Az önálló orvosi tevékenységről szóló 2000. évi II. törvényben (a továbbiakban: Öotv.) meghatározott fogalom szerint a működtetési jog a Magyar Orvosi Kamara által a területi ellátási kötelezettséggel rendelkező háziorvos, házi gyermekorvos, illetve fogorvos részére adott önálló orvosi tevékenység nyújtására jogosító engedélyben foglalt jog. A törvény ezt követően a háziorvos összefoglaló elnevezést nem csupán a háziorvos és a házi gyermekorvos esetére használja, hanem a területi ellátási kötelezettséggel működő fogorvosokra is, nem utalva - sajnos - az eltérő sajátosságokra. Így a szerző is a háziorvos elnevezést használja mindhárom érintett szakterületre.
A címet olvasva felvetődik a kérdés, hogy valóban azonosítható-e egymással, illetve használható-e szinonim kifejezésként az alapellátásban önálló orvosi tevékenységre vonatkozó "működtetési jog" és a "praxisjog" elnevezés. Ellentmondásos a kérdés megítélése, mert a hatályos jogszabályok nem használják a praxis szót, s ebből fakadóan a praxisjog kifejezést sem, a jogalkotó is csak az Öotv. általános és részletes indokolásában említi zárójelben a "praxisjog" kifejezést, minden egyéb helyen működtetési jogról beszél. Ennek ellenére a köztudatban, a háziorvosok körében és gyakran a jogalkalmazásban is - a Magyar Orvosi Kamara megyei szervezeteit értve ez alatt - a praxisjog kifejezés ugyanolyan elterjedt, még ha nem is hivatalos az elnevezés.
A Öotv. határozza meg a működtetési jog főbb jellemzőit is a következőképpen:
"2. § (3) A működtetési jog olyan, személyhez kapcsolódó vagyoni értékű jog, amely - jogszabályban meghatározott feltételek fennállása esetén - elidegeníthető és folytatható."
A praxisjog alapvető fogalmi elemei közül munkámban a működtetési jog folytathatóságát vizsgálom részletesebben, mely mind elméleti, mind pedig gyakorlati szempontból igen sok vitára ad alapot.
Már a törvényhozási eljárás részét képező parlamenti viták egyik fő témája volt annak eldöntése, hogy a működtetési jog, mint önálló vagyoni értékű jog a hagyaték részét képezze-e vagy sem. A törvény viharos előtörténetét ismerve el kell mondani, hogy az 1999. december 21. napján elutasított T/1849-es javaslatban a működtetési jog örökölhetősége szerepelt. Komoly támadások után az átdolgozott, és 2000. február 4. napján elfogadott T/2095-ös javaslat azonban már kizárta a praxisjog örökölhetőségét, és egy új lehetőséget vezetett be a működtetési jog folytatása címén.
Miről is van szó. A működtetési jog jogosultjának halála esetén a jog nem szűnik meg, hanem az elhunyt házastársa, illetve ennek hiányában az elhunyt egyenesági leszármazója tovább folytathatja a praxisjogból eredő jogok gyakorlását és kötelezettségek teljesítését. A működtetési jog folytathatósága szempontjából egyenesági leszármazónak az elhunyt gyermeke, örökbefogadott gyermeke és unokája minősül. Az egyenesági leszármazók között a leszármazási fok határozza meg a működtetési jog folytatására való jogosultság sorrendjét. Amennyiben több azonos fokú leszármazó lenne jogosult a működtetési jog folytatására, úgy meg kell egyezniük, hogy melyikük kívánja folytatni a működtetési jogot, és az erre vonatkozó írásbeli megállapodást az örökhagyó halálától számított 30 napon belül - a praxisjog folytatására egyedül jogosult személy megjelölésével - kell benyújtani a Magyar Orvosi Kamara (továbbiakban: MOK) illetékes megyei szervezetéhez. Ha ez alatt az idő alatt nem születik egyezség, a működtetési jog folytatására egyik gyermek vagy unoka sem válik jogosulttá, azaz a 30 napos határidő jogvesztő.
