyelembe véve azt a megállapítást teszi a szerző, hogy a Supreme Court joggyakorlatában olyan változás tendenciája figyelhető meg, amely a jogok kiszélesítésére törekszik. ■
JEGYZETEK
* Festschrift zum 15. Jubileum der Grazer und Pécser Rechtshistoriker Hrsg. Eszter Cs. Herger/Krisztina Korsósné Delecasse, Markus Steppan/ Róbert Szekeres. Pécs 2007. A Pécsi Tudományegyetem Jogtörténeti Tanszékének kiadványai 10. sz. (Új sorozat 7. sz. 143 o.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző PhD-hallgató.
Visszaugrás
