A jogos védelem kulcsfogalmai közé sorolandó a jogos védelmi helyzet kialakulását, azon belül is az elhárítási jog gyakorlásának előfeltételét jelentő támadás jogtalansága. Ennek ellenére a kérdés hazai jogtudományi vizsgálata elhanyagoltnak mondható, jóllehet a jogos védelem alapvető elméleti premisszája éppen az, hogy az kizárólag jogtalan és jogos pozíciók kollíziója esetén jöhet létre. Kiemelt figyelmet kell tehát szentelni a támadó magatartásának jogi értékelésére is, mivel a jogos védelmi helyzetben lejátszódó érdek-összeütközés jogi megítélésére ennek hiányában ténylegesen nincs is lehetőség.
A jogos védelem egyes dogmatikai kérdéseit illetően a legújabb hazai jogirodalom érdeklődésének homlokterében elsősorban az elhárító cselekmény szükségességének vizsgálata áll.[1] Ez nem véletlen, hiszen egyfelől e tényállási elem értelmezése terén a judikatúra változást mutat[2], másfelől olyan jogintézmények nyertek szabályozást a hatályos jogban[3], amelyek jelentősen befolyásolhatják a jogtalan támadásokkal való szembeszegülés büntetőjogi megítélését. Ezzel szemben a jogos védelmi helyzet kialakulását befolyásoló egyes törvényi feltételekre vonatkozó jogtudományi érdeklődés az utóbbi időben lankadt. Legutóbb a Magyar Jog hasábjain az 1970-es évek elején folyt élénk disputa a jogos védelmi helyzet létrejöttének egyes részletkérdéseiről, azonban e tudományos párbeszéd a támadásról elsősorban mint életbeli történésről tett említést.[4] Mindezekre figyelemmel jelen tanulmány a támadás jogi értékelésével, konkrétan annak jogtalanságával foglalkozik. Az elemzés alapvetően teleologikus szemléletű, így a jogtalanság rendeltetéséből kiindulva, annak tartalmi elemeivel, valamint hiányának jelentőségével foglalkozik. A dolgozat e témaköreinek feldolgozását német jogirodalmi-joggyakorlati kitekintés segíti elő.
Álláspontom szerint a jogos védelem alkalmazási előfeltételeként meghatározott támadásfogalom jogtalansága bűncselekménytani szempontból objektív jellegű, bírói mérlegelést igénylő tényállási elem. Értelmezése során elsődlegesen a teleologikus módszertant alkalmazom, így az elemzés legfőbb zsinórmértékét a szabályozás rendeltetése jelenti, amelyről általános és különös szinten lehet szólni.
Általánosságban törvényi megjelenítésére annak érdekében került sor, hogy a jogos védelmi helyzet kialakulásának normatív feltételeit a jogalkotó megfelelően kijelölje, ezáltal pedig az elhárító cselekményhez kapcsolódó büntetőjogi felelősség kizárhatóvá váljék. E célkövető értelmezésből nyilvánvalóvá válik, hogy a jogtalanság ebben a kontextusban nem a büntetőjogi felelősség megalapozását, hanem
- 34/35 -
annak eliminálását szolgálja. A támadás jogtalansága tehát rendszertanilag a büntetőjogi felelősség negatív oldalán, e büntetendőséget kizáró ok (Btk. 21-22. §) körében helyezhető el. Önálló ismérvként történő kategorizálása pedig azért bír jelentőséggel, mert egyértelművé teszi, hogy ebben az esetben a jogtalanság nem az egyébként bűncselekmény-fogalmi elemként általánosan ismert funkcióját tölti be, hanem - attól elkülönülten - egy, ún. "megengedő tényállás"[5] részeként önálló dogmatikai hatókörrel bír. Ebből fakadóan a jogtalanság értelmezése, tartalommal való megtöltése a büntetőjogi felelősség pozitív oldalától elvonatkoztatott, önálló, attól független jogalkalmazói-jogtudományi feladat. Ezt tekintem dogmatikai elemzésem premisszájának. Mindez persze nem jelenti azt, hogy egyes, a büntetőjog alapfogalmai között ismert kategóriák hasznosítására az elemzés során ne kerülhetne sor. Ebben a körben csupán arra kell minduntalan figyelemmel lenni, hogy az értelmezett tényállási elem objektív törvényi céljával az interpretációs eredmény összeegyeztethető legyen.
