A Tripartitum Iuris Hungarici Tyrocinium crimen laesae majestatisnak nyilvánítja, ha valaki tudomást szerez a fejedelem ellen készülő merényletről és mégsem "probare valens non indicaverit". Tehát bünteti a mulasztást. A hivatali kötelesség elmulasztását már a római jog is ismerte mint bűncselekményt, és a csecsemő táplálásának elmulasztása - legalábbis az anya részéről - majdnem minden általunk ismert jogrendben bűncselekmény. A jogtudomány számára az ehhez hasonló esetek évszázadokon át csak periferikus szerepet játszottak, mert a tulajdonképpeni bűnelkövető mindig az volt, aki másokat aktív módon megölt, megsértett, meglopott vagy kirabolt, vagyis az, aki cselekvő módon, gyakran erőszakkal behatolt mások jogi szférájába. A mulasztásos bűncselekmények problematikájának elméleti feldolgozásához csak a XIX. század elején kezdtek hozzá, és még ma is kevés olyan területe van a büntetőjognak, ahol annyi megoldatlan kérdés merül fel, mint a mulasztásos bűncselekmények körében.
Ugyanakkor évek óta nő a mulasztás mint bűncselekmény gyakorlati jelentősége (I.). Ez a növekvő jelentőség az igazságszolgáltatás és a jogi irodalom számára azt sugallja, hogy a cselekvési kötelezettség kritériumai esetében - a hagyományosan liberális motiváltsága visszafogottsággal ellentétben - inkább nagyvonalúságot gyakoroljon (II.). Ez a nagyvonalúság azonban élesen szemben áll a mulasztásos bűncselekmények esetében a beszámítási nehézségek manapság inkább szigorúbb megítélésével (III.). Nem utolsó sorban ez az ellentét alapozta meg az utóbbi években azt a megfontolást, hogy nem kellene-e egy új típusú büntetőjogot, de legalábbis új büntetőjogi szankciókat és egy újfajta büntető eljárásjogot kifejleszteni (IV.).
Tegyük fel tehát először is a kérdést, hogy miért növekszik a mulasztások gyakorlati jelentősége. A számos ok közül itt csak néhányat neveznék meg:
Az állam gondoskodó tevékenysége éppen a szűkre szabott háztartások korában egyre összetettebbé válik. A privát szolgáltatási szektor is az erősödő szociális munkamegosztás jegyében fejlődik. Ha ugyanakkor még az eljárási folyamatok is egyre inkább automatizálódnak, akkor nagyszámú új információadási kötelezettség keletkezik a polgárok számára az ilyen fórumok felé. Így például informálni kell a családi pótlékot fizető intézményt arról, ha a gyermek iskolai képzése befejeződik, vagy pedig a biztosítót tájékoztatni kell a megnövekedett kockázatról. Ennek elmulasztása büntetést von maga után.
Ugyanakkor, és ez a második ok, az állami beavatkozást jelentő közigazgatás is megváltozott, társadalmi tervezési vonásokat öltött. Veszélypotenciálok rendőrségi infiltrációja, például az ún. "V-bevetések" esetén, cse-
- 255/256 -
lekvési kötelezettségeket keletkeztethet a rendőrségi vezetők számára, hogy megakadályozzák a bűncselekményt ezen "V-emberek" esetében; a környezetvédelmi hatóságok tisztviselői illegális környezetszennyezés meg nem akadályozásával megsérthetik a cselekvési kötelezettséget és ezen mulasztással bűncselekményt követhetnek el.
Harmadszor pedig újfajta mulasztási problémák keletkeznek a cselekvés és mulasztás növekvő technikai fel cserélhetősége nyomán. Míg az orvos régebben a kézi újraélesztés eredménytelensége esetén egyszerűen feladhatta a kísérletezést, manapság ugyanezen célból az újraélesztő készülék gombját kell megnyomnia. Társadalmi tartalma alapján ez mulasztás: a technika így kiterjeszti a "cselekvés általi mulasztás" területét. Ha most ezt a körülményt továbbgondoljuk a "kegyes halál" területén, világossá válik a problematika: milyen feltételek között lenne megengedhető, hogy az orvos aktív tevékenységét úgy értelmezzük, mint a páciens beleegyezése esetén jogilag megengedhető pusztán meghalni hagyást?
