2008 októberében a francia igazságügy-miniszter megnyitott egy konferenciát a Sorbonne aulájában, Párizsban. A konferencia a Quel Droit Europeen des Contracts pour l'Union Européenne? címet viselte, azaz Milyen szerződésjoga legyen az Európai Uniónak? A konferencia kezdetén az egyik szervező, Fauvarque Cosson professzor megkérdezte tőlem, vajon 1980-ban, mikor elkezdtem az Európai Szerződésjogi Alapelvek (Principles of European Contract Law - a továbbiakban PECL - a ford.) előkészítését, elképzeltem-e, hogy a párizsi Sorbonne lenyűgöző aulájában gyűlünk majd össze, hogy megvitassuk, milyen szerződésjoga legyen az Európai Uniónak? Elképzeltem-e akkor, mi mindent érünk majd el? A kérdése azt sugallta, hogy jelentős eredményeket értünk el, és a PECL sikeres. Jóllehet a konferencia végén egy másik szervező, Denis Mazeud professzor zárszavában sötétebb képet festett. Álláspontja szerint a PECL ma csak egy mazot2, azaz egy kis ház, vagy egy kunyhó.
Jelen cikk megpróbálja megválaszolni azt a kérdést: mit értünk el annak érdekében, hogy létrejöjjön az egységes szerződésjog az Európai Unió és akár az egész világ viszonylatában? Emellett természetesen felmerülhet azon kérdés is, vajon mit nem értünk el?
Mikor 1980-ban hozzákezdtem a PECL előkészületeihez, volt egy ambiciózus elképzelésem. Egy olyan szerződésjogi kódexet képzeltem el, ami éppen úgy irányítja a szerződések jogát Európában, ahogy azt a Code Civil teszi Franciaországban, vagy akár a Bur-gerlijk Wetboek (BW) Hollandiában. Nem volt különösebb okom, hogy optimista legyek, az európai jogászok hozzáállása nem volt bátorító abban az időben. A legtöbben azt gondolták, hogy az ötlet irreális, néhányuk számára egyenesen őrültségnek tűnt. Nem, valójában nem képzeltem azt, hogy 2008-ban, Párizsban egy nagy konferenciát fognak rendezni az Európai Szerződésjog kérdéseinek megvitatására.
Vessünk egy pillantást arra, vajon mit tudtunk megvalósítani annak érdekében, hogy létrejöjjön az egységes vagy harmonizált szerződésjog. Itt nem csak azt kell figyelembe venni, hogy mi, európaiak, meddig jutottunk el az egységes vagy harmonizált szerződésjog megvalósításának útján. Ki kell tekintenünk az Európán kívüli világra is. Vannak-e olyan tendenciák, melyek a világméretekben egységesített szerződésjog létjogosultságára utalnak? Vajon a PECL gyakorolt-e hatást valamely módon a nemzeti szerződésjogokra?
A PECL
1980 és 1982 között, két évig tartott, amíg felépítettem azt a csapatot, amelyik elkészítette a PECL-t. A projekt új volt, a célkitűzés ellentmondásos, és néhányan azok közül, akiket felkértünk a kutatásban való részvételre, arra, hogy legyenek az Európai Szerződésjogi Bizottság (Commission on European Contract Law, a továbbiakban CECL - a ford.) tagjai, meglehetősen szkeptikusak voltak, hogy egy olyan vállalkozáson fáradozzanak, amelynek a jövője erősen kétséges, és ráadásul még fizetséget sem kapnak érte. Azok azonban, akik mindezen nehézségek ellenére csatlakoztak a Bizottsághoz, igen képzettek és nagyon motiváltak voltak. A legtöbbjük tudós, kutató volt, és ami nagyon fontos, mindannyian függetlenként vettek részt a munkában, azaz nem kormányok, politikai vagy gazdasági szervezetek érdekében jártak el. Nem volt idegen számukra a külföldi jogok rendszere és struktúrája, nyitott személyiséggel rendelkeztek, amely abban is tükröződött, hogy készek voltak elfogadni a fájó tényt: nem biztos, hogy minden probléma tekintetében saját jogrendszerük nyújtja a legjobb megoldást.