A támadás jogtalanságának különös funkcióját az adja, hogy a jogos védelem jogelvi premisszáját a jogalkotó általa teszi világossá: jogos védelem címén a büntetőjogi felelősség kizárására csak speciális helyzetben, jogos és jogtalan érdekek összeütközése esetén kerülhet sor.[6] Ebből nyilvánvaló az is, hogy a jogtalanság csak a támadás jellemzője lehet, vagyis ha a védekező kerül a jogtalanság talajára a jogos védelem szabályai javára nem alkalmazhatók. Ez az elméleti kiindulópont teszi lehetővé a jogos védelem végszükségtől (Btk. 23. §) való megfelelő elhatárolását is, hiszen utóbbi jogellenességet kizáró ok esetében a törvény nem szól a közvetlen és másként el nem hárítható veszély jogi minőségéről, így a jogos védelem rendelkezéseiből juthatunk csak arra a következtetésre, hogy végszükséget csak jogszerű érdekek kollíziója hozhat létre.[7]
A fentiekben lefektetett vizsgálati kiindulópont alapján egyértelmű, hogy a támadás jogtalansága önálló - a büntetőjog-ellenességtől mint bűncselekmény-fogalmi elemtől elkülönített - fogalomként értendő, amelynek rendszertani helye a büntetőjogi felelősség negatív oldalán, konkrétan a jogos védelem körében van. Ezt az alapvetést vallotta már a múlt század elején több neves hazai büntetőjogász is. Így Degré Lajos szerint: "A támadás jogtalansága nem vonja maga után azt, hogy a támadás szükségkép bűncselekmény objectiv tényálladékát (vagy ennek létrehozására menő kísérletet) kell hogy képezze. Minthogy, - a korábban kifejtettek szerint, - a jogtalansága fogalma tágabb, mint a bűncselekményé, és terjedelmében az utóbbitól in concreto nem függő, nincs alap annak elvileges felvételéhez, hogy a jogtalanság lehető alakzataiban a büntetőjog szigorúan taxativ jellegű tényálladékaihoz tapad. A gondatlan vagyonrongálás közkeletű katedrai példája, az idegen ingatlanra való behatásnak a jogos védelem tana szempontjából is relevantiaval biró esetei élénken megvilágosítják ezt a tételt."[8] Hasonlóképpen foglalt állást Angyal Pál: "A jogtalan támadás tágabb fogalom, mint a bűncselekményé, következéskép oly nézet, mely a jogtalan támadás fogalmát a bűncselekmény-kategóriára szorítja, törvényi alappal nem bír. Jogtalan támadás tehát a gondatlan vagyonrongálás épúgy, mint az állatok részéről jövő, jogot sértő vagy veszélyeztető erőkifejtés."[9] Hacker Ervin szerint: "A támadás legyen jogellenes, de nem kell bűncselekmény formájában jelentkezni (például éjjeli csendháborítóval szemben is van helye jogos védelemnek) [...]",[10] míg Kautz Gusztáv úgy foglalt állást, hogy a "[...] támadás jogtalansága tárgyi feltételét képezi a védelem jogosságának, tárgyilag pedig jogtalannak tekinthető minden támadás, mely a jog elvei szerint nincs megengedve."[11] Ennél is kategorikusabban fogalmazott Heller Erik: "Semmi esetre sem kell azonban a támadásnak bűncselekménynek lennie."[12]
Megállapítható tehát, hogy a korábbi hazai szakirodalom nem tekintette ekvivalensnek e törvényi ismérvet a büntetőjog-ellenességgel mint a tudományos bűncselekmény-fogalom egyik komponensével. E megközelítés egyébként a német irodalomban régóta ismert és elfogadott, Wolfgang Mitsch és Roland Felber is kiemeli, hogy a jogtalanságnak eltérő dogmatikai karaktere, és így más bűncselekménytani rendeltetése lehet attól függően, hogy a büntetőjogi felelősség pozitív vagy negatív oldalához kapcsolódik.[13] Ezt tapasztalhatjuk a jogos védelem kontextusában is: a jogtalanság megléte itt ugyanis nem a cselekmény büntetendőségét
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