De van még egy negyedik fejlemény is, amely a mulasztásos bűncselekmények növekvő jelentőségét jelzi: amikor a társadalmi struktúra általános megváltozásával a nagycsaládok és a falusi közösségek jelentősége egyre inkább csökken, és ezzel szemben növekszik az egyszemélyes háztartások száma, amikor az egyes emberek számára növekszik annak kockázata, hogy balesetben vagy életveszélyben csak idegenek veszik körül, nem kell-e a jognak ezen idegenek számára is segítési kötelezettséget előírnia? Sok országban a jog időközben valóban bevezette szükséghelyzetben a segítési kötelezettséget, különösen széles körben a közúti balesetek esetében. Aki nem segít, az bűncselekményt követ el.
Mindezek után nem csoda, ha éppen az utóbbi években folyó büntetőjogi viták a tartalmilag különösen neuralgikus pontokon mindig a mulasztás körül forognak: a banki személyzet cselekvési és felvilágosítási kötelezettségei esetében, különösen pénzmosással kapcsolatban, ugyanúgy mint a korrupt tisztviselő esetében, akit kis pénzzel rá lehet venni arra, hogy félre nézzen ott, ahol cselekednie kellene, de ugyanígy a gazdasági élet felelőseinek felügyeleti és szervezési kötelességei esetében a gazdasági és környezeti bűnözéssel kapcsolatban, mint ahogyan azt pl. a büntetőjogi termékfelelősség keretében felmerülő visszavonási kötelezettségről folyó vita is mutatja. A svájci Szövetségi Bíróság nemrég meghozott ítélete is büntetőjogilag felelősségre vonja a konszern vezetőjét azért, mert elmulasztotta szervezési megelőző intézkedések megtételét annak érdekében, hogy konszernjében időben felismerje és megakadályozza a hadianyagok szállítását.
A fenti példák bizonyítják, milyen mértékben növekszik a mulasztás, a "mulasztás mint bűncselekmény" jogpolitikai jelentősége az élet szinte minden területén. Ezért vannak időközben olyan szerzők, akik azt feltételezik, hogy a bűnözés társadalmi súlypontja eltolódik: a jövőben nem a kalandbűnözés, nem is a maffiabandák által fémjelzett szervezett bűnözés, hanem a társadalomba tökéletesen integrált tettes bűnözése fogja meghatározni a látens bűnözés területét, de lehet hogy a kriminálstatisztikákat is. A büntetőjog akkor egyre inkább a cselekvést fogja látható társadalmi teljesítményként értékelni, és az aktív alkalmazkodás motorjává válik. Sőt attól is tartanak - tekintettel azon lehetőségek növekvő számára, hogy mulasztással más embereket befolyásolni lehet-, hogy a modern társadalom megfelelő büntetési védelem esetén teljességgel elfalazza magát. A késői modern korban követelt részvételi jogok, így megkapják a maguk "bete noir"-ját, és állandó "saját árnyékként" alkalmazkodási kötelességekkel járnak, amelyeket a büntetőjognak kell érvényesítenie.
De: mi a zavaró ebben? Zavarólag hat - hagyományos szempontból - az ehhez kapcsolódó liberalitásvesztés, annak a liberalitásnak az elvesztése, amely a felvilágosodás hagyományában gyökerező jog és erkölcs közötti különbségtételből származik.
- 256/257 -
Az etikának olyan különböző írókra, mint Kant és J. S. Mill visszanyúló újkori európai hagyományaiban a cselekvési kötelesség mint jogi kötelezettség messzemenő elutasításra talál. E szerint a jog ugyan megtilthatja a sértéseket, tehát megtilthatja más emberek megölését, meglopását, becsapását stb., de nem parancsolhatja meg a mások irányába történő pozitív juttatást. Mert akkor igazságtalan lenne, és beleavatkozna a személyes szabadságba.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