Az Alapelvek első része, amely a teljesítést, nemteljesítést, és a nem-teljesítés esetén alkalmazható jogorvoslatokat foglalta magában, 1995-ben jelent meg. A második rész, amely a szerződés megkötésével, érvényességével, értelmezésével, és tartalmával foglalkozott, az első rész átdolgozott változatával, azzal egységes szerkezetbe foglalva, 2000-ben látott napvilágot.3 Az utolsó, harmadik rész 2003-ban jelent meg.4 Ez a kötelezetti és jogosulti többalanyúságot, a jogok és kötelezettségek átruházását, a beszámítást, az elbirtoklást, a jogellenességet és a feltételek szabását érintette.
A PECL minden egyes szakaszát kommentárral láttuk el, amely megvilágítja megalkotásuk célját és megkönnyíti alkalmazásukat, továbbá olyan jegyzeteket csatoltunk melléjük, melyek rámutatnak a normaszöveg forrására és egyben bemutatják az EU tagállamok szabályozási megoldásait is. A kommentárokkal és jegyzetekkel ellátott PECL - az angol eredeti mellett - megjelent francia,5 német, olasz, spanyol és japán nyelven, maga a szöveg pedig hollandul,6 kínaiul, koreaiul, valamint számos egyéb nyelven is, és világszerte nagy figyelmet keltett tudományos körökben. Rengeteg könyvet és szakcikket publikáltak7 az Alapelvekkel kapcsolatban és megoldásait tanítják a jogi egyetemeken.
Az évek hosszú során az Európai Parlament (EP) volt az egyetlen hivatalos európai intézmény, amely támogatta az Európai Szerződésjogi Kódex megalkotását. Határozatokat is kibocsátottak a Kódex megvalósításának előmozdítása érdekében8. Az Európai Bizottság, és főként a Tanács tartózkodó álláspontot foglalt el, de az ezredforduló környékén egyre fogékonyabbak lettek az európai szerződésjog eszméje iránt.
2003-ban a Bizottság kibocsátott egy Akciótervet a koherensebb európai szerződésjog megvalósítását elősegítendő, és ebben felhívást fogalmazott meg a Közös Hivatkozási Keret (CFR) megalkotására9. Ezzel egyértelművé is vált, hogy a Bizottság a Kódex-szel szemben egy nem kötelező jellegű, az amerikai restatementekhez hasonló instrumentum megvalósításának pártján áll.
A Study Group of a European Civil Code elnevezésű csoport 1999-ben kezdte meg munkáját. Körülbelül 60 jogász tevékenykedik keretei között, elméleti szakemberek az EU minden országából, Norvégiából és Svájcból. 2007 végére el is készült az első tervezet (DCFR),10 melyet benyújtottak a Bizottságnak. 2009 elején jelent meg nyomtatásban, bevezetést és modellszabályokat tartalmaz. A modellszabályok alapvetően a szerződésekkel és kötelmekkel foglalkoznak és részben a PECL alapján alkották meg őket. A modellszabályok ezen túlmenően egyéb, sajátos problémákat is érintenek: rendelkeznek a nevesített szerződésekről, szólnak a nego-tiorum gestio, a szerződésen kívüli károkozás, tulajdonjog-átruházás, az ingókon fennálló biztosítéki ügyletek, és a trust kérdéseiről is. A függelék tartalmazza a definíciókat, melynek az egységes európai terminológia megalkotása tekintetében van jelentősége. A végleges változat - csakúgy, mint a PECL - szintén tartalmaz majd kommentárt és jegyzeteket.
A DCFR megalkotása hatalmas munka volt, csak csodálni lehet azt az energiát és vállalkozó kedvet, amely elvezetett megszületéséhez. Tartalmi szempontból rendkívül hasznos, hiszen elképzelést nyerhetünk belőle, hogyan épülhet majd fel az Európai Szerződésjogi Kódex.
2008 áprilisában az Európai Közösségek Tanácsa elfogadott egy tervet, amely a CFR politikai változatának kidolgozását célozza, és amely - legalábbis most úgy néz ki - a szerződéseket csak általánosságban kívánja érinteni.11
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