Gyakran előfordul azonban, hogy a praxisjog folytatására jogosult személy nem rendelkezik a működtetési jog megszerzéséhez előírt feltételekkel. Ilyenkor két dolgot tehet: vagy lemond jogáról az őt sorrendben követő, és a jogszabályi feltételeknek megfelelő személy (gyermek, unoka) javára, vagy a praxisjogot a korábbi jogosult halálától számított hat hónapon belül ingyenesen vagy visszterhesen elidegeníti. Ez a hat hónapos határidő szintén jogvesztő jellegű, mert ha ez alatt az idő alatt a jogosult nem tudja jogát elidegeníteni, akkor az ipso iure megszűnik.
A működtetési jog folytatására vonatkozó - fent ismertetett - rendelkezések azonban nem kellően átgondoltak és jogértelmezési problémát is felvetnek. Az Öotv. végrehajtása tárgyában megjelent jogszabály értelmében amennyiben a működtetési jog jogosultja meghal, a működtetési jog folytatására értelemszerűen kell alkalmazni a működtetési engedély kiadásának feltételeire (orvosi működési nyilvántartásba vétel, szakképzettség, egészségügyi alkalmasság, kizáró okok hiánya) vonatkozó rendelkezéseket. Ennek megfelelően a működtetési jog folytatására jogosult személy a korábbi működtetési joggal rendelkező személy halálától számított 30 napon belül nyújthatja be a működtetési jog megadása iránti kérelmét, feltéve, hogy megfelel az e rendeletben és a vonatkozó jogszabályokban foglalt feltételeknek. A MOK illetékes szerve tehát csak abban az esetben adhatna konstitutív határozatával a működtetési jog folytatására engedélyt, ha a kérelmező személyében is alkalmas a joggyakorlásra. Felmerül akkor a kérdés, hogy a meg nem szerzett jogáról hogyan mondhat le a folytatásra jogszabályban kijelölt személy, illetve milyen alapon adja el azt a működtetési jogot, amelyet a konstitutív kamarai határozat hiányában meg sem kapott. Érdemes lenne pontosítani az erre vonatkozó jogi szabályozást.
Van olyan álláspont, amely szerint a működtetési jog öröklésének egyik speciális esete a működtetési jog folytathatósága. Ez a kijelentés azonban könnyen cáfolható. A hatályos polgári szabályok szerint örökölni törvény vagy végintézkedés alapján lehet. Amennyiben az örökhagyó után végintézkedés maradt, az öröklés rendjét ez határozza meg. Végintézkedés hiányában az öröklés rendjére a törvény az irányadó. A törvényes öröklés és a végintézkedésen alapuló öröklés mellett egy meghatározott vagyoni értékű jogból eredő jogok gyakorlásának folytatása, mint önálló öröklési jogi jogcím nem értelmezhető.
Tény az is, hogy az ember halálával hagyatéka, mint egész száll az örökösökre, s az örökhagyó hagyatékába a vagyoni értékű jogosítványok is beletartoznak. Ismeretes azonban, hogy a vagyoni értékű jogok jogi sorsa a jogosult halálával - az adott jogra vonatkozó speciális szabályoknak megfelelően - különböző lehet. A személyes szolgalmak (haszonélvezet, használat) például a jogosult halálával megszűnnek, míg a földhasználati jog vagy a telki szolgalmak egy adott ingatlanhoz kötődnek, ezért azok fennállását nem érinti a jogosult halála.
Mind az Öotv.-ben, mind pedig annak részletes indokolásában a jogalkotó kihangsúlyozza, hogy az ellátás folyamatosságának biztosítása érdekében szükséges, hogy a lassú és körülményesebb öröklési procedúrát megalapozó öröklési jogintézmény helyett egy alkalmasabb jogintézmény biztosítsa a személyváltást. Így "a működtetési jog nem örökölhető, csak elidegeníthető és - a jogosult halála esetén ... - folytatható".
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
